Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-15 / 33. szám

1908. augusztus 15.

VESZPRÉMI ELLENŐR

(33. szám.) 5. oldal.

épületeket is ők díszítik. így a postaépületet, angolkisasszonyok épületeit, városházát, ipar- testületházát, törvényszéket, piarista zárdát és gimnáziumot, a megyei- és régi takarék épületeit és bérházát, állami iskolát, püspöki kormányzói palotát, Elit- és Ottthon kávéházat, Korona szállodát, Pál Dénes, Bokrossy, Kulcsár, Rothauser Lipót, Havas, Krausz József, Súly, Kéz Vilmos, Kelemen Imre, Metzger, Ferenczy kisasszony, Szemerey, Steiner Jónás, Weisz szállító- és Weisz sörödés házát. A díszítések terveit láttuk, s azokból Ítélve Veszprém csakugyan gyönyörű és ritka pompával lesz feldíszítve. A világítást is sok helyen az említett cég fogja rendezni. Jól teszik a díszíteni óhaitók, ha megrendeléseikkel sietnek, mert később az említett cég nem bírná kellőgyorsasággal a munkákat teljesíteni. Elismeréssel említjük, hogy a díszítő cég helybeli iparosokat foglalkoztat a munkálatoknál.

— Országos tűzoltó kongresszus van

14—17-ig Szatmáron. A kongresszuson dr. Óvári Ferenc, dr. Benkő Károly, Boda Antal járásbiró, Kletzár Miksa és Óvári Kálmán képviselik a veszprémmegyei tűzoltó egyesületet.

— A színház akusztikai próbája is

meg volt már. Ez alkalommal Rainprecht Antal püspökségi jószágkormányzó, Hazafy Veray János hátrahagyott müveiből szavalta el Hattyúdalát. A színház akusztikája jónak bizonyult, a szavadat azonban elég rosszuí, s ennek következtében a kormányzó, a nemes lovag berekedt.

— A békepipa. Panaszkép mondották el nekünk, hogy Sándorfi Kazimir, aki szerkesztő, csődtömeggondnok, színházi alkalmazott, s mint ilyen városi képviselő-megbizott, atléta klubbi főtitkár, előtáncos az almádi-i csür-döngölőkön, hírneves talmudista, volt függetlenségi párti titkár, tmajd eztán nem darabont párti titkár, bömböldei főbassist'a, mellesleg ügyvéd és még mellékesebben kir. ügyészi megbízott a kir. járásbíróságnál, a bírósági tárgyalásokon ékes szivarszó mellett zengi el vádbeszédjeit, azaz szíjjá a békepipát azaz szivart, bagóját juttatva az igazságot kereső feleknek. Hát erre azt mondják, hogy neveletlenség!

— A pápa zászlója. Lipót főherceg érkezése alkalmával nemzeti zászlódiszben úszott városunk. Csak Steiner Jenő főutcai kereskedő házáról lengetett a szél idegen színeket. A római pápa sárga-fehér szinü zászlóját. Sokan ebből azt következtetik, hogy Steiner Jenő elhagyta ősei vallását. Nem hisszük.

— A jutási vasúti fürdő elkészült már hetek óta s valóban szépen és kényelmesen rendezték azt be. Azonban a vasutasok még mindig nem használhatják egy igen egyszerű oknál fogva. Mindenki tudja, hogy egy fürdőhöz első sorban viz, azután ember kell, aki fürdik. A fürdőt tervezők és létesítők úgy látszik nem tudták ezt előre, csak most jöttek rá, hogy nincsen — viz. Már t. i. használható, egészséges viz. Most aztán kutat kell létesiteni, melyből a vizet a fürdőbe felnyomják, hogy a fürdő csakugyan fürdő legyen.

— Meglőtte magát. Huss Jenő nyomdász tanonc, a „Veszprémi Napló“ cimü lap kiadójának fia, f. hó 9-én éjjel szüleinél levő lakásán, Devecserben, hét centiméteres forgópisztollyal jobb halántékába lőtt. Másnap maga lábán jött be a helybeli kórházba, hol gyógykezelik. Sérülése, bár a golyó állítólag fejében maradt, ez idő szerint nem veszélyes. Tettének okát nem akarja megmondani.

— Veszprém bolondja a dutyiban.

Azaz, hogy meg is kell nevezni, hogy melyik mert városunkban fölös számban vannak bolondok, köztük sok mübolond, akik abból, hogy bolondnak tartják magukat meg is élnek, mig az okos emberek nélkülöznek. Tehát Veszprém egyik ilyen műbolondját Nagyvári Kálmánt, aki ezelőtt egy hóval Elkán József helybeli ruhakereskedőtől két öltöny férfiruhát és egy pár cipőt kicsalt, s megszökött, a győri rendőrség letartóztatta, s a veszprémi kir. ügyészséghez kisértette. Meg kell jegyeznünk, hogy minden okos ember Veszprémben tudja, hogy Nagyvári Kálmán legkevésbbé sem bolond, hanem a bolondság színlelésével mindenkit akit lehet, bolonddá tesz. Jó lenne ezzel a suhanccal végre már alaposan végezni.

— Érte&ités. Vellner Gyula fogtechnikus, aki a nyár folyamán még nyaralását is naponta megszakította, s délelőtt itthon rendelt, most már délelőtt és délután állandóan, itteni fogműtermében végzi munkálatait.

— Huszonötéves jegyzői jubileum.

Papkeszi községben szép ünneplésben részesítették az ottani községi és körjegyzőt, Tatay Sámuelt abból az alkalomból, hogy most töltötte be jegyzői szolgálatának huszonötödik évfordulóját. Az üdvözlő beszédet a járási főszolgabíró mondotta. Holler Andor egyesületi elnök, a megyei községi és körjegyzők üdvözletét tolmácsolta, majd a község lakossága részéről Szenes Imre ev. ref. lelkész ünnepelte a jubilánst.

— Táncvigalom. A bakonybéli róm. kath. casinó saját helyiségében 1908. évi augusztus hó 15-én, uj táncterem felavatása és a Casinó harmincéves jubileuma alkalmából zártkörű táncvigalmat rendez. Belépti-dij: személyjegy 1 korona, családjegy 2 korona. Kezdete este 7 órakor.

— Egy munkásjóléti intézmény haladása A Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdijegylete Kölber Alajos kocsigyáros elnöklésével tegnap tartotta szokásos havi választmányi ülését. A központi választmány tagjai Katits Antal igazgató jelentéseiből megelégedéssel vették tudomásul e közhasznú munkásjóléti intézményünk örvendetes gyarapodását és erősödését, ami kitűnik abból, hogy a folyó évben belépett tizenötezer új taggal a rendes fizető tagok száma a hetvenezret elérte. Az egylet vagyona az idén több mint fél millió koronával emelkedett s jelenleg 3.600,000 kor. az egylet vagyona, melyből két és félmillió korona állami és székesfővárosi értékpapírokban teljesen biztos alapon van elhelyezve és gyümölcsöztetve. Az egylet nagyarányú segélyezésének jellemzésére fölemlítjük, hogy 1903. február óta eddig 373 rokkant és elaggott munkást és 98 árvát részesített állandó heti segítésben s e címen eddig háromszázezer koronát meghaladó összeget fizetett ki. Legközelebb Borsódnádasdon és Újvidéken alakítanak fiókpénztárakat s ezek száma 217-re emelkedett. Az egylet iránt érdeklődők forduljanak felvilágosításért a központi irodához: Budapest, VIII., József-utca 23., az egylet saját házában. Az egylet ügynököket nem tart.

— Tiltott nász. Reinfeld Antal 30 év körüli napszámos a Kossuth-utcai Weisz-féle vendéglő udvarán menyegzőt tartott egy tyúkkal. Miután az ily fajta házasságot még a polgári házasságról alkotott törvény sem engedi meg, Reinfeldet a kir. ügyészségnél feljelentették, — Hasonló tettért már büntetve volt.

— Cséplők figyelmébe. A cséplés idejére minden csépeltető köteles az első segélynyújtáshoz szükséges szereket készen tartanilletve szabályszerű mentőszekrényeket beszerezni és azokat kifogástalan állapotban meg, őrizni. Ha a csendőrség őrjárás alkalmával nem talál mentő szekrényt és ha azt nem tiszta állapotban találja, akkor kihágásért feljelenti az illető hanyag gazdát.

— Tolvaj csavargó. Horváth Kálmán csavargót múlt vasárnap letartóztatták. Meg- motozása alkalmával több lopott szerszámot találtak nála.

— Talált tárgyak. F. hó 7-én a Károly- kápolna mellet egy üres bugyelláris találtatott. Ugyancsak akkor egy erszény találtatott gyűrűkkel és pénzzel. Tulajdonosa átveheti a rendőrségnél.

— Sok a dinnyehéj az utcákon, hol azt az utcán étkezők elhajigálják, s a járókelők testi épségét az elcsúszás folytán veszélyeztetik. Szükséges volna, ha a rendőrség ezen visszás, s minden évben ismétlődő állapotra figyelmét kiterjesztené.

— Verekedő és útonálló cigányok. A

hétfői országos vásárról hazatérő sátoros cigányok, mintegy harmincán, Kádárfán összevesztek, s oly verekedést rendeztek, hogy valamennyiök csupa vérben úszott. Más cigányok az Enyingi országúton megtámadtak két vidéki kereskedőt és kirabolták. Ismét más cigányok a Veszprémben áruló vilonyai zöldséges bolgárokat támadták meg az országúton, s egy zsák paprikát és lovaik szerszámát rabolták el tőlük. Tehát a közbiztonság dühöng vármegyénkben. Nem csoda, mert sehol az országban nem tesznek a cigányok ellen semmit, kiknek vakmerősége, a dánosi eset és azt követő Ítélet óta fokozódott.

— Lombtakarmány. A nagy takarmányhiányra való tekintetből, a földmivelésügyi miniszter rendeletet adott ki az állami erdő- kezetőségekhez, hogy a szegényebb gazdálkodóknak, a lombtakarmány gyűjtést és állatjaiknak erdei legeltetését engedje meg.

— Rendőri hir. Horváth Sándor hosszu- utcai pékiparos f. hó 12-én délelőtt és délután egy nagy kaliberű revolverből lövöldözött, hogy feleségét és fiait, akikkel összeveszett, s akik reá támadtak, megijessze. Összesen hatszor lőtt, ami nagy népcsődületet idézett elő. A meghívott rendőrök a lövöldöző pékel lefegyverezték, s a revolvert tőle elvették. Horváth Sándort a kir. járásbíróságnál feljelentették.

— Cííarszoai lakás, mely áll egy nagy, egy kis és teljesen berendezett fürdőszobából, a Gizella-tér 1. sz. alatt, bútor nélkül azonnal kiadó.

— J^üszeriizlet-foereiidezés,

nagyobb üzlethez is alkalmas, teljesen jó karban minden órában eladó. Bővebbet Kelemen Imre nagytőzsdéjében!

Gabonaárak.

(50 kilogrammonkint koronákban.)

Búza

..........................11 -90—12-—

Ro

zs..........................8‘40— 8‘60

Ár

pa..........................760— 8.—

Za

b...............................9-20— 9-40

CS

ARNOK.

Csermák-nóta.

Most, hogy hazánk aranytollú, s tőről metszett magyar Írója, Eötvös Károly a Pesti Hírlapban tárcacikk-sorozatot közölt Csermákról, eszembe jut a Csermák-nóiSL, s vele kapcsolatban, annak egy tüneményes interpretálója, egy szegény excentricus gondolkozású és modorú muzsikus, vagy jobban és igazabban mondva művész, kit csak szükebb hazánkban, itt Veszprémben és a Balaton innenső partvidékén ismertek, s kinek emléke is elmosódott már, aminthogy elporladt földi hüvelye, s feledésbe mentek zene alkotásai, melyeket különben papírra sohasem vetett. Akiről beszélek, szegény kóbor muzsikus, hóbortos hegedüvirtuáz volt. Elméje telve félszeg gondolatokkal, lelke szebbnél- szebb zenei képekkel, szíve ki tudja, minő kínos érzésekkel! Ismerték a mulatozó társaságok Veszprémben, Péthen, B.-Füreden. Megjelent, hogy játszék kedve szerint, nem parancsra, de még kérésre sem. Haragudott a cigányra, de az egész tányér bankót, a mit összemuzsikált, oda öntötte eléje; pedig nagyon sokszor nem volt — falatja, tisztességes ruhája.

Kristofek Sándornak hívták. Tőle hallottam először a „Csermák-nótá“-t; sohase felejtem el a hatását. Ha fölszólították rá, oda se hederitett; ha szépen kérték, leült beszélni amellé, a kihez jobban vonzódott, és beszélt badarságokat; egy összefüggő gondolat nem volt a beszédében. Aztán kezébe kapta a hegedűt és illusztrálta azokat a hangképeket, a melyek épen összetorlódtak a lelkében. Attól függött minden, minő kedvében van, vagy mi izgatja idegrendszerét. Hanem a beavatottak ismerték már az ilyen raptusokat . . . Lassan- lassan határozott melódiává simulnak a hangok; valami mélabus átmenet suhan végig a húrokon; művészünknek sajátságos arcán meg-megrándul egy vonás, fejét hirtelen hátraszegi, megzendiil- nek — a „Csermák“ első hangjai . . . Szó, lehelet visszafojtódik; a társaság belemélyed a dalba, mely majd lágy hullámként reszket, majd mint síró, kacagó vihar fut keresztül a hegedűn és szíven . . . Vége a zenének. Sándor leül egy sarokba, az elismerés hangjai, rengető tapsok nem érdeklik, oda sem néz, idegesen