Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-26 / 39. szám
39. szám. III. évfolyam. Veszprém, 1908. szeptember 36. IECÍJELEIIM IIS1EI S20IBATOI »ELÍ TÍA. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Olvasóinkhoz. Október 1-én lapunk uj évfolyamba lép. A III-ikba. Ugyanekkor uj előfizetési évnegyed veszi kezdetét. Felkérjük előfizetőinket, hogy előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek, nehogy lapunk szétküldésében zavarok álljanak be. Azokat pedig, kik lapunkra 1, sőt 2 év óta is tartoznak, értesítjük, hogy lapunkat tőlük okt. 1-én megvonjuk, de a hátralékokat oda nem ajándékozzuk. A „Veszprémi Ellenőr“ kiadóhivatala. „Pihenj!“ (H. Gy.) Hallottuk ezt a vezényszót háromféle nyelven is a királygyakor- laíok bevégeztével. „ Rucht, Pihenj, Od- mor!“ Jól esett ez egyaránt az elcsigázott katonáknak, jól a megzaklatott polgárságnak, mely sopánkodva nézte mint emészti fel egy százezret meghaladó hadsereg, keserves adófiliéreit, s mint pufogatja el a levegőbe azokat a milliókat, melyeknek másutt oly jó helyük és alkalmazásuk lett volna. De hát „si vis pacem, para bellum.“ Ha nyugodtan, békében akarunk fejlődni, — készen kell lennünk a háborúra is! Kénytelenek vagyunk vele, s akarva-nemakarva, adóznunk kell kétes célokért, egy bizonytalan jövőért. Ez a mi kényszer adózásunk. Adóztunk azonban önkéntesen is, legalább látszólag önkéntesen, százakkal, ezrekkel, hogy városunk elmaradottsága miatt ne kelljen szégyenkeznünk, a hozzánk érkezett idegenek előtt, s hogy méltóan fogadhassuk felkent királyunkat, alkotmányos uralkodónkat. Ötven évben egyszer ezt meg is tehettük. Annál is inkább, mert az áldozatul adott ezrek, maradandó jelleggel biró alkotásokra is forditattak. S ha már a lim-lom, papír és rongy, házi és utcai díszítések le is kerültek falainkról, s az értük, valamint a gyerekes és silány rakétákért kiadott tömérdek pénz elveszettnek és kidobottnak tekinthető is, — egyébb létesítményeinknek és alkotásainknak meg kellene maradni. így a nagy pénzáldozattal készített és tisztába tett utaknak. Attól tartunk, hogy ezek is szárnyra kapnak, mint a leszaggatott papiros-füzérek, s felszállnak por alakjában a levegőbe, mint a feleregetett rakéták füstje. Egy hete, hogy a király elutazott. Kíséretéből még többen itt időznek és pakolnak. A pótadó, melyből a felmerült költségeket fedezni fogjuk, még ki sincs vetve, s már kezdünk visszaesni a régi, megszokott slendriánba. Utaink és utcáink Számum módjára ontják magukról a port. Már kezdenek gödrösödni és felvágódni. Utalunk a Buhim-, Toborzó- de különösen a Hosszu-utcára. Ez utóbbi már úgy tele van gödrökkel, lyukakkal, mintha soha meg sem is csinálták volna. Ez a nagyforgalmu és valóban hosszu-utca úgy látszik, nagyon silányan lett megcsinálva, azért megy oly hamar tönkre. A megyei mérnök meggyőződhetik róla. Ezeken kivül a városunkban oly nagy előszeretettel ápolt trágya aszal- dák már kezdik belepni az utakat. Egy hét alatt mindenfelé por, piszok és szemét! Estére kelve pedig, az egyiptominál is nagyobb setétség borul e városra, s ezen setétségnél talán csak azok feje setétebb, akik nem bírják azt felfogni, hogy minő kár és bűn a drága pénzért helyreállított utcákat pusztulni hagyni, s mily könnyű és egyszerű volna azokat egy kis gondozással fenntartani, s ezáltal ezreket megtakaritani. Mi lesz, ha az őszi esőzés megindul, s az utcákon el téri tett agyagos sárrá válik? Lesz oly sár, aminőre még a legöregebb veszprémi emberek sem emlékeznek. Hát ez nagy hiba, s nem egyébb mint prédagazdálkodás, s lelkiismeretlenség a nagyközönséggel szemben. Nagyon megerőltethették magukat azok az urak, akiknek a város utcáinak rend- bentartása kötelességük, s azt hiszik, hogy a gyakorlatokon elhangzott pihenj nekik is szól! Ök tehát pihennek habáraikon, no meg piksziseiken. Ámde mi azt hisszük, hogy a király szájából s a kürtökből felhangzott Pihenj a köz munkását nem illeti meg. Sőt ellenkezőleg! Rajta, fel, újabb és további munkára. Különösen áll ez a köztisztaságot illetőleg most, midőn egy másik uralkodó közéig észak felől, amely hatalmasabb a most eltávozottnál. Öregebb mint emez; csak csontból való, de leir- hatatlanul erősebb és kérlelhetetlen. Gyorsabban utazik mint a gyorsvonat s mint a repülőgép. Nem sejtitek melyik percben jelenik meg közietek. Legyen tehát tisztaság utcáinkon, házainkban, közhelyeinken, mert ha nem, úgy állandó ta nyát ver köztünk a közelgő, rettenetes uralkodó, s ha ő elkiáltja, hogy Pinhenj, úgy pihenni fog mindenki — örökre! A megyeházáról. Hétfőn, f. hó 21-én Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága rendes közgyűlést tartott Hunkár Dénes főispán elnöklete alatt. A közgyűlés ismét elég néptelen volt. összesen 80-an jelentek meg a törv. hat. bizottság tagjai, ezek közt több mint fele veszprémiek. S ezt jól tették, mert különben aligha sikerült volna a vármegyei muzeum létesítéséhez kért segély- összeg megszavazása. Így is nagy és szenvedélyes vitát idézett fel ez az ügy, mert a pótadó emelését kellett elhatározni, s mert egyikmásik felszólaló, a pápai bizottsági tagokat azzal vádolta meg, hogy csupa versenyzésből, sőt Veszprém elleni irigységből nem akarják az 1 százalék pótadót megszavazni. A vita elmér- gesitésében ismét dr. Csete Antal városi tiszti ügyésznek volt legkiválóbb része, aki ismét gyanúsított, de az is igaz, hogy ismét Canos- sába ment, s visszaszittl A megyegyülés tehát megszavazta a vármegyei muzeum épületet, helyesebben mondva, kultúrpalota létesítéséhez kért 1 százalékos pótadót az 1909. évre dacára, hogy Koller Sándor alispán, az idei rossz termésre hivatkozva, ezen ügynek a napirendről való levételét indítványozta, s a közgyűlés az alispán indítványát nagy helyesléssel fogadta. Mert midőn dr. Óvári Ferenc felszólalt, s a segély megszavazását kérte, s támogató érveit kifejtette, egyszerre megváltozott a hangulat, s a jelenvoltak nagy többsége viharosan követelte az 1 százalékos pótadónak egy évre leendő megszavazását. Hát ez meg is történt, 61 szavazattal, 17 ellenében. A közgyűlés tárgysorozatának néhány pontjáról itt beszámolunk. Elnöklő főispán megnyitván a közgyűlést, bejelenti, hogy Ő felsége itt tartózkodása alkalmával mindennel meg volt elégedve. Ezért megemlékezik mindazokról, akik a rend fen- tartásáról gondoskodtak. Így Koller Sándor alispánról, Szeglethy György polgármesterről és Kerényi Andor központi főszolgabíróról, kik éjjel-nappal, fáradságot nem kiméivé dolgoztak. Nemkülönben mindazon veszprémi tisztviselőkről, kik éjjeli szolgálatot teljesítettek. A főispáni székből mond köszönetét a vármegye első tisztviselőjének, s a többieknek Szomorú kötelességet teljesít, midőn megemlékezik Rainprecht Antal megyebizottsági tag elhuny tárói, aki az ö kiváló szaktudásával a vármegyének és az országnak oly sok hasznos szolgálatot tett. Indítványozza, hogy a törvényhatósági bizottság igtassa jegyzőkönyvbe részvétét, s a jkv. kivonatát küldje meg az elhunyt családjának. — Elfogadták. Bejelenti, hogy megvizsgálta a pápai polgármesteri- és rendőrkapitányi hivatalokat, ahol a legnagyabb rendet tapasztalta. Úgyszintén a veszprémi és pápai szolgabirói hivatalokat, ahol az ügykezelés rendben folyik ugyan, de igen sok a dolog, s azért ezen hivataloknál 1 — 1 dijnokot kellett alkalmazni. Nagyobb hátralékokat a megyei számvevőségeknél talált, de azok most már feldolgozás alatt vannak. Következett ezután a napirend első pontja, az alispáni jelentés, junius-augusztus hónapokról. A jelentést dr. Véghelyi főjegyző ismertette. Eszerint a három hó alatt 5628 ügydarab in- téztetett el. Útlevél 254 adatott ki. A közegészségügy általánosságban jó volt. Nagyobb járvány Pápán volt, hol 150 kanyaró eset fordult elő. A köztisztasági állapot is kielégítő volt, s hatósági beavatkozásra csak 19 esetben volt szükség. Gombamérgezés igen sok esetben ferdult elő. A balatoni fürdők elég látogatottak voltak, mégis a fürdő idény mindenütt rendben folyt le. Az állategészségügyet illetőleg konstatálja a jelentés, hogy ragadós állatbetegség 65 községben és 1 rendezett t. városban volt. Leginkább sertésvész és orbánc. Az augusztus 1-én életbe lépett husvizsgálati rendelet végrehajtása
