Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-09 / 45. szám

1907. november 9. VESZPRÉMI ELLENŐR (45. szám.) 3. oldal. Ezután Zsebö József a Dréher-sör- főzdériek egy levelét mutatja fel, melyet egy igazgatósági tag irt alá, s melyben az foglaltatik, hogy Berger székesfehér­vári sörraktáros nem is kapott a Rész­vény sörfőzdétől felhatalmazást arra, hogy a sörfőzde nevében az ipartestülettel tár­gyaljon. Dr. Benkö ügyész közli, hogy Ber­ger igenis meghatalmazottja a Részvény­sörfőzdének, s ezt aznap reggelén Benkő távbeszélőn tudta meg a sörfőzde igaz­gatóságától. Cservény elnökre vonatko­zólag kijelenti, hogy Cservény nem ügy­nökösködött senki mellett, hanem igenis, jóindulattal van a Részvény-sörfőzde iránt, melynek sörgyártmányát hosszú évek óta Siófokon levő előkelő szállodájában méri, s mellyel vendégei mindig meg voltak elégedve. Berger székesfehérvári sörraktáros kijelenti, hogy 1908. január 1-én meg­nyitja Veszprémben a sörraktárt. A közgyűlés ezután a Részvény­sörfőzde mellett döntött és elfogadta Berger ajánlatát. A közgyűlés második tárgysorozati pontja a Berger által meghozott sörmin- ták megízlelése lett volna, de miután a Koronában a sörök megcsapolását nem ! engedték meg, a sörök kóstolását a gyű- - lés végére halasztották. A záróra tárgyában egy év előtt megalkotott, s a vidéki korcsmárosok által sérelmesnek talált szabályrendelet megváltoztatása tárgyában az ipartársulat elnöksége indítványozta, hogy felterjesz­tést fognak tenni a megyéhez, hogy a záróra nyáron 11, télen 10 órakor legyen. ; Az ügyész hangsúlyozza, hogy a vi­déki megyebizottsági tagokat ezen esz­mének meg kell nyerni, s a decemberi megyegyülésen a záróra meghosszabbí­tása mellett szavazni. Neumann Gyula a korlátolt ital­mérők ellen kel ki és sürgeti az elnök­séget, tegyen valamelyes olyan intézke­dést, hogy a visszaéléseket elkövető kor­látolt italmérők megrendszabályoztassanak Dr. Benkö kijelenti, hogy ha panasz van, az elnökség mindig megteszi a szük­séges intézkedéseket. A pénzügyigazgató­ság igen szigorúan jár el a visszaélések­kel szemben, de hát a miniszter legtöbb, sőt minden esetben kegyelemből elengedi a bírságot, s az italmérést visszaadja a megbüntetett visszaélőknek. A gyűlést ezután befejezték s a volt Kreutzer-féle, most Jákóy Pongrác ven­déglőjében. Az ipartestület több tagja sört kóstolni ment. A bemutatott sörök úgy színre, mint izre kitünőeknek bizonyultak. Sokkal kellemesebb italuak, mint az itt fogyasztásban levő egyébb sörök. Való­ságos pilzeni utánzatok, s ha a Rész­vény-sörfőzde valóban és állandóan ké­pes leend a bemutatott sörhöz hasonlóval vármegyénk vendéglőseit ellátni, úgy csak­hamar kiszorítja a többi söröket, mert természetes, hogy mindenki az olcsóbb sört fogja mérni, ha máskülönben az jó és kellemes. CSARNOK. Ottó élete és halála. Irta: A. Z. Nálunk, a külső városban, csütörtökön és pénteken szeretnek meghalni az emberek, hogy vasárnap lehessen a temetés. Mert a vasárnap munkaszünetje épp úgy hozzá tartozik a teme­tés diszéhez, mint a fáklyafény meg a muzsika. Mit ér a leggyönyörűbb temetés is, ha nincsen közönsége ? És pénteken egész tolakodás van, hogy ki haljon meg előbb. A legügyesebbek úgy in­tézik a dolgot, hogy az ő temetésükre vasár­nap délután háromkor vagy négykor kerüljön a sor. Ezek a gála-temetések. Ilyenkor a gyászoló gyülekezet megsza­porodik a kiránduló közönséggel. A halottat, a többi szobaur kívánságára, leviszik a lakásából az utcára, ha lehet: a Kálvária-térre; s mialatt a kiséret átlépked a síneken, a villamos ille­delmesen várakozik. A pap jön, lát és győz; aztán Szent Mihály lova megindul a kőbányai temető felé. A gyászoló gyülekezet gyalog kö­veti ; az egyleti omnibusz csak a dekórum ked­véért bukdácsol a menet után. De a halottas kocsi mellett fáklyások lépdelnek, s odább a veteránok zenekara Dom Sebastian gyász-indu­lóját fújja. Némelyik halottnak a kedves nótáit is el- játszszák. Végre elérte, hogy egyszer kimulat­hatja magát. Az emberek különböző okokból halnak meg. A legtöbben puszta kénytelenségből. Ná­lunk. a külső városban, nem igy van. Nálunk sokan azért halnak meg, mert nem tudnak oko­sabbat tenni; mások időtöltésből, a legtöbben a szép temetésért A halál egy ünnepélyt ígér nekik, amely­nél ők a fő-személyek, nagy sokadalmat, bá­muló közönséget, fáklyát és zeneszót; s mind­ezt az ő tiszteletükre. És a halál becsületes fickó, aki megtartja szavát. A szép temetés olyan öröm, amelyre bizton számíthatnak, ha az egy­letben pontosan fizetik a tagdijakat. Azért men­nek oly boldogan a temetésekre, mert bizonyo­sak benne, hogy annak idején ők is számít­hatnak erre az ünneplésre. A temetés az egész külső város öröme. Az esküvő már csak kevesek mulatsága, mert az esküvő drága. A vőfélyek sokat esznek, s a kétlovas komfortáblik megfizettetik az időt is, amikor az ember nem ül a kocsiban. Az eskü­vőt rendesen egy-egy könnyelmű pillanat s ne­vezetesen : nagyobb fokú heveny alkoholmérge­zés szokta megelőzni a vőlegény részéről. Az­tán az esküvőben csak az ér valamit, hogy az uj pár lefotografáltatja magát. A narancsvirágos menyasszony odaállítja maga elé mind az öt gyerekét, a vőlegény a helyzethez illő tisztes ábrázatot vág, s a masina egy pillanat alatt megörökíti a menyasszonyi fátolt, a narancsvi­rágot és az egész családot. Az esküvő inkább csak a gyerekek egy nagyobbszabásu karácsonya, s az élet három nagy momentuma közül egyes-egyedül a teme­tés az, amelynek ünneplését át szokás adni a nagy nyilvánosságnak. Mert ha esküvő ritka és sziikkörü, a születések dolgában már éppen a legnagyobb homály szokott uralkodni. Mi például azt hittük, hogy az Ottó a negyedik emeleten lakó esztergályos-legénynek a fia. Ez a hiedelem nem volt minden alap nélkül való, de kiderült, hogy az esztergályos­legény nem volt Ottónak az apja, sőt kiderült az is, hogy az öreg asszony is csak mostoha anyja volt Ottónak. Ottó úgy maradt rá az el­sőtől, aki nem tudni honnan hozta. Igen hamar készen leszek az Ottó életé­nek elbeszélésével. Mint nálunk, a külső vá­rosban már egyátalán szokás, Ottó is csak a halálával tett szert némelyes nevezetességre. Nem rajta múlt szegényen, hogy nem si­került az élet színpadán feltűnést keltenie. A házban kikötött minden cseléddel s igen rossz fiú hírében állott. De ezen a módon a mi tá­jékunkon bajos érvényesülni. Nemcsak feltűnnie, megélnie sem sikerült. Az urias néven kivül fölötte keveset örökölt a földi jókból. Télen-nyáron egy szál zeke volt rajta, s ez a vékony zeke addig járt az isko­lába, míg egyszer alaposan átjárta az északi szél. Még akkor is hallgatott róla a krónika, mikor már deliriumban feküdt a szobájukban. Életének erről az utolsó és rövid időszakáról csak egy incidens került nyilvánosságra. A dok­tort elhívták, de a háznépnek munkára kellett menni, s Ottót egyszerűen becsukták fantazma­góriáival. A doktor eljött, de nem tudott a be­teghez bemenni. Az egyleti doktor ur haragját nem írom le, tessék elképzelni. Mikor újra előkerült, Ottó már csak hébe-hóba volt rongyos kis eszméle­ténél, s egy született mezítlábas makacsságával vonakodott a doktor ur kérdéseire értelmes fe­leteket adni. A doktor ur úgy taláita, hogy Ottó aligha tagja a nemzeti kaszinónak, s azzal fenyege­tőzött, hogy ha meg nem embereli magát, a tettlegesség mezején lesz kénytelen találkozni vele. Minthogy fenyegetését nem váltotta be, az incidens nem keltett semmi szenzációt, s azóta már elfelejtődött volna, ha Ottó véletlenül meggyógyul. Ottó azonban oly engedetlen és rossz fiú volt, hogy meghalt. Gyertyákat gyújtottak meg mellette, a ház összes asszonyai bementek hozzá, egyszerre mindenki róla kezdett beszélni. Ottó meghalt. És itt kezdődik az ő históriájának neve­zetesebbik része. Egyszerre nyilvánvalóvá lett, hogy Ottó a legszebb halott a világon. Sőt kitudódott az is, hogy életében is'nagyon szép fiú volt. Sz-p, jó és barátságos fiú. Mindenki tudott miami kis történetet, mely kétségtelenné tette, hogy Ottó maga volt a szívesség és az előzékenység. Ottó egyszerre barátja lett mindazoknak, akik nemrégiben még pofonokat ígértek neki. A látogatók egymásnak adták a kilincset, s megegyeztek abban, hogy Ottót szépen kell eltemettetni. Előbb csak a negyedik emeleten beszéltek róla, de másnap már az egész ház tele volt életének és halálának apró körülmé­nyeivel. S az egész ház előre örült a szép te­metésnek. Mindenki hálás volt iránta, hogy oly jó volt, s lehetővé tett egy újabb megható ünne­pélyt. A negyedik emelettől a pincelakásokig mindenki büszke volt a ház halottjára, A temetés délelőttjén Ottó oly nagy em­berré vált, a milyen észrevétlen, üldözött kis lény volt világéletében. Ottó soha, lázas álmai­ban sem ábrándozhatott ekkora világhírről. Vasárnap délután, fáklyafény melleit te­mették el; a veteránok Dom Sebastian gyász­indulóját fújták s az egész ház kikisérte a ko­porsóját. Egy babvirágos ruháju uriasszonyka, a harmadik emeleti órás felesége, aki sokszor leküldötte a kis fiút a fűszereshez, meg is siratta. Ó, hogy bámult volna a szegény Ottó, ha véletlenül, mint Dom Sebastian a tulajdon gyászszertartását, megláthatja vala ezt a teme­tést ! De az egyetlen jóról, amely vele történt, az első jóról, amelyet irigyeltek tőle, nem is álmodott soha. Főüzlet: Kossuth Lajos-utca sarok (a veszprémi takarékpénztár bérpalotájában). Fióküzlet: Fő-tér. Pósa-féle könyvkereskedés mellett. Ajánlja naponta frissen vágott sertéshúsait. Kifogástalan I. rendű olvasztott zsir kg. 1 kor. 60 f. Háj és vastag zsirszalonna, füstölt húsok, min­dennemű kalbász- és hurka-félék. — Kitűnő zamatu sonkák. — Naponta frissen készült tormásvirsli és szalfalédé. — Különféle hideg felvágottak nagy választékban. — Elárusitás nagyban és kicsinyben. — Vidéki megrendelések lehetőleg gyorsan és pontosan eszközöltetnek KIFOGÁSTALAN TISZTA KEZELÉS ! MÉRSÉKELT ÁRAK ! GYORS ÉS PONTOS KISZOLGÁLÁS !

Next

/
Thumbnails
Contents