Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-12 / 37. szám
2. oldal. (37. szám) VESZPRÉMI ELLENŐR K9 cs. kir. felségeik elfogadása előkészítésében bebizonyult buzgalmában kellő biztosítékot találván” kinyilatkoztatja, miszerint a magas vendégek megérkezéséig a fő-utcákban a házak színes színre bemeszeltetni, az ünnepélyes napon a főutcában a magánosok házai, valamint a képviselőtestületek ablakai birodalmi, s nemzeti zászlókkal felékitve, s alkonyaikor az egész város nagyszerű kivilágítással, tündéri fénnyel elárasztva leend, s minden érkezendő vendégek illedelmes beszállásáról jó eleve gondoskodva leend. Ezen elvileg elfogadott elfogadási intézkedések részletes kivitelével Ferenczy György városi biró ur elnöksége alatt, Dunszt Ferenc, Bokrossy Antal, Göndöcs Antal tanácsnok urak bízattak meg olyformán, hogy minden intézkedéseket a városi képviselőség tudtával, s minden más befolyás s beavatkozástól függetlenül hajtsák végre.“ Ez az az 1857. évi jegyzőkönyv, amely úgyszólván mindazon intézkedéseket magában foglalja, melyek most is megtétettek a király fogadtatására. A mai intézkedések mégis annyiban nagyobb- szabásuak, amennyiben városunk ma előrehaladottabb az ő fejlődésében, s igy a diszitések nagyobb terjedelműek fognak lenni. Midőn mindezt örömmel konstatáljuk, s királyunk jövetele elé nagy örömmel nézünk, s fogadtatására minden tőlünk telhetőt megteszünk, mégis fájó érzés és üröm is vegyül az örömpohárba! Az 1857-től 1908-ig terjedő idő, egy gonosz pillanata elrabolta királyunktól, s tőlünk azt a szent asszonyt, akit mindenek felett jobban szerettünk és imádtunk, — hazánk védőangyalát! S most nem üdvözölhetjük felséges férje oldalán, s nem rakhatjuk le hódolatunkat lábai elé! Ép ezért legyen még bensőbb az érkező király iránti hódoló szeretetünk, hogy a megdicsőült szelleme velünk együtt örvendjen, látván fennt a szférákból érzéseink igaz voltát. Panama? Van panama? Nincs panama? Ez most a király jövetele mellett a legaktuálisabb kérdés városunkban azon nyilatkozatok és vádak következtében, melyeket dr. Csete Antal városi ttszti főügyész, dr. Rosenberg Jenő városi tiszti fő— Nono. Könnyen elhiszi az ember a másik emberről, hogy hitvány, különösen akkor, ha csak azt hallja. Azért hát halljon egyebet is néni, az igazat. — ide Dengelegre való fiú vagyok, néni. Az apám Técs András ácsmester meg földész, a kettőből is alig él, hanem amikor engem elvittek a katonaiskolába, úgy diktálták be az öreget, hogy: vállalkozó és földbirtokos. Ezt egy már inkább urféle nagybácsim cselekedte meg, akkor még nem tudtam, hogy miért. A bácsi vitt el tudniillik beíratni. — Hogy katona legyek, az a magam kívánsága volt. Belehaltam volna, hogy ha az ellenkezésnél végig megmaradnak s el nem lágyulnak az epesztő nagy könyörgésemre. Könyvekben regéket olvastam, hogy: a vezér kirántotta a kardját s kaszabolta a törököt, németet, már ahogy jött. Valami szép lehet ez. Meg akartam próbálni. Idáig persze nem jutottam el. Eleinte Kassán, azután meg Ujhelyen állomásoztam. Esztendőnként egyszer-kétszer hazanéztem Dengelegre s amint alkalom kínálkozott rá, áthelyeztettem magam Kolozsvárra. Nincs ott senkim, hanem arra számítottam, h°gy gyakrabban találkozom majd az enyimek- kel. Bejáikálnak a hetivásárra, meg az öregem külön is néha épületfáért. — Hát csakugyan alig harmadnapra, hogy Kolozsvártt vagyok, elindulok a középutcán két sor káposztáskocsi között s hallom, hogy valaki utánam kiált: Pist... Az utolsó betűt már lenyelte. Meg- ijedt. Egy főhadnagy urat csak úgy a káposzorvos ellen az aug. 31-iki városi közgyűlésen emelt. Ugyanis, mint tudjuk, azt állította a tiszti főügyész, hogy dr. Rosenberg Jenő tiszti főorvos, a város kárára, 5000 korona hasznot csinált magának, s a pótadó alól kibújt, azon alkalommal, midőn a piac kibővítése céljára, házát a városnak egy újonnan építendő házért cserébe átadta! Ezeket a kijelentéseket a tiszti főügyész a legnagyobb határozottsággal és a legnagyobb nyilvánosság előtt tette meg, s ma már az egész város foglalkozik ezen üggyel, sőt már hírlapi kommentálás tárgyát is képezi. Épen azért tehát, mert ez esetben kiváló közügyről, a város vagyonáról, s két köztisztviselőjéről van szó, mi is foglalkozunk vele. Nem lehet ugyanis közömbös, hogy a város vagyona bárki, vagy bárkik által elhará- csoltassék, s nem lehet tűrni, hogy a város élén oly főtisztviselők álljanak, akik közül az egyik nyilvánosan, a város képviselőtestülete előtt a panamázás vádjával illettetik, s a vád megcáfolást nem nyer, a másik, a vádló pedig akarata ellenére is. azon gyanúba keveredett, hogy a panamázást, a város megkárosítását eltűrte, nem csak, sőt annak idején elősegiíette, vagy ha a vádak alaptalanok, — a város egyik kiváló főtisztviselőjét alaptalanul vádolja meg, tehát rágalmaz. Biztosan tudjuk, hogy ezen ügyben sem a városi tanács, sem a polgármester, semmiféle intézkedést nem tettek, hogy ezen ügy tisztáztassék, s minden kétséget kizárólag nyilvánosságra hozassák, miként áll ez az ügy? S lehetünk bármily békeszeretők és tárgyilagosak, ezt az ügyet így nem hagyhatjuk Énnek megtörténni nem szabad Megmondja ezt minden embernek a saját tisztességes egyéni érzéke, ezért a fenntebb elmondott okokon kivül, bővebb indokolásra szükség nincsen. A két köztisztviselő, de főkép a város erkölcsi reputációja és vagyoni érdekére való tekintetből kívánjuk, hogy ebbe az ügybe világosság derittessék. Kívánjuk és követeljük, hogy nyilvánosságra hozassák, miként és hogyan köttetett meg az a szerződés és kiknek közbejöttével, amelyben a tiszti főorvos és város közt az a házcsere megtörtént, s amelynél a város kárára a tiszti főorvos magának, a tiszti főügyész által panaszlott és vádként felemlített 5000 kor. hasznot állítólag elérte? Miként és kik által ratifikáltatott az a szerződés és bocsájtatott a városi képviselőtestület szankciója alá? Miként volt lehetséges, s miként engedhető meg és tűrhető, hogy a városi tiszti főügyész, akinek közbenjötte nélkül ama szerződés és házcsere létre nem jöhetett, mégis a város megkárosítását tűrte? táskocsi mellől megszólítani ... A hang irányában az egyik szekér mellett a hugocskám állott . . . Szégyenkezett, vér futotta be az arcát föl a hajáig, meg le a nyakán is. Amint látta, hogy arra megyek, elém jött s összeölelkeztünk az utca közepén. Ez a gyerek a gyémántom a famíliában, néni. Kicsit késői, én már diák voltam, amikor született. Ma tizennyolc éves, én harmincegy. Szőke puha haja van, egészséges barna bőre, kicsi keze, bizalmas nézésű nagy szemei. Egy kicsit hátratoltam a fején a kendőt, hogy mélyebbre pillanthassak a szemeiben s gyügyög- tem neki: Teri, Tiri, Tari, Tarcsi ... Ez mind az ő neve, sőt még ezenkívül is akad neki. Közben egy asszonyság megalkudott a káposztára, a fuvaros befogta a lovakat s elhajtott az asszonyság után. Én meg kézenfogtam a húgomat s elindultam vele. Szembe négy katona jött. Az egyik egy huszárkardot is hozott a kezében s négyük között botorkált a huszár. Mintha egyszerre megvilágosodott volna a kótyagos feje, ahogy rám pillantott. Utánnam bámult s megrökönyödve fordultak felém a bakák is. Ez volta- kepen csak azután jutott eszembe, amikor egy hszttel találkoztam, aki majd hogy elfelejtett köszönni nekem Azután többel is s mind fura csodálkozó pillantással, elképedve mértek végig. A húgom nem vett észre semmit. Velem volt eltelve szegényke. Kilenckor elkísértem a „két ágyú“-hoz címzett fogadóba a többi falunkbélihez, akikMiért nem fellebbezte meg a közgyűlés akkori, helybenhagyó határozatát, ha tudott a vá'os megkárosításáról. Vagy miért nem kérte, vagy kéri ő a legszigorúbb vizsgálatot? így, mint most történik, közügyeket elintézni nem lehet. Köztisztviselőnek a város kárára hasznot csinálni nem szabad, avagy ha ez az eset fenn nem áll, egy város vezetőségét, s egyik főtisztviselőjét oly váddal illetni még kevésbbé engedhető meg. Mindannyian, kik ama házcsere létrehozásában részt vettek, azon gyanú alatt állanak most, hogy a város károsításánál közreműködtek. Ép ezért mindannyinak kiváló érdeke, hogy ezen vád alól magukat tisztázzák. Aáidőn tehát újból kérdezzük: van-e panama. A közvélemény követeli az ügy legsürgősebb tisztázását, amelyet, elég sajnos az augusztus 31-iki városi közgyűlésen részt vett városi képviselők nem kértek ott nyomban a helyszínén, s nem kérik még mai napig sem! Egyúttal, — ismervén közéletünk sivár helyzetét, — eleve is tiltakozunk azon esetleges kijelentések ellen, mintha ezt az ügyet egyesek, vagy mondjuk a helybeli sajtó, vagy ennek egy része, tehát mi is, fujtuk volna fel. Az ezen cikkely keretében pertraktált dolgok, illetve kijelentések és vádak, a város tanácstermében hangzottak el, s minden kétséget kizáró módon tétettek meg. itt csürni-csa- varni, tussolni nem lehet, nem szabad. Kérdjük tehát újból: Van-e panama? (H. Gy.) 1908. szeptember 12. Veszprém, Halpiac. WELLNER GyULA ajánlja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyöker eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek. Veszprém, Halpiac. kel majd hazaindul s megkérdeztem, hogy mikor jön be újra. — Hétfőn. — A mellemre öleltem és siettem a kaszárnyáka. A kapu alatt megállított a napos tiszt s azt mondta, hogy menjek föl az ezredeshez. Vár reám. Mentem. — Micsoda nőszeméllyel járkál az utcán a főhadnagy úr? Hirtelenében nem tudtam, hogy miről van szó. Nőszemély, hát mindenki másra gondoltam, csak a húgomra nem. Az ezredes úr segített.- Az a bekötött fejű cseléd vagy micsoda . . . Hirtelen, egy kis méreggel vágtam oda: — Az a húgom, ezredes ur. Nagyot nyelt s szárazon, darabosan pergett le a szájáról a szó. — Az mindegy. Mégse lehet megengedni, hogy egy tiszt, bekötött fejű leánnyal járkáljon az utcán. Tegyen a lány kalapot. Én se hagytam magam. — A húgom, — és ez fontosabb, mint az, hogy mi van a fején. Csodálom, hogy ezredes ur kifogást tud emelni egy szegény, tiszta kis lány fejkendője ellen s azon nem ütközik meg, ha a tisztek olyan hölgyekkel rójják az utcát, akiknek kalapjuk van, de tisztességük nincs. Az én húgom .abból a rendből való, amiben kendőt hordanak a fejükön a lányok . . . — Egyebet nem mondhatok, mint amit mondtam. Így ne mutogassa vele magát az utcán. Ön még fiatal ember. Sok mindent nem ért, hát talán ezt sem érti meg . . .
