Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-13 / 2. szám
2. szám. 11. évfolyam. Veszprém, 1907. január 13. Előfizetési árak: Egy évre . . . 12 K. Fél évre . . . 6 „ Negyed évre . 3 „ Amerikába 1 évre 16 „ Kiadóhivatal: Veszprém, Virág-u. 98., ahová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. VESZPRÉMI ELLENŰR Szerkesztőség: Veszprém, Virág-u. 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza, névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: HUPKA GYÖRGY. A minori — ad magnó. A kicsinyről a nagyra következtetünk. Egy iparos sorsáról — a többiekére. A legutóbb megesett sensatiós elf ogatás, melyről lapunk előző számában megemlékeztünk, legnagyobb, de egyszersmint leg- szomorubb bizonyítéka annak, hogy a kereset hiánya, melynek elkerülhetetlen vége a nyomor; mire készteti azt a szegény iparost, aki pedig egy emberöltőn át tisztességesen küzdött a létért. Mező Vilmos aranyozó iparos, szegény, de becsületes polgára volt városunknak. Jellem, viselkedése kifogástalan volt; nemcsak a büntető törvény kezei szempontjából, hanem a magán életben is. Nem volt lump, kártyás, tivornyázó, dologtalan. Ellenkezőleg. És most mégis annyira megfelejtkezett magáról, hogy notórius bankóhamisitóknak tudva lakhelyet adott, velük szövetkezett, kezükre járt. Mi ennek a dolognak lélektani magyarázata? Talán a megszokott jól éléshez kívánta a tisztességes munkával megnem kereshető anyagiakat megszerezni? Nagyobb vagyonhoz akart könnyű szerrel jutni? Vagy, a jellemében rejlő gonoszság ellenálhatatlan hatása alatt szövetkezett a bűnnel? Egyik sem. A szegénység, a megélhetés lehetetlensége ösztönözte, sőt kény- szeritette arra, hogy jobb meggyőződése és eddigi életmódja által igazolt becsűTÁRCA. Vármegyénk életéből. Irta: Krix-Krax. XV. Persze az Anna bálok előtt és után a mulatozás egyébb módjai is fiequentálva lettek. Bizon a hazárd játék is. Ami nélkül világ-fürdő vagy nagyobb fürdőhely el sem is képzelhető. Azonban a játék nem Monte Carlo vagy Hamburg rendszere szerint folyt, a hol egy bank, mely az emberi természet nyereségvágyára és szenvedélyességére var alapítva, fosztogatja a közönséget; — mivel a bank nyerési esélyeihez a játékos esélye legalább is úgy viszonylik, mint egy az ezerhez. És nem is azokkal a játékokkal melyek ott divatosak. A magyar úri bublikum férfi tagjai leginkább a nemzeti játéknak nevezett Csöndest: aferbli-t játszották, melynek ugyan egy műszava sem magyar. Ritkábban a Makaót, melynél csakis a vakszerencse játsza a főszerepet. A fcrbli-né 1 van combinatió. A játékos — ha higgadt — corrigálhatja a kedvezőtlen esélyeket legalább annyira, hogy ha veszt is nem sokat veszt. A corrigálás alatt nem azt értem, amit a francia ért a corriqe-la fortune, kifejezés alatt t. i. a hamis játékot. Hanem azt, hogy a letes hajlamai ellenére cselekedjék úgy a miként cselekedett hogy — valamiképpen segítsen magán. Szegény volt — elbukott. S miért volt szegény? Miért nem tudott annyit keresni, hogy családjával tisztességesen megélhessen? Azért nem mert mesterségét nem értette. Ellenkezőleg. Szakmájában a jobb iparosok közé tartozott. Sem azért nem mert dolgozni nem akart vagy nem tu- tudott Ellenkezőleg szorgalmas, ügyes munkás volt. Végre azért sem mert, a keresetét improductió módon elprédálta. Ellenkezőleg — mint mondánk — szolid, takarékos ember volt. Tehát azért volt szegény, mert az iparának nem volt forgalma. Nem volt, dacára, hogy a városban még egy aranyozó nincs. Erről ugyan nem tehetnek a hatóság vezető egyéniségei. Az ízlés, a divat nem keresi azokat a tárgyakat, melyek az ő munkája révén állíthatók elő. Ép úgy a mint napirendre tért a csapók, a szürszabók készítményei felett; s részben a gelencséreké felett. Az utóbbiakat helyes hatósági beavatkozás tőle telhetőleg, úgy ahogy megóvta s talán továbbra is megóvja a teljes elzülléstől. Az előbbieket azoban nem. A kiknél még az sem mondható, hogy a concurencia nyomta el őket, készítményeikkel, azonos, olcsóbb — bár higgadt játékos óvatossággal és tartózkodással megóvhatja magát a nagyobb veszteségektől, midőn a kártya rosszul jár; s kihasználhatja a kedvező kártyajárást a játszó társak játékmodorának, temperamentumnak megfigyelése és ahhoz való alkalmazkodás által. Az igaz Hogy vannak kivételes esetek, melyek tragikomikus lefolyása a kapzsiság megérdemelt büntetéseként jentkezik. Például arra vall néhai P . . . i plébánosé. Rettenetes nagy kártyás veit. Jól játszott. Higgadtan, számítással. S mindenek felett őrült szerencsével. Ez több Ízben látván az urakat nagy pénzben játszani, a hol a különbözet bizon szép egypár ezer írtra rúgott, irigykedvr mondotta: Hej csak én ülhetnék egyszer közéjük. Majd megtanítanám én őket a saját pénzükért, hogy miként kell ferblizni. Ez a kijelentés valahogy tudomására jutott K. urnák. (A nevét nem irom ki, mert bár nagyon öreg ember, de még él.) K. ur tehát egy alkalommal amidőn a plébános ott settenkedett, gibickedett a ferbli párt- hie körül, oda szólt neki: — Nos szent atyám ! Álljon közibénk ötödiknek. Ide mellém, — s leültette maga mellé bal kézről, ostorhegyesnek. A plébános alig birta az örömét titkolni. A játék folyt változó szerencsével. Egy alkalommal, midőn K. urra került az osztás, észrevette rosszabb — gyártmányokkal; mint a csizmadiától és cipészeket. Eszünk ágában sincs olyan képtelenséget kívánni, hogy a hatóság mesterséges módon szerezze az illetőknek szakmányuknak megfelelő munkát. Erre nem is lenne képes; még magasabb hatalmak sem, mert a vételre kényszeríteni nem lehet a közönséget. Azonban con- statáljuk a tényt azon megjegyzésünk kapcsán, hogy valami módon mégis segíteni kell; nehogy eme szomorú példának más utón, a büntetendő cselekmények százféle fajtájára való vetemedéssel, követői legyenek. Segíteni kell annál inkább, mivel az illetők magukon segíteni nem tudnak. Nincs annyi szolgai állás, amely az önhibájuk nélkül elszegényedett iparosok felszaporodott tagjainak kenyeret adhatna. Kivált az idősebbeknek, a kiknek állami és törvényhatósági szolgálatba való alkalmazását a fennálló szabályzatok akadályozzák. Konkrét javaslattal nem állunk elő. Habár némely módról sejtelmünk volna. És pedig azért nem, mert ismerjük városunk központosított agyrendszerét, mely az eszmék termelésére privilegizálva érzi magát életre valókra és nem életre valókra egyaránt; melyek között az utóbbiak vannak többségben. Az ott uralkodó, általunk soha meg nem tagadott, bölcsesség majd kitalálja a segítségnek valamely módját, melynek mi fogunk legliogy a játszóknak jó blatt-juk lehet, mert megadták a több tiz forintot tevő vizit; különösen a plébánosnak, aki utolsó létére elsőnek sietett megadni. K. urnák ugyan teljesen értéktelen kátyája volt, mindamellett elkezdte a kártyákat egyenkint kóstáltatni. ki elsőt a vizi kétszeresével, a többit az előző kártyák kétszeresével. Úgy, hogy a 4-ik vagy 5-ik kártya már néhány száz frt körül kóstált. Ki megadta, ki eldobta. Persze a plébánosnak jó blattja lévén, valamennyi kostát berakta ; s ekként, mire már ahhoz jutott volna, hogy ő is kezébe kapja a 3-ik kártyát, az a néhány száz forint, amit magával hozott, elfogyott volt. Kezdett is rezonnirozni, hogy egy kártyát mégis sok ennyi pénzzel kóstáltatni. — Csak szabályos duplatét szent atyám. Ha sokalja, ne adja meg! — szólott nyugodtan K. ur. — De kérem, huszonegyem van vörösben ! — feleli az. — Akkor adja meg! — szól ismét K. — De nincs annyi pénzem ! — Hát akkor dobja el a blattját. A plébános kínos zavarban volt. Hozom-ot nem mert ajánlani, mert tapasztalásból tudta, hogy ez a játszó uraknál egymás között, kik pedig intim jóbarátok voltak, ki van zárva. Kölcsön sem mert kérni. Hát mit volt mit ten-
