Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-18 / 29. szám
1908. július 18. VESZPRÉMI ELLENŐR (29. szám.) 3. oldal. nőkkel, egyhangú lelkesedéssel újból megválasztották: alelnökök lettek: Boros Mátyás nagyszebeni, Pereszteghy Lajos pápai, Bokor Béla módosi és Lászlóffy László nagymihályi utmesterek. Választottak még 30 rendes és 6 pótváiasztmányi tagot. A felügyelő bizottságba megválasztották: Janmiczky Antal, Wig Dániel és Geiger Józsefet, rendes: Nagy Domonkos, Nisztor György póttagokat. Elhatározták, hogy a jövő évi tavaszi közgyűlést Budapesten tartják meg, minden továbbit pedig a közgyűlés által meghatározandó más-más helyen. Évente két választmányi ülést tartanak. Egyiket Budapesten, a másikat a közgyűlés helyén és napján. A kongresszusról táviratban üdvözölték Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisztert és Szterényi József államtitkári. A gyűlés után társasebéd volt, amelyen Ambrózy Oszkár szövetségi elnök mondott köszönetét Szeglethy György polgármesternek Veszprém városa szives vendégszeretetéért, valamint Óvári Ferenc országgyűlési képviselőnek és Molterer János kir. főmérnöknek, akik az elnökösködés tisztét vállalták. Óvári Ferenc képviselő a szövetség munkásságának sikerére emelte poharát, Pártényi József szerkesztő a kongresszusi elnökök családját éltette. Beszéltek még Fabó János, Szabados János és mások. Asztalbontás után Balaton-Almádiba kirándultak, ahol Óvári Ferenc orsággyülési képviselő látta őket vendégül. A kongresszus tagjai felkeresték itt a Kossuth-szobrot, amely előtt elénekelték a Himnuszt. Tűzoltó szövetségi ügyek. Nem vétünk az igazság ellen, ha állítjuk, hogy a közönség nagy tömegei nem érdeklődnek, s nem foglalkoznak a tűzoltósági ügyekkel abban a mérvben, mint azt egy oly kiváló közügy, minő a tűzoltói szervezet, — megérdemelné. Fel kell tehát kelteni a megcsappant érdeklődést, s azt folyton ébren tartani. Erre legalkalmasabb egy-egy lefolyt évnek története, melynek leghívebb tükre egy közgyűlés, az ott elhangzott és letárgyalt napirend, j s az ezekről felvett jegyzőkönyv. A vármegyei ttizoltószövetség elnökségének szívességéből abban a helyzetben vagyunk, hogy vármegyei tűzoltó szövetségünk legutóbbi évi közgyűlésének jegyzőkönyvét széles terjedelemben ismertethetjük, előrebocsátván, hogy az nagyon érdekes és tanulságos. A közgyűlést Siófokon, a , községháza nagytermében tartották meg, dr. Óvári Ferenc ügyvezető elnök vezetése alatt, aki megnyitó beszédében örvendetes jelenségnek mondja, hogy az elmúlt évben jóváhagyott, s módosított tüzr. szabályrendelettel a községek lakossága foglalkozik, annak egyes, sérelmeseknek vélt §§-ai ellen állást foglalnak; igy a csóthi körjegyzőséghez tartozó községek, továbbá 23 község képviselében a jegyző egylet adott be kérvényt a vármegyei tüzr. szabályrendelet némely §§-ainak módosítása iránt. A kérvények további szakszerű elbírálás végett a Magyar Orsz. Tűzoltó-Szövetség elnökségének adattak ki. A vármegye építési szabályrendeletét a vármegye tüzr. felügyelőjének vázlata nyomán egy járási tüzr. felügyelő és egy vármegyei aljegyző állította össze. Végül jelenti, hogy a járások tüzr. felügyelői kötelességöknek eleget tettek: Ügyvezető elnök megnyitó beszéde általános helyesléssel vétetett tudomásul. Blázy Imre főjegyző, a számvizsgáló bizottság nevében jelenti, hogy a pénztári számadások és a pénztár megvizsgáltatván, a bevételek és kiadások okmányokkal tételről-tételre összegeztetvén, — helyeseknek és rendben levőknek találtattak. A m. kir. postatakarékpénztárban kezelt vagyon 1907. évi állapota igy alakult: Bevétel: . . . 3505 kor. 14 fill. Kiadás: ... 2210 „ 84 „ Pénztári maradvány: 105 kor. 30 fill. Jenőfy Ferenc pénztáros által kezelt vagyon állapota: Bevétel: . . . 3505 kor. 46 fill. Kiadás: . . . 1333 84 „ Pénztári maradvány: 2171 kor. 62 fill. A pénztáros számadásairól szóló jelentés tudomásul vétetett és a fölmentvény megadatott. Blázy Imre főjegyző előterjeszti a választmány által 1909. évre összeállított költségelőirányzatot, mely szerint a bevétel: a) tagsági dijakból . . 2406 kor., b) kamatból .... 94 „ c) vármegyei segélyből 500 „ Összesen: 3000 kor. A kiadás: 1. Tagsági dij a M. 0. T. Szövetségnek ......................................... 368 K. 2. 1 vármegyei) tüzr. felügyelő egyen- 350 „ 3. 9 járási ) ruha és úti átalány 1800 „ 4. Postaköltség és kézbesítésre 40f30 70 „ 5. Irodaátalány és nyomtatványokra 140 „ 6. Irodahelyiség világositása és tisztogatására ..........................................40 „ 7. Jutalmakra és segélyekkre . . . 100 „ 8. Előre nem látottakra.....................132 „ Ös szesen: 3ÖÖÖ K. Ezzel kapcsolatban ügyvezető elnök kéri a közgyűlést, hogy az előre nem látottakra fölvett 132 kor. és az irodai átalány és nyomtatványokra előirányzott 140 kor. terhére 1 drb. bizonyultak: Szabados János Pilis-vörösvári kir., Fabó János kassai közp. kir. és Geiger József kolozsvári kir. utmesterek, akik úgy mint a többi felszólalók is, fényesen beigazolták, hogy az utmesteri karnak nagy intelligenciájú tagjai vannak, s valóban érdemesek arra, hogy a kormány velük, mint számottevő polgárokkal bánjon. A kongresszus lefolyásáról még közöljük a következőket. Minthogy a szövetség eddig Temesvárod székelt, de az adminisztráció szempontjából a szövetségnek vidéken való centralizása az ügymenetre nézve nem bizonyult előnyösnek, elhatározták, hogy a szövetség székhelyét Budapestre helyezik át és a szövetség hivatalos lapjának, „Az Utmesterek Szaklapjáénak szerkesztőségével kapcsolatban a fővárosben központi irodát létesítenek a szövetség összes ügyeinek intézésére. Elhatározták továbbá, hogy emlékiratot intéznek a kereskedelmi minisztériumhoz, azzal a kérelemmel, hogy addig is, mig az úttörvény keretében úgy az állam, mint a törvényhatósági, városi meg vicinális utmesterek fizetését és mellékilletményeit egységesen rendezik, a 11. osztályba rangsorozott hivatalnokok fizetése és az utmesterek jelenlegi fizetése közti különbözeiét az illetékes hatóságok részükre személyi pótlék címén utalványozzák ki. — A szövetség jövő évi költségelőirányzatát a kongresszus 620 korona bevéteii többlettel állapította meg. Tarr József utmester indítványát, amely azt célozza, hogy az utmesterek részére utiátalányuk terhére kisebb automobilt szerezzenek be, levették a napirendről. Bogdán Gusztávnak egyöntetű nyomtatványok beszerzésére irányuló indítványát kiadták az elnökségnek. Zatlmrecky Jánosnak egyenruha és fegyverviselésre szóló indítványát végleg elvetették, s még csak a jövő közgyűlés napirendjére sem tűzték ki. Egyhangúlag elfogadták Kloiber Józsefnek határozati javaslatát, melynek értelmében utasították a vezetőséget, keresse meg az illetékes hatóságokat az iránt, hogy az előirt képesítéssel biró polgári pályázókkal szemben és azok hátrányára ne kizárólag igazolványos altiszteket nevezzenek ki utmestereknek és főleg ne olyanokat, akik az előirt képesítéssel nem bírnak. Ha az utmesteri tanfolyamot végzett jelölteknek nincs kilátásuk arra, hogy az igazolványos altiszt pályázókkal szemben kinevezzék őket, akkor tényleg teljesen fölösleges az utmesteri tanfolyamokra polgári egyéneket felvenni. Hosz- szabb vita után mellőzték Liptay József indítványát, amely arról szólt, hogy a kongresszus tegyen megfelelő lépéseket az utmestereknek a munkásbiztositási bejelentések alól való fölmentésére. Végül megejtették a tisztikar választását. Az eddigi tisztikart, élén Ambrózy Oszkár elEgy árnyék suhan az istálló felé, egy sugár, karcsú, formás nőalak, lassan óvatosan, mint egy ügyes macska . . . Verus szívverése elállóit . . . Szeme még akkor is hipnotikusan meredt az ólajtóra, mikor az kinyílt s bezárult ismét az éjjeli látogató mögött . . . Az arcáról minden csöpp vér leszállt. Krétafehéren, mint egy kisértet, támolygott az almárium felé, melynek tetejéről gépiesen gyertyát s egy pakk gyufát vett le. Aztán ki az istálló felé ... Ha valaki látta volna ezt a fehér hideg arcot, keresztet vetett vón’ magára . . . Az istállóajtót halkan megnézte, — be volt zárva jól. — Helyes. Most meggyujtott egy pár szál gyufát, vele a gyertyát, — aztán — magasra emelte a náderesz alá . . . Ebben a pillanatban bődült egyet a Csákó, gyöngéden, halkan hivta magához az édes magzatot. Verus feljajdult ... A gyertya kiesett kezéből, elaludt. . . Magához tért . . . Jaj, hát mit is akart tenni? Iszonyul . . . Hiszen akkor — szegény Csákó is megégne, elpusztulna a szép tarka bornyu, mely olyan ártatlan, mint egy kis gyermek. Hiszen azok nem vétettek semmit, ezek az ő állatai, jussa, hozománya. A foga vacogott, mikor befutott a házba s magára rántotta a dunnát, mozgott vele még az ágy is, úgy rázta a hideg . . . Hanem reggelre meggyógyult. Csodálatosan megjött a bátorsága is, s egész hetykén vágta oda az urának: — Nem főzök kendnek több ebédet! Úgy sem smakkol, menjen oda, ahol jobban eltalálják a gusztusát! Én is megyek haza, de cakunpakk, érti? Gyuri mogorva pillantást vetett rá a szeme sarkából, egy percig néma csönd, aztán — felhúzva a vállát, csak ennyit mondott rá: — Erigygy! . . . * Késő őszre járt már az idő. A két kis lurkó, Jani meg Marcsa minden szombat meg szerda délután azt mondták az apjuknak, hogy mennek most is az iskolába, mert krumplit hordát a tanító ur a verembe, segíteni kell. — így ment ez heteken át. Egyszer már meg- sokalta Cseres Gyuri, hiszen ha az egész falu a tanító urnák termette volna a krumplit, akkor is el kellett volna már földelni. Éppen szembe jött rá Bodor Jóska, megkérdezi tőle: — Te, hát még mindig hordjátok a krumplit a tanító urnák? — Nem hordjuk mi azt már régen.- Hm. Másik szerda délután megint csak kéredz- kedik a két gyerek. Úgy tesz, mintha beleegyeznék, de lassan utánuk surran, hogy megtudja, hová mennek. A fiú megfogja a kislány kezét azután sietnek, szinte futnak, vissza sem nézve, a falu másik végére. Itt betérnek az utolsó csinos, tágas portára, itt lakik Verus, a mostohaanyjuk. Gyuri meghökken, valami furcsa szégyenérzet hajtja át, bosszankodva akar visszatérni, de ni, azok mellett a muskátlik mellett, melyek nem is olyan régen az ő ablakában nviltak, éppen most gyújtják föl a világot. Valami úgy huzza, vonzza oda . . . Nem állja meg, hogy titkon oda ne som- fordáljon, egy pillanatra — benézni . . . Furcsa képet lát . .. Egy asztalon fehér párnában egy olyan kis babát pólyái Verus, amelynél tökéletesebb angyal-szobrot nem vésett Phideás, nem festett Murilló. — Ezek a jó urak ugyan kevés gondot okoztak György gazdának, ő biz azt sem tudta, mi fán teremnek, hanem az bizonyos, hogy hirtelen a szeméhez kapott, mert valami szokatlan vendég folyt ki abból s csordult végig az arcán . . . Aztán Verus odatette a kicsit a Jankó ölébe, aki olyan vigyázva ducolta, fogta, mint egy kis himes tojást. Dünnögött is neki idétlen, kölyök hangon nótákat, hogy csak jobban maradjon. Addig a Marcsa szösz haját bontotta ki Verus, megfésülte simára, szépen s épp olyan pántlikát font a kis egérfarkincába, mint a baba főkötőjében van Aztán Jankóra került a sor. Megmosdatta, gombot varrt az ingére, hogy a hidegben széjjel ne álljon. Majd jól tartotta őket fonatossal, cukros csörögével. Mikor pedig hazaindultak, utánuk kiáltott: — Osztán fussatok ám! Meg ne verjen apátok!
