Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-17 / 42. szám
2. oldal. (42. szám) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. október 17. és élnek, mint a bosnyák han-ok lakói, vagy a havasok mócjai! De hát fő a mód és a parádé! Veszprém, Halpiac. WELLNER GyULA =E fogász = ajánlja magát a legjobb és legszebb míífogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy müfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek. Veszprém, Halpiac. A színész-botrány. Mert csak ilyenről, Nádasi szinigazgatóék botrányáról és semmi esetre sem színházi botrányról volt és van szó, mint ahogy a. Nádasi- féle szubvencionált színtársulat irodalmi és művészi titkára, a közveszélyes alakú Nemes úr; a fővárosi lapok egynémelyikét hazug módon informálta. Ez a színész botrány egyelőre valahogyan elintézést nyert. Azért mondjuk egyelőre és valahogyan, mert az ilyen szinészséggel, különösen minő Nádasi és társulatának nagy része, az ember soha sem lehet tisztában. Azért legjobb őket, az őket megillető helyen, jó távol a testtől tartani. A Nádasi-féle szinész-botrány tehát, mely abban állt, hogy Nádasi színigazgató nem akarta a tartozását a villamvilágitásért lefizetni, s ezért világítást nem kapván, egy este előadást nem tartott, nagy megbotránkozására közönségünknek, úgy intéződött el, hogy a szinpártoló egyesület választmányi ülése kimondta, miszerint Nádasi igenis tartozik körülbelül 360 koronát fizetni, ebből azonban az egyesület, miután célja a színészet pártolása, odaajándékoz Nádasinak 150 koronát, erkölcsi elégtételt, melyet Nádasi szintén követelt, az egyesület nem ad annál kevésbbé, mert erre Nádasival szemben ok épen nem forog fenn. Nádasi pedig még köteles a felmerült világítási költségeket^ melyekkel eddig adós maradt 260 korona ösz- szegben megfizetni. Körülbelül ezeket mondta ki a szinpártoló egyesület vasárnap délben megtartott bizalmas konferenciája. Ma, midőn e sorok napvilágot látnak, Nádasi színtársulata, jóizlésü nagyközönségünk élénk örömére, már befejezte itteni apostolkodását! Szerintünk ripacskodását\ Soha ilyen színtársulatot Veszprémbe! Legalább ama bizonyos legöregebb emberek sem emlékeznek, hogy Veszprémben ilyen trupp, a világot jelentő deszkákon szerepelt volna. Mutatványos bódékban igen! De színpadon nem! A társulat maga, a legheterogénabb elemekből van összetoborozva, teljesen szervezetlen! A hősszínész úgynevezett „fanyelvü“, vagyis hadar.. Ily hibával egyátalán nem szokás a színi pályára lépni. A tenorista, egy néhai szabósegéd, következetesen hamisan énekel. Baritonistája a társulatnak egyátalán nincs. Intrikusa detto! Komikusa az egyedüli, aki dicséretre méltó. A női szereplők? Hát az igazgatónő őnagysága az örökös Nagymama, aki ezen szerepét miután egyébb más szerepébe átülteti, annyi és annyi féle variációban. Azt hisszük, hogy jó Nádasiné többféle alakítást nem is produkál. Drámai színésznő, a szó igazi értelmében a társulatnál nincs. Mint szubrett meglehetős tetszést nyert bizonyos kupcihér körökben, ahol a rugódozást, lábszár s egyébb mutogatást kedvelik, Szilassy Etelka. Különben ez a hölgy tagadhatatlanul legértékesebb női tagja a silány társaságnak. A kolora- tur énekesnőnek hangja nincs. Egészben véve a társulat nagyon gyenge. Ki sem fejezhető percentben, mennyivel mögötte és alatta áll Nádasi társulata, a tavaly és két éve nálunk működött Szalkay társulatának? Hol van Nádasinak egy Déri, egy Kovács, Szigethy, Gyárfás, Megyasszay, stbje? Hol van egy Holéczy Ilonája, három kitűnő szubrettje, minők Dénes, Tábori és Rátonyi voltak? Még Kuthy Janka mint koloratur énekesnő is többet ért, mint Nádasi Görög Olgája. S hol van Szalkay, a kitűnő komikus, a remek rendező és szervező, s a közönséggel szemben tapintatos és előzékeny igazgató? Igazán, egy napon sem lehet a két társulatot említeni, s valóban nem tudjuk, hol volt a belügymiinszteriumnak a szeme és esze, amidőn Nádasinak évi 40,000 korona évi szubvenciót utalt ki. Hát ez valóban érthetetlen, vagy talán nagyon is érthető Kis-Ázsiában! Örülünk, hogy végre felszedte sátorfáját Nádasi ur és megtért téli állomására Sopronba, hol talán a poncichterek és vasserkravatok nagyobb érzékkel bírnak Nádasi és emberei határtalan arroganciája iránt. Nálunk sokat okvetetlenke- dett és a „Szökött katoná11-ban pimaszmód ripacskodott a társulat egyik-másik tagja. Nádasi pedig nem érdemli meg sem a kormány szubvencióját, sem a közönség pártfogását, mert sem mint igazgató, sem mint rendező, nem bir a kellő tehetséggel, s mint színész is gyenge ur. Megemlítjük még e helyütt a társulatnak egy igen nagy potentátumát. Ez valami Nemes-re magyarosodon nevű divatból kiment külsejű alak! A társulatnak irodalmi és művészi titkára\ S tudd meg óh kegyes olvasó, hogy ez mi? Hát ez az ur csinálja a társulat rossz előadásairól a dicsérő kritikát, s árasztja el velük a fővárosi és vidéki lapokat, hogy a kormányszubvenció megmaradjon! így van összeállítva Nádasi ur társulata, melyért ugyan nem irigyeljük a soproniakat. Olvasóinkhoz! Tisztelettel felkérjük előfizetőinket, hogy előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek, nehogy lapunk szétküldé- ben zavarok álljanak be. Lapunk 1—2 éves adósaitól a lapot megvontuk. A „Veszprémi Ellenőr“ kiadóhivatala. Törvényszék. Esküdtek névsora. A nov. 3-án megkezdendő esküdtszéki tárgyalásokra következő rendes és pótesküdtekből fog az esküdtszék megalakulni: Rendes esküdtek: Schlésinger József bérlő (Nagyesztergár), Kobera Károly erdőmester (Pápa), Fekete Sándor urod. ellenőr (Ajka), Bognár István nagybérlő (Dereske), Amberg Ferenc fakereskedő (Zircz), Pápay Viktor ny. rajztanár (Veszprém), Stobiczer József magánzó (Dáka), Bröckl Vincze molnár (Hajmáskér), Dénes Károly földmives (Szentgál), Rássy Gyula magánzó (Pápa), Pfeifer Miklós magánzó (Veszprém), Koritschoner Adolf lisztkereskedő (Pápa), Steinmacher József korcsmá- ros (Herend), Sárközy Antal mészáros (Devecser), Zsinka György mészáros (B.-Főkajár), Vinis Antal földmives (Lepsény), Tóth Bálint gazdatiszt (Varsány), Keserű János földbirtokos (La- joskomárom), Czéh István földmives (Lajoskomá- rom), id. Androvits István korcsmáros (Szentgál), Putzpacher Ferenc kőmives (Siófok), Kellner Vilmos mészáros (Pápa), Bayer Antal kereskedő (Siófok), ifj. Tóth Károly földbirtokos (Alsógörzsöny), Segesdy Sándor jegyző (Ugod), Óvári Kálmán földbirtokos (Almádi), Beivel Ferenc pénztáros (Veszprém), Klein Gyula mészégető (Szentgál), Jónás János földmives (Kenese), Lorche Adolf vendéglős (Lepsény). Pótesküdtek: Lengyel Sándor zálogház tulajdonos (Veszprém), Kohn Lajos gabona kereskedő (Veszprém), Priznitz Márton asztalos (Veszprém), Paskesz Mór sörkereskedő (Veszprém), Bakos Kálmán kereskedő (Veszprém), Zsebő József vendéglős (Veszprém), Boór Lajos bábsütő tied ócska, az enyém új. Bokréta is van mellette: a szeretőm adta. Ha oda veszek, neked hagyom a kalapot is, a bokrétát is, az adóját is, nem bánom ha tied lesz, pajtás. Csak tartsd meg te a kalapodat, — szólt erre a kertészlegény, — ha te mégy én is megyek veled. — Hová jönnél, Bandi pajtás? Neked nem apád az, a ki ott a nádasba halódik. Szegény özvegy anyád van, két kis testvéred. Te keresed nekik a kenyeret. Eressz magamban! Tudod, Józsi, mikor Szadovánál ott hevertem véremben a földön, én is azt mond- tam neked. Hagyj itt magamban, neked mátkád van otthon; fuss el innen. Nem fogadtad meg váltadra vettél, úgy vittél el. Én sem hagylak — Megyünk együtt. — Ketten együtt tnnnpt priink J A két paraszt legény nem szólt töbl megszorítottak egymás kezét, s megosztoztak evezőkön. A parton kevesen voltak, a jh< seg negyedórái távolban fekszik a fürdőhely ík a veszedelmet látták, többnyire gyán tálán asszonynép, s aki férfi is, drága az él mind azt hiszi, hogy elég fiatal még m kisérteni3 Ba,at°n hara§jan nem óhajt Is Az eg egészen elsötétült már; lomha színű fellegek csaknem a habokat érték a a szel végigkorbácsolta őket a tó felett nek lapja azt az undorító szint vette fői a kígyók kékje, még a pikkelyek sem \ zottak róla, a hosszú, fehér habtorlaszok, mik egymást kergetik nagy harsogva; néhol a felleg a vízbe merőn alászakadt, mint egy fal! ott fekete volt az ég és viz, s a sötét viz és sötét ég között látszott repülni egy hófehér felhőrongy: mint egy új holt lelke. Kinek volna bátorsága a sötétségbe behatolni? Pedig szívrepesztő azt a sikoltozást hallani, a mellyel a parton végtől végig futkos egy nő: egy feleség, ki férje jajgatásaira felel, s összekulcsolt kezekkel fordul emberekhez, fákhoz, fellegekhez, hullámokhoz, könyörüljenek rajta! Térdre, arcra veti magát, a földön fetreng. Két kezével köveket kap fel a földről s meghajigálja vele a Balatont és megátkozza annak minden cseppjét. Hogy száradjon ki és lássa meg a fenekén a fövényt a nap. Azután megint könyörögve fut az emberekhez s rimánkodik nekik, mint a szenteknek s káromolja őket, mint az ördögöket, hogy nem akarnak segíteni. Egy másik asszony jár nyomában. Egy szegény napszámosnő. Jó, kegyes lélek. Az emelgeti föl a földről, az tartja vissza erőszakkal, hogy a víznek ne ro- hanjon, az biztatja, ne essék kétségbe, ne átko- zodjek, inkább imádkozzék. Nem tudok imádkozni! A napszámosnő engesztelőén mondja, hogv majd o mondja előtte az imádságot. — Már imádkoztam. Nem hallja ezt meg se' i' ójb az uram odavesz! Úgy kiállt! Úgy S'k° i'M s L"n ,nem segíthetek rajta. Eressz engem . Megyek érte magam. Keresek egy csónakot. A napszámosnő erőszakkal tartja vissza az asszonyt. — Mondja kend utánam: Miatyánk Isten! A nő két fülére szorítja tenyerét, s szemeit behunyja, hogy ne halljon, ne lásson, a mig imádkozik. — Amen, amen. Az imádkozás után széttekint égen és vízen. — Hát küld-e már valakit segítségül az Isten? — Már küld. Az alkonyégen egy pillanatra megszakadt a felhőkárpit s a leáldozó napnak visszsugár- zata, mint egy óriási tűzvész fénye, mint egy vulkánkitörés ragyogta át a tájat: szemsértő rémvilágitást vetve a szörnyalaku felhőkre, a kigyóhátu tóra, a tajtékzó hullámhegyekre, s az égő partokra oda át. A tüzszinben ragyogó hullámhegyek hátán táncol egy lélekvesztő, melyet két ifjú legény hajt a nádas felé. — Irgalom Istene, ne hagyj el! A két evező legényben a két asszony saját fiaira ismer. Most azután, a szegény özvegy asszonyon a sor, hogy arccal vesse magát az istenadta földre. Legkedvesebb fia megy ott a halálba. És az a másik asszony most már nem sikoltoz, nem dühöng, nem átkozódik, elhallgat. A mig csupán a férje volt a halálveszélyben addig jajgatott, kövekkel hajigálta a Balatont s zaklatta a mennybéli Istent hivogatásával; most, hogy a fiát is ott látja a vészben, meg- némul: egy marok demotkavirágot, mit öntudatlan %
