Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-16 / 46. szám

r ír. évfolyam. Veszprém, 1007. november Ifi. 40. s/.iiní. MEGJELELIK MILÖEL SZOMBATOL DÉLIITÁL. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a buva a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figye­lembe nem vétetnek. hérvári lelkész, lapszerkesztő ellen indí­tott rágalmazási és becsületsértési per főmagánvádlója, a Veszprémi Ellenőrnek az Egyházmegyei nyomdából való kiakol- bolitója, volt székesfehérvári püspökségi vice jószágkormányzó, naturalizált honfi, hazafi, sokaknak kor, pálya és laktársa, műkedvelő jogász, virilista, módos em­ber, esetleg szabadúszó, városi és me­gyei képviselő, tehát fő-fő köztisztviselő, müvádló stb. stb. — tart napirenden, illetve indit és folytat. Foglalkozunk az úgynevezett Rain- precht perekkel annál inkább is, mert egy előkelő helybeli lap, a kis és nagy hirdetésekből álló „Veszprémvármegye“ most két heti megjelenésében azt állí­totta, hogy a Rainprecht úgy, közügy! Közügyekkel pedig mi előszeretettel fog­lalkozunk. Ez a közügy pedig abból áll, hogy Rainprecht Antal, a fenntebb fel­sorolt sok cim jogos és hivatott tulaj­donosa, szerkesztőnket sajtó utján elkö­vetett rágalmazás és becsületsértésért be­panaszolta azért, mert bátorkodott meg­írni, illetve leközölni azt az Ítéletet, melyet a székesfehérvári járásbíróság hozott, s mely a sokcimü Rainprecht Antalt, aki az alkalommal véletlenül ismét mint vád­lott szerepelt, — érzékeny szabadság- vesztésre és pénzbírságra Ítélte. A szerkesztőnk ellen folyamatba tett pernek a győri esküdtszék előtt kellett volna lefolynia. A végtárgyalás meg is kezdődött, azonban sem verdiktre, tehát Ítéletre se került a sor, mert Rainprecht ajánlatára, szerkesztőnk, az inkriminált cikkekért a vádlótól bocsánatot kért, s ezt lapjában is leközölte. Minden okos emberi számítás sze­rint, az ügy ezzel be lett volna fejezve. Ámde azt tartja a közmondás, hogy ha egy bolond követ dob a vízbe, száz okos sem tudja azt kihozni! Ezt a közmondást semmikép sem idéztük a szóban levő ügy szereplőjére, — csak az analógia kedvéért említettük meg, mert egy valóban jelentéktelen do­logról volt szó, melyet Rainprecht Antal maga fújt fel, s tette azzá, amivé lett. Nincs nap, nincs hét, hogy fővárosi és helyi lapokban Rainprecht Antal ne nyilatkoznék, általa irt, vagy magának mások által íratott leveleket, nyilatkoza­tokat közzé ne tenne! De hát mondja meg ez az ur, vagy bárki, hogy tulajdonképpen mit akar? Ki bántotta, hogy folyton izeg-mozog? Ha mégis most minden oldalon, vele foglalkoznak, s legtöbb esetben reá nézve kellemetlenül, — annak egyedül ő maga az oka. S ne gondolja, hogy bárki is le engedi magát általa vasalni, ha százszor és ezerszer rángatódzó atyauristene a a püspöki urodalomnak. Azok az idők már rég elmúltak, midőn va­laki egy bizonyos pozíció, s pénz birtokában más emberek felett keresztül gázolhatott. A nagy per, melynek soha sem lesz vége. Ezt a hangzatos cimet adta Eötvös Károly nagynevű és nagyhírű Írónk an­nak a munkájának, melyben a Tiszaesz- lári pert megírta. Igaza van! Nagy per az melyet tár­gyalt, s valószini't, hogy soha nem is lesz vége, mert mig a világ, világ lesz, zsidó vallásu ember mindig lesz, s a zsidó­nak ellensége is lesz. De hagyjuk ezt a nagy problémát a mi részünkről pihenni, s ismerjük be, hogy a fennti hangzatos cim nem illik egészében az általunk itt pertraktálandó ügyre, lévén az a per, melyre itt kité­rünk, épen nem oly nagy, csak inkább egyesek által felfujott, — s olyan, mely előbb-utóbb véget ér, ha előbb nem is, de főhőse elmúltával, ami sajnos, az ember véges lényénél fogva egyszer szin­tén be fog következni. De hát, mert a cim oly tetszetős, alkalmazzuk a Rainprecht-ügyre, vagy mondjuk ügyekre, melyeknek úgy látszó­lag csakugyan végük, hosszuk nincs. Csupa apró-cseprő, csiribiri ügy, de melyeket Rainprecht Ántal püspökségi jószágkormányzó, a Ferenc József-rend lovagja, a szerkesztőnk által aláirt nagy erkölcsi bizonyitvány kizárólagos tulaj­donosa, a dr. Klaucz György székesfe­hérvári kanonok által megindított bün- per vádlottja, a Bilkei Ferenc székesfe­TÁ R C A. Az insurrectió idejéből. Régi okmányok alapján közli: Sikulusz. I. Hogyan veszett el Bartos Pál nemessége. A legszebb leányzó volt Vámoson anno 1808-ban a 17 éves Horváth Eszter, nemes özv. Horváth Dániel törvénybiró uramnak egyetlen gyermeke. — Emellett szorgalmas, takarékos, ki a saját két kezecskéit nem kí­mélte sem a házi, sem a mezei munkában, bár szép vagyonnak volt várományosa úgy anyai, mint apai részről. Anyja évek előtt meghalván, a nagy gazdaság vezetésének gondjait apjával hűségesen és lelkiismeretesen megosztotta. Mi sem természetesebb, hogy a szép, jó, s emellett gazdag leányzónak, fiatal kora da­cára is, számos kérője akadt, akiket azonban sorra kikosarazott, lévén az ő szivecskéjének már választottja, nemes Bartos Pál személyé­ben, ki Vámos nemes községének az időben legdélcegebb legénye volt. Nemes Horváth Dániel uram szívesen látta a fiatalok fejlődő szerelmét, mert Bartos Pál amellett, hogy nemesi ágból származott, vagyonnal is birt. Már az eljegyzés is megvolt, midőn megjött a szigorú parancsolat, s Bartos Pálnak mint lovas insurgensnek be kellett vo­nulni a nemes Veszprémvármegye nemes Regi­mentjéhez, melynek parancsnoka akkor méltó­ságos gróf Zichy Ferencz ezredes-kapitány ur volt. A bucsuzás keservein túlesvén Bartos Pál, Pápán, majd pedig a gvőrmegyei Téthen — akkor úgy írták, hogy Teét., — gyakorolta magát a harci mesterségben, közbe-közbe kül­dözvén szerelmes leveleit eljegyzett mátkájának Vámosra. Azonközben elérkezett a szomorú emlékű 1809-ik esztendő, s vele a győztes francia ármádia! Nemes Vámos községében már-már a ka­szákat fenegették az otthonmaradottak, de nem a franciákra, hanem a közelgő aratásra, lévén junius közepe; — Bartos Pál insurgens pedig az ő nemes Regimentjével azidőben, junius 12-én, gyors ügetésben vonult a Győr, illetve Szabadhegy felé vezető országúton, hogy a franciákkal megütközzenek. Meg is ütköztek junius 14-én, a szabad­hegyi síkon, a Bencések gazdasági majorjai közelében, hol manapság is márvány obeliszk, ennek tetejében a francia sas hirdetik a fran­cia fegyverek dicsőségét, az obeliszk oldalaiba vésett száz és száz név pedig az elhullott hő­sök neveit! Nemes Bartos Pál lovas insurgens neve nem került az obeliszkre, mert ő is, mint szá­mos társa, eldobván kardját, hátat foiditott a csatatérnek, s az ezred zászlójának, s valóban lóhalálban haza iramodott Vámosra, kedves Eszterjének ölelő karjaiba. S ezt nemes Bartos Pál nem jól cselekedte! Mert 6 heti boldogság után, ame!ybe azonban félelem és rettegés is vegyült, egy szép napon megjelent Vámoson Mihálykó Antal lovas strázsa mester ur egy lovas komandóval Ugodból, s nemes Bartos Pál szökött lovas in- surgenst és többi szökött vámosi földiéivé! együtt Pápára a Nemes Regiment S í á b-jához kisérte. Bartos Pál tehát „az Hadi álló Törvény­szék színe“ elé került. Hiába volt a szépséges Eszter siránkozása és könyörgése, ki apjával nemes Horváth Dá­niel törvénybiró úrral személyesen ment el Teétre az ott állomásozó Ezredes-kapitányhoz ; s hiába volt a hivatalos testimonium, melyet nemes Vámos község, ugyancsak a törvénybiró aláirásával és úsúális pecsétjével ellátva kiállí­tott, s a haditörvényszékhez felküldött, bizo­nyítván, hogy Nemes Insurgens Bartos Pál oda­haza hideglelésben feküdt, s mely igy szól : Alulírottak presentibus cognoskáljuk, hogy Nemes Vámosi Helységben lakó, Nemes In­surgens Bartos Pál idehaza létiben, Hideg ke­lésben feküdt négy hetekig és azért nem me­hetett vissza, mostan pedig megegészségesed- vén, visszaindul az Nemes Regementhez, min­den halogatás nélkül, melynek nagyobb Bi­zonyságára, adjuk Subscriptiónkat és usuális pecsétünkéi megerősített Testimoniális Leve- iünket Vámoson Die 18 aug. 1809. Nemes Hor­váth Dániel törvénybiró. Bartos Pál kihallgatása alkalmával azzal

Next

/
Thumbnails
Contents