Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-04 / 27. szám
III. évfolyam. T^rvíl,i, f. VESZPRÉMI «sejELEnriK n ■ \ i>e\ szohbaton déletájí. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Hupka György. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. A koránérők. (H. Gy.) Ma egyheti lapszámunkban „Perverz korszak“ cim alatt, nagy általánosságban az erkölcsi élet elfajulásáról elmélkedtünk, rámutatván röviden ezen elfajulás legfő- es inditó okára. Jeleztük, hogy a perverzitás a gyermeknevelés terén is uralkodik, akár a gyermekszobába, vagy az iskolába, főkép pedig a tanoncok körébe tekintünk is! Pedig itt vannak a legsúlyosabb hibák, melyeknek kiszámithatlan, s beláí- hatlan következményei rövid időn belül, a legvégzetesebb alakban fognak megnyilvánulni, s le fognak tarolni mindent, ami az emberek békés együttélésére, fizikai és szellemi fejlődésére évszázadok, sőt évezredeken át jónak, helyesnek, célravezetőnek bizonyult. Nem rémlátásból ered ezen állitá- tásunk, hanem a lépten-nyomon szerzett és mindenki által szerezhető tapasztalatok logikus következményeként mondjuk ezeket. Mellettünk áll az élet legnagyobb mestere, a történelem, amely igazolja, hogy egyenlő okok, mindenkor egyenlő okozatokat eredményeztek. Matematikai igazság ez, pedig az egész világegyetem a matematikán alapszik, úgy anyagiakban, mint szellemiekben; s feltéve, de meg nem engedve, hogy igazuk van a materialistáknak, kik csak anyagot ismernek, de szellemet nem, TÁRCA. » O hozzá. I. Vad erdőségben járok bolygok, De nem vagyok magam; Mellettem lépdelsz mosolyogva, Kezed kezembe van. Olykor lehajlok egy virágért, Mert tudom: szereted — És megcsókolom a virágot, Mert jól esik — neked. II. Együtt vagyunk a társaságban, S te beszédes és vidám vagy nagyon. Ám engem izgat fecsegésed, És szinte bosszankodva hallgatom. #&*$*&** ízléses és szolid kivitelű s a szellemet is csak egy finomabb anyagnak nyilvánítják, melyet ma meglevő, kevésbbé finomult érzékeinkkel még nem érzékelhetünk, úgy hatványozott mértékben van igazunk, ha állítjuk, hogy a matematika örök igazságain alapszik minden! s ennek segélyével, pillanatnyi pontossággal lehet két ismert tényezőből a harmadikra, az ismeretlenre következtetni. Ismervén jól a multat és a jelent, teljes határozottsággal elénk állíthatjuk a jövőt! Ismervén a múlt tanulságos példáit, s látván a mai kor serdülő ifjúságát, határozott vonalakban megrajzolhatjuk képét a jövő nemzedéknek. Ez a kép pedig nagyon is setét. Setét pedig azért, mert a nagy tömegek gyermekei, kevés kivétellel a lehető leghiányosabb, sőt mondhatni rossz nevelésben részesülnek. Teljesen magukra hagyatva, szabadjára bocsájtva nőnek fel. A vallásosságot alig ismerik, s ha gyakorolják is, ideig-óráig reájuk erőszakolt kényszerből teszik. A káromkodás, trágár beszédek a legzsengébb gyermekek közt napirenden vannak ugyannyira, hogy maguk között társalogva, tisztességes kifejezéseket nem is használnak. Borzasztó meghallgatni őket! Még Lelkemre! csak az Isten őriz, Hogy — épen nem törődve semmivel — Beszédes, csacska, piros ajkad Egy merész csókkal nem némitom el. P. J. Az apó». — Elbeszéli egy fiatal asszony. — Igazán nem járja, hogy a mi mamáinknak, az „anyósoknak“ mindenki annyi kellemetlenséget okoz. Rendszeresen izgatnak ellenük és azok a férfiak, akiknek nincs anyósuk, még ők is elkeseredett ellenségei a mi drága, jó gondozóinknak. Nagy csapás az pedig reánk, ha nincs mellettünk drága szülénk, ki a férjjel szemben — ha szükséges — oltalmazzon. Még nagyobb veszedelem az, gyakran, ha nekünk van anyósunk: mamája az urunknak. De legnagyobb keserűség a mi árva fejünkre, ha zsarnok após az, aki ármányt sző ellenünk. a legkisebb, alig beszélni tudó gyermekek szájából is oly szavakat és kifejezéseket lehet hallani, aminőket felnőtteknél is, csak a söpredék, elvadult egyének szoktak használni. Tisztelettel még szülőikkel szemben sem viseltetnek, annál kevésbbé más felnőttek, avagy öregekkel szemben. S borzasztó ezeket a szerencsétlen gyermekeket szórakozásaik közben megfigyelni ! Ocsmányságok, fajtalanságok azok, melyeket egyelőre öntudatlanul, otthon és különböző helyeken látott példák után űznek, de amely tetteik később szokásukká, vérükké válnak. Megbotránkoztató, vérlázitó ezen gyermekeket láni, midőn nyilvános mulatóhelyeken elcsent, vagy lelketlen emberek által nekik nyújtott italoktól lerészegesz- nek, dohányoznak. Különösen ez utóbbinak hódolnak nagy mérvben a gyermekek. Látunk az utcákon 8—10 éves gyermekeket is cigarettát füstölve csatangolni, s nem találkozik ember, vagy hatósági közeg, aki ezt megakadályozni megkisér- lené, mert aki ezt megtenné, a züllött gyermekek szüleit találná magával szemben. Ha már most a nagyobbacska, 12 — 15 éves gyermekeket nézzük, úgy a helyzet még rettenetesebb. Ezek már mindent elkövethetnek, amit még felnőtteknek is csak okkal, móddal lehet megintő és tanulságos példa erre az én történetem. Férjem az esküvőnk után hazavezetet s igy szólt hozzám: — Mindenem! Gyermekséged óta árva voltál. Mimi néni aki téged felnevelt, szeretett ugyan; de azért édes szüléidét nem pótolhatta senki. Most én a te engedelmes urad leszek, amit te kigondolsz, az az én parancsolatom. Apámmal fogunk együtt lakni, légy te az ő szófogadó leánya. Persze, hogy erre sírtam . . . „Apám uram“ régi jó öreg úrnak látszott, úgy szólított engem: „Asszony“. És jól voltunk vele az első négy-öt héten. Ekkor dörmögni kezdett. Ha férjem reggel, a kávé után nem sietett mindjárt a hivatalba, az apósom — már én csak igy hívtam ezután — odaszólt: — Feri, eredj hivatalba, a hivatal az első. — De apám uram ... — bátorkodtam én megjegyezni. — Asszony nem érti ezt! — mondá az öreg ur kurtán. Szobafestéseket, Mázolásokat Márkus József szobafestő és mázoló Veszprém, Pápai-ut 181. sz. Drexler-féle házban. IV“ Épületek külső olajfestését is elfogadja.
