Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-18 / 29. szám
III. évfolyam. "Veszprém, 1908. Julius 18. 29. szsiut. 1EOJELEMK IIIBE^ SZOMBATON JÍÉJBITTÁJV. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Városunk közélelmezése. Megnyirbálják az élelmiszer-uzsorásokat. Minden város-igazgatásnak egyik legfontosabb, s talán legnehezebb ágazata: a közélelmezés zavartalanságának biztosítása, s ezzel kapcsolatban az élelmiszeruzsora megakadályozása. Városunk nemes Tanácsa és tisztelt Elöljárósága sohasem gondolkodott még eddig a közélelmezés kérdéséről. A város urainak kisebb gondjuk is nagyobb ennél. Igaz, hogy egyes bizottságokban szó esett az élelmiszer-uzsoráról, de a szavakat tett nem követte, s ma ott állunk, hogy Veszprém, az országszerte tapasztalható drágaság mellett is első helyen áll. Sajnos, hogy csak ebben, no meg talán a köztisztátalanság tekintetében! Bebizonyithatóan állíthatjuk, hogy maga a városi képviselőtestület, — mely a városi hatóság jogait és kötelességeit a tanács, polgármester és elöljárósággal együtt gyakorolja, — volt az, amely a drágaságot még fokozta, mert oly piaci szabályrendeletet alkotott, amely az élelmiszer-piacokon a szabadverseny szent nevében, a kofauralom és az élelmiszerügynökök kapzsiságát, lelketlen uzsoráskodását és a tisztességtelen konkurrenciát életbeléptette. Szemet huny a különböző élelmicikkekkel kereskedő egyének összebeszélése, titkos megegyezése előtt, s tűri, hogy azok erkölcstelen és jogosulatlan eszköTÁRCA. Falusi történet. Irta: M. N. E. Cseres Gyuri két éve élt már özvegykenyéren. Nehéz sor ez a szegény embernek, különösen, ha két árva gyermek is van hozzá, akik körül, amellett, hogy minduntalan enni kérnek, egyéb dolog is kerül bőven. Mosdatni, öltöztetni kell őket, a kis Marosának befonni a szösz haját pántlikába, vagy legalább tarka galandba, mert kerül ám már egy akkorka kis fonadék, mint egy egérfarkinca. Igen ám, de anyjuk, a szelidképü, halo- vány Julcsa, két éve már, hogy kinn nyugszik az akácos kis temetőben. Szegény nagyanyjuk meg majdnem egész világtalan, az magával is jótehetetlen. Azt meg már épp senki sem kívánhatja, hogy a férfi érdes, kemény keze pántlikát kötözgessea. Asszony kék biz ide, gondos, ügyes, tüz- rőlpattant, mindenki belátja. Ízléses és szolid kivitelű ------zö kkel spekuláljanak a nagy tömegek tudatlanságára, védtelenségére és tehetetlenségére ! Ma már oda jutottunk, hogy úgy az országban, mint városunkban különösen, alig van olyan társadalmi osztály, amelynek jövedelmei egyenes arányban állanának az élelmiszerek drágaságával, erőszakos megdrágításával. Elvitázhatlan jelenség, hogy az élelmiszerek ára az egész világon emelkedő irányzatot mutat. Az ipari munkabérek emelkedésével, az igények fokozódásával, amely a civilizáció haladásának egyenes következménye, be kellett következni némi áremelkedésnek. Ám ezt a körülményt nem szabad felhasználni arra, hogy a szabadverseny nevében, az élelmiszerekkel uzsorát űzők, a nagyközönséget kiszipolyozzák. Ä verseny korlátlan szabadsága csőd felé közeledik azon visszaélések miatt, amelyeket a kapzsiság fölidézett. A szabadság korlátozásra szorul mindenütt, ahol uzsorának és zsákmányolásnak válik szülőjévé s ahol a szabadság csak arra jó, hogy a nagy tömegek, egész vidékek, városok adózzanak és szenvedjenek csak azért, hogy egy szép elv, amely itt is, ott is megtépáz az élet, érintetlen maradjon. Nemcsak az államhatalomnak, de a helyi hatóságoknak is joga és kötelessége fölállítani azokat a korlátokat, a melyeken túl a szabadság nem terjedhet. Kötelessége különösen belenyúlni az élelmezés kérdésébe még akkor is, ha a De hát mi baja is annak a Gyurkának, hogy már két farsangot mulasztott haszontalanul? Hiszen kapna lányt, akár minden ujjára, — fiatalt, zsengét, mint a harmatos bimbó, mert no — meg kell adni, hogy még most sincs párja hét falu határán. Talán tudta, érezte az a szegény fehér- képű asszony is, hogy igénytelen, egyszerű lénye nem képes betölteni annak a hetyke embernek büszke, rátartós lelkét, azért tért ki utjából s azért sorvadt el mellőle olyan hamar. Hiszen ország-világ tudja, hogy elsőben sem ő lakott a szivében s hogy elvette, habár első gazdaleány volt is, olyan dac, olyan „csak- azértis“ féle okból esett. Hej, ott a kúrián, a „nagyságosék“ udvarában virult egy szép rózsa, fakadó, piros pünkösdi rózsa, a béresgazda leánya, az volt a babája, Isten-ember tudja. . . . Micsoda pár lett volna belőlük I Hanem egyszer aztán furcsa dolog történt. Valami finombeszédü, fáinruhás bigéc, vagy mi az Isten csodája vetődött e falujokba. Lakk- topánka volt a lábán, hogy a görcs fogja meg szabad verseny lelkes és lármás hívei átkokat szórnak feléjük. És az élet úgy alakult, hogy nemcsak a világvárosok, hanem a mezők közepén fekvő apró vidéki központok is védelemre és gondoskodásra szorultak, mert a kartel, a tisztességtelen verseny, az élelmiszerekkel való spekuláció ezerféle faja, a kofák és egyéb közvetitők erőszakossága ráfeküdtek a vidékre is. A közönség zúg, békét- lenkedik, követel, miközben folyik a vásár szabadon, a termelő és fogyasztó rovására. Ezelőtt csak egy évtizeddel is, volt mindenünk bőven és jutányosán. És ma? A piacot kofák monopolizálják; a vidéki árusítók összebeszélnek a magas árak föntartására; így tesznek a helybeli élelmiszerkereskedők ; a hús ára magas, akár olcsó az állat, akár drága; a kenyérrel ép igy vagyunk, s a sütemény napról- napra törpül. A csirkét, libát, tojást elviszik a tyukászok, a vajunkat Bécsben és Berlinben fogyasztják el, a lakosság pedig békétlenkedik, hogy nem bírja elviselni a drágaságot. A városház ormótlan manzárd teteje alatt azonban bedugult fülekre talált eddig a közönség általános panasza, elkeseredett zúgolódása. A polgármester és a tanács egyaránt tudja, látja, hogy minő tarthatatlaa állapotok uralkodnak piacunkon, de tenni eddig még mit sem tettek. Mert azt talán nem fogják tettnek, segítségnek minősíteni, hogy életbe lépett a vidéki hús behozatalának engedélye? Különböző fogásokkal és intézkedésekké a csámpás bokáját, s addig beszélt a fehérnépeknél arról az Amerika-országról, ahol zsákkal terem az arany, hogy a legszebb három leány úgy elrepült, mint három pillangó. Hírüket sem hallották sokáig. . . . Ezért lett Bognár Julcsa, a szép Cseres Gyuri felesége. * — Édes, kedves fiam! Jön a harmadik farsang is, ne hagyd árván megint fészkedet. Ki tudja, megérem-e még a negyediket? de meg erőtlen, gyenge a karom, nem sokat segíthet rajtad. — Gyurka, édes vérem! szeretném ismerni a menyemet, két árvádnak anyját. — Ráérünk még arra, kedves, édes szülém. . . . — Ráérünk? Hm, tudom, kire vársz, mi lakik a szivedben. De még a sírban sem nyugszom meg, fiam, még onnan is visszajárok a két árvádhoz, ha elveszed azt a — cédát. — Azt mondják, hogy sok pénze van? Ne vakulj el, fiam! Becsülettel nem lehet hamar kincset szerezni s aki hűtlen volt szereSzobafestéseket, Mázolásokat, Márkus József jutányos árért és gyorsan teljesít szobafestő és mázoló "Veszprém, Pápai-ut 181. sz. Drexler-féle házban. 1W Épületek külső olajfestését is elfogadja. M "A( M W Vf/ V4/ W 7* TR /ts /e ats /Is Ats
