Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-16 / 46. szám
r ír. évfolyam. Veszprém, 1007. november Ifi. 40. s/.iiní. MEGJELELIK MILÖEL SZOMBATOL DÉLIITÁL. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a buva a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. hérvári lelkész, lapszerkesztő ellen indított rágalmazási és becsületsértési per főmagánvádlója, a Veszprémi Ellenőrnek az Egyházmegyei nyomdából való kiakol- bolitója, volt székesfehérvári püspökségi vice jószágkormányzó, naturalizált honfi, hazafi, sokaknak kor, pálya és laktársa, műkedvelő jogász, virilista, módos ember, esetleg szabadúszó, városi és megyei képviselő, tehát fő-fő köztisztviselő, müvádló stb. stb. — tart napirenden, illetve indit és folytat. Foglalkozunk az úgynevezett Rain- precht perekkel annál inkább is, mert egy előkelő helybeli lap, a kis és nagy hirdetésekből álló „Veszprémvármegye“ most két heti megjelenésében azt állította, hogy a Rainprecht úgy, közügy! Közügyekkel pedig mi előszeretettel foglalkozunk. Ez a közügy pedig abból áll, hogy Rainprecht Antal, a fenntebb felsorolt sok cim jogos és hivatott tulajdonosa, szerkesztőnket sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértésért bepanaszolta azért, mert bátorkodott megírni, illetve leközölni azt az Ítéletet, melyet a székesfehérvári járásbíróság hozott, s mely a sokcimü Rainprecht Antalt, aki az alkalommal véletlenül ismét mint vádlott szerepelt, — érzékeny szabadság- vesztésre és pénzbírságra Ítélte. A szerkesztőnk ellen folyamatba tett pernek a győri esküdtszék előtt kellett volna lefolynia. A végtárgyalás meg is kezdődött, azonban sem verdiktre, tehát Ítéletre se került a sor, mert Rainprecht ajánlatára, szerkesztőnk, az inkriminált cikkekért a vádlótól bocsánatot kért, s ezt lapjában is leközölte. Minden okos emberi számítás szerint, az ügy ezzel be lett volna fejezve. Ámde azt tartja a közmondás, hogy ha egy bolond követ dob a vízbe, száz okos sem tudja azt kihozni! Ezt a közmondást semmikép sem idéztük a szóban levő ügy szereplőjére, — csak az analógia kedvéért említettük meg, mert egy valóban jelentéktelen dologról volt szó, melyet Rainprecht Antal maga fújt fel, s tette azzá, amivé lett. Nincs nap, nincs hét, hogy fővárosi és helyi lapokban Rainprecht Antal ne nyilatkoznék, általa irt, vagy magának mások által íratott leveleket, nyilatkozatokat közzé ne tenne! De hát mondja meg ez az ur, vagy bárki, hogy tulajdonképpen mit akar? Ki bántotta, hogy folyton izeg-mozog? Ha mégis most minden oldalon, vele foglalkoznak, s legtöbb esetben reá nézve kellemetlenül, — annak egyedül ő maga az oka. S ne gondolja, hogy bárki is le engedi magát általa vasalni, ha százszor és ezerszer rángatódzó atyauristene a a püspöki urodalomnak. Azok az idők már rég elmúltak, midőn valaki egy bizonyos pozíció, s pénz birtokában más emberek felett keresztül gázolhatott. A nagy per, melynek soha sem lesz vége. Ezt a hangzatos cimet adta Eötvös Károly nagynevű és nagyhírű Írónk annak a munkájának, melyben a Tiszaesz- lári pert megírta. Igaza van! Nagy per az melyet tárgyalt, s valószini't, hogy soha nem is lesz vége, mert mig a világ, világ lesz, zsidó vallásu ember mindig lesz, s a zsidónak ellensége is lesz. De hagyjuk ezt a nagy problémát a mi részünkről pihenni, s ismerjük be, hogy a fennti hangzatos cim nem illik egészében az általunk itt pertraktálandó ügyre, lévén az a per, melyre itt kitérünk, épen nem oly nagy, csak inkább egyesek által felfujott, — s olyan, mely előbb-utóbb véget ér, ha előbb nem is, de főhőse elmúltával, ami sajnos, az ember véges lényénél fogva egyszer szintén be fog következni. De hát, mert a cim oly tetszetős, alkalmazzuk a Rainprecht-ügyre, vagy mondjuk ügyekre, melyeknek úgy látszólag csakugyan végük, hosszuk nincs. Csupa apró-cseprő, csiribiri ügy, de melyeket Rainprecht Ántal püspökségi jószágkormányzó, a Ferenc József-rend lovagja, a szerkesztőnk által aláirt nagy erkölcsi bizonyitvány kizárólagos tulajdonosa, a dr. Klaucz György székesfehérvári kanonok által megindított bün- per vádlottja, a Bilkei Ferenc székesfeTÁ R C A. Az insurrectió idejéből. Régi okmányok alapján közli: Sikulusz. I. Hogyan veszett el Bartos Pál nemessége. A legszebb leányzó volt Vámoson anno 1808-ban a 17 éves Horváth Eszter, nemes özv. Horváth Dániel törvénybiró uramnak egyetlen gyermeke. — Emellett szorgalmas, takarékos, ki a saját két kezecskéit nem kímélte sem a házi, sem a mezei munkában, bár szép vagyonnak volt várományosa úgy anyai, mint apai részről. Anyja évek előtt meghalván, a nagy gazdaság vezetésének gondjait apjával hűségesen és lelkiismeretesen megosztotta. Mi sem természetesebb, hogy a szép, jó, s emellett gazdag leányzónak, fiatal kora dacára is, számos kérője akadt, akiket azonban sorra kikosarazott, lévén az ő szivecskéjének már választottja, nemes Bartos Pál személyében, ki Vámos nemes községének az időben legdélcegebb legénye volt. Nemes Horváth Dániel uram szívesen látta a fiatalok fejlődő szerelmét, mert Bartos Pál amellett, hogy nemesi ágból származott, vagyonnal is birt. Már az eljegyzés is megvolt, midőn megjött a szigorú parancsolat, s Bartos Pálnak mint lovas insurgensnek be kellett vonulni a nemes Veszprémvármegye nemes Regimentjéhez, melynek parancsnoka akkor méltóságos gróf Zichy Ferencz ezredes-kapitány ur volt. A bucsuzás keservein túlesvén Bartos Pál, Pápán, majd pedig a gvőrmegyei Téthen — akkor úgy írták, hogy Teét., — gyakorolta magát a harci mesterségben, közbe-közbe küldözvén szerelmes leveleit eljegyzett mátkájának Vámosra. Azonközben elérkezett a szomorú emlékű 1809-ik esztendő, s vele a győztes francia ármádia! Nemes Vámos községében már-már a kaszákat fenegették az otthonmaradottak, de nem a franciákra, hanem a közelgő aratásra, lévén junius közepe; — Bartos Pál insurgens pedig az ő nemes Regimentjével azidőben, junius 12-én, gyors ügetésben vonult a Győr, illetve Szabadhegy felé vezető országúton, hogy a franciákkal megütközzenek. Meg is ütköztek junius 14-én, a szabadhegyi síkon, a Bencések gazdasági majorjai közelében, hol manapság is márvány obeliszk, ennek tetejében a francia sas hirdetik a francia fegyverek dicsőségét, az obeliszk oldalaiba vésett száz és száz név pedig az elhullott hősök neveit! Nemes Bartos Pál lovas insurgens neve nem került az obeliszkre, mert ő is, mint számos társa, eldobván kardját, hátat foiditott a csatatérnek, s az ezred zászlójának, s valóban lóhalálban haza iramodott Vámosra, kedves Eszterjének ölelő karjaiba. S ezt nemes Bartos Pál nem jól cselekedte! Mert 6 heti boldogság után, ame!ybe azonban félelem és rettegés is vegyült, egy szép napon megjelent Vámoson Mihálykó Antal lovas strázsa mester ur egy lovas komandóval Ugodból, s nemes Bartos Pál szökött lovas in- surgenst és többi szökött vámosi földiéivé! együtt Pápára a Nemes Regiment S í á b-jához kisérte. Bartos Pál tehát „az Hadi álló Törvényszék színe“ elé került. Hiába volt a szépséges Eszter siránkozása és könyörgése, ki apjával nemes Horváth Dániel törvénybiró úrral személyesen ment el Teétre az ott állomásozó Ezredes-kapitányhoz ; s hiába volt a hivatalos testimonium, melyet nemes Vámos község, ugyancsak a törvénybiró aláirásával és úsúális pecsétjével ellátva kiállított, s a haditörvényszékhez felküldött, bizonyítván, hogy Nemes Insurgens Bartos Pál odahaza hideglelésben feküdt, s mely igy szól : Alulírottak presentibus cognoskáljuk, hogy Nemes Vámosi Helységben lakó, Nemes Insurgens Bartos Pál idehaza létiben, Hideg kelésben feküdt négy hetekig és azért nem mehetett vissza, mostan pedig megegészségesed- vén, visszaindul az Nemes Regementhez, minden halogatás nélkül, melynek nagyobb Bizonyságára, adjuk Subscriptiónkat és usuális pecsétünkéi megerősített Testimoniális Leve- iünket Vámoson Die 18 aug. 1809. Nemes Horváth Dániel törvénybiró. Bartos Pál kihallgatása alkalmával azzal
