Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-15 / 33. szám
2'. oldal. (33. szám) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. augusztus 15. Mindenkinek jogában áll szabályszerűen levágott állatának testrészeit a hatósági hús- székben elárusittatni. Húst iparszemen árusítani a hatósági husszékben nem szabad. A hatósági husszék használatáért fizetendő dijakat a község állapítja meg; a dij az elárusított hús értékének 5 százalékánál magasabb nem lehet. Hogy pedig a mészárosok s egyéb személyek, kik husárusitással és feldolgozással foglalkoznak, az olcsó husi a hatósági husszékből el ne kapkodhassák s a husszék létesítését illuzóriussá ne tehessék, igy intézkedik a miniszteri rendelet: 105. §. Hatósági husszékben, a lóhust kivéve, közfogyasztásra szánt mindennemű állat húsa kimérhető. Három kilogrammnál többet egy- egy félnek egy napon eladni nem szabad, kivéve a népkonyhákat és hasonló emberbaráti jellegű intézeteket, szegényházakat és fogházakat, melyek szükségletüket nagyobb mennyiségben is hatósági husszékből szerezhetik be. . 106. §. Husárusitók, hentesek, kolbászkészitők, vendéglősök, korcsmárosok és általában olyanok, kik a hús árusítását vagy feldolgozását iparszerben űzik, húst vagy zsigereket hatósági husszékből nem vehetnek; ilyent nekik eladni nem szabad. Ezen szakaszok rendelkezéseiből még az is következik, hogy az ott felsorolt intézetek, de egyébb emberbaráti jellegit intézetek lakói is, több húst szerezhetnek be az eddiginél, de mindenesetre olcsóbbat és a sok esetben nekik szállított vacak húsnál jobbat! Ezzel tehát rendben lennénk, s most csak azt követeljük, hogy a városi hatóság a miniszteri rendeletet és a közgyűlés határozatát gyorsan hajtsa végre, s j a hússzéket amelyet már f. hó T-ére fel kellett volna állítani, haladéktalanul rendezze be, mert az a huza-vona, amely ezen kérdés körül folyik, csak a közönség kárára van, s a mészárosokat 'még továbbra is legyezgeti. Taláncsak nem akarják az ügyet a naggyakorlatokig | kitolni, hogy a katonaság számára még akkor is vacakhusokat lehessen a mészárosoktól szállítani? Ami pedig egy hatósági mészárszék felállítását illeti, azt kell mondanunk s ezt a nagyközönség is követeli, hogy a hatósági mészárszéket is a legeslegrövidebb idő alatt fel kell állítani. Mert az a „vakulj magyar“-féle husár-leszállitás, amellyel a mészárosok a múlt héten a közönségnek kedveskedtek, egyenlő a semmivel! A marhaárak rohamos és óriási hanyatlásával szemben a kivágott húsnak kilogrammonkint 4 krajcárral való leszállítása csak porhintés és nevetséges. Hétfői országos vásárunkon láttuk, hogy minő nagy állatokat bitan- goltak el a megszorult termelők 40—60 irtokért. Ezek húsának kimérésénél a mészárosok száz percentet nyerészkednek, a termelő és a fogyasztóközönség rovására! Hát megengedhető ez? Tisztességes dolog ez? S még a mészárosok merészelik azt állítani, hogy ők Veszprémet kihizlalják? S még ők merik az olcsóbb hús után sóvárgó közönséget szidalmazni, s a közönség érdekeit védelmező tisztességes sajtót megrágalmazni, s fenyegetésekkel megfélemlíteni igyekezni? Miután tehát a mészárosok, mániává fejlődött gyors vagyonszerzési igyekezetükben a hús árát, a marhaárakhoz arányosan, leszállítani nem hajlandók, s a köznyomoruságból még külön hasznot akarnak továbbra is húzni a hatósági mészárszéket is fel kell állítani! Mi pedig továbbra is a nagyközönség érdekeit fogjuk védelmezni, s ettől semmiféle óbégatás, sem fenyegetés bennünket visszatartani nem fog. Mi az igazság fegyverével, ha szükséges mással is küzdeni fogunk mindaddig, mig a cikkelyünkben tárgyalt ügy tisztességes megoldást nem nyer. De nemcsak a polgárság érdekeit, a katonaságét is meg kell védeni. Ezért majd foglalkozni fogunk annak idején a katonáknak szállított hús ügyével is, főké pen pedig a katonai hússzá Ilit ás Of- fértjével. Ez szintén felette érdekes és időszerű, s majd kiviláglik, hogy miként adatnak be azok az Off értők, s miként szerzik meg a szállítást a hüsszállitók ? Veszprém, Halpiac. WELLNER öyULA == fogász = ajánlja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készitésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek. Veszprém, Halpiac. Egy végre nem hajtható rendeletről. Magyarország a végre nem hajtott és végre nem hajtható törvények és rendeletek parexcellence hazája. Felesleges ezen állításunkat bővebben és példákkal magyarázni, mert az érdeklődők és hozzáértők ezt úgyis jól tudják, s valjjon van-e ember ebben a széles hazában, akinek már ezek miatt kellemetlensége ne lett volna, vagy legalább is a végre nem hajtott, avagy képtelenség-számba menő törvények és rendeletek hátrányait ne érezte volna. Vannak törvényeink, üdvösek, melyektől széles néprétegek várják helyzetük javítását! Nem hajtják őket végre! Mert csak vakulj magyar célból alkalmaztattak. így vagyunk több üdvös rendelettel is! S ismét vannak törvények és rendeletek, melyek egyátalán nem is hajthatók végre, mert a végrehajtásukhoz megkivántató előföltételekkel nem rendelkeznek. Ilyen rendelet a földművelésügyi miniszter által a husvizs- gálat tárgyában kiadott, kibocsájtott, s augusztus 1-én életbe léptetni szándékolt rendelet. Azért mondjuk, hogy szándékolt, mert azt a rendeletet végrehajtani teljes lehetetlenség és képtelenség. Legalább nálunk Veszprémben! A miniszteri rendelet végrehajtására a vármegye alispánja utasitotta városunk rendőr- kapitányát, aki a következő „határozatot“ adta ki: „A közfogyasztásra szánt sertéseket és malacokat pedig mindaddig, mig ezeknek a közvágóhídon való szúrása el nem lesz rendelve, a húsiparosok saját ipartelepükön szúrhatják le.“ „A leölést a városi állatorvos hivatalos helyiségében déli 12 óráig be kell jelenteni, a levágandó sertésről szóló marhalevelet pedig ugyanott beszolgáltatni.“ Kormányzó ur, menjen ön a War-Office-be; küldjenek a Lewell-erödbö\ csapatokat, de csak ha elkerülhetlenül szükséges, ha más mód már nincsen. Ért engem kormányzó ur? Csak ha semmi más eszkzö nincsen ... A Pike-County- ban vadásszam? Köszönöm a meghívást, de nem megyek. Mire én elmegyek, addig a vad elillan. Ismerem a vad álnokságát. Épen csak mostanában fogadtam szót ily meghívásnak. Elmentem s ekkor 12 nap kellett, mig egy medvét felhajszoltak. Tizenkét nap . . . Ön az, aki Afrikában oroszlánokra vadászott? Ön az, az ember, aki engemet a világon leginkább érdekel. Tehát mesélje el rögtön; önnek nem szabad többé elmennie. Miként ejtette ön el oroszlánjait? . . .“ Valóban féltucat és több emberi komédiát nem lehet jobban elintézni, — már amennyire lehetséges, — mint ezt Teddy cselekszi. És minden hiábavalóság nélkül, ünneplő-ruhák, fehér nyakkendők, selyemharisnyás ajtónállók és szárnysegédek nélkül. Úgy látszik, hogy ezen dolgok nélkül is egészen jól folyik le minden. Persze, a vén Európában nagyon is felrónák az uralkodónak, ha a ravasz és terhes kérvényezőkkel szemben oly röviden és szűkszavúan bánnának el, mint Roosevelt elnök. Pedig ez volna a tulajdonképeni helyes hang, amelyen szólni kellene. És az igy beszélő egyún, jelentős személyiség, aki mindent rögtön mérlegel és elbírál, s ha máskép nem lehet, szellemes mondással, vet véget a beszélgetésnek. Kár, hogy az Ó-világ uralkodóinak kihallgatási termeiből ily fonográf felvételekkel nem rendelkezünk. Miként lehetne hallgatódzni és az udvari és republikánus módszer közt párhuzamot vonni. Legtöbbnyire csak az utó- nemzedékek értesülnek az előző királyok beszédeiről. És akkor is csak oly személyiségek feljegyzéseiből és emlékirataiból, akik az uralkodókat oly színben tünteti fel, amint azoknak tetszett. Ézen feljegyzésekben és emlékiratokban a fejedelmek és királyok, mindenféle, s olyan politikai felfogásokról beszélnek, amelyek aktuális érdekkel már régen nem bírnak. Leginkább a történészekre hivatkoznak. De a mai korból annyira hiányzik a történelmi érzék, hogy ezt legtöbb esetben, még a hivatásos történe- lemiróknál sem lehet felfedezni. Mégis a föld hatalmasainak beszélgetéseiről és tanácskozásairól szóló följegyzések jelentékeny értékkel bírnak, miután a népeknek szabadságaik és jogaikért vívott nehéz harcaikhoz és az újkori államtörtének kifejlődéséhez némiképen magyarázatul szolgálnak. Sajnos mindaz, amit azok a feljegyzések nyújtanak, a költők képzelete mögött messze elmarad, mert a költők mindazt sokkal szebben csinálták meg. Ha Kossuth Lajos az ő ékesszólásának hatalmával oda is lépett 111-ik Napóleon, vagy Jeióme herceg elé, hogy őket Magyarország szabadságának megnyerje, de amely azoktól sajnos! oly távol állott, s legjobb esetben is csak egy kis numerus volt politikai számításaikban, mi volt ez Póza marquisnak 11-ik Fiilöp királlyal folytatott beszélgetéséhez képest, s ahhoz a csodálatos szóhoz képest, amit Schiller, Don Carlos rajongó barátjának ajkaira ad: „Síre, adja meg a gondolatszabadságot!“ Egyátalán, lehet a királyokkal úgy beszélni, mint ezt a költők cselekszik? Herwegh György egy ízben megkisérlette, s levélben egy bátor szót intézett a porosz IV.-ik Frigyes Vilmoshoz. Egy szót, amely a neki kegyesen engedélyezett Audiencián, torkán akadt. Rögtön száműzték a porosz királyságból. Azt az alkotmányt pedig, melyet követelt, csak 1848-ban adta meg a király, miután népe ellene felkelt, s a lázadás lecsillapítására más eszközt már nem talált. — Ez nagyon hasonlít a Törökorság helyzetéhez napjainkban! — Gordon basa naplójában ezt irja: „A napkeleti uralkodók ereje, azon el- zárkózottságban rejlik, amelyben élnek. Némileg szent az ő személyük. De iniheiyt ismerik őket, vége a hatalmuknak. És ime most látjuk, amint Abdul Hamid szultán kihallgatásokat tart, s amig bele nem fárad, még az Ottoman-bank pénzemberei előtt is folyton azt ismételgetni, hogy az alkotmányt híven megtartja. S talán még azok a pénzemberek sem hisznek neki. Hatalmának pedig csakugyan vége, akár egyik, akár másik formában, — ez teljesen mindegy. A politikai audienciákon különben, ritkán
