Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-14 / 37. szám
2. oldal (36. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1907. szeptember 14. % Kovách Andor által Kenessey főszolgabiró ellen 24 pontból álló feljelentés adatott be. A Kenessey elleni eljárást beszüntető alispáni vég- határozat indokolása, pontról-pontra foglalkozik Kovách vádjaival, s ezeket alaptalanoknak és valótlanoknak állítja. De ugyanekkor az „Indokolás“ önönmagával jut több ízben ellenmondásba. így a 3-ik pontban azt állítja az Indokolás, hogy a vármegye nem ad fát a börtönök fűtésére, mert a rabok a kir. járásbíróságnál helyeztetnek el. így tehát a főbíró nem is használhatta saját céljaira a tüzelőt. Mégis a 4-ik pontban már elismeri az Indokolás, hogy a rabok a főszolgabírói hivatal és helyiségek seprésére esetleg fel használtattak, de semmiesetre sem a főbíró magáncéljaira! — Tehát a rabok nem a járásbirósági börtönben voltak „elhelyezve. “ . Kovách 6-ik vádpontjában azzal vádolja Kenesseyt, hogy a trágyát éveken át az utcán tartja. Az Indokolás erre azt mondja, hogy Kenessey főbíró a trágyát egy fákkal körülvett területen tartotta s azt négy hetenkint eiszállit- tatta. Ezen eljárása még mintaszerűnek is állíttatott ! Kovách azzal is megvádolta Kenesseyt, hogy az 1904. évi apaállatvizsgálatokkai egy- : idejüleg Balatonfőkajáron helyszíni kiszállást ! tartott, s a vármegye terhére felszámított napi •és fuvardíjon felül, itt is felvette a teljes napi és fuvardíjat. Az Indokolás Kováchnak ezen állítását, hivatkozván Kenessey cáfolatára, — szintén valótlannak állítja. Ezzel szemben úgy az általunk betekintett útiterv, továbbá 3748'904. és 4010—1904. sz. hivatalos iratok, mint dr. Pogány Győzőnek a törvényszéki tárgyaláson tett védbeszédbeli nyilatkozata alapján állíthatjuk, hogy Kenessey főbíró 1904. év november 4-én j Balatonfőkajáron apaállatokat vizsgált, de ugyanakkor, 1904. november 4-én, ugyancsak Balatonfőkajáron szikvizgyári helyszíni szemlét is tartott. Ez alkalommal a felvett s Kenessey által is aláirt jegyzőkönyv tanúsága szerint magának 13 korona fuvardijat s 10 korona napidijat állapíttatott meg. Kenessey főbírónak 4099. és 3881—904. számok alatt az alispánhoz beterjesztett jelentései tehát, melyekben azt állítja, hogy az itt említett ügyben Balatonfőkajáron nem is volt, nyilván erős tévedésen alapulnak, s igy az Indokolásnak idevonatkozó, 12-ik pontja is téves. S hogy mennyire téves, igazolja ezt az alispáni Indokolás 18-ik pontja, hol ismét ez áll: „Az 1904. évi apaállatvizsgálati dijakból csak a fuvar- és napidijakat vonta le magának a főszolgabiró (tehát mégis levonta ?), de midőn felhívtam, hogy a pénzt előbb fizesse be és csak az én utalványozásom után vegye fel költségeit, ezen rendeietemnek eleget tett“ ! A Fonciere által állítólag a főszolgabírói hivatalhoz küldött, s 630. szám alatt ígtatott pénz ügyét ma is homály fedi ! Mert az lehetséges, hogy egy beérkezett ügyirat, vagy pénzküldemény tévedésből az igtatóból kimarad, de ha már egyszer az igtatóban előfordul, akkor az az irat, vagy pénz be is érkezett, mert a levegőből senki sem igtat. Az a körülmény pedig, hogy a 630. szám kétszer fordul elő az igtatóban, s a másik 630. szám alatt valami Kallivoda Melánia iparengedély ügye szerepel, épen nem világítja meg a dolgot, legfeljebb csak azt bizonyítja, hogy az illető igtató a Fonciere küldeményét nem látva, valakinek meghagyására igtatott, mint ahogy ez másutt is gyakran előfordul. Korántsem állítjuk, hogy ezt a pénzt Kenessey használta fel, hanem igenis állítjuk, hogy ezen ügy körül is valami nagy rendetlenség történhetett! — A törvényszéki tárgyalás folyamán pedig beigazolást nyert, hogy Kenessey az év 365 napjából, 310—320 napot hivatalától távol töltött. Fia tehát ezen ügyet tekintjük, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy nem egyenlő mértékkel mérték az igazságot, minek következtében elpusztult, szétrobbant egy szegény család, láthatólag ártatlanul, de legalább is nem oly bűn miatt, amelylyel az őt sújtott büntetés arányban állana. Kívánatos és megkövetelendő, hogy ezen borzasztó ügy annyira, amennyire még lehet, megreperáltassék, s gát vettessék a további boszunak, mely kézzelfoghatólag ártatlanokra nehezedik. Értesülésünk szerint Kovács Andor nemes- lelkű és önzetlen védője, dr. Pogány Győző nem is áll meg a félúton, s felviszi az ügyet a legfelső fórumokig. A balatoni borok és a magyar ásványvizek érdekében. Azon intenzív mozgalom, melyet a „Balatoni Szövetség“ a Balaton vidékének fellendítésére folytat, újabb megnyilatkozást nyert az alább közölt felhívásban, melyet Somogy, Veszprém és Zala vármegyék gazdasági egyesületeihez intézett, s melynek hogy sikere legyen, csak tőlünk, mindnyájunktól függ. A felhívás igy szól: i ad 2201907. sz. Balatoni Szövetség. Somogy, Veszprém és Zalavármegyei Gazdasági Egyesület tek. Elnökségének Kaposvár, Veszprém, Zalaegerszeg. A Balatoni Szövetség legutóbbi közgyűlése behatóan foglalkozott azon nem jelentéktelen kérdéssel, hogy a Balatonvidék borának kelendőségét miként volna lehetséges olyan irányba fejleszteni, hogy az a nyaranta folyton szaporodó fürdőző közönségnél találjon nagyobb arányú fogyasztásra. A Balatonvidék borainak elsőrendű voltát nem szükséges a tek. Elnökség előtt bizonyítgatnunk. Az is ismeretes, hogy a Balatonvidék különféle értékű és izü borokat termel s mindenki megtalálhatja itt a kedvére valót. Ezzel J szemben sajnálattal vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy a Balatonvidéki termelők és fogyasztók, illetve a termelők és vendéglősök között nincs meg azon szoros összeköttetés, mely könnyen meglehetne, ha az érdekelteket cselekedetükben távolabbi szempontok is irányítanák. A Balatonvidék vendéglőiben más vidéki, de külföldi borok is vannak nagy számban az italjegyzéken felsorolva. És a Balatonvidék legnemesebb borai eladatlanul hevernek a pincékben, pedig egy kis jóakarattal, csekély munkával lehetne biztosítani a Balatonmenti szőlősgazdák borainak megfelelő kelendőségét. Az iránt keressük meg a tek. Elnökséget, méltóztassék odahatni, hogy a Balatonvidék vendéglőiben csakis Balatonvidéki borokat hozzanak forgalomba és mivel évenként több mint öt millió korona értékű ásványvizet hozunk be külföldről, melynek jelentékeny része a Balaton mellett fogy el, mozgalmat indítani, hogy az itteni vendéglőkben csakis hazai ásványvíz legyen kapható. Mi részünkről szintén közre fogunk munkálni, hogy a magyar termelést az idegennel szemben, háttérbe ne szőriIsák. Fogadja a tek. Elnökség őszinte nagyrabecsülésünk kifejezését. Kelt a Balatoni Szövetségnek 1907. évi augusztus hó 14-én Balaton-Földváron tartott rendes évi közgyűléséből. CSÉPLŐ ERNŐ Dr. ÓVÁRY FERENC titkár. orsz. képviselő, alelnök. ____Veszprém, Halpiac. WE LLNER GYDLA = fogász = ajánlja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt,_ egy fogsor 24 óra alatt készül el és f, ,Í0Sgyökér eltávolítása nélkül, minden fajdalom elkerülésével illesztetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek Veszprém, Halpiac. Borsszemek. Mikvíullói ii irendelés. — Levél Olaszországból. — Igen tisztelt Szerkesztő ur! Bizonyára nréltóztatik reám emlékezni, a „Bús özvegy“-bői, mely azzal végződött, hogy Vig Micivel hymen édes-bájos kikötőjébe beeveztem. Révpartra is szálltunk. Azonban, óh iróniája a sorsnak, a révparton ért bennünket hajótörés! Ne vegye ezt paradoxonnak igen tisztelt szerkesztő ur, de ez igy van és nincs máskép, mint ezt minden özvegy, akár vig, akár bús mondani szokta! Mig Micikém pénzében tartott, vígan keringőztük át a mézes heteket! Azonban a pénz fogytával a méz is kiapadt, mert pénz nélkül a legdusabb kaptárból sem lehet meríteni, még Micikéméből sem ! S hiában zengedeztem Micikém rózsaszínű fülkagylócskájába: „lennél te rózsabimbó, lennék én méh“, — a rózsabimbó zárva maradt előttem, annál is inkább, mert a Micikém körül legyeskedett darazsakkal folytatott versengésben fullánkom is hasznavehetetlenné vált, s igy nem birtam azon fegyverrel sem, amelylyel az irántami engedelmességet kierőszakolhattam volna. De rövid leszek! Micikém a faképnél hagyott, s egy állítólagos zene- müvészszel, aki a hegedülésben már nagy sikereket aratott, Itáliának, mint mondani szokás, kék ege alá szökött. Megnyugodtam sorsomban, mert „az asszony ingatag“, de nem hagyott el a remény, hogy Micikémet még egyszer visszahódítom, ha majd szeladonja kifogy a pénzmagból, én pedig addig művészetem révén ismét megtöltöm zacskómat, amolyan jófajta körmöczi huszkoronásokkal. Reménységem ez utóbbi tekintetben kábának bizonyult, mert Veszprémben nincs szükség táncmesterre, s ott mindenki úgy táncol, ahogyan neki egy-két nagy ur fütyül! Keresetem tehát nem lévén, én is fütyültem Veszprémre, s Budapestre utaztam állást keresendő. Itt a Mátyás Király kávéházban olvastam szerkesztő ur becses lapjának legutóbbi számát, melyből arról győződtem meg, hogy manapság legkellemesebb állás az ügyészi. Nem kell hozzá sok vizsga, sok tudomány, még csak a Dr. (doktor) cim sem; csak egy kis, hogy ne mondjam szűk látókör, s kellő érzék arra, hogy az amúgy is elhatalmasodott sajtó ellen minél több vádat lehessen emelni. — Dictum, factum, összeköttetéseim révén felcsaptam müvádlónak! — Azért mondom, hogy mű, mert én mindenben művész vagyok. Most Olaszország kék ege alatt vagyok, még pedig közel Micikémhez, Palermóban, hova fontos állami érdekből lettem kirendelve! A sajtó megfékezésével bíztak meg. Azzal tudniillik, hogy Olaszországban nyomozzak ki valami Boccaccio nevű novellairót, aki sajtó utján köz- erkölcsiségbe ütköző vétséget követett el. De tartsunk sorrendet! A kirendelő végzés kézhezvétele után, Veszprémbe utaztam, hol a bejelentő-hivatalnál tudakozódtam a fennt nevezett novellairó ki- és holléte után. Itt megtudtam, hogy az illető 1313. évben Firenzében született, valamint ott is nevelkedett és hogy később a palermói herceggel barátkozott. Óvatosságból először Palermóba utaztam és felkerestem itt a palermói herceget, a ki nem gyanítva látogatásom célját, szívesen fogadott s legelőször könyvtárába vezetett, a hol nagy gyönyörrel mutatta meg Boccacciónak dísz- kötésti összes müveit. Nekem sem kellett több, mert láttam, hogy a veszprémi bejelentő-hivataltól nyert adatok megfelelnek a valóságnak. A hercegtől megkérdeztem, hol találkozhatnám a Kitűnő Íróval. Ő fensége erre határozottan válaszolni nem tudott, mert — úgymond — ez a Boccaccio minden órában máskép öltözködik. Csak annyit mondott biztosan, hogy a novellairó mostanában egy novellára gyűjt anyagot, valami Lam- bertuccio nevű kádármester feleségénél. A hercegtől távozva, azonnai telefonáltam dr. Komjáthy László rendőrkapitánynak, hogy a palermói herceg könyvtárában levő Boccaccio- gyiijteményt foglaltassa le. Eddigi eljárásomban nagy segítségemre volt dr. Csupasz Béla, aki minden felszólítás nélkül elkísért utamon, s a ki valósziniileg védője lesz Boccacciónak, ha sikerül őt elfogatnom!
