Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-31 / 13. szám
így vallotta ezt Pál apostol, Krisztus vallásának legbuzgóbb hirdetője, úgy minden apostol kivétel nélkül s igy az az ötszáznál több testvére, kikre Pál apostol a korinthusiakhoz irt első levelében hivatkozik. Egyértelműig emlékezik meg a föltámadás tényéről mind a négy evangélistánk is. S látták Jézust s beszéltek vele föltámadása után az emberek százai; Mária Magdolna, a tanítványok, kiknek társaságában föltámadása után még 40 napot töltött az Üdvözítő. |ó és üdvös dolog ezen történelmi tényekről különösen a föltámadás emlékének nagy napján elmélkedni. Sarkalatos tétele s legnagyszerűbb mysteriuma ez vallásunknak. Benne hívén hitéletünkben erősbödünk, senkinek ezzel nem ártunk, sőt használunk, mert tökéletesítjük magunkat a Krisztus által alapított vallásban, mely az embertársaink iránti szereteti nemcsak hirdeti, de meg is valósítja, mert alapitója az egész emberiség iránti szeretetből halt meg. Föl is támadott! S fötámadott valóságban testben is. S ezen föltámadás igazságán nyugszik a keresztény reménységnek,: a föltámadás hitének, az örökélet vámsának i| biztossága, boldogító szilárdsága. 2. óldal (13. szám.) A gyermeknap érdekében. Az országos gyermekvédő Liga által szervezett gyermeknap intézmény célja, hogy e napon a társadalom minden rendű és rangú egyének jövedel nének egy csekély — önként megajánlott hányadát gyermekvédelmi célra áldozza. A kereskedő s iparososztályt a gyermeknap előkészítő bizottság hölgytagjai igyekeztek e célra megnyerni s kereskedőink s iparosainknak a társadalmi s jótékonysági actiok iránt tanúsított rokonszenvéről tesz tanúságot, hogy a mai napig már is körülbelül 100-an kötelezték magukat arra, hogy a gyermeknapon befolyó jövedelmük bizonyos (tetszésszerinti) hányadát j a gyermekvédő, liga alapjavára befizetik. A gyermekvédő Liga viszont jótevői iránti hálájának kifejezésekép az adakozó cégek neveit a „Beszerzési forrás“ c'imü nyomtatványba felveszi 's ezen nyomtatvány terjesztése által igyekezik a nagyközönséget rábírni, hogy szükségleteit ezen cégeknél szerezze be. A gyermeknap intézményével azonban a kívánt célt csak akkor lehet teljesen elérni, ha nem csupán a kereskedők s iparosok, hanem a munkások, lelkészek, ügyvédek, orvosok, gaz- ; dák, tisztviselők, katonák, kávéházak, vendég- : lök, szállodák, közlekedési és'más vállalatok, magánosok stb. szóval mindenféle állású egyének abban részt vesznek, mindezeknek bevonása. azonban csakis hírlapi felszóllitás s falragaszok utján lehetséges. De hogy mégis mindenkinek alkalom adassák önként felajánlott adományának könnyű módon való befizetésére, az országos gyermekvédő liga egy „gyűjtő urnát“ küldött le városunkba. Ezen Gyüjtőurna a gyermeknapokon, április hó 2-án és 3-án a vármegyeház előtti sarkon a kioszk-trafik előtt lesz elhelyezve s a járókelők e helyen róhatják le jótékonysági adójukat. Felhívjuk tehát e térem is Veszprém város n. é. közönségét, ho^y a gyermeknapon keressék fel minél számosabban ezen helyet s segítsék filléreikkel a Ligát jótékonysági actíójában. Mentsük meg az elzüllött szegény gyermekeket s áldás fog fakadni e munka nyomán, a szenvedéseitől megmentett gyermeksereg áhitatos fohászkodása lesz a legszebb jutalmunk! ____________VESZPRÉMI ELLENŐR__________ Mi is feltámadunk?* j (Egy felekezeti kántortanitó húsvéti elmélkedése.) Ma az egész keresztény egyház diadallal párosult örömünnepet ül.- Milliók és milliók ajkáról hangzik az énekek-éneke: halleluja! Feltámadt a. betlehemi jászolban született örök igazság. Föltámadt, hogy bebizonyítsa az igazság győzelmét. Mert az igazságot elferdíteni, i az igazságot elnyomni, az igazságot üldözni, az j igazságot elevenen eltemetni túlerővel lehet; de megölni, örökre elnémítani — soha. Az eltemetett - igazság — miként a félelmetes vulkán — még évszázadok múlva is kitör az elemek összes erejével . . . Megölték az örök Igazságot saját hi vei, tulajdon testvérei. Fölfeszitették a gyalázat fájára, hogy azt az egész kereszténység dicsőség fájává tegye. Epével itatták azt, aki mindig az igazságot szomjuhozta. Lándzsával döfték át azt a szivet, amely embertársaiért dobogott; a melyben a szereteti mségnek, a boszunak, a gyűlöletnek még az árnyéka sem volt meg. S miért történt mind e szörnyű igazságtalanság? Csak azért, hogy az örök Igazságban elnémítsák az igazságot. De mennyire csalódtak! Itt van köztünk ma is. Föltámadott, halleluja ! Oh ember! ki az isteni Mesternek, az igazság legbátrabb hirdetőjének követője vagy; ki a rajta elkövetett gyilkosságot könnyes szemmel siratod, a legkínosabb, a legrettenetesebb pokol haragját zúdítod a gyilkosok fejére: miért nem vagy igazságos. Miért tömjénezel a hiúságod ördögének? Miért nem taposod agyon a lábaidnál fetrengő * Közöljük ezen cikket, mert élénken világítja meg azt a nagymérvű elkeseredést és indokolt elégedetlenséget, mely a tanítói kart eltölti. A szerkesztőség. A megszentelt bakancs. Irta: Bicsak L. Hogy valami jó papbácsika istentelenség- gel, vagy a szent dolgok iránti tiszteletlenséggel ne vádoljon, sietek kijelenteni, hogy az eszme nem a csendes kolostor, hanem a zajos kaszárnya falai közt látott napvilágot. Mint katona a 48. gyalogezrednélszolgáltam. Közeledvén a húsvéti ünnepek, az LJr Jézus feltámadása feletti elmélkedésünkről áttértünk a szentelt sonka és a komisz prófunt közt lévő szembeötlő ktilömbségek mérlegelésére; s arra a szomorú tapasztalatra jutottunk, hogy ka- tonáéknál is jó, de csak úgy, ha velünk van az édes „nyanya“. Kedves elmélkedésünket a napos káplár zavarta meg. Pucéromat - köztünk legyen mondva — ki legnagyobb gazember volt a századnál, Matics őrmesterhez küldte. — A sonkát viszi szentelni. Értette? — Hát maga önkéntes mit tapogatja a homlokát? Talán csak nem a piros tojás eredetén gondolkozik. Ily szellemesen viccelt a káplár ur szent husvét reggelén. Kovács, mint jó katonához illik, zúgolódás nélkül teljesítette káplár ur parancsát. De mielőtt megindult volna, ládájából egy tiszta szakajtóruhát, az ágy alól pedig két pár rongyos bakancsot vett elő, miket a ruhába gondosan becsomagolt. Munkája közben madjnem olyan formán mormogott, mintha a szentelt ételekből ő is ki akarná venni a részét. — Enc, evei! Enc, evei! . . . dirigálta önmagát az irányul kitűzött barátok temploma felé Kovács mindkét kezében egy-egy fehér ruhába csomagolt teherrel. Mig Kovács odajárt, addig az egész század iparkodott parádéba pucolni magát, hogy az Üdvözítő iránti tiszteletnek külsőleg is kifejezést adjon. Alig fél óra múlva futólépésben jön Kovács, kezében egy gyanús csomaggal és sten- tori hangon elkezdte énekelni: — Feltámadt Krisztus e napon . . . Majd vitézül megvervén mellét, a legnagyobb benső meggyőződéssel kiáltott fel: — Bakák! Miértünk is feltámadott Jézus Krisztus! Az ágyára vetve magát, egy darabig mint a pajkos gyermek rugódozott, azután felülve, lábaközé fogta a gondosan összekötögetett ruhát és abból holmi sonkacsontokat, kalácsot és mi egyebet szedett elő — ami legnagyob lelki örömünkre. Mint jó katonához illik, minden vonakodás (és kínálás) nélkül bicsakjainkat szegezve megtámadtuk a görbe, sonkának nevezett disz- nóságot s mint „ager publikus“-t (bár vitéz Kovácsé az érdem) magunk közt fölosztottuk. 1907. március 31. :■( » hízelgő kígyót? ,S miért üldözöd az igazságot, a Krisztusi egyeneslelküséget? Ő minden hatalommal, minden földi nagysággal szembe szállt az — igazságért. És ie miért nem ? "Nem látod, hogy Isten "képére teremtett embertársod miként száguld töretlen ösvényeken, a föld gazaitól megtépve, mert valami hatalomnak odavágta az igazat? És nem látod, miként üldözi őt a dölyfös hatalom kegyelt kopói kíséretében ? Ha te vagy az üldözött, vesd oda magadat, dobd oda nyomorult testedett üldöződ fegyvere elé, mert csak azt ölheti meg. Lelked, az igazságos, lelked a sokat szenvedett Krisztusé leend. A hatalom kopói hadd marcangolják széjjel testedett, hisz nekik az gyönyör. Legyen igaza, Plaútúsnak: „Homo homini lupus“. És ha nem te, hanem embertársad az erősebbek céltáblája.:,me hagyd el Péterrel. Megfog jutalmazni az a Biró, — minden földi bíróiddal szemben — aki meghalt az igazságért, hogy föltámadhasson. Mi is föltámadunk? Ti nem ! Ti kergessétek ki vajúdó szivetekből, a remények legparányí b férgét is. Üvölt- sétek csak tovább Kárpátoktól Adriáig, Lajtától Háromszékig az elcsigázott római plebejuszszal: „Panem et circenses!“ Négy évtizeden keresztül láthattatok elég cirkuszi mutatványt. Láttátok a mindenható ministereket föl és le szálni a sorsotokat jelentő pódiumról. Néztétek a komédiájukat és tűrtetek krisztusi alázatossággal. Hát a kenyér? Az... az . .. hát kérem, azt adjanak a gazdáitok. Persze ez még eldöntetlen, hogy kettő közül, melyik az igazi. Egyház-e vagy állam? Ugylátszik mind a kettő. Tehát szegény kántor-tanitócskáim ti vagytok azok a bizonyos közös lovak, akiket mindkét gazdátok üt-hajt és dressziroz. És ha etetni kell? Egyik a másikra vái — a jövő befogásig. Panaszra ne nyisd a szádat. Ne mond, hogy munkás hátadat föltörte a nyereg, az iga és a tarthatlanság le ver lábadról ; mert elégedetlen tulkövetelő, összeférhetetlen leszel. Nem-e neked adatott a szent alázatosság erénye ? Nem-e te. vagy hivatva az elégedetlen földnépét türelemre inteni, a szenvedések égi jutalmával kecsegtetni. Csak várj! Ma:d minden öt évben föl-föl villan reménységed sugara hogy, egy. pillanatra bevilágositsa borús lelked világát. Jönnek majd a nagynatalmak és Ígérnek egy kis abrakot. Addig nyeld a nyaladat és énekeld szívvel lélekkel: Föltámadt Krisztus e napon. Vajha a föltámadt örök igazság istenfénye bevilágítaná nagyjaink, hatalmas uraink lelki- vilgát és rájönnének már egyszer arra, hogy a ta..itó is Isten képére és nem koplalásra van teremtve. — Ezek után talán mégis lesz föltámadás. -th. — Hát csak egy lába volt annak disznónak? — Kérdé egy mellettem álló morc alak, ki amint az arcáról leolvastam a kezében levő sonka- csont görbeségével úgy, ahogy, de már a keménységével sehogyan sem tudott megbarátkozni. — Ez biztosan Königrécnél mint tábornok küzdhetett az osztrákhadseregben — viccelődök Kokas Péter — s ott veszthette el a másik lábát. — No ez meg se kottyant — szólt Mieze Gergő a század kürtöse. — Hol vetted? — kérdém Kovácstól, nem a legkisebb gyanakvással. — Isten adta! Válaszolt az ő ismert ci- I nizmusával. Erre szentül meggyőztem magamat, hogy őrmesterünk derék felesége a boldog otthont és a szerető édesanyát akarván kárpótolni, ajándékozott meg vele bennünket. S amint Kovács „istenadta“ szerzeményén töprenkedtünk, addig Lükecs Mártonéknál ugyancsak szájtátva vártak a szentelt sonka 1 megérkezését, annál is inkább, mert Lükecs gazda, mint vallásos ember a világért sem fölös- tökömölt volna e szent napon, mig szentelt sonkával méltóvá nem tette gyomrát az egyéb húsvéti étkek befogadására. — Eregy gyerök! — noszitotta az öreg Lükecs a kamasz fiát — nézd mög gyün-e mán a vén anyád ?
