Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-15 / 33. szám
Veszprémi, 1908. augusztus 15. ¥ JUJ. szám, Vf MI. évfolyam. MEG,IEI,E3ílK MIJOJEltf SZOMBAT Előfizetési árak : Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Hatósági husszék és mészárszék. (H Gy.) Veszprém város képviselőtestülete a földművelésügyi miniszter rendeleté következtében, egy szavazattal szemben, elhatározta a hatósági husszék felállítását. A husszék céljaira szolgáló helyiséget a város tulajdonái képező épületben, a Vár-utca elején, már tatarozzák is. Ezen hatósági husszék tehát most már okvetlenül és feltétlenül fel fog állíttatni és üzemben tartatni, mert miniszteri rendelet s városi közgyűlési határozat parancsolja, — még ha a mészárosok és satelleseik könnye záporként hullana is! Még ha ezerszer annyit átkozódnak is! Lesz tehát hatósági husszék! De nem hatósági mészárszék! Nem mondjuk, hogy csodálatos, de mindenesetre különös, bár könnyen megmagyarázható, hogy városunkban a mészárosokon kivül is találkoznak egyének, akik a nagyközönség laikus részét meg akarják téveszteni s azt hirdetik, hogy hatósági mészárszék felállítását határozta el a közgyűlés, s hogy abban a mészárszékben döghust fognak kimérni, melyet jóizlésü ember nem fog megvásárolni. Ha a dolog igy áll, akkor felesleges a nagy lármával és siránkozással vegyes átkozódás a mészárosok és fegyverhordozóik részéről s ők nyugodtan alhatnak a polgárságtól eddig jogtalanul kizsákmányolt haszonnal megtöltött Wertheim- szekrényeiknek, vánkosuk alá rejtett kulcsai felett! S hogy a dolog, ha nem is egészben, de részben úgy áll, hogy a tisztességes mészárosok anyagi érdeke nem veszélyeztetik, s ők nyugodtan alhatnak, ez a miniszieri rendeletből következik. Mert a felállítandó husszék — és nem hatósági mészárszék rendeltetése a következő: 10. §. Oly városokban és községekben, ahol nagyobbszámu állatok vágatnak le köz- fogyasztásra, gondoskodni kell arról, hogy az emberi egészséget nem veszélyeztető, de csekélyebb értékű hús, az úgynevezett „nem mészárszékbe való“ hús elárusitása céljából, lehetőleg a közvágóhídon, esetleg munkástelepen vagy más alkalmas helyen „hatósági husszék“ álllittassék fel. Nem való tehát a mészárosok által irányzatosan terjesztett azon hir, hogy hatósági mészárszékünk lesz, avagy az, hogy a felállítandó husszékben döghust fognak kimérni! Csak azt a húst fogják kimérni olcsó pénzért, a minőt a l. mészáros urak is manapság drága pénzen kimérnek, helyesebben mondva, a közönség nyakába sóznak elsőrendű hús cime alatt. Vagyis bivalyhust, növendékállatok és lesoványodott állatok húsát. Ezenkívül kényszerből vágott állatokat, valamint olyanokat, melyek hirtelen múltak ki, anélkül, hogy húsúk a táplálkozásra ártalmas volna, tehát teljesen egészséges húst! Ilyenek lehetnek például koponya-, nyakcsigolya-törést, fulladást stb. szenvedett állatok húsai. Tehát ismételjük a fentebb mondottakat, a mit különben úgy is mindenki jól tud városunkban, — hogy oly húst fognak kimérni a hatósági husszékben, aminőt egyes mészárosok eddig is kimértek, s továbbra is mérni szeretnének, mert elesvén azok kimérésétől, egyik-másik nagymészáros évi — de jogtalan 15—20 ezer korona haszontól esnék el. Hinc illae lacrimae! Ezért a jajgatás és fogak csikorgatása. Hogy a hatósági husszékben egészséges húst fognak kimérni, bizonyítja a miniszteri rendelet következő szakasza is: 103. §. A hatósági husszék közintézmény s mint ilyen, a hatósági husvizsgáló állandó felügyelete alatt áil, az elárusitást pedig a hatósági husszéknek az 1888. évi. VII. t.-c. 126. §-ban jelzett helyi állategészségügyi hatóság által megbízott kezelője eszközli az ezen hatóság által megállapított áron és időben. Mindenki, még a finnyásabb Ízlésű ember is örülhet a husszék felállításának, de örülhetnek azok a termelők is, akiknek egészséges, de baleset folytán hirtelen elhult állatjait, vagy lábtörés, felpuffadás stb. folytán levágni kényszerült marháit a mészárosok potom árért, legtöbb esetben csak a bőr értékéért vettek meg, s a kényszerhelyzetbe jutott termelő, vagy állattulajdonos bőrén egy- egy darab marhánál 80—100 forintokat jogtalanul és tisztességtelenül nyertek! Közöljük itt a miniszteri rendelet 104. szakaszát, mely igy szól: TÁRCA. Kis audienciák. Irta: F. V. Újdonság. Az államfők bizalmas beszélgetéseinek fonográf felvétele. Még csak a kezdete. Roosevelt Tódor az egyesült államok elnöke, az az államfő, aki biztos abban, hogy egyetlen oly szót sem ejt ki, a mi a nyilvánosság előtt meg nem állná helyét. Nem rég Hale Vilmos, Bayard nevű barátja, egy főiskolai kiválóság volt nála vendégül, aki kijelentette, hogy az elnöknek tizennégy napon át mondott minden beszédét szeretné fonográfba felvenni. Roosevelt nem ellenkezett, s igy mindazt, amit ezen két hét alatt beszélt, programmszerüen, szóról-szóra felfogták. Legközelebb egy francia nyelven irt könyvben közzé is teszik, s egy párisi hírlap már most közöl belőle egy kis fejezetet. Az elnöknek az általános kihallgatások napján mondott beszédei azok, s rendkívül érdekesek. Először, mert a beszélőnek egyénisége, teendőinek sürgőssége és feleletre készsége közepett, egy hatalmas állam Leaderjének jelentőségében kis vonásokban lép elénk, aztán beszédjeinek taitalmát illetőleg is. Megtudjuk, hogy mennyi sok apró kívánság és panasz jut el egy államfő kihallgatási terméig, s hogy egy fölényben levő szellem, miként intézi el azokat röviden és tárgyilagosan. Kívánatos volna, hogy ily fonográf, vagy bár stenograf- felvételek, más uralkodók kihallgatási termeiből is léteznének. Érdekes olvasmányt szolgáltatnának ezek, úgy az audienciát-kérők, mint az audienciát-osztogatók felől. Tehát Roosevelt Tódor. Már az általános kihallgatások előtt is sok ügyet intézett el, s most is kimondhatlanúl sietős a dolga. Beszédjeiből csak rövid kivonatokat akarok ismertetni, s nem óhajtom az olvasót annak a sokféle ügynek vázolásával untatni, amellyel hozzáfordulnak. Különben a feleletekből könnyen eltalálhatok a megszólítások. Újabb és újabb alakok lépnek elébe, s ő állandó tudatában az államfő magasabb feladatainak, gyorsan és alaposan végez velük. Ezen kihallgatások sok mindenben különböznek a többiektől. Első sorban ez a férfiú mindig felvilágosítást ad. Semmi biztatás, kecsegtetés, az elintézésnek semmi elodázása, semmiféle hivatkozás a közvetítésre, jelentéstételre. Semmi szin alatt sem akar ez a férfiú mindent személyesen elintézni, de mindenkinek megmutatja az utat, melyen halddnia kell. Eszeágában sincs, hogy kegyeket osztogasson, mégis mindenkin segíteni szeretne. Ez teljesen uj rendszer. Okos, dolgos fő az Államok köztársaságának élén, — ezzel mindent megmondtunk. „Kedves uram, nem értem az ön ügyét. Igazságtalanul bántak azzal a hölggyel? Hát ez nagyon helytelen. Senkivel, legkevésbbé I nőkkel nem szabad igazságtalanul bánni. Beszéljen Meyer unal akinek hatáskörébe a póstaügy tartozik, ö talán ismeri azt a hölgyet. Én még csak a szóban forgó postaállomást sem ismerem ... Jó reggelt bajtárs. Mégcsak kapitány? Miért mondja, hogy „csak?“ Soha se tekintsünk irigy szemmel azokra, kik felettünk állnak. Látja, én előbbi, alezredesi rangomat sokkal fölébe helyezem a jelenlegi főparancsnokinak ... Ja uraim, én nem a kongresszus vagyok, amelyre önök panaszkodnak, jóllehet sokszor szeretnék a kongresszus helyén lenni, hogy az embereket félrevonhatnám, s megmondhatnám nekik, hogy mire szavazzanak. Remélem, hogy idővel tehetünk majd valamit a Philadelphia munkások érdekében. De ez a gondviseléstől és Joe bácsitól függ. Pardon! A gondviselést említettem e'őször? Természetesen Joe bácsi jön először. Tehát azt mondják önök, hogy az uj elnökhöz kell for- dulniok? Nagyon helyes. Forduljanak Taft- hoz! . . . Micsoda, maga az aki - a kormányzót ábrázolja? Mindenek előtt mondja meg, miként írhatta nevét egy olyan kiadvány alá, amely Wiltleyt, a Siianghai-i bírót megrójja? Amit ön cselekedett az szégyen. Az egyesült államok zászlóját szennyezte ön be a külföldön! Évek kellenek, mig ezt a botrányt elfeledik. Ez utálatos . . . Csapatokat kérnek a strike ellen? Bizonyára meg kell védelmeznünk a vagyont és személyeket, főkcpen ha a munkások egész dinamittöltény ládarakományokat kerítettek hatalmukba? De csapatokat? Ez nagyon súlyos.
