Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-03 / 40. szám
III. évfolyam. Veszprémi, 1908. Oktober 3. 40. szám. Előfizetés: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő : lltepka fxyörgy. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Virág Benedek-utca 7. 14,158. Nem sorsjegy szám. Tehát nem száma annak az osztálysorsjegynek sem, melyet a legutóbbi húzáson állítólag 100,000 korona nyereménnyel kihúztak, mint ezt a nagytrafik kirakatában kifüggesztett Gaedicke-féle távirat hitül adja. Sokkal szomorúbb híradás ennél. Az országos statisztikai hivatalnak egy számjegye ez, mely elég ridegen, azt a szomorú és valóban megdöbbentő tényt adja tudtul, hogy a f év első felében Magyarországon 14,158 házassággal kevesebbet kötöttek, mint múlt év hasonló időszakában! Napok óta gondolok ezen számra, illetve arra a 14,158 leányra, akik ebben az évben nem mentek férjhez. Ez a gondolat, s az, hogy most ennyi lánnyal több van aki férjet nem kapott, sokféle más gondolatot ébreszt fel bennem. Folyvást és újból azt kérdem magamtól, mi fog most már ezzel a 14,158 lánnyal történni? S ehez a 14,158 leányhoz hozzá számítom azokat, akik már tavaly és két év előtt férjhez akartak menni, valamint az időközben felserdülteket, s igyekszem sorsukat magam elé képzelni. De nem birom. Úgy érzem, mintha ezer és ezer torokból a reménytelen fájdalom hangja nyögne felém, s mintha sok és sok ezer szem, forró keserves harcokról, elnyomott vágyakról és számtalan átsirt éjszakáról panaszkodnék hozzám. Azt lehetne mondani, hogy én ezt a dojgot nagyon is tragikusan fogom fel. Én azonban e percben megvagyok győződve, s tudatában vagyok annak, hogy én azokat a dolgokat bár résztvevő szívvel, de tárgyilagosan Ítélem meg. S miután már régóta figyelem, s módomban volt sok csendes tragédiát megisSzinházi levél. Kedves Szerkesztő Barátom! Kedvedért eljöttem Veszprémbe; megnéztem a színházatokat és a társulatnak egy előadását; illőnek tartom, hogy referáljak a látottak és hallotak felől. Őszintén bevallom, kedves barátom, hogy feladat a fővárosi embernek vidéki színészetről Írni; mert, p. o. részemről azt hiszem, hogy itt mindennek úgy kell lenni, amint láttam és hallottam s nem úgy, ahogyan a fővárosi színházakban, s hogy itt minden a szerző előírása szerint lesz betanítva és előadva, mig a fővárosban a szereplő színészek alakítják át és domborítják ki a darabot. De te ezt jobban érted s meg fogod nekem magyarázni. Szinházatok nagyon is mignoné, annyira, hogy ügy tűnik fel előttem, mintha a színpadról néztem volna végig a „Tatárjárás“ előadását. A világítás fényes; a szellőzők jól működnek, a léghuzat oly kellemes, mint bóra alkalmával az Adria párján! (Bocsánat, múltkori lapotokból vett eme plágiumért.) Előzékenység tőletek, hogy nyirkos levegőt nem bocsátótok a nézők nyaka közé. De talán ennek is igy kell lenni. Ezt én nem értem; majd megmagyarázod te. merhetni, ennélfogva nyugodtan állíthatom, hogy az egyszerű és jobbmód.ú középosztály asszonyai és leányai közt nagy nyomorúság és oly nehéz szívfájdalom uralkodik, amiről egy férfinak fogalma sem lehet. Mert mit használ az, ha a bölcselkedők azt állítják, hogy a leányokat nem kell oly túlságosan sajnálni, miután ők tehetségük és munkájuk által kibírják a társadalomban helyzetüket vívni, s nincsenek mint egyedüli ellátási forrásra, a férjhezmenésre utalva. Mi, akik az életet ismerjük, tudjuk mindnyájan, hogy a dolog nem igy van. Mert egyes kivételektől eltekintve, nem létezik nő, kinek élete hivatásszerű foglalkozása, művészet vagy dicsvágy által teljesen ki volna töltve. Ellenkezőleg. Minél kifejlettebb és jelentékenyebb egy nőnek egyénisége, annál tudatosabban érzi magánosságát. S ha a munkában vigaszt lel is, az a rés, mely az ő életében a szerelmi, házassági és anyai boldogság nélkülözése folytán előállott, ép úgy sebzi meg lelkét, mint akármely más nőét. De hát ne meditáljunk. Megdöbbentő, hogy egy oly kicsiny országban, mint hazánk, fél év alat 14,158 házassággal kevesebb köttetett, mint tavaly ugyanezen időben. Tulajdonképen itt már nem is arról a 14,158 leányról van szó, s nem is arról az ezer és ezer leányról és asszonyról, kik férjhez szeretnének menni, hanem annak az állapotnak a jelenségéről, amelynek tudatára a fenni feltüntetett kevesblet folytán ébredtünk. Általános gazdasági szabályok szerint a házasságok csökkenése, a jólét csökkenését jelenti. Háborúk, járványos betegségek, nagy pénzügyi válságok után, mindig észlelhető a házasságok csökkeSzinházatok szép és tiszta. Talán ennek köszönhetik, hogy oly látogatott, kellemesen érintett, hogy a páholyok és padsorok tömve voltak; többen álltak is. (Az utóbbiak a kritikusok — gondoltam magamban — mert téged is közöttük láttalak.) Még el sem kezdtétek, ezek már agyonütötték az előadást. Mindegyikük jövendőmondó lett. Elmondták kinek melyik szerepet kellett volna kiosztani, melyikre milyen ruhát (trikót) adni, hogy jobban énekeljen; mikor kell nevetni, mosolyogni, elérzékeny ülni, sírni, stb., stb. Szóval megállapították a kritika programmját. Hogyan is csináltad azt, hogy az első felvonás alatt már mindenki tudta a magyar Sarcey-k bírálatát s hogy azon az oldalon, melyen ültem, mindenki előirás szerint nevetett, mosolygott, tapsolt, akárcsak theatre pareén. Hát tudd meg barátom, nincsen igazatok nektek kritikusoknak, hogy előre Ítéltek; mert a rendezés praecise, a kiállítás fényes, a szereplők kitűnőek voltak. A zenekar jól volt betanítva és vezetve s udvariassága valóban bámulatba ejtett. Utóvégre is, nem a ti hibátok, hogy a baka-századból csak 6 ember lépett ki! igaz, ha egész század vonult volna fel, akkor honnan nézte volna a közönség az előadást? nése; mig ellenben a jólét emelkedésével a házasságkötések szaporodnak. Mindazonáltal a szabály az utóbbi években némi változást szenvedett. Megállapították ugyanis, hogy például az északi országokban, ahol a jóléttel a kultúra is növekszik, a házasságkötések nem szaporodnak, sőt sokszor fogynak, s a legtöbb házasságot oly egyének kötik, akik az első fiatalságon már túl vannak. Ezen tapasztalatok folytán állították fel azt az axiómát, hogy a műveltség növekedése valamely országban, maga után vonja a házasságok csökkenését, s a házasságokat érettebb korban levő egyének kötik. Ha tehát optimista módra akarnánk gondolkodni, úgy a házasságkötések feltűnő csökkenését hazánkban, a kultúra nagy és intenzív fejlődésével okolhatnánk meg, s igy egyesek életboldogságának elveszte felett egy nagy kultúra birtokával vigasztalódhatnánk. De hát tehetjük ezt? Tényleg egy magasabb kultúra birtokában vagyunk, vagy legalább is útban vagyunk ezen magasabb kultúrához? Nem és ezerszer nem. Senki, akinek látó szeme van, nem fogja egy pillanatig sem hinni, hogy a házasságok csökkenése nálunk a magasabb kultúra bizonyítéka. Ellenkezőleg, kinövése egy oly kultúrának, mellyel nem is bírunk, s melynek költségeit ismét a nők viselik. F. M. A kétévi katonai szolgálat és közgazdaságunk. A delegációk uj ülésszaka küszöbön van. Nem szenved immáron kétséget, hogy a katonai kérdéseket, köztük a kétévi szolgálatot tárgyalni fogják. A kétévi szolgálatnak nemzetgazdaságilag rendkívüli fontossága késztet arra, hogy észrevételeinket megtegyük. A nő és férfi karszemélyzet nagyon hozzájárult az előadás sikeréhez, bár a férfikar udvariasan kíméletlen volt. Talán el akarták hódítani a közönséget a női kartól; mert mindig a kedves leánykák elé álottak úgy, hogy alig hallhattuk a hangjukat. Baritonistátok impozáns népszinmü-alak; énekét a primahegediis oly gyönyörű tempóban kisérte, hogy keringőt lehetett volna táncolni. Látod fiam! Ebben tűnik ki a praecis játék; mert a szerző hibája, hogy annyit pózól a hangjegyekben, — az énekes pedig a hangjegyek után játszik. Kedves volt az a jelenet, mikor az a primadonna énekelt, akinek jó hangja volt. A zenekar oly piano kisérte, hogy álig lehetett hallani a zenét. De nem kevésbbé szép volt az a jelenet, mikor az a primadonna énekelt, akinek énekelni kellett volna; ezt oly forte kisérte, hogy az éneket nem hallottuk. Mintha csak azt akarta volna a zenekar kimutatni, hogy ez a primadonna szebben táncol, mint jó énekel. Látod fiam! Ez is udvariasság, a zenekartól! — Vagy tán nem?! Ezt is meg fogod magyarázni. Magyarázataidért és szives meghívásodért, valamint a kellemesen eltöltött estéért köszönetét mond Satyr.
