Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-17 / 42. szám
4. oldal. (42. szmn.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. október 17. rom megyei okleveles tanítónőt eljegyezte Bagó Béla okleveles tanító. A kedves és nagy műveltségű hölgy frigyéhez gratulálunk. — Halálozás. Récsey Viktor dr.Benedek- rendi tudós professzor, a M. T. Akadémia tagja, f. hó 15-éii Bakonybélben elhunyt. Nyugodjék békében ! — Kinevezés. Dr. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát Tóth Bálint varsányi kasznárt számtartóvá nevezte ki. — Megsürgették a villamos céget. A városi tanács újból megsürgette a Siemens és Schukkert céget, hogy a villamos világítást kezdje meg, miután a határidő már szeptember 29-én lejárt. Mint értostilünk, a világítást a jövő hó első felében már megkezdik. A késedelemnek oka nem a cég, hanem vis-major, mert a nyáron dúlt bérharc miatt a Diesel-motorok nem készülhettek el. — Hogyan osztják szét az ő felsége 30GJ koronáját? 642 koronát kap a heti segélyben részesülő 107 szegény. 200 koronát a jótékony nőegylet fog szétosztani, 158 koronát pedig a polgármester fog a közsegélyben nem részesülő érdemes szemérmes szegények közt szétosztani. — V-ik Bánódnak Budapest. Hallgasson és legyen szép csendben. Itt az összes ön által tévútra vezetett iparosok és kereskedők állítják, s eskü alatt készek megerősiteni, hogy ön az egész színi idényre kötelezte magát a hirdetéseket leközölni! Tehát ön egy kis svihák! A károsultak azt mondják, hogy mihelyt ön megjön Veszprémbe, önből egész Ratlert csinálnak, amennyiben levágják füleit is! Tudvalevőleg most még csak fél! Tehát csitt!! Öcskös! — Súlyos gyász érte varosunk egyik tekintélyes polgárát, Barta J. helybeli izr. polg. iskolai tanárt és családját. Fia a 22 éves Leó joghallgató, Budapesten a salgótarjáni-ut végén a vasúti sínekre dobta magát, hol a vonatok összeroncsolták. Tettének oka súlyos betegség. — Ripacskcdás. A „Szökött katona“ előadásánál az utolsó felvonásban Nádasi szalon- és nagy szubvencióval ellátott színigazgató egyik művésze, valami otromba módon megsértette lapunkat és még egyik veszprémi lapot, nyilván azért, mert a társulatról megírtuk az igazat, vagyis hogy kutyát se ér. Mi akár másnap is már bőséges elégtételt vehettünk sírkeresztre való.“ Aztán elment az asztaloshoz: „ne legyen már abból a szép diófából se ágy se szekrény, hanem legyen belőle szép koporsó és fejfa majd az én szivem számára, ha visszaadja a Balaton.“ A rektort is megkérte szépen: „ne lakodalmas nótát tanuljanak már be, hanem szebbnél-szebb gyászéneket, mikor ki kell kisérni a temetőbe majd az én szivemet.“ Aztán ő maga sem tette le a himzőtűt kezéből, hanem folytatta a hímzést arany fonállal, fehér selyemmel: menyasszonyi fátyol helyett jó lesz szemfödélnek a szivem számára, majd ha megjön . . .“ A Balaton pedig nem adta vissza a vőlegényt sokáig. Már a fürdőidény is eljött. A fürdőhely megtelt idegen úri néppel. A hosszú parti sétány jegenye-sorai között tarka divat-világ ődöng. S a cifra népcsoport között mindennap reggel, este ott látni két pór asszonyt, a mint nagy sietve járnak végig a parton s valamit látszanak keresni, várni. Néha összetalálkoznak s olyankor a haragosabb nő a szeli- debbnek heves szemrehányásokat tesz. S az igy megy mindennap. Már három hónapja, hogy a két ifjú elveszett s még nem találták meg hulláikat sehol, pedig mindenütt keresik. Az a mély és messzetartó gyász, a mi a sze- genysorsu embereket a mindennapiságon felül- emelé, meghatá az úri nép kedélyét is Érdeklődtek a szerencsétlenekért, kik úgy tudják érezni szenvedéseiket. Egy derék jómódú iparos csalad, melynek nem volt gyermeke, örökbe fogadta a szegény özvegy kis leányát s az volna ripacskodásért, de nem akartunk korpa közé keveredni, nehogy felfaljanak bennünket a ripacsok. Majd elintézi ezt és más egyébb ügyeit ennek a díszes társulatnak, a belügyminisztérium! Esztendőre pedig coki innét Nagypapának és Nagymamának! — ijg'jvéel és birtf. Ma egyhete este Szabadkán, a város legforgalmasabb utcáján, Bilitz Hugó ügyvéd, a Délvidéki Közgazdasági Bank igazgatója, az utcán sétáló Weisz Aladár dr kir. törvényszéki birót tettleg bántalmazta. Weisz elszédült, s mire magához tért, bántalmazója már eltávozott. A dologból előbb pisztoly-, majd kard párbaj lett. Ebben Weisz Aladár arcán, mellén és kezén sérült meg. Az egész ügy előzménye állítólag az volt, hogy Weisz Aladár bíró nagy társaság előtt kijelentette, hogy Bilitz Hugó dr. feleségének öngyilkossága, mely a tavasszal történt, az ügyvéd lelkiismeretét terheli. Weisz biró édes bátyja dr. Weisz Jenő helybeli fiatal ügyvédnek, ki rögtön fivére betegágyához utazott, s már onnét azt adhatta hírül, hogy Weisz bíró minden veszélyen túl van. Mégis ; egyik ujját amputálni kellett. — Mit ajánl a városi tanacs ? Azt, hogy városinak lépjen be a Balatoni Szövetségbe mint \ alapitó tag. Valóban csodáljuk és röstelljük, hogy Veszprém, mint a legnagyobb balatonparti város még nem is volt alapitő tagja a szövetségnek! Reméljük, most siet ezt a mulasztást jóvátenni. — Tífusz a kaszárnyában. Varga N. közhonvéd, aki Pécsről, hol betegápoló volt, jött Veszprémbe, csütörtökön a tífusz félreismerhetlen jelei közt megbetegedett. Vargát azonnal a kórházba szállították és elkülönítették, a kaszárnyában pedig azokat a helyiségeket melyekben Varga megfordult, a legalaposabban fertőtlenítették. Veszélytől nem kell tartani. A tífusz elszigetelési munkálatait dr. Keserű ezredorvos és Barna főhadnagy nagy lelkiismeretséggel végezték. — Újabb szérum a tüdővész ellen. Nincs nap, hogy hire ne jönne újabb, meg újabb szérum föltalálásáról. Ezúttal a tüdővész van soron. A párizsi lapok ugyanis nagy szenzációként jelentik, hogy Lannelongue egyetemi tanár és akadémiai tag három évi komoly kiséregész közönség kedvence lett az: a jó kis gyermeket, ki nem akart többé kenyeret kérni az anyjától, hogy meghalt a kenyérkereső bátyja, most már úri hölgyek, kisasszonyok dédelgették, kényeztették, mikor fogadott szüleivel lejött a sétányra, piros ruhában, szalagos kalappal, s úgy hordtak neki cukorkákat, játékszereket, hogy csak öröme legyen. Fogadott szülei is nagyon szerették s mindent kigondoltak, hogy kedvét találják. De nem találták azt. A lányka a cukorkákból nem evett, a játékszerrel nem játszott. Odaadta azt az igazi anyjának, a ki ott gyomlált, kapált a kertben: vigye haza a szegény kis öccsének . . . A hű menyasszonynak is akadt méltó új kérője. Jó birtokú nemes ember. Még szebb, még derekabb ifjú az elveszettnél. Szülői unszolták, hogy menjen hozzá. — Igazi szerencse. Szép Juczi beleegyezett, de addig nem akarta az eljegyzést, mig a Józsi meg nem kerül s el nem lesz temetve szépen: a mi úgy is lett. Egy reggel nagy sivalkodásra ébredtünk. Ablakaink épen a balatonparti úsztatóra nyílnak. Az egész jelenet ott ment végbe szemeink előtt. A halaszok egy hullát vontak ki a partra. Csak egyet. A kettő közül egyik már hazajött. De melyik? J A hírre rohanva jött a partra a két anya. Melyiknek a fia érkezett meg? A Balaton mélyeben a holtak soká el vannak változatlanul, meg hónapok múlva is épek vonásaik. Hát létezés után föltalálta a tüdővész gyógyszerét. Három esztendő; előtt tengeri nyulakon kezdte kísérleteit szérumbeoltásokkal; az eredmények arra jogosították föl, hogy embereken is kísérletezzék. Másfél év óta négy kitűnő és hírneves francia orvos: Comby, Le Noir, Legry és Cüss doktor a’ legkülönbözőbb korú betegeken folytatta a kísérleteket, még pedig eredménnyel. A szérumot olyan szamár vagy ló véréből nyerte, amelyeket 12Ó fokos vízben forralt és ecetsavval preparált tuberkulózis bacillus mérgével oltott be. A négy orvos határozottan azt állítja, hogy a tüdővész első és második stádiumában gyógyulás és javulás áll be. A szérumot a szervezet jól tűri, lázat nem idéz elő. Az egész orvosi világban most nagy érdeklődéssel várják a kísérletezések további eredményeit. — Öt százalék pótado. A városi tanács a jövő évi költségvetési előirányzatot 5 százalék pótadóval állapította meg — ideiglenesen. Ez annyit jelent, hogy még több is lehet. Mot már kiváncsiak vagyunk a képviselőtestület magatartására! Persze mit tehetnek? Meg kell szavazniok, káromkodni azonban szabad! Hja, villam, színház, kultúrpalota, tengernyi városi alkalmazott, mindez pénzbe kerül! — Akit a balsors üldöz. Kocz Gyula tótvázsonyi nagyvendéglős és mészáros, a múlt hetekben Balaton-Bogiáriból birkákat szállított át a Balatonon. A birkák valamitől rneg- kergültek, s egymásután beleugráltak a kompról a Balatonba. Megyven drb. odaveszett. — Ugyancsak Kocz Gyulát hasonló kár érte már a tavasszal, amidőn a szántódi révben egy nyugati fajú ökre fulladt a Balatonba. — Felületes emberek nem olvassák el a hirdetéseket Pedig a legtöbb esetben nagyon is megérdemlik azok a hirdetések az elolvasást. így mai lapszámunkban is több ily hirdetés foglaltatik, felhívjuk reájuk olvasóink figyelmét. — Gyermeknap tárak. A városi tanács 20Ö darab gyermeknaptárt rendelt meg s fog az elemi iskolások közt szétosztatni. A gyermeknaptárak szép közleményeket tartalmaznak az állatvédelemről s azért hasznuk kétségtelen. — A vas- és fémmunkások szervezkedése. A magyarországi vas- és fémmunkások veszprémi helyi csoportja megalakult. Az alispán ezt tudomásul, a város pedig nyilvántartásba vette, s az alapszabályokat a rendőrkapitánynak kiadta. csak nem érkezett meg, a kire olyan nagy pompával vártak, a kinek már készen volt aranyos szemfedője, halotti ruhája, diófa koporsója: hanem megérkezett az özvegy asszony fia, a kire nem várt senki, egyedül az anya. Hogy rohan ölelni, csókolni hazatért gyermekét szegény özvegy asszony! hogy vette ölébe! hogy szóliíá nevén! Egy szóval sem tett neki szemrehányást azért a nagy szívfájdalomért, amit neki okozott: csakhogy már hazajött. Csakhogy már eltemetheti. Most már meg fog nyugodni majd egészen. Hajh de annál nagyobb volt a másik anyának a keserűsége. Haraggal, dühvei szólt a néma halotthoz. — Hogy jöttél, egyedül ? Hol hagytad a fiamat? Együtt mentetek el. Együtt vesztetek el. Hová rejtőztetek, mondd meg, hol a fiam ? Mondd meg nekem ; mert amíg meg nem mondod, nem hagylak aludni, oda járok a sírodra mindennap s onnan költelek fel. Hol van az én arany fiam ? A te jó pajtásod ? Ha vele voltál, te tudod, te mondd meg ! A nő igy beszélt hozzá, mintha hinné, hogy fel tudja'költeni a halottat. Ez alatt megérkezett a másik fiú menyasszonya is, a szép Juczi, őt is ide siettető az a hir, hogy az egyik legény megérkezett. Ő is odatérdelt a halott mellé s ő is beszélt hozzá, de szépen, hízelkedő szóval : — Óh kedves Bandi, mondd meg, hol hagytad a szivemet? S neked adom az ö koporsóját, szemfedőjét, szép selyem halotti ruháját, ha nekem azt megmondod. %
