Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

VESZPRÉMI ELLENŐR

3

helyi takarékpénztárból vette ki. — Az alapítási költségek akkor 38,000 koronára rúgtak, melyeknek fedezését az időközben vezérigazgatóvá megválasztott Udvary vállalta magára. — Ezen időre esik Udvary választási költségeinek kifizetése is, melyek 40.000 koronát felülmúltak.

Időközben esedékessé váltak a Schmalznak kifizetendő betétrészletek is, s Udvary kénytelen volt anyósától és sógorától Barthodeiszky Béla beledi földbirtokostól nagy pénzösszegeket kölcsönözni, melyeket^betétként az intézetben elhelyezett.

Udvary ezáltal most már egyedüli ura volt a takarékpénztárnak. Az öt igazgatósági tagból, három az ő családjához tartozott.

Ezidőben ismerkedett meg Udvary, Sul- kovszky Ida hercegnővel, ki férjétől dr. Tagányi Sándor ügyvédtől különválva élt, s akibe Udvary egyedüli reményét helyezte, hogy zilált pénzügyeit rendezhesse.

Ha ugyanis a Tagányi és Sulkovszky családok közt egy budapesti kir. közjegyző előtt kötött egyesség, a Bonn-i gyámhivatal által, január hó folyamán helyben hagyatik, akkor Udvarynak kínos helyzete előnyösen megváltozott volna.

A közjegyző előtt kötött egyesség a következő érdekes pontokat tartalmazza: /. Sulkovszky József herceg a gondnokság alól felmentetik. Megtartja minden birtokát és Magyar- országon lévő uradalmait. Egyidejűleg válópert indit a herceg, — felesége eilen. 2. Az öreg hercegnő és leánya Tagányi Sándorné megkapják a Sulkovszky család aradmegyei birtokait.

3. Mindkét hercegnő csak az erdőségeket tartják meg, s a 4 millió korona értékű földeket átengedik a kis Tagányinak, kinek vagyonát a jövőben is dr. Tagányi Sándor fogja kezelni.

4. A hercegnők eladják aradmegyei erdőségeiket 6 millió korona értékben egy bécsi bankcsoportnak, s mindketten 300.000 koronát bocsáj- tanak Udvary rendelkezésére ügyeinek rendezése végett. 5. Sulkovszky József herceg halála után Ida hercegnő még körülbelül 12 koronát kap. 6. A dr. Tagányi Sándor és Sulkovszky hercegnő közt kötött házasság, kölcsönös megegyezéssel felbontatik.

Ezen egyességet úgy az érdekeltek, mint a gondnok, alairták.

De hát máskép történt. Udvary előbb lep- leztetetett le, mielőtt az általa óhajtott boldogság révpartjain kiköthetett volna! Eddig már bizonyára kikötött — Amerikában.

1907. január 6.

_______________________

Bo

rsókás hus-szemek.

Egy nagyon is naiv olvasónk, azt a bamba kérdést intézte hozzánk, hogy miért teszik a húst hüsre? Mi első pillanatban azt hittük, hogy talán valami Hús nevű egyénről van szó, akit hüsre, vagy hűvösre tesznek, s ily értelemnek

— Mit csinál itt? kérdem.

— Pörölök, — feleli ő.

— Kit porolt be ?

— Engem pöröltek be Én mindég alpö- rös vagyok. Csak egyszer voltam fölpörös. Akkor is azért, mert pofoncsaptak.

Az e napi gyűlés további folyamában, minden nagyobb emotió nélkül folyt le. — A főispáni ebéd után kirándulások történtek Arács, Csopak és Balatonfüredre. — Almádi még akkor nem játszott szerepet. — Nem volt fürdőhely, csak egy hely, ahol nyáron fürödni lehetett a Balatonon. -- Később kezdettek a veszprémi urak ott szőllőket szerezni, villákat építeni. — Abban az időben a legnagyobb szőllő telep a Suly-féle volt. Az első lendületet Véghely Dezső szorgoskodása adta meg Almádinak, aki ott később szőllőt, v'Mát szerezvén, részvénytársaságot alakított. Maga is ott nyaralt családjával együtt s hogy ugymondjam — sajátkezüleg csinált ott mindent. — A fürdőház, sétány, ültetvények mind az ő kezdeményezésére készültek. A vendégeket is csakhogy nem úgy fog- dozta. — Jöttek is lasacskán. — Kényelemről biz ott szó sem lehetett. — Laktak egy-egy pincéből hevenyészett s villa névre keresztelt hajlékban. — A legtöbb ezek közül fából, deszkából készült. — Melegek voltak akár a bibliai három ifjak kemencéje. — Amelyik a Balaton- parthoz közel feküdt, azon fölül szúnyogokban is bővelkedett. — Nem hétköznapi szúnyogokban, hanem olyan óriás fajtákban, mint a fél

megfelelő választ adtunk a kérdezőnek. Az illető azonban újból ismételte kérdését, határozottabban körvonalazván azt. Mi azt válaszoltuk, hogy azért, hogy meg ne biidösödjék! A kérdező újból hozzánk fordult, tudni akarván, miért teszik a büdös húst hűvösre? Válaszunk az volt, hogy a büdös húst nem teszik jégre, hűvösre, hanem egyszerűen kidobják. Mert hát tényleg van ilyen hús is! Erre aztán több kérdést nem intézett hozzánk a húsra éhes kérdező.

Húsról lévén szzó, az eszmetársulat révén (de nem ám a büdös hús révén) eszünkbe jut Hús, vagy miként a Népakarat több Ízben irta: Hussssss, a Devecserből ide szörkesztett, s városunk megbotránkozására Sándorfi Ignác városi főtisztviselő által és neve alatt összegorombitott

V. N. cimü ollózmány tulajdonosa. Hús a Gyula; valamikor Julius Fleisch, aki most rettenetes döhösös mireánk, mert múlt heti lapszámunkban vele foglalkoztunk.

Okádja is most hatványozott erővel a de- vecseri iszapkráter a moslékot felénk, s a kráter tulajdonosát valóságos Berzekker düh fogta el ellenünk.

Ez is mutatja Julius Húsnak fejetlenségét. Lám ő 14 hét óta folyvást gyaláz minket, s mi még sem hederitünk reá, — csak feljelentjük, egyszer felfüstöltetjük, másszor hűvösre tetetjük.

Azt azonban ismételjük, hogy elemi iskola végzettséggel biró, s lakatos inasból lett ször- kesztő által összeollózott lapra Veszprémnek szüksége nincsen.

Értse meg ezt végre valahára Julius Hús! Ki az ördögnek fog az ő lapja szellemi táplálékot nyújtani? Taláncsak nem gondolja, hogy az az ügyvéd, orvos, pap, hivatalnok, művelt kereskedő és iparos, kinek valamennyinek több tanultsága van mint Julius Húsnak, az ő ollózott lapjára előfizet, vagy azt olvassa, ha mindjárt Sándorfi ur is a főmunkatársa, a szerinte jeles hírlapiról A gorombaságaitól pedig a kutya se fél! Addig gorombáskodik, mig valaki fel és alképen nem üti és Veszprémből hatóságilag ki nem tessékelik, mert itt eddigelé még csak adót sem fizetett, — s nem idevaló lakos. Oly emberre. ki a társadalmi békét megakarja rontani; aki mindenkit legyalázott már, szükségünk nincsen! Kérdezze meg bárki is, van-e Czellben, Devecserben tisztességes úri ember, akit már Julius le nem piszkolt. Bírókat, papokat, orvosokat, ügyvédeket, kereskedőket és iparosokat. S hány embert támadott meg ok nélkül városunkban.

Ne izéljen Julius! Szedje sátorfáját, s itt ne feledje valahogyan felszabaduló levelét, 5 ... kötőjét és szagos láb elleni gyógyszerét, s menjen vissza oda, hol még oly boldog, arkádiai viszonyok vannak, hogy „hölgyek“ által Kolompár Erzsi nevű cigányasszonyoknak ajándékozott, s itt meg nem nevezhető helyről nyert „hajszálak“ nyomán fazékszámra adja fel magát a

ujjom. — Meg ha száraz nyár volt, a mocsár szag is kínozta a vendéget.

Hagyján! Ott volt a Balaton s volt veranda, melyről oda lehetett látni. Az igények akkor nem voltak olyan felfokozottak, mint most. — És volt kedélyes társaság. Legtöbb- nyire ismerős vagy rokon családokból. Ezek mindig együtt voltak. Fesztelenül, parádé nélkül. Kirándulásokat rendeztek Almádi gyönyörű környékének hol egyik, hol másik kies pontjára.

Mindez azonban már később volt. Akkor Bfüred volt az egyedüli fürdőhelyünk. — Nem sokkal volt silányabb mint most. — És most nem sokkal külömb, mint akkor volt. — A társaság azonban más volt. És a mulató kedv is. — Az ország minden vidékéről odasereglett közönség bizonyára kevesebb anyagi gonddal küzdött s több elmulatni való pénzzel rendelkezett mint — néhány kivételével — a mostani. Másként hogy is tudott volna megélni, sőt meg- vagyonosodni az ország bárója: Bizay, a fürdőhely maitre-de pleisir-je?

A hajdani Anna-báloknak csak árnyékai a mostaniak. Az Isten tudja hány vegyes és kettős fogat robogott a nagyvendéglő és Esz- terházy-vendéglő elé? S ama nagy nyaralók udvarára, mint a Horváth ház, Dőry villa sat. akiknek gazdag tulajdonosai akkor még éltek, — sokaknak most már még az utódai is nagyrészt kihaltak, elzülöttek v^agy legalább is elszegényedtek.

Hogy milyen volt a bál iránt az érdeklőszinarany. Menjen haza Devecserbe, hol vig jámbor emberek is laknak, akik az ön Somlyó- vidéki lapját olvassák, s elhiszik, hogy az abban kedves pubijának neve alatt leközölt Petőfi verseket csakugyan a Jenő gyerek irta! — Sőt siessen haza, mert volt devecseri szerkesztője, Zöld, a zöldhasu sajtócsecsemő is elhagyta már önt, s önre s ollójára ott nagy szükség lesz. — Siessen Julius! s kérjen bocsánatot az ön által megsértett Iparos és kereskedő ifjak önképző egyletétől, talán vissza fogadják, ha nem is elnöknek, de legalább diszszónoknak. Hisz ön, aki úgynevezett „fanyelvü“ (hebegő), oly kellemesen tud szónokolni, hogy beszédét nem értik, s igy nem untat! — Tehát Julius! Farma! Hajts!

HÍREK.

— Újévi tisztelgések. Báró Hornig Károly megyéspüspöknél újév napján tisztelgett városunk vezetősége, Szeglethy polgármester vezetése mellett. Nagyszabású újévi tisztelgésben részesült dr. Óvári Ferenc orsz. gyűl. képviselő is.

Megjelent nála a város vezetősége Szeglethy polgármesterrel, ki az üdvözlő beszédet tartotta. Dr. Óvári válaszában jelezte, hogy minden tehetségével előfogja segíteni: 1. A közvilágítás kérdésének megoldását; 2. a csatorna hálózat létesítését; 3. a balatoni vasút kiépítését; 4. a piacrendezést; 5. utcák megnyitását ; 6. a színház és szálloda felépítését.

Tisztelgett dr. Óvárinál a veszprémi tűzoltó testület is dr. Benkő Károly főparancsnokkal az élén. Az üdvözlő beszédre kijelentette dr. Óvári, hogy 20 éves országos tűzoltói elnöki jubileumát azzal óhajtja megülni, hogy az országos tűzrendészed törvény megalkotását minden igyekezetével lehetővé tegye.

A veszprémi 48-as párt is üdvözölte dr. Óvárit az évforduló alkalmával dr. Spitzer Mór alelnök vezetésével. Ez alkalommal szóba, került a 48-as pártnak szervezése is. Dr. Óvári kijelentette, hogy tekintettel a helyreállott országos pártok közti békére s a 48-as párt szilárd állására, minden politikai mozgalom megindítását feleslegesnek tartja.

— Újévi étéi. Megyéspüspökünk újév napján nagy ebédet rendezett a fiatalabb papság részére, melyen azonban néhány kanonok és Vajda Ödön zirci apátur is részt vettek.

— Szilveszteri mulatságok. Városunk nagyszámban meglevő társas körei egyesületei és kaszinói 1906-iki Szilveszter estét is régi szokáshoz hiven megünnepelték.

így a Katholikus-kör, melynek helyiségei zsúfolásig megteltek vigadó közönséggel. Az est minden tekintetben jól sikerült, volt tánc is reggel 4 óráig. A házigazda és háziasszony

dés jellemzi az, hogy a bál napján már nem lehetett egy csokrot kapni. — Minden virág kifogyott. — így járt egy nagy bátyám, aki a bál napján érkezvén, nem tudott megfelelő csokrot szerezni, noha 100 irtot Ígért egyért. — Nagyon mérges volt, mert egy szép leánynak akarta adni, akinek kedvéért voltaképpen jött is el a bálra. — Mikor javában mérgelődik, betoppan hozzá, aki mindenkit ismert, Bizay. Nagyon örvendezett neki, hogy eljött. — Kérdezősködött, tudakozódott, hogy miért olyan rossz kedvű.

— Hagyjon békét báró. Úgy sem tud segíteni, mondja nagybátyám.

— Én ne tudnék segíteni ? Azt szeretném látni! Csak mondja meg mi a baja?

— Hát az a bajom, hogy nem kapok csokrot. — Pedig az okvetlenül kellett volna. — Nem tudom mit csináljak? Blamálva leszek!

s. a. t.

— Ez az egész? Szól kicsinylőleg a báró. Várjon itt reám, mindjárt jövök, — azzal kifordult az ajtón.

Tizenöt-husz perc múlva visszatért, a kezében egy igen szép csokorral.

— Tessék! Itt a bukéta!

— Jaj, aranyos báró! Hol vette?

— Soha se kérdezze azt. Elég az, hogy van. De többet ne mondja, hogy a Bizay nem tud segíteni.

Szólt s eltávozott. — Lehet, hogy úgy lopta. De meghozta.