Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-03 / 9. szám
1907. március 3. VESZPRÉMI ELLENŐR (9. szám.) 3. oldal. hatva a hazafiui érzelmektől, az államiak pedig csak az állami hatóságtól függvén, épen ott fejtik ki buzgó és áldásos működésüket. Még sokkal kirívóbb, ha a felvetett kérdés mellé állítjuk a miniszter urnák január 16-án adott válaszát, Hellebronth Géza országgyűlési képviselőnek azon kérdésére, hogy miért nem részesíti a felekezeti tanítókat is ugyanabban a fizetésben, mint az államiakat. Azt mondja a nemes gróf: „Kívánatosnak tartom, hogy minden tanítónak jellegkülömbség nélkül egyenlő legyen a fizetése.“ De, hogy az állam legyen az, amely ezt az egyenlőséget keresztül viszi, azok között, akik az ő alkalmazottjai és azok között, kik nem az ö alkalmazottjai, akiket ő nem fizet, csak segélyez. Mennyi fondorlatot találunk, ha a miniszter ur beszédének e részét összehasonlítjuk a két tj. szellemével. Lássuk, hogyan áll a dolog? A lakbérosztály szerint való sorozástól eltekintve minden tanítónak fizetése jellegkülönbség nélkül egyenlő, csak a 2. és 3. korpótléknál van 100—100 kor. külömbség. Ezt a 200 koronát is megkapja, ha azokat a bizonyos érdemeket megszerzi. Értjük ! — Az állami tanítók az ő alkalmazottjai, azoknak parancsol, azokra szükségtelen jutalommal hatni. Egy gyenge fegyelmi eljárás, egy kis áthelyezés stb. Ellenben a felekezetiekre csak a jutalomnak kilátásba való helyezésével tud hatni. Értjük, miniszter ur, micsoda szolgálatokat kíván 1 Mindezekből pedig az következik, hogy igazán áldás volna a tanítóságra, hogy ha ezen reformjavaslatokból semmi sem lenne, mert nem vágnának elébe esetleg később megalkotható igazságos és célszerű törvényeknek. Egy felekezeti tanító. Veszprém, Halpiac. WELLM GYULA = fogász ajánlja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba. Javítások dijmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek Veszprém, Halpiac. A balatonvidéki vasútról. A Balatonvidéki vasút megépítéséről szóló 394. számú törvényjavaslatot, melyet múlt héten teljes szövegében ismertettünk, a képviselőház közlekedésügyi bizottsága e hó 20 án tárgyalta. A bizottság előadója dr. Óvári Ferenc, kerületünk orsz. gyűlési képviselője, kinek szívessége folytán módunkban áll a közlekedés- ügyi bizottság jelentését kivonatosan ismertetni, jelezvén előre is, hogy a bizottság a törvény- javaslatot egy szakasszal kibővítve, általánosságban és részleteiben a képviselőháznak elfogadásra ajánlja. A .jelentés a következőket tartalmazza: A Veszprémtől Balatonfüreden át Tapolcáig s innen Keszthelyig vezető vasúti összeköttetésnek helyi érdekű vasúti alapon való létesítéséről a vonalmenti érdekeltség már 1898. év óta foglalkozik. Mig azonban a keszthely- tapolcai vonalat illetőleg az érdekeltség fáradozásait a megérdemelt siker koronázta, ameny- nyiben ezen vonal tényleg megépült és 2 év óla már forgalomban is van, addig a vidéknek valóságos életszükségletét képező balatonmenti vasútnak létesítése a pénzbeszerzési és a vonalirány mikénti vezetése nehézségei miatt mindannyiszor meghiúsult. A jelenlegi kormány nem zárkózhatott el a Balaton vidékének szóban forgó törekvései elől és gondoskodását mindenek előtt odairányozta, hogy ez a fontos vasúti összeköttetés a helyi érdekeknek és a közforgalomnak a legmegfelelőbb vonalvezetéssel létesüljön. Ily körülmények között a kormány oly megoldást keresett, amely mellett a vonalmenti vidék a dunántúli, nevezetesen a balaton- melléki forgalom oly vonalat nyerjen, amely vonal a vidéket úgy nyűgöt felé, mint hazánk fővárosával a legrövidebb útirányon át hozza összeköttetésbe. Ezen cél elérésére a legmegfelelőbb megoldásnak tényleg az a tervezet kínálkozik, melyeit az előterjesztett törvényjavaslat 1. §-a feltüntet, t. i. Börgönd, Kenese, Almádi, Alsó-őrs, Tapolca és Alsó-örs, Veszprém. A közlekedésügyi bizottság tüzetes megfontolás alá vette azon indokokat, melyek a kormány által benyújtott törvényjavaslat indokolásában foglaltatnak és mérlegelte azon érveket, melyek a balatonvidéki vasútnak állam- vasutkép leendő megépítése mellett szólnak. A közlekedésügyi bizottság abban a meggyőződésben van, hogy igen számos indok követeli a törvényjavaslatban körülirt vasútnak mielőbbi létesítését és pedig úgy közgazdasági és kulturális, mint közegészségügyi, társadalmi, szociális és forgalom-politikai szempontokból. Ha csak egy pillantást vetünk a magyar vasúti hálózat térképére, élénken szemünkbe tűnik az a körülmény, hogy a Balaton-tavának északi része felett egy igen nagy kiterjedésű terület van, mely ez idő szerint még a vasúti közlekedést teljesen nélkülözi. A közlekedés ezen hiánya folytán ez a vidék a fejlődés létalapjától van megfosztva, holott pedig az országnak alig van még olyan vidéke, amely a fejlődésre hivatottabb volna, mint épen a Balaton északi vidéke. Sőt a természeti csapások folytán ez a fejlődésképes vidék ahelyett, hogy előre haladna, gazdaságilag még inkább csak hanyatlik. \ A földadó-kataszter felvétele idejében 12,000 hold szőlő borította a Balaton északi oldalán elterülő lejtőket és hegyoldalakat, a kultúra haladásával ez a terület 16,000 holdra emelkedett, mígnem azután a filoxera felléptével a teljes pusztulásnak adott helyet, úgy, hogy a nagy erővel és áldozatokkal megindult felújítás s a kormány támogatása dacára is ma még alig 8,000 hold terület, tehát a réginek felerésze került újabb szőlőművelés alá. További fejlődésre megfelelő közlekedési eszközök hiányában számítani nem is lehet, mert már maguk a megdrágult anyagárak és munkabérek, a különben is költséges hegyvidéki szőlőművelést annyira meg- megdrágitják, hogy ha ehhez a nehézkes és drága tengelyfuvarozás is járul a további befektetések megfelelő kamatoztatásokra sehog/- sem számíthatnak. A balatonvidéki lakosságnak foglalkozását képező szőlőművelésnek a rekonstrukciója tehát már magában véve elegendő indokul szolgálhatna arra, hogy egy vasúti összeköttetés léte- sittessék. Szükségtelen bővebben kitérni arra az államgazdasági előnyre, amely a szőlőművelés fellendülésének s ekként a lakosság adózó képességének fokozásával együtt fog járni s e részben csak arra utalunk, hogy a Baltion északi hegyvidékén ez évi bortermés mintegy negyed millió hektoliter, mely 10 millió korona értéket képvisel. Ha a vidék fellendülésével a szőlőterületek művelése megfelelő kiterjedést nyer, ez az évi hozadék nem csak megkétszereződik, de még azonfelül is 3—4 millió koronával emelkedni fog, ami úgy az általános közgazdaság, mint az állam financiális érdekei szempontjából egy eléggé meg nem becsülhető előnyt jelent. E vasútnak másik kiváló jelentőségét az a társadalmi és közgazdasági szempont adja meg, hogy a vasút létrejötte folytán Budapest székesfőváros és a Balaton kies pontjai között olcsó és gyors összeköttetés létesülvén, ez a vidék nemcsak a fővárosi, hanem egyáltalában az országnak a nyaralást kereső minden lakosa, sőt a küllőid számára is meg fog nyílni, s ekként nemcsak a nyaraló közönségnek adatik meg a mód, hogy üdülését hazájában találhassa meg, hanem a nyaraló közönség odatódulása folytán újabb villatelepek, fürdőhelyek is létesülnek épen úgy, mint a vasúttal biró túlsó parton s ily kép az élelmiszerek és egyéb szükségletek tekintetében előidézett nagymérvű fogyasztás a vidék termelését és gazdasági fellendülését is tetemesen fokozni fogja. A közlekedésügyi bizottság a vasútnak különös gazdasági előnyét látja továbbá abban is, hogy a vonalmenti hegyvidéknek a bányászatra annyira alkalmas kőzetei az olcsó vasúti szállítás folytán a megfelelő terjedelemben kiaknázhatok lesznek, miáltal nemcsak uj értékek termeltetnek, hanem a munkát kereső nép számára is újabb és jobb keresetforrás nyittatik, miáltal a már aggasztó mérveket öltő kivándorlásnak egy hathatós ellenszere álland rendelkezésre. Kétségtelen ugyanis, hogy a vonal mellett elterülő almádi és alsóörsi vöröskő, a csopaki és arácsi cement, a révfülöpi és kővágóörsi mészkő, továbbá a badacsonyi és tördemici bazalt telepek a vasút megépültével intenzív kiaknáázás alá fognak kerülni. Ezekből az előadott indokokból a balatonvidéki vasút létrejöttét a közlekedésügyi bizottság nemcsak a vidék, hanem az általános közérdek szempontjából is nemcsak kívánatosnak, hanem szükségesnek is látja. Áttérve ezekután a törvényjavaslat részletes intézkedéseire, a közlekedésügyi bizottság a maga részéről is csak helyeselheti a kormánynak azon intézkedését, hogy a kétségtelenül elsőrendű szükségletet képező börgönd-tapolcai vonalon kívül a Balatonnak Veszprém felé való összeköttetéséről is az almádi-veszprémi vonal létesítése utján gondoskodott s ekként lehetővé tette azt, hogy e vidéknek az ország nyugati városaival (Győr, Sopron, Szombathely) is megfelelő rövidebb útirány álljon rendelkezésére. A közlekedésügyi bizottság a kormánynak a bizottsági tárgyalás folyama alatt tett azon javaslatát, hogy a törvényjavaslatba, mint annak 4. §-a pótlólag egy oly értelmű határozmány vétessék fel, melynek értelmében a vasútra adott érdekeltségi hozzájárulások a helyi érdekű vasútnál alkalmazásban levő bélyeg és illeték- mentesség kiterjesztessék, a maga részéről helyesli és következő szövegezésben elfogadja: „4. §. Az 1880. évi XXXI. t.-c. és az 1888. évi IV. t.-c. 5. §-ának a bélyeg- és illetékmentességre vonatkozó rendelkezései a jelen törvény tárgyát képező vasútra biztosított érdekeltségi hozzájárulásokra is teljes mértékben nyernek alkalmazást.
