Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-22 / 34. szám
VESZPRÉMI ELLENŐR (34- szám.) 3. oldal. halljuk — egyelőre állomásfogságot rótt az állatorvosra, Ugodról tehát ki nem mozdulhat. Ez azonban természetesen még nem büntetés. Az ilyen katona, az olyan állami pénzen élő hivatalnok, ki a magyar állam, nemzet és nyelv ellen izgat, nem maradhat meg a hadsereg kötelékében. Az ilyent ki kell lökni elrettentő példaadás okából is. Hisszük is, hogy a katonai hatóság tudatában lesz annak, mit érdemel az az ember, ki hivatali kirendeltségét az állampolgárok békéjének és nyugalmának megbontására használja fel. Körmendy Béla, a pápai járás tb. főszolgabírója, ki a jelenleg szabadságon levő Bélák főszolgabírót helyettesíti, azonnal jelentést tett az alispáni hivatalnak, kérve, hogy a veszedelmes agitátornak a járás területéről való eltávolítása tárgyában intézkedjék. Mint halljuk, az alispán ez ügyben távirati intézkedést kért a belügyminiszternél. Josef Schmidt. 1908. augusztus 22. így hívják az uniformisba bujt agitátort, akit hasonló üzelmek miatt Galíciából fegyelmi utón helyeztek át Magyarországba. És itt folytatja [izéiméit. Hisszük, hogy nem sokáig. Ki vele a hadseregből, ki vele Magyarországból! Veszprém, Halpiac. \PELLNER GyULA —— fogász —= ajánlja magát a legjobb és legszebb müfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog.néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek. Veszprém, Halpiac. Almádiból. Almádi, 1908. augusztus 23. A saison vége felé közeledik, de az élet pezseg Almádiban. Az almádi-i kör serényen teljesiti nemes kulturális kötelességét, élén helyettes elnökével Záborszky Gyulával. A malomvölgybén reudeztek kirándulást 80tagú társasággal. Volt halászlé és bográcsgulyás. Kedden gőzhajó kirándulás a Badacsonyba 114 résztvevővel. Csütörtökön a fürdő közönség számos tagja az Alsóőrsi erdőbe rándult zeneszóval és batyuval. Szombaton közös vacsorát tartottak a Hattyú vendéglőben. 'Vasárnap cabaret előadás budapesti műkedvelők közreműködésével. Most szombaton tombola estély és jövő kedden 25-én fog megtartatni a tapolcai tüzkárosultak javára gróf Zichy Hermanné közreműködésével egy nagy hangverseny és műkedvelői előadás. Úszó- és csónakverseny is volt, melyen alsó-őrsi és almádi-i ifjak lettek győztesek. r. 1. HÍREK. Tisztelt előfizetőinket felkérjük, hogy a julius 1-én megkezdődött uj negyedévre előfizetésiket megújítani szíveskedjenek. Hátralékosainkat pedig újból felkérjük hátralékaik megfizetésére. A VESZPRÉMI ELLENŐR kiadóhivatala, — Szent István napját gyönyörű verőfényes időben ülte meg városunk. Nemzeti zászlók lengtek mindenfelé, s a Benedekhegyről taracklövések hirdették az első magyar király emlékünnepét. Volt ennepi zenés mise, melyen a hivatalfők és . a Ferenciek templomát zsúfolásig megtöltő közönség vett részt. A tűzoltók is kivonultak az ünnepélyre, s vidám zeneszóval járták be a város utcáit. — A király születésnapját városunk ez évben a szokottnál nagyobb dísszel ülte meg. Nemcsak a középületek, de igen sok magánház is zászlódiszt öltött. Kora reggel, már 4 órakor megkezdődtek a Benedekhegyen a diszlövé- sek, s a nap folyamán többször ismétlődtek. Kilenc órakor hálaadó istentisztelet volt a Ferencrendiek templomában, melyen az összes hatóságok fejei és kiküldöttei, nemkülönben igen nagy számú közönség jelent meg. Kivonult a honvédség disz- százada is, s leadta a szokásos disztüzeket. A püspökház tatarozása miatt a püspök által adni szokott diszebéd az idén elmaradt. — Báró Hornig Károly püspök jótékonysága újabban ismét megnyilvánult. Azért, mert a király születésnapján diszebédet nem adhatott, 500 koronát adott a veszprémi szegényeknek; 400 kor. a város díszítési költségeihez, 2000 koronát pedig a tapolcai ttizkárosok javára. — Nyugdíjba vonuló Igazgató. Udvarhelyi Gyula állami iskolai igazgató október végéig szabadságoltatott s nov. 1-én nyugdíjba lép. Helyébe Vaszary Béla keresk. iskolai tanárt bízta meg a kultuszminiszter az igazgatással.- Beiratások. A veszprémi kath. főgimnáziumban az 1908;9. tanévre a tanulók felvétele és beírása szeptember hó 2. és 3-án eszközöltetik. Ezt megelőzőleg aug. 31-én és szept. 1-én tartatnak a javító-, felvételi- és magánvizsgálatok. Az igazgatóság figyelmezteti azon tanulókat, kik javitóvizsgálatra bocsáttattak, vagy kik mint magántanulók osztályvizsgálatot tenni óhajtanak, hogy aug. 31-én okmányaikkal ellátva az igazgatóságnál okvetlenül jelentkezzenek, mert szept. 2. és 3. napja kizárólag beiratásra van szentelve. A julius hó első napjaiban már beirt tanulók kötelesek szept. 2. v. 3-án felvételi igazolványukkal az osztályfőnöknél jelentkezni és jelentkezés után legalább az I. félévi tandijat — 20 koronát — ha azt julius hóban nem fizették volna be, az igazgatónál lefizetni. Az I. és Vili. osztályra, nem különben más intézetből bármely osztályra jelentkező tanulók keresztlevelüket, illetőleg születési ivüket magukkal hozni el ne rnulasz- szák. A beiratás alkalmával minden tanuló felvételi dij fejében 8 koronát köteles tizetni, az egész évi tandíj 40 korona, mely összeg beírás alkalmával vagy egészen, vagy legalább felerészben lefizetendő. Az igazgatóság. — Gyászhir. Súlyos fájdalom, mély gyász érte városunk tekintélyes polgárát, Kelemen Imre kereskedőt, városi tanácsost. Fia Gyula, aki a felső keresk. iskola harmadik osztályának volt hallgatója, f. hó 15-én Gleichenbergben, hová gyógyítani vitték, 19 éves korában meghalt. A szegény fiú ezelőtt 1 és fél évvel tüdővészbe esett, s dacára szülői óriási pénzáldozatainak és a gondos ápolásnak, megmenthető nem volt. Temetése aug. 17-én ment végbe, oly tengernyi gyászoló közönség részvételével, minőt városunkban a közélet terén működött és elhunyt valamely kitűnőség temetésén is ritkán láttunk. Finoman érző közönségünk úgy akarta azt a nagy fájdalmat enyhíteni, • amely Kelement érte, akinek immáron harmadik gyermekét ragadta el a halál. A gyászszeriartást Demjén Márton helyférjéről, mihelyt néhány száz mértföld választja el tőle, s újabb pénzszükség áll be. A nézeteknek ily házasságokban ritkán előforduló egyöntetűsége fogja el mindkettőjüket, ha a nyár beköszönt, s a válási inger legyőzhetlenné válik. De néha mégis előtérbe lép a férj, különösen ha még a féltékenység is gyötri, vagy ha a forró gyűlölet azt súgja neki, hogy még nyáron is zavarólag lépjen közbe. Soha sem feledem el azt a nyári bankettot, amelyen egyik előkelő fürdő szállodájának terrasszán a következő jelenet lejátszódott: A bankettot egy szép asszony tiszteletére, születésnapján rendezték. A remekül diszitett asztal köré gyűjtötte összes barátjait, barátnőit és egyébb híveit. Jobbra tőle legbizalmasabb barátja ült, egy nem sikerült énekes-zseni, aki különben egész a biztositó társulati igazgatói állásig felvitte, halvány, érdekes arccal, művésziesen felborzolt hajjal, s korábbi hivatásának minden cikornyázottságával. Távolabb a többi helyek az imádók és rajongók, rangjuk és kedveltségük fokozata szerint, nemkülönben a rokonérzelmü bajtársnők a legcsábitóbb toalettekben, udvarlóik rajával. Az ételek finomak voltak, a borok felségesek, s mindenki a legrózsásabb hangulatban volt. S midőn a pezsgőt szolgálták fel, megeresztették az ünnepi szónoklatot is. A lelkesült szónok áradozó szavakban dicsőítette azt a napot, amely a világnak a habban született szépséget ajándékozta. Lelkes „éljen“-ek hangzottak fel, összecsendültek a serlegek és az ünnepelt istennő mosolygó ajakkal és sugárzó szemekkel emelkedett fel, hogy az üdvözlést megköszönje. Ekkor az asztal végén, ahol a férj ült, érdes hang szólalt meg: „Es hölgyeim és uraim, kiváló születésnap az, melyet önök ünnepelnek: a negyvenedik!“ Ha villám csapott volna a mulatók közé, nem lehetett volna borzasztóbb hatása. A vendégek úgyszólván összerezzentek, s abban a pillanatban halálos csend állott be. Minden szem a háziasszonyra irányult. Soha oly vérhuilámot, asszony arcában szökni nem láttam, mint akkor. Alig becsülhette az ember azt az asszonyt harminckét évesre, s ime a borzasztó titok le volt leplezve! Mindenki meg volt lepődve, s rémülve, s félő volt, hogy a negyvenéves Vénusz elájul. Nagynehezen felocsúdott, de a jó kedély és vigság a társaságbői eltűnt. Néhány, majdnem hangtalan szóval megköszönte az ünne- peltetést, s székre hanyatlott. Jobbján ülő barátja birt annyi tapintattal, hogy ama pillanatban bókot nem kockáztatott meg, hanem más valamiről kezdett beszélni. Az istennő ekkor már halott halovány volt, s szórakozottan válaszolt a hozzá intézett megszólításokra. Azzal rögtön tisztában volt, hogy ezzel a társasággal többé nem fog érintkezni. Mert ezen jelenet tanúinak örökre ei kell közeléből tün- niök, s még a drága barátot is mással keilend felcserélni. Az azonban, akit leginkább szeretett volna felcserélni, a férj, ott lent az asztalvégen az ő kétes és diadalmas mosolyával, nem távolítható el. Szegényke, az ő kétségbeesésében majdnem megható volt. Leálcázva mint negyven éves\ O, aki legfeljebb tiz-tizenöt év múlva határozta vo'na el magát a negyven év bevallására! Azt hittem, hogy a kinzópadon elszenvedendő halált ezen leleplezésnek elébe helyezte volna! . . . Ily kellemetlenek néha ezek a háttérbe szorított férjek, akiket az ember szinte megsajnál, midőn viruló és diadalmas feleségeik oldalán megpillantjuk őket. Gyakran szinte kompromitálók, külsejük, fellépésük, származásuk, hivatásuk és modoruk következtében. De hát hogyan is kerülnek össze ezek a párok? Mindig ez a kérdés tolakodik előtérbe. Istenem, az összekerülés mindenesetre könnyebb volt, mint az elválás. Mit használ valamennyi házasság felbontó törvény, ha nem lehet őket igénybe venni? Megváltó hadnagy pedig kevés van ezen a világon.
