Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-04 / 14. szám
III. évfolyam. 14:. K/iíiíi. MEGJELELIK fl 1 \ H ÍNY SZOMBATON DÉLIJTM. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és Iaptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. 1000! azt, hogy ezen, úgynevezett rendezések, a legtöbb esetben nem voltak célravezetők, s az illető rendezettek helyzetét nem gyökeresen javították meg. De hát valami mégis történt, s ha nem is véglegesen, de ideig-óráig, s egy jobb jövő kilátásba helyezésével, az elégedetlenség lecsillapittatott. De nem minden téren, s még igen sok szervében az államéletnek, válságosak és tarthatatlanok az állapotok. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a rosszul és a megélhetéshez elégtelen javadalmazással biró alkalmazottak szervezkednek, szövetkeznek, s helyzetük t javítása és türhetővé tétele végett a kormányhoz fordulnak. így történt ezt a királyi, törvény- hatósági, városi és vicinális utmesterek körében is, kik országos szövetkezetbe tömörülve, hangoztatják keserves panaszaikat. Szükséges tudni, hogy ezen utmes- teri kar mintegy 1000 családot képvisel, s hogy minő szolgálatot végez, s minő értelmi képesség köveíeltetik meg tőlük? Az utmesterek szolgálati utasításuk szerint, az államépitészeti hivatalok utasítására és ellenőrzése mellett, részint mint munkavezetők uj utak épitésével bízatnak meg, részint a már meglevő úttestek fölött, személyes felelősség terhe mellett, a felügyeletet gyakorolják, de emellett a szükséges és nagyobb értelmi képességet igénylő irodai munkát is elvégzik. Képesítésükhöz az általános ismereteken kívül olymérvü szakképzettség is kívántatik tőlük, amelynek alapján fölvételeket, terveket és költségvetéseket is elkészíthetnek. Nyilvánvaló tehát, hogy magasabb értelmi képességet és szakképzettséget igénylő munkát végeznek. Hogy pedig ez a munka hasznos és gyarapítja a nemzeti vagyont, az kétségtelen, ha meggondoljuk, hogy a jó utak az állam gazdasági fejlődésére döntő befolyással vannak, mert amely állam útvonalak építéséről s a meglevőknek karbantartásáról a kor igényeinek megfelelőiig nem gondoskodik, az az állam elvágta maga : előtt a fejlődés lehetőségét, mert az or- j szag úthálózatának nagysága és- az utak I használhatósága képezi föltételét annak, ! hogy az országban a földművelés, az ipar és a kereskedelem virágozzék. Anyagi javadalmazásuk e mellett egyenlő az altisztek és szolgák javadalmazásával, mert az állami utmesterek a szolgálati utasítás szerint az 1893. évi IV. t.-c. 12. §-a alá tartoznak, két osztályba sorozva, 3 fizetési fokozatban 800, 900 és 1000 korona törzsfizetést s a csekély lakbéren kívül alig számbavehető élelmezési dijat, kiiométerpénzt és irodaátalányt élveznek, utólagos negyedévi részletekben folyósítva. (//. Gy.) Az utóbbi évek nyomasztó gazdasági viszonyait és a létfönntartásnak nehéz küzdelmeit, legsúlyosabban a fix havi és évi fizetéssel biró állampolgárok érzik, vagyis közalkalmazásban levő tagjai társadalmunknak. Az állandóan és tetemesen fokozódó drágaság és nehéz megélhetési viszonyok között, a megszabott fizetésből megélni kénytelenülőknek létezési alapfeltétele van megtámadva! A veszély és kár mi ezen körülményekből származik, nemcsak egyéni érdekeket érint, hanem érinti a társadalomnak és az államnak érdekeit is, mert hivatalnoki karának jólétéről és megelégedettségétől is nagyban függ az államnak léte és fönnállása. Mig a gazdasági és ipari termelő, a kereskedő, a munkás, úgy segít magán az általános drágaság és nehéz megélhetési viszonyok között, hogy termelési cikkeit, portékáját, magasabb áron értékesíti, munkája bérét magasabbra szabja, addig a hivatalnoki kar életre-halálra, kegyelemre ki van szolgáltatva a szükségnek és nyomornak, s tehetetlenül, aléltan kénytelen nézni a saját és hozzátartozói keserves vergődését, pusztulását. Igaz ugyan, hogy a különböző hivatalnokok és alkalmazottak helyzetének javítása érdekében az utóbbi 3—4 év alatt történtek lépések, s különböző módokon rendeziettek a fizetések, de tudjuk TÁRCA.” Viszontlátás. Irta: Zalai Masa. Valaki jön . . . Már hallom léptei neszét Arcomon lángol az öröm, Az ajkam csókos lázban ég Szivem úgy ver, majd megszakad De elárulnom nem szabad Kezem remegve nyitja föl Az ajtó reteszét. Valaki jön . . . Már a kilincsen van keze Vájjon sejti-e, érzi-e? Hogy milyen forró vágygyal várom Két karom ölelésre tárom És a hosszú távollétért Boldogító kárpótlásul Szivemre zárom ... Valaki jön . . . Már átlépett a küszöbön Vérem megdermed, a szivem elakad, Nem te vagy, nem te vagy, nem téged vártalak, Nem ismerek reád! Az, akit én várok, ujjong, ha engem lát És nem áll tétován Nem ilyen halovány A hűtlenség bűne nem kisért az arcán És nem alázatos, — büszke az alakja Nem koldul, nem zokog, — csókom önként [kapja, A szeme nem perget vezeklő könnyeket Nem térdel, nem kérlel, — csak nevet! [csak szeret! Mi volt ez? rémlátás? . . . nehéz álom? Léptek zaját hallucinálom Mind távolabbról . . . Aztán siri csend, Valaki megjött . . . Valaki visszament. . . Gyömbér uram. Esik. Az ég már sose tisztul ki talán, napsugár a tájra sose ereszkedik. Egynéhány veréb dideregve huzza össze magát az eresz alatt; néha-néha kidugják a tömpe fejüket, de amint egy kövér esőcsepp éri visszakapják nyomban . . . csirip . . . csirip . . . A földijeim is úgy cselekszenek most, mint ezek a szürkecsuhás madarak; megbújnak a csendes falusi házikókban s be nem mozdulnának a városba egy világért se. — Szinte megcsodáltam hát Gyömbér Péter uramat, mikor peckes, kirugó léptekkel ott kocogott előttem az utca kövezetén. Nem nézett hátra, se oldalt, csak ment egyenes irányban. A furfangos öreg Gyömbér Pétert látva, megujhodtak lel- Kemben a már rég göröngy alatt nyugvó falusi emlékek sorra. íme, a falumból egy darab — ember! — nagy sor az ilyenkor, mikor a hosz- szantartó esőzés jobban megrontja az utakat, mint akármelyik tudományos inzsellér. Nyomon követtem a földit, az egyik fordulónál elértem s megszólítottam. — Hé, hallja csak, Gyömbér uram! Megállott. Testbéli súlyát az egyik lábán nyugtatta s a másikat parádésan előre lökte. Aztán rám nézett hosszasan és csodálkozva, aztán a kucsmája felé kapkodott a kezeivel. — Ejnye, ni, ki is volna az ur? — motyogta — pedig már láttam valamikor. Látott-e? de igen is sokszor. Az anyámnál volt faragó gazda s a drága szerszámfából, ha szépen megkértük kis kocsit faragott nekem, kis teknőt a húgomnak. Gyömbér volt az udvari játékszerkészitő. Egy pár pipa dohányért igen szépen eltudta számolni az elcsaklizott szerszámfát. S értett hozzá, hogyan kell feldicsérni a készítményeit, akármelyik élelmes portékás se tette volna ezt különben. — Ez a kocsi a legjobb bükkfa, kis ifiur; ilyenbe csak a hercegkisasszonyok, meg a her- cegurfik járnak. De ha abból a dohányból hozna egy pár marokravalót, amit a nagy ur is csak vasárnaponként szi, hát megcsinálnám iiintónak,
