Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-25 / 30. szám
2. oldal. (30. szám) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. julius 25. legfőbb oka a húsdrágaságban rejlik. A termelő, a paraszt, látva azt, hogy a húsdrágaság miatt a nép legnagyobb része nem birja a hustáplálékot beszerezni, s ráveti magát az egyébb élelmicikkekre, felemelte mindenféle élelmicikknek az árát. Látjuk ezt mindenféle cikkeknél, s legjobban bizonyítja ezt az a körülmény, hogy bár oly sok gyümölcs termett és terem, hogy alatta a fák roskadoznak, mégis aránylag a gyümölcs is drága. Ilyenek a viszonyok ma, s ezekből nagyon pontosan lehet következtetni a jövőre, a télre! Ep azért mondtuk és ismételjük, hogy csodálkozunk úgy az ország, mint városunk vezető köreinek nembánomsága fölött. Nem rémlátás, nem pessimizmus mondatja velünk, hogy itt az idő, midőn mindent félre kellene tenni, s a legsürgősebben intézkedni, hogy a meglevő és még eljövendő nagy bajoknak eleje vétessék. Nincs most ideje még a nyaralásnak, szabadságozásnak, pihehésnek sem! Mindenki álljon a helyére, s tanácskozzanak, intézkedjenek amennyire lehet a saját hatáskörükben, s forduljanak sürgősen a kormányhoz, kivételes intézkedésekért. De tegyen a társadalom is, s hasson oda, hogy erkölcsi nyomással kényszerítse az élelmicikkekkel kereskedőket, hogy megelégedvén a tisztes polgári haszonnal, vérünket ne kívánják. S itt eszünkbe jut a rózsahegyi eset, amely fölött az egész világ megbotrán- kozott, végül pedig kacagott! A Vágból kihalászott medvetörzs esete. Nem azt találjuk szomorú dolognak, hogy diplomás egyének, orvosok, egy medvetörzset emberi test részletének hanem azt, hogy bár a medve gyomrában szalma és fümaradékot leltek, mégsem estek gondolkodóba, hogy talán mégse lehet a boncolt hulla emberé, mert Magyarországon még füvet és szalmát nem esznek az emberek? Avagy oda jutottunk, hogy már orvosok és hatósági közegek is feltételezik, hogy a szegénység takarmánnyal él ? boldog gyermekségére emlékeztette, melytől most mind egyszerre meg akart válni. Föíérve oda, széttekintett a szemhatáron. Emelkedett hangulat szállta meg, és nemcsak a most fejlődő természetet, a kikelet gyenge bimbóit látta, hanem emléke visszavezette a múlt év pompájában illatozó nyarához, midőn még boldog volt és remélt, s föltűnt előtte a gyermekkor összes öröme, a virágillat, madárdal a hajnal ébredése, az estszürkület lanyha melege, mely mind egyenkint össze volt forrva szerelmének ábrándjaival. Könnyek jelentek meg. szemében, a fájdalom és elkeseredés könnyei. Féktelen szive fellázadt a szülői szigor ellen, mely elválasztá őt attól, kit szeretett . . . Bánatot akart nekik okozni eltűnésével, olyan bánatot, minőt ő érzett szivében, de az ismerős vidék látása nehézzé tette elhatározását, s a zöld selymes mezők, a fakadó fák és a víz kristálya, mind hivóan, marasztalóan intett felé, s ő majdnem elalélt a gondolatra, hogy mindezektől meg fog válni . . . Egyszerre csodálatos valami ötlött a sze- mébe. Magas láng csapott föl a házak egyiké.me|yek sorában, közelében, az ő elhagyott szülőháza állt. A város harangjai egyszerre zúgni kezdtek, rémes, bomlott hangok tölték be a levegőt, mintha .Ítéletnapja közelednék, mintha a tájék békés csöndjét ádáz zsivaj akarta volna, A háztetőn fölmagasló láng gyorsan ferEz az elszomorító, s ehhez állunk oly közel! Bezzeg boncoljanak fel egy élelmicikkel kereskedőt, annak gyomrában ugyan nem fognak takarmányt találni! De félre a tréfával ! A helyzet nagyon is komoly, s ép ezért elvárjuk most már, hogy úgy vármegyénk, mint városunk vezetősége, s befolyásos és vagyonos egyénei megkezdik azt az akciót, mely a fenyegető veszedelmet elhárítja, az élelmicikkek, főkép pedig, a hús drágaságát megszünteti. Veszprém, Halpiac WELLNER 6?ULA fogász ■ ajánlja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok ‘ készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek. X/oCTneatti Hal nloo Első bakonyvidéki kötő- és szövőgyár részvénytársaság. Közöljük itt az alapítási tervezetet és részvényaláirási felhívást. Veszprém város a gyáripar hiánya miatt hajlandó bármely szolid iparvállalatot messzemenő pártolásban részesíteni; hajlandó a vasúti állomás közelében ingyen telket, termelési árban építő követ, ingyen murvát és kavicsot adni; községi pótadó és kövezetvám mentessé- .get, mégis vízvezetéki és világítási kedvezményeket biztosítani. A magyar állam a maga hatalmas erejével a tisztes magyar ipart gépekkel és készpénzzel is támogatni hajlandó. Veszprém város igen alkalmas hely a kötő- szövőgyáripar megteremtésére, mert alkalmas foíyóviz és rövid időn belül villamos hajtóerő, mégis elegendő és igen könnyen képezhető munkaerő áll rendelkezésre. Az utolsó összeírás szerint 1105 munkás jelentkezett a városban és környékén, kik között a gyapjuszövő iparban jártas csapók tekintélyes számban vannak, s a munkabérek is elég jutányosak. Ilyen körülmények között, midőn állami és városi támogatásra, nagy fogyasztásra és kedvező munkásviszonyokra számítható, indokolj hogy a városi polgárság, az iparosok és kereskedők tömörülve maguk alakítsanak egv gyárat, s biztosítsák maguk részére az elérhető sikereket. Városunk országgyűlési képviselője múlt évi március í5-ikén nyitotta meg 30 munkásra berendezett kötő- és szövőgyárát, s ez rövid fennállása alatt, a tanuló éven átesve, nemcsak, hogy életképesnek bizonyult, hanem elkerülhet- lenné vált annak kibővítése is, ez képezhetné alapját az 50 kötőgéppel, 20 standard géppel, 5 cotton szövőszékkel és megfelelő apróbb gépekkel felszerelendő központi gyárnak és a vidékre kihelyezhető 200 drb. ketőgépes vállalatnak. . Tudva, hogy milliókat áldozunk évenkint a külföldnek a behozott és mindennapos szükségletet képező kötött- és szövőárukért; számítva az egész magyar társadalom hazafiságára és okos belátására, hogy megmutatja, miszerint nemcsak szóval, de tettekkel is támogatja a magyar ipart; elhatároztuk Veszprémben egy nagyobb szabású kötő- és szövőgyár vállalatnak 200,000 koronával leendő létesítését, mely összegből gépekre és felszerelésre 80,000 koronát, gyárépületre és berendezésre 40,000 koronát és forgótőkére 80,000 koronát számítunk. Első Bakonyvidéki Kötő- és Szövőgyár Részvénytársaság cég alatt gyárat alapítunk Veszprémben 200,000 kor. alaptőkével 50 évi időtartamra 2,000 drb. egyenkint 100 korona névértékű, névre szólló részvénnyel. A részvény jegyzéskor 30 százalék minden egyes részvénnyre a veszprémi takarék- pénztárba befizetendő. Az alapítók 12,000 koronában átadják a buhim utcában 30 munkás foglalkoztatására berendezett s üzemben levő gyárukat, melynek ellenében 120 drb. részvényt kapnak, s fentartják maguknak a jogot, hogy az első igazgatóságot 3 évre kinevezzék. Az aláírási zárhatáridő 1908. évi október 31. déli 12 óra, de előbb is lezárhatják az alapítók, ha a részvénytőke teljes összegében aláíratott. Túljegyzés esetén az alapítók fentartják a jogot a feles aláírások leszállítására. Az alakuló közgyűlés legkésőbb 1908. év végéig megtartandó, s az aláírók erre levél ut án hivandók meg. Ha az alakuló közgyűlés 1900 év végéig össze nem hivatnék, vagy ha az aláírás siker nélkül marad, az aláírók befizetett pénzeiket levonás nélkül visszakövetelhetik, A részvényre befizetett 30 százalékról kiállított elismervények igazolásul szolgálnak a részvényeseknek arra, hogy az alakuló közgyűlésen jogaikat a kereskedelmi törvény értelmében gyakorolhassák. Kelt Veszprémben, 1908. évi május 27-én, Bauer Károly ipart, elnök, Brüll Leó jószágigazjedt, s átcsapott a melléképületre és perc alatt lángban állt mindkét tető, melyet már semmi sem választott el az ő szülőházától, sőt egymás után kezdett gyuladozni az egész. ,épület-sor. Most már tisztában volt a halálos veszéllyel, s feledve mindent, szerelmét, elhatározását, keservét, futásnak eredt, hogy visszatérjen azokhoz, kiket el akart hagyni, kiknek :ő egyetlen gyermekök volt A rémülettől őrjöngve rohant lefelé a lejtőn. Kinos félelem, megbánás marcangolta szivét. Kicsiny, hitvány és megvetésre méltónak látta magát a szivében megfogamzott terv rniat, mely elhagyatta vele azokat, kiknek most segítségére kellett volna lennie, Isten büntetésének vette ezt a szerencsétlenséget, - mely bűnös szándékát megelőzte s visszatartotta őt attól, hogy azt teljesíthesse. Ajkain forró imával rohant előre. Oh, csak jókor érkezhessék, csak megment- ■ hesse. őket! Oh csak mellettök lehetnem veszedelemben. Egyszerre jónak, hálásnak, erősnek, bátornak érezte magát. Szerelmi csüggedtsége elmúlt, más kétségbeesés váltotta fel előbbi buját, s e félelem, hogy későn érkezik; majdnem megfosztotta eszétől. E)e sietése dacára lábai alig bírták átsegíteni a kavicsos talajon s midőn végre a szerencsétlenség színhelyére érkezett, ott már ff.,f£,esz ^zsor lángban állt, nem tudta meg- különböztetni, melyik az a ház,. hol született, melyikben kell neki azok megmentésére sietni, kik miatt félelmében őrjönjöngött. ... Százakra menő jajgató tömeg hullámzott az utcában. Tehetetlenül nézték, miként lesz semmivé összes vagyonuk. A füst, láng, sziporkázó tüzes hamu elvette tájékozását, s ő most látta csak, hogy mily semmi volt szenvedése, keserve ennyi fájdalomhoz képest, s mily parányi az ember a hatalmas elemekkel szemben. Belátta, hogy ő itt nem harcolhat, hogy azzal a hatommal nem szállhat szembe, mely e csapást ezreke mérte, nem mérkőzhetik! azzal a gyenge, tehetetlen ember. — Omló könyek- kel borult térdre, bocsánatot ;és?%egitséget kérve attól, kinek törvénye ellen akart véteni, s kihez most nem merte szemeit fölemelni. A levegőt jajgatás hangjeí tölték be körülötte. Mindenki övéit kereste. A természet öröme eltűnt-a gyászos vidékről. A váratlan vész 'sötét hömpölygő füstje takarta el az eget, s a magasan csapkodó lángok vád Ölelésben kulcsolták át egymást. A nap eltűnt az égről, hogy . ne lássa ezt a rémes látványt; a csillagok riéfn -mertek előtűnni az égen. Végre érezte, hogy tétlenül nem töltheti az időt, hogy keresnie kell azokat, kik veszélyben vannak, kik talán nevét kiabálván, az ő ségitségét várják, s összeszed- - vén minden erejét, vaktában rohant be a házba, melyet otthonának vélt lenni, mert a gomoiygó füstben, a sűrű átláthatatlan levegőben lehetetlen volt megkiilömböztetui az-épületeket. Nem látott -semmit, nem talált senkit. Égő zsarátuo-
