Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-05 / 36. szám
VESZPRÉMI ELLENŐR 2. oldal. (36. szám) ból választott bizottság fog felügyelni. Lesz tűzijáték a püspökház alsó erkélye közelében. A város környékének alkalmas pontjain örömtüzeket fognak gyújtani. A tűztorony karzatjárói a Takarék-épület és Csepcsányi gyógyszertárig zászlófüzéreket alkalmaznak. Az Erzsébet szobor és környéke fényesen fel lesz díszítve, este lampionokkal megvilágítva. A villám- telep működni fog és a főbb utcákat, várat és püspökházat meg fogja világítani. Mégis azon esetre, ha az újonnan érkezett Diesel motor, vagy villamosvezeték nem működnék jól, gondoskodás történt, hogy Ő felségének lakosztályai villámmal megvilágittassanak. Erre vállalkozott dr. Torja Tivadar mérnök, villambevezetési vállalkozó, aki a saját gépjeivel fejlesztendő villamosárammal, Ó felsége lakosztályait 100 villamos lámpával fogja megvilágítani. A fogadtatás alkalmával, a vasútnál felállított királysátornál, vármegyénk főispánja fogja Őfelségét üdvözölni. Ezután a polgármester, utána pedig az alispán, aki egyeseket a királynak be fog mutatni. Következnek ezután az udvari méltóságok és egyes testületek. A vallásfelekezetek mint ilyenek, nem fognak külön tisztelegni. Ezek után Ö felsége kocsijára száll, s megtartja bevonulását. A menetet a főispán nyitja meg, aki azalispán- nal egy kocsin fog ülni. Hogy Ő felsége kocsija hol lesz a menetben, azt ma még nem tudni. Ö felségét a nagy kiséret a Vár-utcánál elhagyja, s ott már a megyéspüspök kalauzolása és tisztelgése mellett vonul be a püspöki rezidenciába. Ezek az egyelőre ismert és megállapított intézkedések, melyekből kitűnik, hogy Ő felségét díszesen fpgja Veszprém fogadni. Isten hozza tehát a királyt! Városi rendkívüli közgyűlés. A hétfőn délután megtartott városi közgyűlés összehívására az adott okot, hogy Ö felsége a király jövetele alkalmából megtett, s még megteendő intézkedéseket a közgyűlés megismerje, s jóváhagyja. Ezen intézkedések közé tartozott az idegenek bejelentési kötelezettségéről szabályzat alkotása, s annak azonnali életbeléptetése, valamint a Bauer Károly mészáros által bérben birt bazár és Wurda- féle háznak a fő-utca kibővítése miatti, azonnali lebontása. A közgyűlés nemes összhanggal, s méltóan az ügyek fontosságához, jóvá is hagyta városunk polgármestere és a tanács által kidolgozott javaslatokat, valamint dr. Komjáthy rendőrkapitánynak az idegenek bejelentésének kötelezettségéről készített szabályzat tervezetét. A fennt emlitett házak azonnali tebcntását azonban nem tartotta szükségesnek a közgyűlés, mert az csaknem kivihetetlen ily rövid idő alatt, s mert oly szűk pontja a fő-utcának másutt is van, s a városban sem dicsekedhetünk valami széles utcával. Ezen házlebontási ügynél meglehetős éles és személyes izü vitára adott alkalmat dr. Csete Antal városi tiszti főügyész, aki súlyos támadásokkal illette dr. Rosenberg Jenő tiszti főorvost. Elnöklő polgármester a személyeskedésnek véget vetett ugyan, s így dr. Rosenberg a saját védelmében csak a tárgyhoz szólott, de kijelentette, hogy a sértésekért majd magánúton szerez magának elégtételt. Ily körülmények közt ezen incidenshez ezúttal kommentárt nem füzünk, csak részletes alábbi tudósításunkban szárazon számolunk be a vitáról. Városszerte általánosan megnyugvást és helyeslést keltettek a polgármester és tanács király-fogadó intézkedései, mert kilátást nyújtanak arra, hogy felséges urunk-királyunk fogadtatása méltó lesz hozzá, s városunk ősi, jó hírnevéhez. Csak az kívánatos még, hogy a polgárság is segítségére legyen a város vezetőségének, amit hiszünk is, mert mindenfelé a legnagyobb lelkesedéssel tekintenek a király jövetele elé. Igaz, hogy még idejét nem multa, de mintha mégis némi hézagot látnánk az eddig megtett intézkedésekben. Áll ez különösen az idegenek elhelyezésére. Tudjuk, hogy városi alkalmazottak és rendőrök jártak házról-házra, s összeírták a nélkülözhető lakásokat és szobákat, de ez nem elég, főkép azért, mert meglehetős lazán mentek végbe ezek az összeírások. Itt intenzivebb munkára lett volna szükség. Nagyszabású mozgalomra és értekezletekre, melyen a polgárságot meggyőzték volna arról, hogy most kötelességé áldozatot hozni, s inkább 1—2 szobában meghúzódni, mintsem a bizonyára szokatlan nagy számban megérkező idegenek szállás nélkül maradjanak. De még így is elképzelhetetlen, hová fogják elhelyezni a sok falusi népet, mely az egész Dunántúlról, főkép vármegyénkből ide fog özönleni. Ezek bizonyára az utcákon és tereken fognak táborozni, ami talán még kedvezőtlenebb, mintha a korcsmái és kávéházi zárórákat eddigi terjedelmükben fenntartották volnak, ehelyett még meg is szüntették az eddigi záróra kedvezményt. Félünk, hogy az idegenek és vidékiek elfelhők alól, úgy tűnt elő a halovány angyalarc a hollófürtök közül. — Ah mily szép! kiáltánk egyszerre mindhárman, mily nemes, — mily tündén vonások és megbűvölve mélyedtünk el a halálsápadt, de még igy is oly megható szép nő tekintetén! — Dörzsöljük homlokát és üterét jól erősen, mondá Lajos, majd magához tér ám, ha van benne csakugyan élet, s ő letérdejt, hogy segélyt nyújthasson nekem. E pillanatban a nő erősen megrázkódott és megmozditá kezét és felnyitá szemeit. — Mit akar ön, asszonyom? szólék hozzá. A nő hirtelen körültekintett, s látva, hogy hármunktól úgyszólván körülkerítve van, egy éles sikoltást hallatott, és sebesen futni kezdett; alig ment azonban húsz lépésnyire, erőtlenül összerogyott. Mi utánna siettünk, s midőn látta, hogy ismét közel vagyunk, kétségbeesve kiáltá: — Ne bántsanak! kérem ne bántsanak, én odaadom mindenemet, csak ne bántsanak. Ej, asszonyom, viszonzám a lehető legszelídebb hangon, hát talán rablónak néz ön bennünket? az istenért! hiszen ne féljen tőlünk, sőt ellenkezőleg parancsoljon, mit tegyünk, mivel szolgáljunk kegyednek ezen borzasztó helyzetében? A nő most újra nagy figyelemmel nézett végig rajtunk s kis szünet után reszkető hangon kérdezé: Hát kicsodák önök? Én megmondám nevünket és kilétünket. A nő hallgatott, de arcán a zavar és félelem félreismerhetetlenül tükrözé magát. — Asszonyom, szólék közel menve hozzá, most már tudja ön kilétünket,- kérem fogadja el szolgálatunkat, mi mindent örömmel megteszünk, mit ön kíván. 0 lestité szemeit, és hallgatott. — Mondja meg — kérdé Lajos, tőle kitelhető legnagyobb udvariassággal, — ki hozta Ide kegyedet? — Senki, viszonzá kissé dacosan. — De hát hogy jött ide ily borzasztó állapotban, ily rémitő időben — hogy jöhetett ide ? E szavakra már pirosság futotta el, homlokát erősen redőkbe szedé, miközben szemei vadul forogtak, s igen nyers hangon mondá: — Sehogy! Most ismét Pista bölcsessége segített rajtunk. — Amott a rét végén láttam, úgymond, egy csősz-kunyhót, menjünk oda, addig is jobb lesz ott, mint itt a szabad ég alatt. A nő ellentállás nélkül engedett az érintésnek, és szó nélkül bejött velünk a kunyhóba. Lajos vállalkozott, hogy ő a legközelebbi faluba bemegy, kocsit fogad, azzal visszajön, s a nőt visszük, ahová kívánni fogja. Pénzünk ugyan nem volt, de Lajos azt gondolá, hogy helyezése nem lesz lehetséges, s nagy kudarcot fogunk e téren vallani\ A közgyűlésről szóló részleies tudósításunk a következő: Jelen voltak a Polgármester elnöklete mellett a tanács és 40 képviselő. Polgár- mester bejelenti, hogy a megyei püspök, az utcák díszítésére 400, a káptalan 200 koronát adományoztak. 1. Vikár főjegyző ismerteti a király jövetele és fogadtatása alkalmából foganatba vett’ és még veendő intézkedéseket, melyeket tudomásul vettek. 2. Az idegenek bejelentési kötelezettségéről szabályzat tervezetet adott be dr. Komjáthy László rendőrkapitány. A szabályrendeletet szept. 1-től, október 1-ig való érvénnyel a közgyűlés elfogadta. Eszerint mindenki köteles a hozzáérkezett vagy tartozó egyéneket, érkezés után való nap bejelenteni. Ez ellen vétők 40 korona birsággal fognak sujtatni, behajthatatlanság esetén 3 napi elzárással büntettetni. A vendéglői és korcsmái záróóra kedvezmény az egész város területén megszüntettetik a király itt tartózkodása idejére. 3. Nagy János adótisztet a város kötelékébe felveszik, köteles azonban 40 kor. telepe- dési dijat lefizetni. 4. A Holles-féle házat a város Fehér Istvánnak félévre 240 koronáért bérbe adja. 5. A Holles-féle telekből László János és Pesicska Vendelnek négyszögölenként 6 koronáért telekrészletet ad el a város. Ekkor eszébe jutott a képviselőtestületnek, hogy a 2-ik pontot nem szavazták meg név- szerint, s ezért Polgármester elrendelte a névszerinti szavazást. A szabályrendeletet 47 szóval, dr. Spitzer József 1 szavazatával szemben elfogadták. 6 Wälder József Sopron sz. kir. város főmérnöke szakvéleményt adott be, városunk szabályozásáról. Kinyomatják és tanulmányozás végett a képviselőknek ki fogják osztani. 7. Újhelyi Sándorné Hosszu-utcai házánál teljesítendő bonfási és átalakítási munkálatokra vonatkozó szerződést és az azzal járó 950 korona költséget megszavazzák. 8. Dr. Torda Tivadar mérnökkel a város házainak világítási berendezésére kötött szerződést jóváhagyták. Következett ezután a 9. pont, vagyis a Baúer Károly által bérben birt bazár és Wurda- féle háznak sürgős lebontásáról szóló javaslat. Eszerint Bauer átmenne az ezelőtt az ő tulajdonát képezett háznak Christa szabó által birt helyiségébe. Christa viszont a főutcai Rosenberg bőrös házába, Pszota köszörűs a most készített hatósági husszékbe, dr. Rosenberg tiszti főorvos pedig a Meiszner-féle házba. Mindez bele kerülne a városnak 510 koronába. A javaslat az emlitett házak lebontását sürgősnek mondja, tekintettel a király jövetele alkalmával szem előtt tartandó közbiztonságra. (!) . __________1908. szeptember 5. a nőnél van elég pénzérő, szükség esetében majd eladunk belőle valamit. A terv foganatba vétetett, Lajos elindult a legközelebbi falu felé, Pista valami égetni valót ment szerezni, hogy tüzet rakhassunk, én pedig, ki leginkább el valék fáradva, a kunyhóban maradtam a nőre vigyázni, mert tartottam tőle, hogy ismét eltávozik. — Hogy érzi ön magát? kérdeztem tőle kis szünet után. — Köszönöm, már jól, viszonzá ő. — Ej, ej, mondám tréfásan, ha kegyed oly csodaszép nem volna, és angyalarcán a jóság és szelídség nem volna följegyezve, bizony azt hinném, hogy valami rossz fát tett a tűzre, s most azért bujdosik. — A Balatonba akarám magamat ölni, mondá hideg nyugalommal. — A Balatonba fojtani magát? — Igen, válaszolt komolyan és határozottan. E pillanatban egy kocsi álla meg a kunyhó közelében és Lajos a kunyhóba lépett. — Szerencsésen jártam, úgy mond, egy kocsit találtam az utón s megfogadtam. — Jó, — szálait meg hirtelen felém fordulva, — ha meg kell lenni, én Önökkel megyek, de a közelfekvő helységek egyikébe sem. — Tehát menjünk máshová, csak mondja kegyed hová?
