Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-29 / 35. szám

/ JUyL évfolyam. Veszprém, 1908. augusztus 29. 35. szám. VESZPRÉMI ELLENŐR MEGJELELIK MILiBE^t 8ZOMBATOL 1ÍÉLUTÁL. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figye­lembe nem vétetnek. Az uj társadalom. Valamennyiünk emberséges élete nem lehet csupán egy kiváltságos népnek egyet­len létformája, mely különválasztva a többi népektől, ezt az állapotot sem megállapí­tani, sem fentartani nem tudná. A mi egész fejlődésünk nemzeti és nemzetközi erők és viszonyok együttműködésének eredménye. Habár a nemzeti eszme még nagyon is sok gondolkodót tart hatalmá­ban és egy politikai meg társadalmi ural­kodás fentartásának eszközéül szolgál, — mert ez csak nemzeti korlátokon be­lül lehetséges, — azért mégis már mé­lyen benne vagyunk az internacionaliz­musban. Kereskedelmi-, vám- és hajózási szer­ződések, nemzetközi kiállítások, a posta, a népjog, meg nemzetközi fokméréseket tárgyaló gyűlések, másmilyen nemzetközi tudományos gyűlések és összeköttetések, nemzetközi kutató utazások, kereskedel­münk és a közlekedés, főleg a munká-. sok nemzetközi gyűlései, kik az uj idő pillérjei, mindez bizonyít a nemzetközi jelleg mellett, melyeket a különböző kul- turnemzetek, nemzeti zárkózottságuk da­cára, mely mindjobban szenved, máris felmutatnak. Ellentétben a nemzeti gaz­dálkodással, mi a világgazdálkodásról beszélünk és ennek tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, mert javarészt tőle függ az egyes nemzetek jóléte és fölvirágzása. Saját termékeink nagy részét idegen or­szágok termékeiért adjuk cserébe, mert már nem tudnánk nélkülük meglenni. És mint ahogy az egyik iparágat a másik ág bénulásával megkárosítja, úgy bénul meg az egyik ország nemzeti termelése nagy mértékben, ha a másik ország ter­melése megreked. Az egyes országok egymáshoz való viszonya, dacára a múló zavaroknak, mint amilyenek a háborúk és a nemzeti izgatások, mindig bensőbb lesz, mert rajtuk az anyagi érdekek, min­den érdek közül a legerősebb, ezek ural­kodnak. Minden uj közlekedési ut, vala­mely közlekedési eszköznek mindennemű megjavítása, minden találmány, vagy ja­vítás a termelési folyamatban, melyek I által az áruk olcsóbbak lesznek, meg­erősítik ezt a viszonyt. Hogy egymástól távoleső országok és népek között oly könnyű a személyes összeköttetést létre­hozni, már ez is egy uj, lényeges tényező az összekötések láncolatában. Kivándor­lások és telepítések megint másforma hatalmas eszközök. Az egyik nép tanul a másiktól és azon van, hogy megelőzze őt a verseny küzdelmében. A legkülön­félébb anyagi termékek kicserélése mel­lett a szellemi termékek cserélése is vég­bemegy, úgy az eredeti nyelven, mint a fordításokban. Az emberek millióinak föltétlenül meg kell tanulni idegen élő nyelveket. Anyagi előnyök mellett semmi sem tud annyira ellenszenvet legyőzni és rokonszenvet kelteni, mint éppen egy idegen nép nyelvének és szellemi termé­keinek megismerése. Az uj világ harcba szállott a régivel. Tömegek lépnek a színre, az intelligen­ciának olyan mennyiségével hadakoznak, amilyet a világ még egy háborúban sem látott és amelyhez hasonló háborút nem is fog .látni soha többé. Mert ez az utolsó szociális háború. A huszadik század ele­jén állunk és látjuk, mint éri el ez a háború utolsó fázisait, melyekben az uj ideák győzedelmeskednek. Az uj társadalom akkor azután ehhez mért alapon fog épülni. A népek egy­mással testvéresülnek, kezet nyújtanak egymásnak és azon lesznek, hogy az uj állapot lassanként a föld minden népére kiterjedjen. Az egyik nép nem mint ellen­ség lép a másik elé, hogy kifossza és­elnyomja, hanem mint barát, aki minden TÁRCA. Senes tres. Öregek, hárman jöttek le a hegyről. Lassan haladtak, megroskadt térddel. Az egyik dús volt . . . tömjéné, myrrhája Három királyok vagyonával ért fel. A másik a legszebb nőt bírta nőül, Akire csak lemosolygott az ég, Kinek szemében szilaj szenvedélyek Elfojtott, olthatatlan lángja ég. Bölcs volt a harmadik ... sok pergamenre Rótta tudását föl egy élten át — — — Öregek, hárman, jöttek le a hegyről. Ősz volt. Hervadtak a gliciniák.-----------S egy koldusfiu haladt át az úton. Valami kóbor, jókedvű bolond. Csapzott fürtéi vállára borultak, Feje födetlen, a ruhája rongy. Sötét szemében vidám, dacos tűz ég, Virág díszíti ócska hegedűjét, Pajzánkodva, mosolyogva, szökellve, Ment föl a hegynek. Ajkán játszi ének---------­Ut ánna néztek irigykedve, búsan, Hárman, a dús, a nagyszakállú vének. Farkas Imre. Egy hős a huszadik századi»an. Irta: B. S. Az elmúlt szombat éjszakán sorba jártuk a mulatóhelyeket, hogy kortörténelmi tanulmá­nyokat csináljunk. Más ezt lumpolásnak nevezné, de én és barátom a detektív — mellesleg költő is — inkább a megfigyelésre szorítkoztunk és csendesen kávézgatván, bele-bele tekintettünk a modern részegség természetrajzába. Nem tudom, szomorkodjam-e vagy víg legyek, ami­dőn megállapítom, hogy egy erőteljes részeges­kedésről szó sincs most Budapesten. A férfiak őszintesége még ebben is kimerült, szerepüket részben a hölgyek vették át, akik látszólag miattuk isznak, de ugyancsak becsületesen. A női nemnek - már mint azoknak, akik éjjeli életet élnek — hervadhatatlan érdemeik vannak a pezsgő és a cognac-ipar föllenditése körül és a két ital — az egyik a szellem, a másik a buta — szintén jól tűri őket, helyesebben jól bánik velük, nem teszi őket szomorúvá, mint a férfiakat közönségesen. Ez utóbbiak — a végén — rosszkedvűen és ostobán ülnek egy- egy elzüllött éjjeli fiakker zugában, míg a hölgyek kiülnek a bakra, a gebék közé vágnak és vidám kacagás közepette üdvczlik a hajnalt, a városi tanácsosokat, a hegyek aranyozott ormát, a rendőrséget és más egyébb természeti tüneményeket ... De nehogy azt higyjék, hogy akár én, akár barátom a detektív föl akarjuk őket adni, vagy az erkölcs szempontjából kiseb­bíteni. Nekünk kell, hogy tessék az ilyesmi, zavarja és színezi Budapest buta éjszakáját, az Andrássy-ut temetői csendjében, hideg és sötét hajnalában tavasztól őszig tartó farsangi menet, És különösen szép nézni, amint a fiatal, szét- bomlott hajú, lebegő ruháju boszorkák vágtat­nak, baktatnak a Gellért felé; a seprőből ime Victoria Csathó Aurél és Rumbold Bernát Budapest, Baross-utca öl. szánt. — Telefon: 52—09. Az eg'ybeszőtt (merino) zászlók készítője. Veszprémi vezérképviselő: I % kárpitos, Papvásár-utca.

Next

/
Thumbnails
Contents