Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-25 / 17. szám
2. oldal. (17. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. április 25. előkészület és ami fő, a bűncselekmény nyomai a tűz által többnyire megsemmisittetnek. Ép azért a közbiztonsági közegeknek az elengedhetetlen szakértelmen kívül, módszeres és körültekintő eljárást kell követniök és semmiféle nehézségtől vissza nem rettenve, a legnagyobb buzgalommal és kitartó erélylyel kell eljárniok, ha eredményeket akarnak elérni. A gyakorlati életben előfordult tapasztalatok bizonyítják, hogy ott, ahol a megkivántató szakismerettel és erélylyel nyomozták ki a tüzeseteket, ezeknek a száma is rendkívüli arányokban apadt. Ennek oka nem más, mint az, hogy azok, kik gyújtogatásra hajlammal bírnak, a bekövetkezhető üldözés és büntetéstől való félelmükben gyujtogatási tervök kivitelétől el- állanak, a gondatlanságból vagy hanyagságból vetkőzök pedig elővigyázóbbakká tétetnek. Bár nem minden egyes helyesen keresztül vezetett vizsgálat, illetve nyomozás eredményezi a bűntettesnek elitéltetését, minda mellett a nem egészen tisztán álló tüzesetek nyomozása is elrettentő hatással lesz, aminek eredménye nemzetgazdászati szempontból annyiban becses, hogy nagyértékü nemzeti vagyon mentetik meg az elpusztulástól. Természetes dolog, hogy a gyulások okainak megállapításánál azok nyomozásánál, kiderítésénél nagy körültekintéssel kell eljárnunk, mert csakis módszeres nyomozás eredményez elegendő bizonyítékot a többnyire rejtélyes tüzesetek felderítéséhez. S ha ezzel párhuzamosan a megelőző tűzrendészet szigorú kezelése, a tűzoltás szakszerű intézése által majdnem lehetetlenné tétetik az, hogy ha már tűz keletkezett is, de az ne okozhasson nagyobb kárt: akkor a gyújtogatás csábereje is legnagyobb részben ellensúlyozva lesz és ily esetek mind ritkábbá válnak. De nem mindig gonosz kéz, vagy tűzvész esetén dúló szélvihar veti a csóvát, viszi a szikrát, de repül a szikra láthatatlan alakban is. A nyári forróságok idején, a tűzvész színhelyén óriási hőség támad és az olyan levegő- árámlatot idéz elő, hogy a távoli épületeket is veszélyezteti az u. n. „röpülő tűz“. A tűznek egy-egy csomó láthatatlan ereje, mely támad az iszonyú kisugárzó hőségből és repül a levegő áramlatával, mint a gyújtó lencse láthatatlan szikrája. Ézért van azután az, hogy a falusi tüzveszedelmeknél sokszor igen nagy messzeségben kezdenek egész utcasorok csaknem egyszerre lángba borulni. A lakosság fejét veszti, mert a tűzvész környékén a nyári hőségben senki el nem bírja a perzselő, gyújtó meleget. Az épületek megközelithetetlenü! égnek, sőt a hőség folytán keletkezett csavargó,, gyors emelkedésű levegőáramlat folytán a tűzre bo- csájtott vizsugarak is irányt tévesztenek, megtörnek és a rendeltetési helyük elérése előtt jóformán hatástalanul szerte fosztanak. megörökítendő idejövetelének napja — ép az évforduló napján fogják azt megtartani. Egy öttagú bizottságot küldtek ki, amelynek kötelességévé tették, hogy az ünnepélyt minél szebbé, fényesebbé és emlékét minél maradandóbbá tegyék. A bizottság tehát munkához fogott. Volt azonban a bizottság tagjai közt egy ügyvéd, aki csak nemrég telepedett le a városban s ennek sehogy sem volt az ínyére a tervbe vett ünnepély. Fel is szólalt ellene a közgyűlésen, de lehurrogták, sőt mi több, annak dacára az öttagú bizottságba is beválasztották. Mikor aztán látta az ügyvéd, hogy ellenkezése csak olaj a tűzre, elhallgatott, sőt még titokban örült is, hogy a rendező bizottság tagjai közé beválasztották. Majd rendez ő is egy olyan pontot, amitől a város szeme-szája is eláll ! A bizottság többi tagjai nemis igen törődtek vele. Tudták, hogy nem lelkesedik a primadonnájukért, azért nem is igen vették zokon a távolmaradását. Arra magyarázták az ügyvéd ellenszenvét, hogy az bizonyossn azért van, mert a primadonna nem vette a kegyeibe. Hja’ arra ne is számítson. Nem olyan az ő primadonnájuk ! ^ Immár két éve lesz, hogy náluk van, de még senki sem dicsekedhetik kegyeivel. Szives, nyájas mindenkivel szemben, de tovább egy lépéssel sem megy. Annak az erényéhez a gyanúnak a legkisebb árnya sem fér! Pedig fiatal és ami a fő, szép! Sokan körüldöngték Szükséges tehát, hogy ily veszedelmes tüzeknél mindenki tájékozva legyen, hogy mik is a célirányos teendők? Lássuk ezeket egyenként. A házak ablakai, ajtajai csukva tartandók. A háztetőkre őrök küldendők vizzel telt vedrekkel és jól nedvesített „csikracsapó“ rongyokkal, hogy a fellobbanó lángot, vagy repülő szikrákat azonnal megsemmisíthessék. A zsindely, a nád és szalma tetőket állandóan le kell locsolni és ha a tűzfalakon lennének ablak, ajtófélék, vagy más falnyilások, melyek széna vagy szalmával volnának betömve, ezek is nedvesen tartandók. Az udvarokon, a ház melletti kertekben vagy nyitott színek, állások, csűrök alatt elhelyezett könnyen meggyűlő anyagok (széna, szalma, nád, kender, forgács stb.) nedves ponyvával, zsákokkal, rongyokkal letakarandók. A tetőkön ülőket az udvarokról mindig figyelmeztesse valaki — hogy hova szállott a pernye, a szikra, mert ezt alulról könnyebben észre lehet venni. Az alant őrködőknek este és éjjel könnyű dolguk van, mert akkor a tüzet, parazsat köny- nyen megláthatják, ámde verőfényes nyári napokon, nagyon figyeljen, mert akkor nehezebb észrevenni a tűz csiráját. Legkönnyebben a széna, szalma lobban lángra, mert ezekre még annyi védő penész, mohaféle sem telepszik reá, mint a zsuptetőre. Szükséges lenne tehát tételes törvénynyel intézkedni, hogy szalma, szénafélék a házak között fel ne halmoztassanak, miért is, nyári időszak alatt egyetlen boglya szénát, szalmát sem lenne szabad a láthatatlan szikra, a röpülő tűz veszélye miatt a házak között megtűrni. Jól körül fásitott szérüskertben van ezeknek a helye. Nem csak a „láthatatlan szikra“ miatt veszélyes a községben a könnyen gyuló anyagoknak felhalmozása, hanem azért is, mivel az igy szabadban elhelyezett széna, szalmafélét egy kis szélroham, száz és száz röpülő tűz és csóva alakjában hordja széjjel és egy-két boglya veszedelembe döntheti az egész falut. Nagyon elhibázott dolog és törvény által is be lenne tiltandó a templomtornyok zsinde- lyezése. Ezeket mindig és mindenütt éghetetlen borítással kellene ellátni; mert ha zsindely a borítás és ha az a „láthatatlan szikrától“, repülő tüztől lángralobban, úgy az abban a magasságban, a falusi tűzoltóság berendezésénél fogva is teljesen olthatatlan tűzvész lesz és mint szabadjára eresztett rakétából hull róla a zsarátnok szerte szét a falu házaira. Tűz esetén tehát ne csak arra ügyeljünk, hogy a toronyőr kongat-e folyton, hanem arra is, hogy melléje vizzel tele edényeket és segítő kezeket küldjünk fel a tornyokba, hogy azok ott az átmelegedett toronyzsindelyezést locsolgassák és a keletkezhető tüzet ott már első csirájában elfojtsák. Ha a tüzrendészeti hatóságok a tűzoltósággal tűzvész esetén a közös ellenség elleni már, mint a darazsak a mézet, de hozzányúlni senki sem merészelt. De nem is tanácsos! Mert a várossal gyűlne meg annak a baja, aki szentségtelen kezekkel merészelné érinteni az ő féltett bálványukat. De szó sincs róla, azért akadtak hitetlenek, akik kissé kételkedtek a primadonna eme héroszi erényességében. Egy-egy elejtett szóból tüzet tudtak kovácsolni a hitetlenek s furcsán mosolyogtak bajuszuk alá. — — — Hiszen csak ne volna oly zárkózott ember az a polgármester 1 De sokat tudna az beszélni! Hanem hát minden mestersége mellett is egy kicsit huncut, aki a világért sem szólna.------A legravasszabb mosollyal azonban az ügyvéd beszélt a kis primadonnáról. Régi ismerőse már; még abból az időből ismerte, amikor ezelőtt négy évvel oly titokzatos módon tűnt el a városból. Persze, az a város a hetedik vármegyében fekszik, nem csoda hát, ha semmi hir sem jutott idáig. — — No de jól van, majd annál csattanósabb lesz az az ünneplés ! A kitűzött nagy naptól már csak néhány nap volt hátra. Lázas sietséggel iparkodott a bizottság feladatának megfelelni s bizony, ha a varos közönsége nem segít, a bizottság egymaga nem tudott volna elkészülni a rendezés nagy halmazával. Szóba is hozta az egyik bizottsági tag, hogy az már még sem járja, hogy az ötödik harcban összefognak és bajtársi testvéries érzéssel összetartva ügyelnek, sok-sok tömeges tüz- veszedelem múlik el. Természetes, hogy a tüzrendészeti hatóságok, tűzoltóságok közpolgári kötelességük ezekben a kötelességteljesitésben nincs kimerítve. Nekik tudniok kell azt is, hogy a tüzoltószerek rendben vannak-e? A tüzrendészeti törvények, rendeletek, vármegyei szabályrendelet, be van-e tartva? Van-e vizzel telt edény stb. stb. Tele zsufolják-e törvényellenesen a portákat széna, szalma stb. könnyen gyuló anyagokkal? Mert a „láthatatlan szikra“ és a „röpülő tűz“ veszedelmét csakis ezekkel lehet nagy éberség mellett elhárítani. A tűz utáni teendők szakszerű intézése mellett tehát a tüzrendészeti hatóságoknak nagy súlyt kell fektetni arra is, hogy a tűzbiztos építkezés, raktározás, a gyúlékony anyagoknak minél kisebb mennyiségben való csoportosítása, a tűzvédelmi berendezés tökéletesitése, a tűzoltói mivelet szakszerűsége a lehető legnagyobb mértékben biztosittassék. Tudni kell tehát e hatóságok közegeinek mindezen ismeretek alapelveit, sőt kívánatos, hogy e téren — mindaddig, mig az intézkedésre hivatott és kellő intelligenciával biró szakértő megérkezik, a többi hatósági tényezőkkel való súrlódás elkerülésével — maguk is intézkedőleg cselekedjenek, a fejvesztett, hozzá nem értő néppel rendelkezzenek és ott, ahol szakértő egyén nincs, szaktanácscsal szolgáljanak. Kötelessége ez különösen a közbiztonsági közegeknek, a tűzoltóságoknak — akiknek elsőrendű hivatása az élet és vagyon mentése és megvédése. ALKALIKOS NATRON-LITHIONOS GYÓGYVÍZ Orvosilag ajánlva: húgysavas diathesis, köszvény, cukor- betegség, gyomor- vese- és húgyhólyag-bántaimaknál stb. Mint üdítő és borviz páratlan. Bővebb felvilágosítással szolgál a Központi iroda: Budapest V., Lipót-körut 29. Főraktár: Szemerey János urnái Veszprém. KAPHATÓ : gyógytárak, drogériák és füszer- üzletekben. tag. már mint az ügyvéd, éppenséggel semmivel sem törődik. Hát akkor minek is tagja a rendezőségnek ? Az ügyvéd gúnyosan felelte: — Legyetek csak nyugodtan, majd én is rendezek egy pontot, de annak tudom, nagyot néztek; — És mi volna az ? — Majd megtudjátok, csak várjatok. És mi lesz a ti programmtok? — Egyelőre mi sem tudjuk még. Azt akarjuk, hogy az is meglepetés legyen a városnak. — Tehát titok? — Az ! — Helyes! Az enyém is az. Majd meglátjuk, melyikünké hat jobban ! A nagy nap felvirradt. Kora reggel a tűzoltó banda járta végig a város főbb utcáit s akarva, nem akarva, mindenkinek ébrednie kellett. Lobogó díszt öltöttek a házak. Megélénkült az utca s élénk zsivaj támadt a városban. Mindenki a nagy napról, meg a primadonnáról beszélt. Az igazi ünnepségek tulajdonkép délután kezdődtek. A város atyák kipirult arccal siettek a városházára, ahol diszgyülést tartottak s onnan testületileg indultak a színházba, a díszelőadásra. A rendezőség azonban úgy határozott, hogy az előadás megkezdése előtt folyjanak le a különféle küldöttségek üdvözlése s ha ezen
