Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-27 / 4. szám
1907. január 27. VESZPRÉMI ELLENŐR (4. szám.) 3. oldal. utáni vágyból állását, mellyel munkája révén összeforrott, elhagyja, vagy áldásos munkájában ez a vágy csak meg is zavarja? Tapasztalaton alapuló erős hitem, hogy a vidék kívánja a legkiválóbb tanítókat: tehetségben, a munkakedvben és hivatásának átérzésében is a legkiválóbbakat s kiket a nekik való helyen megtartani, munkakedvökben megerősíteni nemcsak kulturális, hanem nemzeti érdek is. Városon egy jó vezető mellett beválik a tucatember is, de falun, hol az iskolai teendők mellett, a szociális munka a maga sokféleségében gyakran csak egy ember vállára nehezedik, a legkiválóbb tanítóra van szükség, kit ne zavarjon a nagyobb fizetés gondolata s az igazság érzetéből fakadt keserűség és lehangoltság. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha bárhol működő tanító fizetése, úgy a kezdő, mint végső fokon, egyenlő. Az egyenlő tanítói fizetést nemcsak a falusi tanítónak a köz érdekében való teljes anyagi függetlensége teszi szükségessé, hanem szükségessé teszi a falusi élet sokféle nehézsége is, mint pl. a ruházatnak és igen sok élelmicikknek a városról való beszerzése, hogy ne is szóljunk róla, hogy a falusi tanítóknak is kell gyermeket neveltetni, ami mindenesetre több kiadással jár, mint a városi tanítóé. Káros a három fizetési fokozat különben azért is, mivel ez a tanítókat falusi és városi (Bach-korszak) tanítókra osztja, holott ez a tanítói közszellemnek van kimondhatatlan nagy kárára. Annak a tanítói közszellemnek ugyanis, mely az egységes magyar nemzeti kultúra munkájához feltétlenül szükséges; melyen épül a nemzeti egységnek nemcsak gondolata, hanem maga a magyar nemzeti egység is. Ez a nagy és fenséges cél kívánja, követeli a tanítóság kasztokra való osztásának a mellőzését. Ezek alapján tiszteletteljes kérelmem a tekintetes Törvényhatósági bizottsághoz a következő : Méltóztassék magáévá tenni Csanádmegye határozati javaslatát, ezt megtoldva: 1. Az állami tanítók fizetésrendezésénél, a bármely jellegű iskolánál, tehát nemcsak az állami iskolánál, eltöltött összes szolgálati évek beszámítását. 2. A három fizetési fokozat helyett a — Feltétlenül, ha ajánlatod kedvező lesz. Oda is telepedett aztán báró Fiáth családostul. A vörösberényi kastély egy előkelő úri ház lett, ahol a megye szine-java élvezte a házi ur baráti vendégszeretetét. A báró rokonságán kívül legtöbbet fordultak ott meg Késmárky József, Rozsos István és a volt kir. fiscális. A kastély valamikor barátklastrom volt. A nép száján sokféle kisértetes mesék jártak róla. A mire persze a háznak felvilágosodott, magas műveltségű lakói semmit sem adtak. Egy ízben azonban a báró odaköltözése után nem sokára, éjféltájban zörgést, lánccsörgést hallott a cselédség a folyosó végén levő éléskamrában. Az értetlen cselédnép fantáziája persze mindjárt rémképeket látott; annál is inkább, mert a jelenség majdnem minden éjjel ismétlődött. Eleintén nem mertek szólani; végre azonban, éppen az alkalommal mikor a volt kis fiscus is vendégül volt ott, ennek a jágerja elárulta a dolgot az uraságoknak. A két jóbarát azonnal elhatározta, hogy kikutatja a jelenség okát. A cselédségnek szigorúan mpg lett parancsolva a legnagyobb titoktartás, ne hogy a báró kis gyermekei tudomást vegyenek a dologról s megrettenjenek. Vacsora után, midőn a család visszavonult, feküdni küldték a cselédeket és elhelyezkedtek a folyosón a kamaraajtaja előtt. Éjfél felé csakugyan ismét hallható lett a zörgés és lánccsörgés. Azonnal kinyitották az ajtót- s a náluk volt tolvajlámpával besiettek magyar tannyelvű iskolánál működő tanítók csak egy fizetési fokozatba, a XL, X. és a IX. fokozat első fokozatába osztassanak, még pedig úgy, hogy a végfizetés úgy falun, mint városon egyenlő legyen. 3. A városi családos tanító drágasági pótlékot kapjon. Tiszteletteljes kérésemet — bár nem megbízásból — a Tekintetes Törvényhatóságnak mindig az igazságot kereső és azért küzdő nagy és nemes, hazafias leikébe helyezett teljes bizalommal teszem le a Tekintetes Törvényhatóság előtt s kérem annak meghallgatását. Herend, 1907. január hó 21. Kránitz József, áll. isk. tanító, a veszprémvármegyei általános tanító-egyesület főjegyzője stb. Borsszemek. Eltűnt karhatalom. — Bölcs Salamon mondása. — Díszruha le, díszruha fel! — Az újságírók asztala. — Hol subickolták utoljára a vármegye urainak sarkan- tyus csizmáit. — Klasszikus idézetek. — A „Csikfogók.“ — Báj-táj kéjviolák. — Villamos frigy. Örömmel konstatáljuk, hogy a f. hó 16-án megtartott megyegyiilésen nem volt ott a karhatalom. A diszruhás, felfegyverzett főispáni huszár nem volt a gyülésteremben. Örülünk neki. Csakhogy bölcs Salamon mondásaként: „Minden jóban van valami rossz...“ Abban a jóban, hogy a huszár elmaradt a gyűlésről, az a rossz van, hogy a magyar díszruha is elmaradt; ismét csak a gehst hintri frakk izléstelenkedett ott. Vagy talán a szücs-mester késedelmeskedett, akinél a molyok ellen van verwahrungban ? — No de vigasztaljuk magunkat A fát sem vágják le egyszerre. A huszár már levetkőzött; talán az urasága majd felöltözik. * * * Különben, úgynevezett „Újságírók asztala“ is volt a gyülésteremben. Valahol az ajtó mellett. Ütött-kopott, csupasz jószág. Valami szúette maradvány, amilyenen az uraságok ambitusán, a csavargó peregrinusoknak szokott a mezitlábos szolgáló, ételmaradékokat felszolgálni. Rendeltetésére arról lehetett reáismerni, hogy egy fél árkus papiros volt reávetve s arra kék ceruzával reá kaligrafi- rozva: „Újságírók asztala.“ Ám a laptudósitók közül, senki se vette igénybe. Nem kértek a megtiszteltetésből, sőt mint halljuk, mozgalom indult meg, hogy deputáció utján kérjék fel a nemes vármegyét, hogy ama diszbutordarabot helyezze el a kamarába. Átvizsgáltak mindent, de nem találtak semmit. A vendég azonban észre vette, hogy a kamara közepén a gerendáról lefüggő láncos mázsa serpenyői, illetve fa- hidjai himbálódznak. Ezen megfigyelés, melyet barátjával is közölt, azon meggyőződést keltette bennünk, hogy ott benn okvetlenül valami élő állat okozza a zajt. Másnap és rmhány napig azután is lesbe álltak minden eredmény nélkül. Végre akként cselekedtek, hogy a kamara ajtaját előre feltárták, hogy a legelső neszre besiethessenek. ügy is lett. Amint az első zörej hallatszott, azonnal benntermettek s a tolvajlámpa fényénél egy házi nyulat láttak a mérlegrp, onnét pedig az élelmi szerekkel, gyümölcscsel megrakott ál vány ra ugrani. Mpg volt tehát fejtve a rejtély 1 Valamelyik nyulacska az istállóból beszöKött az éléskamarába s ott nagyon jól érezvén magát, estén kint előjött lakmározni. De csak akkor, midőn már a ház elcsendesedett, ami — a család későn térvén nyugalomra — rendszerint éjfél felé volt. Egyébként egy lyukban tartózkodott, melyet valamelyik sarok ban, a mindenféle hordók, véndölök és lisztes zsákok mögött ásott magának. (Van ennek a vörösberényi kastélynak még pgy kisértetes története, néhány évtizeddel későbbről való. Talán elmondom, talán nem. Mert a szereplők még élnek, akiknek esetleg kellemetlen lehetne. Akkor azonban már nem báró Fiáth volt a kastély bérlője, hanem Thaly László ezredorvos, most orsz. képviselő, volt a tulajdonosa.) a megyei múzeumban ezen felirással: Asztal, melyen utoljára subickolták ki a vármegye urainak sarkantyus csizmáit! — Erre való! * * * A jó pap is holtig tanul. Hát a hirlaptudó- sitó! Mikor olyan illustris társaságban vesz részt, mint a milyen a f. hó 11-én megtartott világítási bizottsági ülést alkotta! Lehetett ott tanulni sok fajta ,,jogászi véleményta Diesel-motorok szerkezetének petroleumos „ethikáját“. Classikus és modern nyelvtudományt stb. Szóval egy egész Lexikont. Különösen a latin citátumok voltak meghatók. így pl.: „Amicus mio X. amicus mia Y., sed maximus amica mia“ (Frau von Z.) — Hogy a latin olasszal volt keverve, s hogy a him és nőnem nem quadrált? Nem lehet azt csudálni! Hiszen az ember feje, akár mekkora legyen is az, nem elég nagy ahhoz, hogy a sokféle tudomány külön-külön vignettás subládákban legyen benne osztályozva, mint patikában a sok szer. * * * Midőn ezelőtt több mint harminc évvel a magyar nyugoti vasutat építették, egy Téth-\, nagyon is ósdi, de gazdag agglegény földesur ellenezte, hogy a vasutat Téth alatt vezessék el, mert gazdaasszonya állítása szerint kipusztulna a baromfi,, mert a vonatok dübörgése által okozott rázkódta- tás miatt a tojások megzápulnak s nem kelnek ki. Nem is lett Téthnek vasútja; máig sincs. A 16-iki megyegyülésen pedig négy Mar- calmenti megyebizottsági tag — úgynevezett csik- fogó nem szavazta meg a balatonparti vasútra a megye hozzájárulását. Ellene szavaztak: Barcza Lajos Dániel, Balogh Zsigmond, Jeney Lajos és Noszlopi János. Többszöri faggatásra, a megye- gyűlés után kijelentették, hogy nekik nem kell vasút, mert annak zakatolása miatt a csik-ikrák nem kelnének ki a Marcalban s kipusztulván a esik, elpusztul a Csik-fogó is! * .ÍV;:.' >:í * * Két hét előtti lapszámunkban „Szabad szerelem“ cim alatt megjelent cikkünk vegyes érzelmeket keltett. Tudtuk, előreláttuk. Előreláttuk azt is, hogy e miatt sok ártatlannak lészen szenvedése és némely bűnösöknek itt- ott nem önkéntes megtérése, minthogy azonban az irás szavai szerint nagyobb öröm vagyon a mennyekben egy megtért bűnös, mint 99 igaz felett, ennélfogva meg kellett kockáztatnunk, hogy a szolid férjek és felnőtt apákból álló igazak szenvedjenek egy kis házi áristomot, némely bűnösök megtérése ellenében. Reméljük azonban, hogy az igazaknak eme vesztegzára soká nem fog tartani, mivelhogy hisszük, miszerint kötelességtudó és szemfüles rendőrségünk ez esetben nem engedi magát lefőzni mint a bankóhamisitók ügyében, hanem saját hatáskörében fogja eltoloncoltatni a báj-táj kéjvioláit. Az igazak pedig vigasztalódjanak azzal, hogy járvány idején egy kis önmegtartóztatás senkinek sem árt. * * * Mikor két szív örök frigyre lép, bizony megerednek az informátiók jobbról-balról, kérve-kéret- lenül, a házasulandó felek múltjáról, előéletéről, erényeiről, hátrányairól ,s. a. t. Kivált a leányzóra vonatkozólag. A veszprémi Siemens-frigyben az a leányzó, vagy kis özvegy, a Siemens-Schukkert cég, akit- magának a város közönsége kiválasztott. Nos ennek előéletéről szülöttünk már egyet-1 mást, s hallottunk még többet Hogy például Bonyhádon semmikép sincsenek megelégedve a cég szülöttével. Az ivadék nagyon fogyatékos a jó tulajdonságokban, de annál gazdagabb a roszban. Szegzárdon meg nagyon megelégelték! A 2000 lángra alapított villamosmű, a mai 2800 fogyasztót csak amolyan olajmécsszerüen elégíti ki. Az újonnan jelentkezők meg már nem is kapnak a világosság malasztjából. Kaphatnának, ha ismét sok pénzt költhetnének. Minálunk ez nem lesz baj. Tőlünk tellik minden évben ráfizetés. De hát az a bizonyos férj is azt mondta a barátjának, hogy ha nem tetszik is az ő felesége, legalább ne rontsa el a más gusztusát. Mi se rontjuk, csak felemlítjük, nehogy valamikor még ideális világításként tűnjék fel sóvárgó szemeink előtt még a petlóreumlámpás is. Helyreigazítás. Lapunk legutóbbi számának vezércikkében tévesen szedetett ki, hogy a Ganz-cégnek a Diesel-motorokra tett ajánlat 103, illetve 141 koronával olcsóbb a Siemens cég ajánlatánál; mivelhogy nem 103, illetve 141
