Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-24 / 12. szám
2. oldal (12. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1907. március 24. A legjobb korszakban mindenfelé bizonyos előszeretettel s kihívó arroganciával támadják a sajtót azok akiknek az igaz szó kellemetlen. S vádolják hazugsággal akkor, midőn a sajtó, napnál világosabban bebizonyítja az általa bereferált dolgok valódiságát. Ám tegyék. El vagyunk rá készülve, hogy ilyesmi Veszprémben is megtörté- ! nik. Ez azoban nem fog bennünket visszatartani attól, hogy a villanyvilágitási kérdésben is megmondjuk az igazat. Annál inkább is, mert annak elhallgatása óriási kárát okozná polgárságunknak. A Siemens cég állása és helyzete városunkban fonák s nem korekt. A harc, melyet contra Ganz folytat igazságtalan s győzelemre nem szabad hogy vezessen, mert az ő győzelmük a mi veszteségünket jelentené. A Siemensék harca contra Ganz, harc Veszprém város érdekei ellen is! (Hgy.) Dr. Óvári Ferenc és a balatonparti vasul. (Nagy ováció dr. Óvári tiszteletére.) Veszprém város közönsége múlt vasárnap a kerület képviselőjét dr. Óvári Ferencet nagy ovációban részesítette, abból az alkalomból, hogy a balatonparti vasútról szóló törvényjavaslatod a képviselőház és a főrendiház megszavazása után a király szentesítette; a polgárság háláját akarta nyilvánítani azon fáradozásokért, amelyeket dr. Óvári Ferenc, mint a balatonparti vasútról szóló törvényjavaslat országos előadója és mint ezen vasut-tervnek egyik előharcosa kifejtett. £ ^Először Veszprém város képviselőtestülete tisztelgett Óvárinál Kossuth Lajos-utcai lakásán Szeglethy György polgármester vezetése alatt, ki a következő beszédet intézte Óvárihoz: Nagyságos uram! Tisztelt, szeretett képviselőnk! A hétkönapi élet számos és kézzelfogható példával igazolja, hogy az emberek hálája, elismerése amily ritka, olyan szeszélyes és kényes kis virág. Rátkán fakad ott, ahol elvetették és még ritkábban fejti ki szingazdag pompáját, sőt nem egyszer elfajult, mérges, hamis gyümölcsöt produkál. Neked is keservesen kellett tapasztalpörös túl a Tiszán, azonképpen elrándult ide a városban egy alkalommal, hogy megtudja Tömő Ádám ügyvédjétől, hogy mennyiben a pör? Az ügyvéd úr történetesen a vidéken volt tárgyaláson. Sándor úr hát jött egyenest a törvényszékre. A pörtáros jegyzőt szivarral kínálta s a Balta kontra Balta pör felől tudakozódott. — Csupán a végiratok vannak még hátra- Akkor az irás-csomót ítéletre adom. íme frissi- 1 ben az alpörösi viszontválasz. Ma érkezett. Ha méltóztatik ... — Es az ugyancsak kaligra- fice teleirt nemzetizsinóros papírt odanyujtotta. Balta Sándor leült és olvasni kezdte: „Viszontválasza özvegy Balta-Bogyó Ernesztina al- pörösnek, képviselője Szövő Orbán hites ügyvéd által stb.“ Belül: . . . Föltéve, de meg nem engedve, ha és a mennyiben megállapittatnék is alaki hiányossága a végrendeletnek, engem alpöröst a magánjogunk értelmében akkor is özvegyi jog illet . . . Balta Sándor szénfekete bajusza szelíd mosolyra rándult, amint az Írást tovább olvasta. — Ez volna tehát az a galamb, akiért a Manó bátyám házasságát mindig irigyeltein! De csöppet se galamb ez, hanem igen is éleskarmu vércse! Szó sincs többet az egyezségről! írjuk ki a pörből ezt a tételt. Ki tudja, hasznát vehetem. Előkereste arany nyomású piros notisz- könyvét s a pörbeszédből beleírta: Felpöröst a sértegetések útjára nem követem, de annak kons- tatálását el nem hallgathatom, hogy aki végtelen gyenge özvegyre banditamód rám tört, az a föl- pörös volt. Otthon meg már az idéző várta a becsületsértő pörben. nőd nem egyszer, ki mint e város szülötte, annak egyik legfüggetlenebb polgára, a közügyek lelkes és önzetlen munkása voltál mindig, hogy feláldozó munkásságodnak sokszor és sokáig nem az elismerés, hanem a gyűlölet fakadt a nyomában . . . De hagyjuk a múltakat. A szív nemessége sokszor a felejtésben nyilvánul s a férfias önérzet megveti a panaszkodást. lm Veszprém város képviselő testületének tagjai örömüket fejezik ki általam s bizonyítják jelenlétükkel, hogy a hála és elismerés igaz érzése fakad mindenütt odaadó, fáradhatatlan munkáságod nyomán, melyet főleg, mióta a város oszágos képviselője vagy, ennek a városnak az érdekében is kifejtettél. Alig háromnegyed éve, hogy a veszprémi választókerület mandátumát e helyen átnyújtani szerencsés voltam s ez alatt a rövid idő alatt, — korona tanú lehetek reá, — olyan élet pezsdült fel, olyan munkásság indult meg a város közügyeiben, ami valóságos csoda számba megy a mi ősi fészkünk falai között. Azelőtt is voltak, (a mi igaz, az igaz) tervezgetések, eszmék, szalma lángban hamvadt törekvések köztünk, de az igazi munkásság azóta indult meg, mióta te vagy a munkásvezér mi közöttünk. Szónok ezután felsorolta s röviden méltatta azokat a fontosabb kérdéseket, melyek e rövid háromnegyed év alatt felmerültek vagy kivitelre kerültek, — Nem hízeleg mondá, mert itt a tények beszélnek. Beszélt a békéről, mely áldatlan visszavonás helyébe lépett s tért engedett a lekötött munka erőknek. Fölemlítette kulturális haladásunkat a színháznak azt a rég nélkülözött jótékony hatását, hogy az, ha rövid időn felépül, az egész város társadalmát bármely alkalommal egyesítheti s igy a kölcsönös megértésnek alapját fogja megvetni. Felemlíti a világítás kérdésének praktikus megoldását s ebben kiemeli képviselőnk érdemét. A vámrendezési tervre vonatkozó indítványát. A kisgazdák segítését. Az ipar előmozdítására felállított szövőgyárat, mint egy nagyobb akció kezdetét s mint az ipar és kereskedelem utolsó menedékét: a balatonparti vasutat. Mi lett volna belőlünk, ha a balatonparti vasút, mint állami érdekek szülötte, városunkkal összeköttetést nem nyer ? Hogy pedig a Balaton és Veszprém közt való összeköttetés sorsa már hajszálon függött s megmentésében dr. Óvári Ferencnek soha meg nem hálálható érdemei vannak, azt szóló Isten és ember előtt bizonyíthatja. Azért jöttünk, hogy azt megköszönjük, hogy az elismerés ritka virágát átnyújtsuk s kérjünk, hogy hatalmas energiádat a város javára jövőben is érvényesítsed. Balta Sándor elcsodálkozott. Még ez is! És még ő! Mikép? hol? mikor .követte el a sértést? A dolog megfoghatatlan. Zónázott hát a tárgyalásra vissza. A viruló özvegyet s apját a bíróságot vezető táblabiró a kanapéra ültette. Balta Sándor a széken foglalt helyet. — Őnagysága becsületsértéssel vádolja, — szólt Balta Sándorhoz a biró. — Megvallom, — kezdte kellemes, rokonszenves hangján Balta Sándor, — még eddig nem voltam szerencsés, hogy őnagyságát személyesen ösmerhettem volna. De elhozta messze mihozzánk is a hir, hogy bátyám boldog házasságban élt. A felesége szivjóságát, angyal- szelidségét, ünnepelt szépségét magasztalta a hir. Hogy a végrendelet miatt port inditottam, jogommal éltem. De hogy Baltáné Bogyó Ernesztina felől valaha a tiszteletlenség hangján szóltam volna, azt kereken tagadom. — írásban követte el a sértést.' — Soha! A biró föltette a csiptetőt s olvasta: — „Az általa használt hangot olyannak találom, miszerint ő azon szentelt csarnokot, hol a műveltség áldását osztják, legalább is oly távolról szemlélte, mint . . . mint a faluvégi kondás,“ Ez maga sértés. — Hol van ez megírva ? — kérdezte élénken Balta Sándor. — A válasziratban ! — dörögte oda keményen Bogyó Sámuel úr. — Miféle iratban ? — Hát a mi végrendeleti pörben készült. — Vagy úgy! — S Balta Sándor mosolyA polgármester beszédére dr. Óvári a következőkben válaszolt: Tisztelt Polgármester Ur! Tisztelt Uraim ! Kedves Polgártársaim ! Városunk képviselőtestülete nevében kifejezett és meg nem érdemlett kitüntetésért, a bizalomnak és szeretetnek ily váratlan és impozáns kifejezéséért, megjelenésükért fogadják hálás köszönetemel. Igazán alig találok szavakat, melyekkel köszönetemet híven tolmácsoljam. Az áldásos békét, melynek jegyében oly örvendetesen halad munkásságunk, megteremtette a képviselőtestület, melynek minden tagja vállvetett erővel működik azon, hogy városunk fejlődjék, virágozzék. A múltról oly szépen emlékeztünk meg a napokban március 15-én, élvezzük a jelent és tegyünk . szent fogadalmat, hogy szeretettel és egymás iránti bizalommal, megbecsüléssel munkáljuk a jövőt, amelynek teendői ugyancsak egymásutánban szakadnak városunk hegyé. A villanyvilágítás és csatornaépítés kérdése kapcsolatosan még ez év folyamán ugyancsak erősen fog még bennünket foglalkoztatni A vámrendezés ügye kikerülhetetlen, ez áldozatot kíván, de áldásos gyümölcseit bizonnyal minden egyes pob ára fogja élvezni városunknak. Többrendbeli utca yitással fog ez járni s a vége egy nagy kulturális középület, a veszprémi kultur-palota (könyvtár és muzeum) felemelése leend.. A Korona-szálloda átalakítása, a színház építése, a hőn óhaitott balatonvidéki vasút megvalósítása, az óvodák és tüzérlaktanya építése, mind a képviselőtestület munkásságát, igénylik. Ha az erős akarat, egy kis elefánt-bátorság, egymás iránt való hit és bizalom meg lesz sziveinkben, akkor mindezen nehézségekkel könnyen fogunk megbirkózni s mindezen nagy törekvések megvalósításában én egész erőmmel, lelkesedésemmel rendelkezésükre állok. Nyíltan vívjuk meg a harcokat, de jól megvívjuk,, úgy hogy városunknak hasznára váljék. Fogadják szeretett polgártársaim ismételten köszönetemet és azon ígéretemet, hogy városunk javára Önökkel együtt a legnagyobb készséggel és örömmel fogok közreműködni. Isten hozta! Isten éltesse az urakat! Később a veszprémi ipartestület és iparos olvasó kör mutatta be hódolatát és elismerését Óvári előtt, a küldötség szónoka és vezetője Bauer Károly elnök volt, a ki felemlítette beszédében, hogy óvári iparpártolását tények is bizonyítják, a mennyiben Óvári a Buhim utcában egy harisnya kötő és szövő gyárat létesített, a melyben már is 16 munkás foglalatoskodik. gott és a jegyzőkönyvét kutatta. — Engedelmet, ezen a formán nekem is akad leszámolni valóm. Mer Bogyó Ernesztina viszont a következőket mondja a pörbeszédben : „Annak a konstatá- lását el nem hallgathatom, miszerint a ki gyenge védtelen nőre bandita mód rám tört, az a fel- pörös volt.“ Bogyó Ernesztina fölegyenesedett. Szőke hajáig lángvörösen s a Balta Sándorra sújtó szemekkel, fölháborodással szólott: , — Kikérem magamnak! — És én is! — visszhangozta Balta Sándor nyugalommal. Az öreg biró ez alatt csak a fejét csoválgatta. — Azok az ügyvédek, azok az ügyvédek! — hajtogatta. — Kijelentem, hogy itt semmiféle sértés nem történt. A mi a pörbeszédekben írva, azt az ügyvédek vagdosták egymás fejéhez, mint az már a pörben szokásuk. Megértettek ? — Persze Tömő Ádám és Szövő Orbán: a két legdarabosabb vén fiskális összekerült. Lesz gondom rá, hogy alkalomadtán őket jól megmosdassam. Önök pedig szépen béktiljenekki, — Ha sértés nincsen . . . — Nincs. — Részemről . . . — És részemről . . . Pillanatra Bogyó Ernesztina kezét a Balta Sándoréba tette s fekete szemébe nézett a harmatos kék szemével. * Jókedvűen együtt ebédeltek. És ma — a végrendeleti port letették. A közös kérvényük mellé hírlapot is csatoltak, kék irónnal bekerített Hymen-hirrel.
