Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-30 / 26. szám

II. évfolyam.

Veszprém, 1907. junius 30.

26. szám.

TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Előfizetési árak : Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona..

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

Hupka György.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők.

Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek.

Kárbaveszett igyekezet.

Városunk pangó ipara és kereskedelme, a lakosság kereseti forrásainak elégtelensége, a városi vagyon elenyésző csekélysége, s ennek következtében, a városnak fokozott igényű háztartásához megkivántató jövedelmek hiánya, folytonos töprengések, fejtörések kutforrását képezték arra nézve, hogy uj jövödelmi források nyitása által, úgy az egyes polgárok, mint a városnak sanyarú helyzetén segíteni lehessen.

Ezen törekvések és igyekezetek mind e mai napig Kudarcot vallottak, minek oka igen sok tényezőben keresedö.

Eltekintve sok egyébbtől, viszonyaink kedvezőtlen alakulását elsősorban talán mégis, a legújabb korig, városunk élén állott vezetőség tehetetlenségének tulajdoníthatjuk, mely nemcsak a városi közvagyon és jövödefmek kezelésébe nr m el -r lőzte a megkövetelhető pontosságot és lelkiismeretességet, hanem szűk látköré- vel, a vállalkozó kedv teljes hiányával, sok esetben állítólag önérdekek hajszolásával, városunk közgazdasági fejlődését a szó szoros értelmében tönkretette, sőt beláthatlan időkre megnehezítette.

Hogy többet ne említsünk, a közvagyon elherdálásával kihúzta a város alól azon anyagi alapot, mely nélkül a város semmiféle vállalatba a saját erejéből nem foghat; — vaskalapos, sőt széT Á R C A.

A madarak szerelme és házasélete.

Irta: Pozsonyi Gábor.

(Folytatás és vége.)

Ez a díszes fácánkakas a legpompásabb tánccal udvarol egyszerű köntösben járó tyúkjának. Már messziről áhítattal, édes szóval közeledik felé ; megáll előtte, meghajtja magát, mintha mélázna ; azután neki iramodik, kecsesen körültáncolja, többször körülfutja, végre ismét megáll előtte és újra meghajtja magát. Üdvözlő bólintgatásai most ismétlődnek és meggyorsulnak ; szarvacskái növekednek, felmerednek, szakálla megnyúlik, ragyog, ég, duzzad a vértől, amint érzelmeinek hullámai magasabbra és magasabbra csapkodnak. Szárnyát kiterjeszti, farkát kerekre nyitja, fuj, liheg, szuszog és hevesen kotorja szárnyával a földet; szemei becsukódnak, tolla felborzolódik; megáll, megmered, mintha el volna bűvölve; kékszinü szarvacskái egyenesen felmerednek, mintha rideg türkiszből volnának ; szakállának búzavirág színe elsötétül, majd ismét égszínkékben, majd tüzes vérpiros színben ttindőklik és annyira megduzzad, hogy az arcát egészen elfedi. Kápráztató jelenség! Pár pillanat múlva újra elkezd fújni, lábával kaparni, szárnyával kotorni, csattogni ; majd felrepül valami ágra, reszket, azután leugrik, vad futásban |

les körben önérdek sugallta manipulációknak minősített eljárásaival pedig, közlekedési vonalainkat, városunk teljes háttérbe szorításával, engedte sőt segítette kifejlődni.

Valamennyi hiba, vagy ha úgy tetszik, bűn között ez a legsúlyosabb és legvégzetesebb volt városunk érdekeivel szemben.

A töprengések és fejtörések városunk és polgárságunk helyzetének javítására tehát nem szűnhettek meg, sőt fokozódtak, annál inkább is, mert az általánosan rósz közgazdasági viszonyok közt, városunk és polgárságunk ma már tagadhatatlanul a válság küszöbén áll.

Városunk újabb nemzedéke, s uj ve- i zetősége sok mindenbe belekapott, hogy legalább egyelőre tjmhetőbb állapotokat

téTemtseh,

..de "fafárP eppen a válságos

hel

yzet által felidézett sürgősség következtében, nem rendelkezik azon teljesen tisztult látókörrel és reális higgadtsággal, mely a kedvezőtlen helyzet megváltozta- I tására feltétlenül megkivántató volna.

Szemmelláthatólag kockázatős vállalatokba megy bele, mint például a világítási kérdésnek az inaugurált módon j való megoldása; a balatonparti vasútnak az ismert körülmények közötti létesítéséhez való nagyarányú anyagi hozzájárulása; a piac és utcák rendezésének a legrohan a tyuk felé és hirtelen megállva, egész ! olimpusi díszben jelenik meg előtte, mint Jupiter Szemeié előtt. Felborzolt tolla most egyszerre elkezd simulni, merev szarvacskái meglazulnak, lekonyulnak és lassan a tollak mögé rejtőznek, duzzad szakálla ráncos bőrkarélylyá zsugorodik, szóval, eltűnik minden dísze, vége a leánykérő tánc — első figurájának, hogy nemsokára még nagyobb hévvel, még cifrábban ismétlődjék.

A barázdabillegető is szerelmi táncot jár tavaszkor kis asszonykája előtt, bár egész éven át sem távozik oldala mellől. Megleshetjük április havában, milyen megnyerő, milyen választékos mozdulatokkal jár-kel körülötte a háztetőn, hogy követi minden rövidke felröppenésében, I és milyen bensőséggel csevegi el neki szerelmi dalát. Majd megáll előtte, meghajtja a fejét, kiterjeszti a szárnyait és hosszú farktollait, remeg felindulásában és úgy eltipeg topog körülötte, hogy maga az ember is beleszeret e kedves madárkába.

A darvak, ezek a hosszúlábú uraságok, úgy ugrándoznak, olyan remek táncot járnak arájok előtt, hogy a legünnepeltebb ballet-mesternek is becsületére válnék.

Még a hatalmas kondor-keselyű, a griffma- dár sem restell menyasszonya előtt táncra perdülni ; persze olyan komolysággal, amint az egy kondorkeselyü méltóságához illik.

És vájjon mit szól a szerelem e nyilatkozataira az imádott hölgy ?

újabban ismeretessé vált tervek szerint leendő foganatosítása stb. Mind olyan igyekezetek és vállalkozások, melyeknek haszna valóban csak immaginär problematikus !

Ami azonban a tüzérlaktanya építését illeti, az még problematikus haszonnal sem kecsegtet.

Anyagi és erkölcsi oldalát a tüzérlaktanya építésnek tisztán lehet látni s egyik sem olyan kecsegtető, hogy érte rajongjunk, sőt anyagi vagy erkölcsi áldozatokat hozzunk.

Az anyagi haszon éppenséggel nem látható. A város esetleg birtokába vesz félszáz esztendő múlva egy divatját múlt, ódon roskatag épületet, melyet a katonai kincstár majdan akkor, az akkori, formájában jt ár n,em használhat, valamint hogy! a Buhímvöígyi laktanya sem megfelelő a mai katonai kövételményeknek.

Anyagi haszna a laktanyában elhelyezendő katonaságtól két-három nagy- száilitónak lesz s lesz esetleg egy-két kis- korcsmárosnak és szatócsnak, bár ez' sem biztos, mert az esetleg építendő laktanyában lesz bizonyára kantin s étkezde.

Hogy a dolognak erkölcsi s a társadalmi életet érintő oldala rózsás és kecsegtető volna, azt sem lehet állítani.

A tüzércsapatok legénysége tudvalevőleg tőlünk idegen nemzetségü. Szláv

Semmit. Alig méltatja az udvarlő egész erőlködését egy tekintetre; egykedvű, rideg, majdnem érzéketlen minden szépelgés iránt. Hanem — mondjuk meg az igazat — ez csak tettetés. A madárhölgynek is „hamis a zúzája.“ Alánomban titkos pillantásokkal kiséri ő az udvarlók minden mozdulatát és mesterkélt nyugalmában annál mélyebb tekintettel kémleli a kérők jó és rossz tulajdonságait.

A madárhölgyek függetlenül, teljesen szabad elhatározással, saját itéletök szava szerint választják meg a vőlegényt: azért, női beesőknek teljes tudatában, ugyancsak engednek maguknak időt a választásra. A férj megválasztásában ugyanis törvény vezérli őket, mely a nemzedékek életrevalóságát, tökéletesedését biztosítja : a sok udvarló közül mindig a legtökéletesebbet, az ő Ítéletük szerint a legszebbet, a legerősebbet választják.

Minthogy azonban sok az udvarlő, a választás nehéz.

Az egykedvűség jó köpenyeg: az udvarlök erényeit mély tekintettel lehet alóla szemlélni, bírálni és latolgatni, Azonfelül a látszólagos mellőzés nagy mértékben fokozza az udvarjók hevét, azért mind jobban és jobban igyekeznek kifejteni képességeiket. Minél kevésbbé veszi őket figyelembe, minél ridegebb irántuk a hölgy, annál magasabb lángra lobban a kigyuló érzelem, annál kifejezőbb formát ölt az udvarlás. És milyen szívtelen számítással használja e íegy-