Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-21 / 29. szám
II. évfolyam. Veszprém, 1907. julius 21. • 29. szám. ff TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. . • '■> ' ..■■■■■> ______________________________' Megjelen ik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98,, a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Az athletikáról.4) Minden kornak, századnak megvoltak az ő nagy emberei, nemcsak szellemi, hanem a fizikai erő tekintetében is. A bibliai Sámson ereje uj testesülésben meg-megjelenik, hol Kinizsi Pál, hol Toldy Miklós, hol Vesselényi alakjában s mi magyarok különösen büszkék lehetünk, mert történelmünk minden korszaka olyan hadverő hősöket mutat fel, kik könnyen verték le más nemzetek óriásait. Botond hire az egész világot bejárta, mikor hatalmas buzogányával rést ütött bizanc kapuján! A mai agy nevezett athleták messze mögötte maradnak a régi hősöknek! Bátor Oposnak, Salamon király nagyhírű vezérének buzogányát ketten hordozták, mielőtt az ellenségre rontott volna vele; Szent László korának legerősebb férfia volt, nagyobb egy fejjel mindenkinél. Nagy Lajos korában Toldi, Mátyás korában Kinizsi volt a nemzet büszkesége. Az erő minden korban dicsőség volt és bámulat tárgya, a romiak ép úgy tapsoltak és gyönyörködtek a gladiátorok élet-halál harcában, mint mi a jelenkor athletáinak modernizálódott küzdelmeik* Szívesen adtunk helyet városunk sporttekintélye, Kükemezey Árpád tornatanár és vivómester ezen cikkének, különösen most, midőn a télen alakult Veszprémi Athletikai Clubb, melynek létesiilését oly rajongó örömmel üdvözölte a helyi sajtó, mi is, már-már el- szenderülőben van. A szerk. ben. A kifejlett erős férfiúi test remek alkotása a természetnek; az elpuhult rómaiak rabszolga-gladiátorokat neveltek csakhogy a férfitest szépségében gyönyörködhessenek. Veleszületett az emberrel a hiúság és az a törekvés, hogy ember társai szemébe hatalmasnak, deréknek, erősnek tűnjék fel, hogy már a puszta megjelenésével is csodálatot, bámulatot keltsen. A vetélkedés, az egymás legyőzésére való törekvés visszanyulik a legrégibb bibliai időkbe, hol a győzelmet mindig a fizikailag erősebb és ügyesebb aratta. Az akkori idők életviszonyai különösen megedzették az ember fizikumát, a folytonos harc, fegyverviselés, vándorlás s a szabadban való tartózkodás edzetté tette a testet, ezért találunk a régibb korokban mi.ndig erősebb és- erősebb embereket. Ma háború nélküli békés időket élünk, a hosszantartó s folytonos nyugalom pedig tespedést szül s elernyeszti az izmokat, melyekre már a ma emberének alig van szüksége, mert állatok, gépek végzik az erősebb munkákat; s igy a létérti küzdelemben kevesebb izomerőre van szükségünk mint a múlt századokban. De az emberi bölcsesség rájött, hogy a fizikai tétlenség, az izmok foglalkozás nélkül való hagyása elsatnyulást, visszafejlődést okoz. A tizenhatodik századbeli könyvek, amelyek Angliáról szólnak, az Angolokról úgy írnak, mint „csenevész, pupos, kajlalábu, satnya népről“ s m Anglia, a fizikai erő tekintetében is talán az osz- szes nemzetek előtt áll; a fizikum, — az izmok foglalkoztatásának fontosságát egy nemzet sem fogta fel oly helyesen s vitte a köztudatba mint az angol. A sport, a testfejlesztés hálunk Magyarországon csak az utóbbi években vett hatalmasabb lendületet; de ez is inkább csak az athletika, az egyes sportnemek különös fejlesztésében csúcsosodik ki, ilyenek a vívás, úszás, futás s az ugrások különböző nemei, amelyekben párját ritkító eredményeket produkáltak aih- leíáink, s a külföldön (még angolokkal szemben is) nem egyszer fényes győzelmet arattak, hatalmas bizonyítékául annak, hogy a magyar fajban ma is megvan az ősöktől nyert erő, ügyesség, csak fejleszteni s általánossá kell tenni a test- gyakorlatokat. A főváros athíetái a legjobb példát szolgáltatják erre, s aki csak némi figyelemmel is kiséri a napilapokat, s azoknak sport rovatait, láthatja nap-nap mellett az ő hatalmas működésüket, s a sport egyletek folytonos szaporodását. Sajnos, hogy a vidéki városok nagy részében (tisztelet a kivételnek) teljesen _____TÁRCA. Eg y nótát. . . Egy nótát kellene dalolnom De nem bírom, de nem bírom; Keserű gúnynak, csalódásnak Átkát magamban hordozom. Oh mért is van szivembe oltva Az üteme, az üteme . . . Ha nem tudom azt eldalolni Amit legjobban kellene. Szigethy Ferenc. A csók. — Befejező közlemény. — Irta : Pozsonyi Gábor. A különféle csóknemek osztályozása. Midőn a csók fogalmáról értekeztünk, megmondtuk, hogy az ajakkal kell azt adni, mindamellett ez úgy is történhetik, hogy csupán egy személy működik, a másik pedig ajakon, homlokon, nyakon, karon stb. fogadja. Csupán akkor ismerhetjük el mindkét fél teljes tevékenységét, ha két ajak találkozik csókra, minek következtében két főosztályt különböztetünk meg: 1. Csókok, mindkét résznek teljes tevékenységével — tényleges csókok; 2. Csókok, egyoldalú tevékenységgel — részben semleges csókok. Eszerint az első számhoz, értékük szerint alulról fölfelé haladva először is az ismeretségi csókokat említjük, melyek ez osztályban a legközönségesebbek és legcsunyábbak, mert a „cup- panás“ játszik bennök főszerepet. Mihelyt emberek barátságos lábon állanak egymással, úgy — különösen az alsóbbrendüeknél — a szokás úgy kívánja, hogy minden összejövetelnél meg- cuppantsák egymást. E cuppanásban bizonyos durva jólelküség és bizalmasság nyilvánul: a csóknak második mozzanata — az érzés, e csókoknál a null-pontig száll le. Miska megfogja Böskét, vagy pedig Pali Miskát, Böske Pannit, üstökön ragadják egymást és gyöngéden cup- pantanak, — az élvezet hasonlít egy darab marhahúséhoz. Az eféle csókokhoz és öleléshez legtöbb alkalmat nyújt valamely baráti lakoma; mihelyt a szeszes italoktól hevült köznapi lelkek nekimelegednek, ünnepi hangulatot öltenek, a nyárspolgárból világfi lesz, ki az egész világot szeretné keblére ölelni és ily hangulatban néhány tucat csók nem jön kérdésbe. Ezek a csókok olyanok mint a rézpénz, nagydarabokban verik, nagyon csörögnek de értékük nincs. Ha az ismeretségi csókok a rézpénzhez hasonlítanak, úgy a rokoni csók az ezüst váltópénzt képezi, ebben nemes érc is van, csakhogy a naponkénti használat elkoptatja. Az együttélés szokása eltompitja az érzelmet s így az ilyen csókok, mert az ember nem sokat gondolkozik mellettük — nagyon természetesek, mint maga a rokonság — és izük rendesen nagyon józan, azaz, hogy nincs izük. Ami a baráti csókot illeti, ez szigorúan megkülőnböztetendő a barátságos csókoktól; ez utóbbiak az első fajtához tartoznak és köznapiak. A baráti csókba szívélyes érzelem teljes öntudata vegyül, a csókot szívesen adják és szívesen is veszik, ezek tartalomdusak és teljessu- lyuak, mint a Mária Terézia tallérok. Térjünk most már a szerelmi csókra, a vonzalom aranypénzére. Ez teljes súlyú, valódi és ízletes. Nincs körülmetélve, olyan mint az ujveretü körmöci arany. Van-e szív, mely hevesebben ne dobogna, van-e ajak, mely főnkéit szavakat ne hangoztatna, midőn szerelmi csókról van szó? Ki ne nyúlna utánok, mint valódi aranyak után? A szerelmi csók teljesen tartalmazza a csóknak jelentőségét, mint a gyöngéd és bájos szerelmi nyilvánítás, egyesült erővel összpontosul benne mind a három mozzanat,' mert; 1. Szívesen akarjuk adni, szívesen közeledünk egymáshoz ékesen csucsoritott ajakkal; 2, Szívesen pihenünk meg nála, élvezve kéjérzetét és 3.
