Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-18 / 16. szám

2. oldal. (16. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR ________________________________1908. április 18. Mi sem halunk meg örökre: a hit csodás tisztitó tüzén át oda röppen a lelkünk az isteni ősforráshoz, a honnan az élet, a létezés, az érzés, a gondolat, az öntudat sugárzik szét a világegyetem minden óriás égitestére, a hulló csillagokra és minden porszemre. * Husvét vasárnapja van. Az édes öröm napja. A harangok zúgnak, a szivek fel­dobognak, ájtatos énekszó röppen az ég felé. Mind azt zúgja, azt dobogja, azt csattogja boldogan és büszkeséggel és a hittagadás ördögi igézetét lerontó és megdöntő nagy, hatalmas hitvallói erővel, hogy: Krisztus feltámadott! Alleluja! , f Huba. ÄLKÄL1RDS NATRON L1THI0N0S GYÓGYVÍZ Orvosilag ajánlva: húgysavas diathesis, köszvény, cukor- betegség, gyomor-, vese- és húgyhólyag-bántalmaknál stb| Mint üditő és borviz páratlan. Bővebb felvilágosítással szolgál a Központi iroda: Budapest V., Váczi-körut 54. Főraktár: Szemerey János urnái Veszprém. KAPHATÓ : gyógytárak, drogériák és füszer- üzletekben. Egyesületi élet. A Magyar Országos Tüzoltószövetség f. hó 12-én tartotta évi közgyűlését Budapesten, Rákóczi-uti saját helyiségében, gróf Széchényi Viktor, majd dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő elnöklete atatt. Napirend előtt gróf Széchényi Viktor len­dületes szavakkal emlékezett meg dr. Óvári Ferenc alelnök 20 éves tűzoltói, betöltött mű­ködéséről s a közgyűlés lelkes éljenzése köz­ben tűzte dr. Óvári mellére az országos szö­vetség 20 éves szolgálati érmét, azon óhajtással, hogy a köz javára, hasznos működését minél tovább jó egészségben érvényesíthesse. Ezután az évi jelentések és számadások jóváhagyattak s az elnökségnek hasznos és si­keres működéséért elismerést és köszönetét szavaztak. A közgyűlés örömmel vette tudomásul, hogy a segélyző szövetség tagjai, a veszprém- vármegyei tüzoltószövetség kezdeményezése foly­tán 300 taggal szaporodtak s hogy a segélyző szövetség alapja 72.000 koronára emelkedett, amely ősszeg állampapírokba fektetve kezeltetik. Tárgyalták a szolgálati érem-szabályzatot s azt a községi kötelezett tűzoltókra is kiter­jeszteni határozták. A népies pályamű első diját Barabás Ist­ván vasvári, második diját Kránitz József he­rendi tanítónak ítélték oda. A tüzfelügyelők ruházata szineinek meg­választása a vármegyei szövetségekre bízatott; rangjelzésük pedig: a járásiaké 1 rózsával; a megyeieké 2 rózsával; a leendő orsz. tűzrendé­szed felügyelőké 3 rózsával állapíttatott meg. A Szatmárott tartandó orsz. kongresszus határ­idejéül, f. é. aug. 15., 16. és 17. napjai álla­píttattak meg. A versenyeket augusztus 15-én tartják meg. A mentő-egyesület kiképzése. A vesz­prémi önkéntes mentő-egyesület kiképzése be­fejeztetett f. hó 12-én. A kiképzésűén résztvettek a városi tűzoltók, rendőrök és sokan az önkéntes tűzoltók közül. A kiképzésnél dr. Réthi Ede ezredorvos, az előforduló vérzésekről égésekről, sebekről, csont­törés és ficamról tartott 4 Ízben előadást. Czeczey Nándor járási tüzrendészeti fel­ügyelő pedig a légnemű, ásványi, növényi és egyéb mérgezéseknél követendő első segély- nyújtásra, valamint a vizbefultak, felakasztottak, megfagyottak, gutaütöttek, napszurottak, ájultak és ebmarottak megmentésére oktatta ki 3 ízben a mentő-egyesület tagjait. Gratulálhatunk dr. Benkő Károly tűzoltóparancsnoknak, kinek kez­deményezéséből a mentő-egyesület megalakult, de köszönet illeti a kiképzés körül fáradozott urakat is. A Veszprémi Jeruzsálemhegyi Tár­saskör f. hó 12-én tartotta évi rendes közgyű­lését. Az 1908. évre a tisztikar és választmány következőkép alakult: elnök ifj. Bognár János, alelnök Jákóy Sámuel, titkár-jegyző Morvay István, pénztárnok Steidl Antal, ellenőr Lengyel Gyula, háznagy Neumann Gyula, könyvtárnok Schvarcz György számvizsgálók Váry Nagy Béla, Széllé Zsigmond és Kecskés János. Vá­lasztmányi tagok: Súly László, Kelemen Imre, Szász Ferenc, Sörédy József, Barta István, Hencz János, Sándor János, Tauszig Miksa, Németh Kálmán, Pisinger Antal, Boanizsa Ig- nátz, id. Bognár János, Jánosik György, Fata Ferenc, Próder József, Keserű József, Megy- gyesy Imre, Takács József, Halász Gábor, Kész Ferenc, Pataky Gyula, Kollár József, Paksy Ignátz, Fuksz Mátyás, Baráth Miklós, Tiszinger Károly, Borbély János és Dóczy István. Az almádi fürdő részvénytársaság évi rendes közgyűlését dr. Óvári Ferenc ország­gyűlési képviselő elnöklete alatt f. hó 14-én tartotta meg a részvényesek tömeges megjele­nése mellett. Elnök üdvözölvén a megjelenteket, kons­tatálja, hogy a közgyűlés szabályszerűen hiva­tott öcsze s hogy határozatképes, ennélfogva azt megnyitja s a jegyzőkönyv vezetésére dr. Benkő Károly részvényest, — a hitelesítésre pedig Weisz, Ebei és Schröder József nagy- részvényeseket kéri fel. Az évi jelentést tudomásul vették s dr. Rosenberg Jenő részvényes indítványára, elnök­lőnek, az almádi fürdő fellendítése körül szerzett érdemeiért elismerést és köszönetét szavaztak. A számadásokat jóváhagyták; a 3060 kor. 09 fillér ujabbi váltókölcsönt megszavazták, a mérleget elfogadták s a törvényszékhez felter­jeszteni rendelték. Egyben kimondatott, hogy alkalmas vevő találkozása esetén s ha az illető hajlandó a vételáron kívül legalább 300.000 koronát be­ruházni, a fürdő r.-t. vagyona, 150.000 koro­náért eladassék s az adás-vevést közvetítőnek 10.000 kor. alkuszdij kifizettessék. Az 1908. évre tiszteletjegyek csak igen mérsékelt számban adattak ki, ellenben a fürdő- dij 5 fillérrel felemeltetett. A választás, bár titkos volt, mégis egy­hangúlag esett meg. Kubai Hubert korelnök elnöklete alatt megválasztattak 3 évi időtar­tamra: Elnökké dr. Óvári Ferenc alelnök Miha- lecz József; igazgató Joó János; ügyész-titkár dr. Benkő Károly, pénztárnok Szalai Ferenc, ellenőr Schröder József. Igazgatósági tagoK: Duda Ferenc, dr. Edvi Illés Károly, Horváth Kálmán, Kéz Ferenc, Kovács Gábor, Kóhn Lajos, Kubai Hubert, Nay Jakab, Óvári Kálmán, Pollák Henrik, Rigó István, dr. Rosenberg Jenő, Vizner János, Weisz Elek, Verner Károly. Fel­ügyelő-bizottság: Meszes Polikárp, Grofcsik Vilmos és Abelesz Ignácz. Ünnep megyénkben. Szekeres Mihály meghívása. — Nagy kül­döttség Noszlopon. A győri református eklézsia újonnan meg­választott lelkipásztorát, ifj. Szekeres Mihály noszlopi lelkészt, jelenlegi parókhiáján vasárnap nagyobb küldöttség kereste fel Győrből, hogy átadja neki a mandátumot és meghívja a győri díszes katedrára. Igen meleg és szeretetteljes fogadtatás után a küldöttség, a lelkészszel együtt átment a templomba, amelyet a hívek teljesen meg­töltöttek. Ének után, amikor Szekeres lejött a kated­rából, a padokban ülő győri küldöttség eléje letére, haragját belefújva a kék levegőbe. Kis vártatva utána ment a szép aranyhajú királyné s Médiára emlékeztető nagy kék szemeivel ag­gódva leste férjének minden mozdulatát. Nabu- kodonozor haragjában füveket tépdesett, azokat rágcsálta. — Lám mennyi, üde zöld növény van itt, miért nem^ eszünk ilyesmit? minden állat meg­leli a növények közt táplálékát, csak az ember táplálkozik folyton hússal ! Véletlenül egy bokor sóskára akadt, melyet aranyos csészében — mint külföldi növényt _ szép üde leveleiért nagy gonddal ápoltak a kertészek. Megízlelte, pompás savanykás volt • mire a királyné oda ért, már megette az egész bokrot. — Hát fűevő állat vagy-e te. Nabu-kudu­usszur, hogy a növényeket legeled le kertemben ? ... — I]yen jót még soha sem ettem ! — dörmögte a király, két kézzel tömködve szájába a zöld leveleket. Az egész udvari nép megdöbbent, s az orvosok, jövendőmondók csodálkozva csóválták a fejőket-----Ez egy új betegség ! — mondák — me lyet gyógyítani nem lehet. . . És elkezdtek forradalmat szítani a nép között, aggódva az ország sorsán, melynek királya naponta füveket dudvákat eszik. Ám a szép Amytis úgy találta’ hogy az uralkodás igen kellemes dolog, kár volna azt átengedni másnak. Avil-Markud várhat még a koronára, mig az apja meghal, addig majd uralkodik ő. Jó dolga is lett keze alatt honfitársainak, a médeknek! Nabukodonozor nem bánta, akár mit csinál­nak, csak azon törte a fejét, miként legízletesebb a spenót, hogy lesz főzés által még ízletesebb a sóska; nagyszerű saláta-telepeket létesített, répa- és kalaráb-tenyésztést űzött. Nagyobb öröme telt a káposzta fejek levagdalásában, mint a harczviseletben, és ha követek jöttek hozzá, csak annyit mondott: Menjetek a fele- ségemhez, az igen okos asszony! Ha valaki neki aranyat hozott, büszkeségtől ragyogó arczczal adott egy nagy sütnivaló tököt cserébe, s egész Babylonért nem adta volna azt az embert, a ki neki zöldborsó-levest főzött s e tudomány által rabszolgából a király tanácsová léptette elő. Az egész ország egyet értett abban, hogy a nagy királyt elhagyta „a bölcsessége, azért táplálkozik zöldségekkel. Ő pedig nagyon egész­séges, jókedvű volt, evett, ivott, nagyokat aludt, az ország gondjait pedig hagyta a feleségére. | így tartott ez hét hóig; akkor valami csacska udvarnok azt találta neki mondani: „Nézz csak szét egy kicsit a házad táján jó Nabo-kudur- usszur, milyen nagy urak itt a médek, ma-holnap ; a fiadat is kiteszik a gyepre, a hol a sóska j terem ; a feleséged, a szép Amytis, a szerelem j rózsaágyán pihen, bizony ma-holnap anny1 földed sem lesz, a hol egy bokor salátát ültess.“ Az öreg király eldobta a kertészkést, fel­nyomta a fejébe a koronát, felült aranyos trón­jára és szétnézett, ha igaz-e abból valami, a mit neki mondtak. — Mit főzetsz ma kedves férjem ? — kérdezte ravasz alázattal Amytis. — Húst! — szólt a király, — még pedig méd pecsenyét; tálaltassak-e neked is belőle? — Azzal intett a poroszlóknak, hogy kötözzék meg a méd urakat, mit azok kész örömmel teljesítettek. — Meggyógyult a király! kiáltották a babyloniak, s vége-hossza nem volt az ünne­pélyeknek, melyeket tiszteletére rendeztek. Amytis királyné elzárkózott a világtól, élte végéig siratta a kivégzett médeket és azok közül egyet, a legkedvesebbet, a ki uralkodása alatt e<ső minisz­tere volt. Nabukodonozor aztán nyolezvan éves koráig megint húst evett, nyert dicsőséges csatákat, foglalt tartományokat, hanem a szép Amytist függőkertjeinek árnyékában többé soha sent kereste fel; a zöldségevés ideje alatt tett tapasz­talatok kigyógyitották a szerelemből.

Next

/
Thumbnails
Contents