Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-22 / 34. szám

ME«JELXiriK HODEK SZOMBATOS DÉLUTÁIf. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Szerkesztőség^s kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Hupka György. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figye­lembe nem vétetnek. Hetilap lévén, mint valamennyi vesz­prémi lap, múlt szombati megjelenésünk­ben nem foglalkozhattunk királyunk szü­letésnapjának évfordulójával s azon alka­lomból lezajlott eseményekkel és ünnep­ségekkel. Ez természetes. De az is ter­mészetes, hogy most, bár ünnep múltán lelkes örömmel ragadjuk meg a tollat és az alkalmat, hogy királyunk iránt érzett alattvalói hódolatunkat és szeretetünket, igaz szívből eredő szavakkal lerójuk. Sokszoros körülmény adja meg erre az alkalmat most, midőn királyunk, szü­letésnapján kívül, hatvanéves uralkodói jubileumát is ünnepelte, s legmagasabb jövetelének óhajtva várt küszöbén állunk. Nemkülönben azon körülmények folytán, hogy Ő felsége születésének évfordulója alkalmából az ugyanakkor 100 éves fen- állását ünneplő Ludovika Akadémiából kikerült honvéd növendékeket tisztekké kinevezte, hatvanéves uralkodói jubileuma emlékére pedig rendjelet alapított. Mint tudjuk, Ö felsége I. Ferenc József kedden töltötte be hetvennyolcadik esztendejét életének, amelynek három­negyed részét a história tartja számon, mert ez az élet és idő a trón magassá­gában telt el. Vájjon hány ember van alattvalói között, aki ennyi ideig állott munkában és végzi ma is, mint ő, nehéz 2S históriai felelősségű föladatát? Bizo­T ÁR C A. Az ő férjeik. Irta: F. W. Sajátságos dolgokat figyelhet meg néha a zemlélő, midőn egyik-másik világfürdő kor­óján ^ őgyeleg. Elsősorban is elbájolóan hat a zemlélőre a választékos, jellegzetes és elragadó ltözékü, szép és kecses nők tömege, ha íindjárt százszor meg is csodálta az ember két, ringó és tipegő járásukban. Ha azonban i ember a varázslatból felocsúdott, feltámad- ak a kritikus gondolatok, melyek ugyan nem gyógykutak körül keringő tündérekre, hanem ikább férjeikre vonatkoznak, akik pedig leg- ^akrabban jelen sincsenek. A kontrast a lég­ibb esetben valóban igen nagy. Ezek a nocs­ak, s ezek a férjek! Mikép kerültek ezek >sze? Ezek a hölgyek ugyanis mindennel trádézhatnak, minden bájaikkal, amelyek csá­99 Ünnep után. nyára nagyon kevés. Ebben a korban, ennyi munka után az emberek már bő­ségesen megérdemelt pihenésüket élvezik, amelyért eléggé megdolgoztak. De a ki­rályok nem mehetnek penzióba, nekik még öregségük se a saját tulajdonuk, az ő életük a nemzeté, amelynek koro­náját viselik és ha az élet sora is a nem­zetek akaratától függene, akkor Ferenc József még ezután is viselhetné Szent István koronáját nagyobb, hosszabb ideig, mint a mekkora ember életének valaha adatott. Mi szeretjük a mi öreg királyunkat hűséges, igaz szeretettel. Ha van ragasz­kodás, a melynek mély és őszinte vol­tában föltétlenül hinni kell: a mi kirá­lyunkhoz valószeretetünk bizonyára ilyen, mert ez az érzés nem egyszer és igen keményen megpróbáltatött, de mindig, minden kemény próbánál szilárdabbnak, erősebbnek, megállóbbnak bizonyult. Nem egyszer szakadt ránk a legfájdalmasabb, mert megérdemeletlen keserűség, marta ki belőlünk a könnyünket, a vérünket: de jöttek igazabb, melegebb, jobb na­pok, a felhők eloszlottak, a szivek egy­másra találtak és a ránk fakadt fényben a szemünk megint olyan vonzónak, olyan nemesnek, olyan sugarasnak látta a királyunk alakját, a milyennek azelőtt szerette. bitani képesek, a divattermek minden csoda- készitményeivel, a legdrágább csipkékkel, a divat minden újdonságával, a legpazarabb ék­szerekkel, de sajnos, a legtöbb esetben, leg- kevésbbé férjeikkel. Legelőnyösebb ezen tekin­tetben is, ha a férjurak nincsenek jelen. Mert hisz nem mindenki ismeri ezeket a férjeket, avagy a férjek közös sorsa szerint, nejeik társaságában megfeledkeznek róluk, ha mind­járt ismerik is őket, s ha jelen vannak is. De habár nincsenek is jelen, feltűnik néha árnyé­kuk a kecses alakok mögött, pedig vannak pillanatok az emberi életben, midőn a férjnek még árnyéka is kellemetlen. Akár személyi, akár tárgyi szempontból tekintjük is, amint tetszik. Tehát mindenek előtt az árnyakról! Ezek az árnyak egy anekdotát juttatnak eszembe, amelyet a XVHI-ik század egyik szalón-isten- nője mondott el környezetének. Az örök-vidám sőt pajkos asztal végén, állandóan egy öreg úr ült, akit bárónak címeztek, de akit senki sem ismert. Keveset beszélt, de mindig szives E hódolatunk, ez irthatatlan, mély, el nem fogyó hűségünk és szeretetünk koronánk fölkent viselőjéhez ősi érzésünk. Oly régi, mint maga a nemzet. És úgy kibírta a századok minden viszontagságát, viharát, könyzáporát, véráradaiait, mint maga a nemzet. Nekünk szükségünk van az Egyre, a kiben nemzeti hatalmunk, dicsőségünk, megegyénesülését látjuk szent koronánk fényességében. Nekünk mindig szent, drága és kedves a király. Ez ősi szeretetet Ferenc József király minden elborulások közepette is egyéni­ségének sok nemes és vonzó, sok hatal­mas és megkapó virtusával táplálta. A király is ember, de királyibb ember nála kevés jelent meg a trónon. Egy fejede­lem, hatalmas országok uralkodója, ret­tenetesen nagy ur. A mi vágya, szenve­delme, indulata, hajlandósága van, szinte korlátlan szabadsággal eresztheti útjára. Lehet vidám, mulató, féktelen, gyönyö­röket habzsoló, lehet pazar, szeszélyes, lehet közömbös, ahogyan jól esik neki. Egyébb fegyelem nem fékezi, mint a mi energia, felelősségérzés és kötelességtudás tulajdon lelkében lakik. Ezt meggondolván: ime nézzük a mi királyunk életét és lelkét! Hol az az ember, a ki tisztán a maga lelkének fegyelmében az egész életét, minden tevését, sőt minden érzését is úgy oda és előzékeny volt. Hogyha hozzáfordultak, s vele társalogni kezdtek, kellemesen csevegett, a bókok nála soha sem hiányoztak és soha sem tért ki a kérdések elől, de feleleteit min­dig finom diskrécióval adta meg. Egy szép napon a rokonszenves öreg ur nem jelent meg az asztalvégén. A ház-istennőjétől egyik barát­nője, tudakolta, hogy" az öreg ur miért nincs jelen. „Miért? Mert meghalt a szegény.r Férjem volt. De hisz látja, hogy gyászolok.“ És való­ban, a szalon-istennő, karcsú nyakán fekete bársonyszalagot viselt. Majd, hogy észre sem vette az ember. Az öreg ur azonban, aki oly kevés fel­tűnést keltett, hogy úgyszólván majdnem el­enyészett, aki senkit nem zavart, s mindenki­ben rokonszenvet keltett, nem halt meg. Mert ő egy férjtipus volt. Száz és száz példányban most is köztünk jár. A legtöbb esetben nem is rokonszenves, néha-néha zavarólag hat, s gyakran úgy tűnik fel, mintha épen nem akarná hogy őt távollevőnek tekintsék. De hát ez az erkölcsök züllése a mostani demokratikus vi­SíSíSíSíSíSíSíSíSíSíSíSíSí Balatonmelléki borok, úgymint: * csopaki, paloznaki és Molnár * Lajos-féle czeczei bor. ^ Sí Kitűnő kőbányai sörök. ^ SíSíSíSíSí#SíSíSíSíSíSíSí TÜSKÉS PÁL Fáczán-vendéglője Jutáson. 8^" Egyedüli erdei kiránduló hely. SíSíSíSíSíSíSíSíSíSíSíSíSíSí $ Sí Hideg és meleg ételek ^ $ jutányos árban. # — Két tekepálya. — * sí sí Sí Sí Sí Sí Sí Sí Sí Sí Sí Sí Sí Sí Sí Sí

Next

/
Thumbnails
Contents