Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-25 / 17. szám
III. évfolyam. Veszprém? 1008. április 35. 17. szám. MEGJELELIK MILDEL SXOMBATOL DÉLÜTAL. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Öngyilkosok. Túllőnénk a célon, ha azt állítanék, hogy az öngyilkosságok esetei manapság nagyobb számban fordulnak elő, mint bármikor máskor. Amióta a világ-világ, mindig voltak vannak és lesznek emberek, akik előtt az élet értéktelen, s többre nem érdemes, mint az a golyó, vagy kötél, mellyel magukat elpusztítják. Magával az öngyilkossággal, mint teóriával foglalkozni háládatlan, talán meddő dolog is, mert azt a kérdést, hogy az öngyilkossághoz minő lelki állapot szükséges, eldönteni, megmagyarázni nem lehet. — Aki már túl van rajta, az nem beszél, — aki pedig azon innen van, nem tudja elbírálni. — Már most, hogy gyávaság, avagy bárorság kell az öngyilkossághoz, beszámitható állapotban volt-e az öngyilkos, stb. szintén örökké eldöntetlen marad. Egy azonban bizonyos, s ez az, hogy az öngyilkosság csak az ember privilégiuma! Az okos, ésszel megáldott, isten képére teremtett emberé, mert az állatvilágban ugyan nem találni rá esetet. S ez elég fonák dolog, s majdnem arra a konklúzióra vezet, hogy az öngyilkosság pillanatában, vagy idejében, az illető egyén az állatnál is gyengébb elméjű. — De bizonyos az is, hogy az öngyilkosok erkölcsi ethikai alapja nagyon gyengén áll, a vallás, mondjuk hitélet pedig náluk kizártnak látszik. Az öngyilkosságokkal tehát annyiban tisztában vagyunk, hogy mindennapi jelenségnek mondhatjuk. Ami mégis a szokottnál jobban megdöbbenti az embert, az az öngyilkossági eseteknek a gyermekek, a serdületlen nemzedék körében való gyakori fellépése napjainkban. Itt már aztán lehet beszélni okokról, s határozott állításokkal lehet az öngyilkosságról tárgyalni. Talán nem is lehet bennünket megcáfolni, ha azt állítjuk, hogy a gyermek öngyilkosságok mindig a hiányos, hibás nevelésben, a gyermekek felügyeletének hiányában lelik okukat. A vallásos élet elhanyagolása, a kötelességérzet ki nem fejlesztése, korai élvezet hajhászás, silány olvasmányok — különösen a minden tekintetben pervenz, modem napi-sajtó, bőven okot szolgáltatnak arra, hogy a gyermek-öngyilkosságok okairól állíttassanak. A legnagyobb mérvben elszomorító jelenség, a nap-nap után előforduló számos gyermek-öngyilkosság, melyből egy héten kettő is jutott városunknak. Elszomorító, mint társadalmi kórtünet, bár a szomorú esetek hőseit nem sajnáljuk, mondván, hadd hulljék a férgese! Bűnbakúl pedig minden egyes esetnél oda lehet állítani a szülőket, nevelőket, s az iskolát. H. Gy. Elmélkedések a tűzoltás köréből. Irta: Kránitz József tüzrendészeti felügyelő. Hazánkban a tüzeseteknek száma rendkívüli nagy, miről a következő statisztikai táblázat nyújt felvilágosítást. Nevezetesen az egész magyar birodalomban tiz év alatt 64.161 község károsult meg; a tüzesetek száma ezen idő alatt 153.786 volt; esett 10.000 lélekre 10 évi átlaggal 841, 10 \—\ kilométerre 0‘47 tüzeset, mig egy-egy károsult községre eső tüzek száma 10 évi átlagban 2-46 tett ki. A tüzeseteknek oka a legnagyobb részben kétséget kizárólag nem volt megállapítható, amennyiben a 10 év alatt előfordult tüzeseteknél az ok 39,946 esetben, vagyis az összes esetek 25-54 százalékánál még csak hozzávetőleg sem határoztathatott meg. Ezen tény eléggé igazolja, mennyire szükséges a tüzesetek keletkezési okaival behatóbban foglalkozni, mert hisz a tüzek ellen kielégítő védekezés csak abban az esetben lehetséges, ha a tüzek legsűrűbben előforduló okai pontosan megáilapittatván, a védekezés módjai, akár präventiv, akár repressiv intézkedésekkel, a túzokokhoz alkalmaztatnak. Az elégett tárgyak (ingatlanok és ingók) összes értéke az egész magyar birodalomban tiz év alatt 327.511,000 korona értékre rúgott, melyből a biztositó társaságok részéről kártéri- tésképen 135.852,000 korona térült meg. A fentiekben vázolt kedvezőtlen eredmények a mai nehézségekben találják magyarázatukat, amelyek a szándékosan, vagy vétkes gondatlanságból elkövetett tüzeseteknek kiderítése körül előállanak; a gyújtogató ugyanis sötét szándékát sokkal inkább képes feltűnés nélkül végrehajtani, mint bármily másfajta gonosztevő; megválaszthatja a kivitel időpontját és a tettét oly időben hajthatja végre, midőn annak felfedezésétől legkevésbé kell tartania; a bűntett végrehajtására nem szükséges nagy TÁRCA. A munkás. Most senki ... Gyiijtőkamrája egy tömeg izomnak, Melyet nehéz, kínos igára fognak. Némán mozgó, hideg, holt gépezet, Mit más keze irányit és vezet — Hogy ember is, csak sóhaja Jelenti. A gyárban, Vagy pincemühely szennyes éjjelében, Haldoklik vízen és száraz kenyéren; A két kezéből kincsek omlanak S maga értéktelen lim-lom, anyag — Részére szánva rothadás, Halál van. A réten Fényes sugárban megcsillan kaszája, Tömött fejű kalász bukik le rája; S mindenkinek terem bőven kenyér, Belőle csak maga hiába kér — A jóllakásról — álmodik A télen. A bánya . . ! Élő hősök közös temetkezése, S önként szállnak le bús, sötét ölébe. Nincs ott tavasz, hímes virágú nyár, A füstölgő mécs ott a napsugár — A börtön az, a szolgaság. Tanyája. De majd ha, Ki tudj honnan, egy-egy szikra pattan, S felgy ': a rét, a gyár, a bányakatlan . . . A földiekét bevilágítva ég, Leolvad a bilincs, lehull a fék, S a fénytől elszökik az éj Hatalma . . A 'pioÍ332íMl<o>ima. Irta : Szombath Ernő. A kis városka lelkes közönsége szinte dicsőítette a színház primadonnáját. Azaz, hogy nem is a színházé volt, hanem az egész városé. A magukénak tartották, annyira a szivükhöz forrott alig két évi ott léte alatt. Mikor két évvel ezelőtt először jelent meg a lámpák alatt, egyénisége egyszerre megnyerte a közönség kegyét. Amikor pedig meg. csendült ajkán a dal, szinte extazisba estek Tapsoltak, lármáztak majdnem őrülten s kevés hija, hogy az előadás után nem kapták a vállukra, hogy úgy hordozzák körül a városban. E perctől kezdve ünnep lett minden fellépte a kis primadonnának. Az egész város csak őt ünnepelte, őt tapsolta ki a legtöbbet a függöny elé, s mindig zsúfolt volt a színház, aminek persze, az igazgató örült a legjobban. Az ünnepelt primadonna nélkülözhetetlenné vált. Nem volt bál, mulatság, összejövetel, hogy az ne vett volna benne részt. A rendezőség elsőnek mindig őt iparkodott megnyerni s ha ez sikerült, akkor nyert ügyük volt, mert az ünnepély sikere biztosítva lett. 0 volt a vonzerő, akit mindenki követett, legfőképen azonban a fiatalság, no meg a férjek is. Így telt el az a közel két év folytonos mulatozás között s ez a két év kitörölhetetlen lesz a városka történetében, legalább a polgár- mester gyakran hangoztatta ezt. A város büszkesége a primadonna ! A polgármester ötlete volt, hogy a primadonna iránt érzett hódolatuk, tiszteletük és szeretettik jelét egy külön e célra rendezett ünnepély keretében is juttassák kifejezésre. A város közgyűlése lelkesedéssel tette magáévá az eszmét, s úgy határozták, hogy — Az élet Benne fogamzik meg, belőle árad, A gyönyörnek forrása nála támad ; Boldogságát, javát mindenkinek: Szorgalmával lám ő teremti meg, S neki a nyomor esküszik Hűséget.
