Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-03 / 40. szám

III. évfolyam. Veszprémi, 1908. Oktober 3. 40. szám. Előfizetés: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő : lltepka fxyörgy. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Virág Benedek-utca 7. 14,158. Nem sorsjegy szám. Tehát nem száma annak az osztálysorsjegynek sem, melyet a legutóbbi húzáson állítólag 100,000 korona nyereménnyel kihúztak, mint ezt a nagytrafik kirakatában kifüg­gesztett Gaedicke-féle távirat hitül adja. Sokkal szomorúbb híradás ennél. Az országos statisztikai hivatalnak egy szám­jegye ez, mely elég ridegen, azt a szo­morú és valóban megdöbbentő tényt adja tudtul, hogy a f év első felében Magyarországon 14,158 házassággal ke­vesebbet kötöttek, mint múlt év hasonló időszakában! Napok óta gondolok ezen számra, illetve arra a 14,158 leányra, akik ebben az évben nem mentek férj­hez. Ez a gondolat, s az, hogy most ennyi lánnyal több van aki férjet nem kapott, sokféle más gondolatot ébreszt fel bennem. Folyvást és újból azt kér­dem magamtól, mi fog most már ezzel a 14,158 lánnyal történni? S ehez a 14,158 leányhoz hozzá számítom azokat, akik már tavaly és két év előtt férjhez akartak menni, valamint az időközben felserdülteket, s igyekszem sorsukat ma­gam elé képzelni. De nem birom. Úgy érzem, mintha ezer és ezer torokból a reménytelen fájdalom hangja nyögne felém, s mintha sok és sok ezer szem, forró keserves harcokról, elnyomott vágyakról és számtalan átsirt éjszakáról panaszkod­nék hozzám. Azt lehetne mondani, hogy én ezt a dojgot nagyon is tragikusan fogom fel. Én azonban e percben megvagyok győződve, s tudatában vagyok annak, hogy én azokat a dolgokat bár résztvevő szívvel, de tárgyilagosan Ítélem meg. S miután már régóta figyelem, s módom­ban volt sok csendes tragédiát megis­Szinházi levél. Kedves Szerkesztő Barátom! Kedvedért eljöttem Veszprémbe; megnéz­tem a színházatokat és a társulatnak egy elő­adását; illőnek tartom, hogy referáljak a látottak és hallotak felől. Őszintén bevallom, kedves barátom, hogy feladat a fővárosi embernek vidéki színészetről Írni; mert, p. o. részemről azt hiszem, hogy itt mindennek úgy kell lenni, amint láttam és hallottam s nem úgy, ahogyan a fővárosi szín­házakban, s hogy itt minden a szerző előírása szerint lesz betanítva és előadva, mig a fő­városban a szereplő színészek alakítják át és domborítják ki a darabot. De te ezt jobban érted s meg fogod ne­kem magyarázni. Szinházatok nagyon is mignoné, annyira, hogy ügy tűnik fel előttem, mintha a színpad­ról néztem volna végig a „Tatárjárás“ előadá­sát. A világítás fényes; a szellőzők jól működ­nek, a léghuzat oly kellemes, mint bóra alkal­mával az Adria párján! (Bocsánat, múltkori lapotokból vett eme plágiumért.) Előzékenység tőletek, hogy nyirkos levegőt nem bocsátótok a nézők nyaka közé. De talán ennek is igy kell lenni. Ezt én nem értem; majd megmagyarázod te. merhetni, ennélfogva nyugodtan állítha­tom, hogy az egyszerű és jobbmód.ú középosztály asszonyai és leányai közt nagy nyomorúság és oly nehéz szívfáj­dalom uralkodik, amiről egy férfinak fogalma sem lehet. Mert mit használ az, ha a bölcselkedők azt állítják, hogy a leányokat nem kell oly túlságosan saj­nálni, miután ők tehetségük és munká­juk által kibírják a társadalomban hely­zetüket vívni, s nincsenek mint egyedüli ellátási forrásra, a férjhezmenésre utalva. Mi, akik az életet ismerjük, tudjuk mind­nyájan, hogy a dolog nem igy van. Mert egyes kivételektől eltekintve, nem létezik nő, kinek élete hivatásszerű fog­lalkozása, művészet vagy dicsvágy által teljesen ki volna töltve. Ellenkezőleg. Minél kifejlettebb és jelentékenyebb egy nőnek egyénisége, annál tudatosabban érzi magánosságát. S ha a munkában vigaszt lel is, az a rés, mely az ő éle­tében a szerelmi, házassági és anyai boldogság nélkülözése folytán előállott, ép úgy sebzi meg lelkét, mint akármely más nőét. De hát ne meditáljunk. Megdöb­bentő, hogy egy oly kicsiny országban, mint hazánk, fél év alat 14,158 házas­sággal kevesebb köttetett, mint tavaly ugyanezen időben. Tulajdonképen itt már nem is arról a 14,158 leányról van szó, s nem is arról az ezer és ezer leányról és asszonyról, kik férjhez sze­retnének menni, hanem annak az álla­potnak a jelenségéről, amelynek tudatára a fenni feltüntetett kevesblet folytán éb­redtünk. Általános gazdasági szabályok sze­rint a házasságok csökkenése, a jólét csökkenését jelenti. Háborúk, járványos betegségek, nagy pénzügyi válságok után, mindig észlelhető a házasságok csökke­Szinházatok szép és tiszta. Talán ennek köszönhetik, hogy oly látogatott, kellemesen érintett, hogy a páholyok és padsorok tömve voltak; többen álltak is. (Az utóbbiak a kriti­kusok — gondoltam magamban — mert téged is közöttük láttalak.) Még el sem kezdtétek, ezek már agyon­ütötték az előadást. Mindegyikük jövendőmondó lett. Elmondták kinek melyik szerepet kellett volna kiosztani, melyikre milyen ruhát (trikót) adni, hogy jobban énekeljen; mikor kell nevetni, mosolyogni, elérzékeny ülni, sírni, stb., stb. Szóval megállapították a kritika programmját. Hogyan is csináltad azt, hogy az első felvonás alatt már mindenki tudta a magyar Sarcey-k bírálatát s hogy azon az oldalon, melyen ültem, mindenki előirás szerint nevetett, mosolygott, tapsolt, akárcsak theatre pareén. Hát tudd meg barátom, nincsen igazatok nektek kritikusoknak, hogy előre Ítéltek; mert a rendezés praecise, a kiállítás fényes, a szerep­lők kitűnőek voltak. A zenekar jól volt betanítva és vezetve s udvariassága valóban bámulatba ejtett. Utóvégre is, nem a ti hibátok, hogy a baka-századból csak 6 ember lépett ki! igaz, ha egész század vonult volna fel, akkor hon­nan nézte volna a közönség az előadást? nése; mig ellenben a jólét emelkedésé­vel a házasságkötések szaporodnak. Mindazonáltal a szabály az utóbbi évek­ben némi változást szenvedett. Megálla­pították ugyanis, hogy például az északi országokban, ahol a jóléttel a kultúra is növekszik, a házasságkötések nem szapo­rodnak, sőt sokszor fogynak, s a legtöbb házasságot oly egyének kötik, akik az első fiatalságon már túl vannak. Ezen tapasztalatok folytán állították fel azt az axiómát, hogy a műveltség növekedése valamely országban, maga után vonja a házasságok csökkenését, s a házasságo­kat érettebb korban levő egyének kötik. Ha tehát optimista módra akarnánk gondolkodni, úgy a házasságkötések feltűnő csökkenését hazánkban, a kultúra nagy és intenzív fejlődésével okolhatnánk meg, s igy egyesek életboldogságának elveszte felett egy nagy kultúra birtoká­val vigasztalódhatnánk. De hát tehetjük ezt? Tényleg egy magasabb kultúra birtokában vagyunk, vagy legalább is útban vagyunk ezen magasabb kultúrá­hoz? Nem és ezerszer nem. Senki, akinek látó szeme van, nem fogja egy pillanatig sem hinni, hogy a házasságok csökkenése nálunk a maga­sabb kultúra bizonyítéka. Ellenkezőleg, kinövése egy oly kultúrának, mellyel nem is bírunk, s melynek költségeit is­mét a nők viselik. F. M. A kétévi katonai szolgálat és közgazdaságunk. A delegációk uj ülésszaka küszöbön van. Nem szenved immáron kétséget, hogy a katonai kérdéseket, köztük a kétévi szolgálatot tárgyalni fogják. A kétévi szolgálatnak nemzetgazdasági­lag rendkívüli fontossága késztet arra, hogy észrevételeinket megtegyük. A nő és férfi karszemélyzet nagyon hoz­zájárult az előadás sikeréhez, bár a férfikar udvariasan kíméletlen volt. Talán el akarták hódítani a közönséget a női kartól; mert min­dig a kedves leánykák elé álottak úgy, hogy alig hallhattuk a hangjukat. Baritonistátok impozáns népszinmü-alak; énekét a primahegediis oly gyönyörű tempóban kisérte, hogy keringőt lehetett volna táncolni. Látod fiam! Ebben tűnik ki a praecis játék; mert a szerző hibája, hogy annyit pózól a hangjegyekben, — az énekes pedig a hangje­gyek után játszik. Kedves volt az a jelenet, mikor az a pri­madonna énekelt, akinek jó hangja volt. A zenekar oly piano kisérte, hogy álig lehetett hallani a zenét. De nem kevésbbé szép volt az a jelenet, mikor az a primadonna énekelt, akinek énekelni kellett volna; ezt oly forte kisérte, hogy az éneket nem hallottuk. Mintha csak azt akarta volna a zenekar kimutatni, hogy ez a primadonna szebben táncol, mint jó énekel. Látod fiam! Ez is udvariasság, a zene­kartól! — Vagy tán nem?! Ezt is meg fogod magyarázni. Magyarázataidért és szives meghívásodért, valamint a kellemesen eltöltött estéért köszöne­tét mond Satyr.

Next

/
Thumbnails
Contents