Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-24 / 8. szám
1907. február 24. hagyatva, — képtelenek vagyunk megküzdeni azon hatalmas érdekeltséggel, melynek nagy anyagi érdeke az, hogy a Balaton északi parti vidékeinek forgalma Budapest, illetve Fehér megye felé tereitessék. A szomorú elmélkedésekre lesz még bőven alkalmunk, most még csak a tötvényjavaslatot s indokolásának egyes részleteit ismertetjük. A törvényjavaslat a következő négy szakaszból áll: 1. §• A Fehér és Tolnavármegyei helyi érdekű vasutak Börgönd állomásából kiágazólag, a cs. kir. szab. déli vaspálya Szabad-Battyán állomásán, Polgárdi községen, Kenésén, Almádin, Alsóörsön, Balatonfüreden és Badacsonyon át a dunántúli helyi érdekű vasutak Tapolca állomásáig, továbbá ezen vonalból Alsóörs és Almádi között kiágazólag a győr-veszprém-dombóvári helyi érdekű vasút Veszprém állomásáig vezetendő gőzmozdonyu vasútvonalak az ezen törvény kihirdetésétől számított két év alatt államköltségen kiépítendők. 2. §. Az első szakaszban megnevezett vasútvonalak a helyi érdekű vasutak szabványai szerint építendők meg, úgy azonban, hogy a börgönd-tapolcai vasútvonalon a vonatok órán- kint 60 km. sebességgel közlekedhessenek. 3. §. Az első szakaszban megnevezett vasútvonalak építési és üzletberendezési költsége, az időközi kamatok számítása nélkül, 14,500,000 kor. készpénzben állapittatik meg. Ez az összeg a pénztári készletekből fedezendő. 4- §• Ezen törvény a törvénytárban való megjelenés napján lép életbe s végrehajtásával a kereskedelemügyi és a pénzügyi m. kir. miniszterek bízatnak meg. Az „Indokolásból“ a következőket szakítjuk ki: „ . . . Hogy a tervezett vasút azon hivatásának, hogy a balatonmelléki személyforgalmat az igényeknek megfelelő módon bonyolítsa le, csak abban az esetben felelhet meg, ha a budapest-tapolcai viszonylatban a vonatok órán- kint legalább is 60 kilométer sebességgel fognak közlekedni. Ezen fokozottabb menetsebesség pedig természetszerűleg csak akkor biztosítható, ha a rendes helyiérdekű vasúti szabványok szerint épített vasutaknál szilárdabb al- és felépítménnyel bíró vasútvonal létesittetik. A vasuttervezet részletes ismertetésére a következőket tartalmazza az „Indokolás“ : A Balatonvidéki vasút név alatt összefoglalt vasúthálózat, a Fehér- és Tolna vármegyei helyi érdekű vasutak Börgönd állomásából kiágazólag, a déli vasúti Szabadbattyán állomáson át, Polgárdi, Kenese, Almádi, Alsóörs, Balatonfüred községek irányában és Badacsony szőlőhegy mellett, Tapolca állomásáig, — továbbá ezen vonalból Alsóörs és Almádi között kiágazólag, Veszprém állomásig vezetendő vonalakból állana s hossza 133 kilométert tenne ki. A gőzüzemre berendezendő ezen vasút Börgönd—Alsóörs—Tapolca vonalán a vonatok óránkint 60, a Veszprém—alsóörsi vonalon 40 km. legnagyobb sebességgel közlekednének. Állomások és megállóhelyek a következők lesznek: Fövény rakodó állomás, Turokmajor rakodó hely, Lászlómajor, Polgárdi, Füle r. áll., Kenese áll., Almádi fürdő áll., Alsóörs vizáik, Arács m. hely, Balatonfüred áll., Tihany-Aszófő rak. áll., Dörgicse-Akaii áll., Zánka vizáik, Kö- vágóörs áll., Badacsonytomaj áll., Badacsony- Hableány m. hely, Tördemic rak. állomás. A Veszprém — alsóörsi vonalon: Szentkirályszabadja rak. áll., Almádi-Öreghegy áll. VESZPRÉMI ELLENŐR A szóban levő vasút hálózat építési költségei, az építéssel járó eshetőségeket számba véve, kereken 14,500,000 koronát tesznek ki. Ezen költségekből azonban mintegy 950,000 kor. megtérül az érdekelt megyék, községek és magánbirtokosok által már biztosított, részben kilátásba helyezett hozzájárulások által. Nevezetesen : Zalavármegye 403,500, a zalavármegyei érdekelt községek 189,600, Veszprém megye 90,000, Veszprém város 60,000, Fehérmegyei községek 60,000, magánérdekeit egyének ösz- szesen 197,805 koronát ajánlottak fel. Ezeket felemlítvén, még megemlítjük, hogy a képviselőház közlekedési bizottsága f. hó 19-én tartott ülésén a törvényjavaslat előadójául kerületünk országgyűlési képviselőjét, dr. Óvári Ferencet választotta meg. Lehetséges, hogy dr. Óvárinak még sikerül városunk érdekében némi változtatásokat kieszközölni, bár jelentékenyebb módosításokra alig számíthatunk. Friedreich & Comp. Legutóbbi számunkban csak megemlékeztünk, de helyszűke miatt nem méltathattunk két incidenst, mely a február 15-iki városi közgyűlésen merült fel. Leszámolunk tehát azokkal most. Az egyik dr. Csomasz Béla városi képviselő azon kijelentése, hogy a sajtó képviselői csak különös kedvezményből jelenhetnek meg a városi közgyűlésen, minél fogva megbotránkozik azon, hogy azok meg merik kritizálni az ott látottakat és hallottakat, ellentétbe mernek helyezkedni az egész várossal (?), keverik, kavarják a dolgot stb. Ha ilyen kijelentés a Balkánon vagy Mucsán történnék, azon nem csodálkoznánk. Egyébként azon sem csodálkozunk, hogy Veszprémben történt, mivelhogy Csomasz ur mondta. Tőle kitelik, aki a „ronda, sáros csizmák"-féle kifejezéseket állandóan a szájában hordja. Talán azért, mert ő valójában olyanokat visel a lábán ? A modorában mindenesetre! Minden modern állam, minden civilizált lakosa, még ha nem jogász is, nagyon jól tudja, hogy a sajtónak minden nyilvános gyülekezetben van joga megjelenni. Még a bíróságok nyilvános ülésein is. Ez nem kegy, hanem jog, melyet a szükséglet teremtett meg. S egyáltalán nincs attól a kötelezettségtől föltételezve, hogy a látottakról és hallottakról fejbólintó és térdet hajtó helyesléssel referáljon. Legkivált a fennforgó esetben, ahol a 78 városi képviselő még nem az egész — 15,000 lakossal bíró — város, melynek hangulatát a sajtó embere igen jól ismeri. Csomasz ur is ismeri. Meg azt is, hogy miként lettek azok a 78-ak? S éppen azt nem szereti, hogy erről Írjanak. Nos, tisztelt ur 1 Minket a sáros csizmák toporzékolása nem félemiit meg. Tesszük a kötelességünket, akár tetszik, akár nem. És lesz fegyverünk az elszólások ellen is. A másik incidens, Friedreich mérnök felszólalása már komikusabb. Egy mérnök, akinek elvei vannak! Elve az, hogy a mi lapunkat nem olvassa. Ez azonban nem régi keletű lehet. Mert nem nagyon régen nem tartóztatták vissza őt az ő elvei, hogy lapunk szerkesztőjét megkérje, hogy a városi mérnök választása alkalmával az ő becses személyét támogassa. Szerkesztőnk meg is tette. Akkor sem olvasta elvből a közleményeket? Különben igaz, nem is az volt az érdeke, hogy ő olvassa, hanem, hogy mások olvassák a jóakaratu cikkeket. Azok, akik szavaznak és szavaztak. Az meg igazán szánalmas gyerekstikli számba ment, midőn felhívta a közgyűlés tagjait, hogy védelmezzék meg és tegyék lehetetlenné (8. szám.) 8. oldal. a lapot, mely őt bántja, azáltal, hogy ne fizessenek elő. Akár a kis pubi, mikor a mamájánál instál, hogy ne adjon ozsonnát a Jóskának, mert az őt pofon vágta. Fegyelmit azonban ő nem kért. Másnál arroganciának mondanánk, vagy fegyelmire méltó hivatalos tekintéllyel való korteskedésnek. De nála, a kiskorú családapánál csak a Bubenstreichnak minősítjük. De elég ebből ennyi. Tartozunk a t. olvasóinknak annyival, hogy a minden igazságot lábbal tipró, minden őszinteséget kigunyoló és minden Ízlést megtagadó dolgok hosszas szemléltetésével ne rontsuk el a gyomrát. A legújabb Rosenberg ügy. Némely embert annyira üldöz a balcsillagzat, hogy minden léptén-nyomán baj fakad, így van ez, Rosenberg Zsigmond helybeli bőrkereskedővel. Alig szabadult ki az orgazdaság bűntettének vádja alól, mellyel a hajmáskéri katonai lőtéren ellopott ágyú- és lövedék alkatrészek megvásárlása miatt illettetett, váltóhamisítással vádolva került a vádlottak padjára Ezen afférbői szerencsésen büntetés nélkül kikászo- lódván, egy végrendelet kicsempészése miatt volt kellemetlensége Budapesten. Ebből is megmenekülvén, egy szinleges ajándékozási okmány jogtalan felhasználása miatt akasztottak a nyakába polgári és bűnügyi pereket budapesti rokonai. Ezen ügyeknek még vége sincs, s az ajándékozási okmány segélyével megszerzett ingatlan még a bűnügyi zárlat alól ki sem került, már is újabb váddal illették Rosenberget. Azzal, hogy elhalt apósának, Eichenbaum Lipótnak hagyatékából, mintegy tizenhatezer kor. értékű ingóságot jogtalanul elsajátított. Nevezetesen keresnek rajta egy arany órát, több gyűrűt s egyéb ékszert, egy 14,000 koronáról szóló takarék- betétkönyvet s két államsorsjegyet. A feljelentést budapesti rokonai tették meg Rosenberg ellen, minek folytán csütörtök reggel megjelentek Rosenberg üzletében és lakásán Egry Péter Pál és Kalmár Béla államrendőrségi fogalmazók, Angyal László detektív, dr. Káldor Gyula és dr. Fenyő Samu budapesti ügyvédek, Weil Henrik budapesti bőrkereskedő és Eichenbaum Vilmos, mindkettő Rosenberg sógora. A helybeli rendőrség részéről Rigó rendőrtizedes és két rendőr, akik egész délelőtt házkutatást tartottak Rosen- bergnél. Rosenberget a lendőrség jöveteléről azonban Budapestről valami Fleischer nevű egyén értesítette, s azért a történtek felett nem is volt meglepődve. A házkutatás eredménye az volt, hogy Rosenbergnél egy aranyórát találtak, mely a rokonok állítása szerint az elhunyt Eichen- baumé volt. Megtalálták azt a prospektust is, melybe egykor a hiányzó két sorsjegy csomagolva volt. Ezenkívül találtak Rosenberg pénztári naplójában egy 8000 koronáról szóló tételt, melyet a vizsgálat mint gyanúsat jelzett meg. Az órát illetőleg, Rosenberg egy Weisz Róza nevű rokonát állította tanuul, akinek igazolni kellett volna, hogy Rosenberg az órát úgy vásárolta. Weisz Róza azt kérdezte Egry fogalmazótól, hogy meg kell-e majd esküdni vallomására? Midőn a fogalmazó ezt kilátásba helyezte, Weisz Róza kijelentette, hogy ő hamisan nem akar vallani, s megmondta, hogy Rosenberg őt reábeszélte, hogy az óra eredetéről reá nézve kedvezően valljon. Rosenberg segédjével, Kohnnal is bizonyítani akarta, hogy az órát úgy vette, azonban Kohn azt mondta, hogy erről ő mit sem tud. Találtak még Rosenbergnél két ezüst gyertyatartót, melyet a rokonok szintén a hagyatékhoz tartozónak mondottak. Rosenberg azt állítja, hogy ezeket felesége kapta atyjától. A gyanúsnak talált 8000 koronás tételre pedig azt mondta Rosenberg, hogy azt dr. Spitzer ügyvéd utján
