Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-14 / 28. szám

2. oldal (28. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1907. julius 14. lificatiói, hanem elnéző és könnyelmű szülőik jóvoltából szerzik meg maguknak azokat az eszközöket, melyeknek segélyé­vel annyi alkohol mennyiséget képesek megszerezni amelylyel tisztesség elleni : kirohanásaikat megtenni elég bátrak. Állíthatjuk, hogy a moral insanity- j nek hívei manapság leginkább a suhanc- kcrt még túl nem lépett gyerkőc ifjúság­ból toborzódnak, akiket a stréberség ál­önérzet, pillanatnyi jólét vezet s céljaik elérésében, semmi tisztességet, semmi szentet, semmi tekintélyt nem ismernek. S nem igaz az, hogy a moral insa­nity egyedül csak az Anglia, London kloákáiban felnőtt nemzedék hitvallása, privilégiuma. Itthon van ez minálunk is, még városunkban is, hol éretlen gyerkő­cök, elbizakodott suhancok, a megkülön­böztető és nemesitő munka helyett, csap­székekben szerzett bátorsággal és sekély selejtes, szellemességgel gúnyolják a ko­moly s nemes hivatást teljesítő polgáro­kat. Szerepvivők akarnak lenni ők, az éretlen gyerkőcök. Irányadók és irányt- szabók ők, a csecsemő korszakot élő, de már romlott ember — embriók. Ez mind a moral insanity eredmenye, — látható tünete. Csahogy, bár még oly nagy tért hó­dított is az álerkölcstan, a valódi erkölcs, a tisztesség, kicsi területre bár, de szikla­várba szorítva súlyos fegyverrel utasítja vissza a moral insanity lovagjait a biztos győzelem tudatában küzdi meg azt a harcot, melyet emberemlékezet óta viv meg a becsület, a tisztesség, a valódi erkölcs, a gonoszság ellen. Kiváltotta pedig belőlünk ezen ref­lexiókat azon körülmény, hogy legújab­ban ismét előfordult, midőn egy tisztes­séges polgártársunkat az erőszak, a jog­talanság, legszentebb jogaiban eddig még büntetlenül megtámadta — s találkoztak a moral insanitynek lovagjai, akik nem a polgári tisztesség pártjára állottak, ha­nem az erőszakéra s elég arcátlanok, rej­tett hadállásaikból a tisztesség s az ezt védelmező sajtó ellen éretlen nyelvöltö- getéseiket gyakorolni. Ám tegyék, a moral insanity s éret­len gyerkőcök apostolai, le fognak törni, mert a szeny, a piszok, a gonoszság nem győzedelmeskedhetik, a jövő, az öröklét az igazságé, a tiszta erkölcsé! IELLNER GYULA .= fogász ----■ ajánl ja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogak­hoz hasonlóan minden célnak megfelel­nek. Kívánatra egy műfog réhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, min­den fájdalom elkerülésével illeszte- tik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek Veszprém, Halpiac. Beszámolók. Az angolkisasszonyok intézetének értesítője. Városunknak ezen kiváló s országos jóhirü nőnevelő intézete, melynél talán csak a bpesti Jézus szt. szive cimü intézet kiválóbb, — az idén is remek kiállítású s kitünően szerkesztett Értesítőben számol be a lefolyt tanév életéről és eredményéről. Az értesítő részletességét még emeli az a nyolc tetszetős illusztráció, mely benne foglaltatik. Az iskolaév történetéből közölt adatok­ból örvendetesen tudjuk meg, hogy számos eset­ben rendeztek az intézetben vallásos, hazafias szórakoztató ünnepeket, mely alkalmakkor szín- előadások, szavaltatok s különféle hangszereken bemutatott zene&tőadásokkal mutatták be a növen­dékek képességeiket. A vallás és hitélet ápolására ez évben is nagy gondot fordított a vezetőség. Voltak szórakoztató kirándulások is. Az egészségügy állandóan a legkitűnőbb volt, a higiénia legszigorúbb követelményeinek kiválóan megfelelő intézetben. A tanszerek ismét teteme­sen szaporodtak. Megható az „adományok“ rovata, melyből megtudjuk, hogy a növendékek, úgy a bent la­kók mint a külsők, tekintélyes összeget gyűjtöt­tek össze fillérkéikből jótékony és kegyeletes célra. így a többek közt a Szent-lmre temp­lomra 690 K.! Az intézetben ezidő szerint kö­vetkező tanfolyamok vannak: Hat osztálya elemi iskola. Négy osztályú polgári iskola párhuzamos osztályokkal külön a belső és külső tanulók számára. Négy osztályú elemi tanitónöképző, évenkint két felmenő osztály- lyal. A következő tanévben a Ií. és IV. osztály fog működni. A tantestület nagy s kitűnő erőkből van összeállítva. Van köztük 18 angolkisasszony ta­nárnő s négy világi tanítónő, ezenkívül négy világi tanár. A kath. vallástant az összes osztá­lyokban a tanitónöképző igazgatója, dr. Engel­hardt Ferenc tanította. A legnagyobb elimerés hangján kell itt megemlíteni, hogy különösen az angolkisasszony tanárnők, majdnem emberfeletti munkát végez­nek, amennyiben heti óráik száma 18—25 közt variál. Sőt van egy világi tanítónőjük aki heten- kint 26 órán át tanít. Oly teljesítmény ez minőt semmiféle pá­lyán nem találunk, tekintetbe véve az előadá­sok utáni munkát, a feladatok és dolgozatok átvizsgálását, az előadásokra való előkészületet stb. stb. Ami az eredményt illeti, ez úgy magavise- lét, mint előmenetel szerint kiváló, dacára; hogy az angolkisasszonyok intézete az ott uralkodó szigorról ismeretes. A polgári iskola 178 nö­vendéke közül csak 10 nyert elégtelen osztály­zatot. A tanitónöképző 70 tanulója közül csak egyetlen egy. Az értesítő záradékát az intézetben fenn­álló Mária-kongregáció beszámolója képezi, amely szintén lélekemelő és tanulságos olvasmányul szolgál s végeztével a legnagyobb megnyugvás­sal gyermekeink nevelése iránt, — s legnagyobb hálával a kitűnő tantestület és vezetőség iránt, tesszük le az értesítőt, — mert leánygyermekeink nevelése áldott kezekben van az angolkisasz- szonyok kiváló intézetében. Az értesítők ismertetését folytatjuk jövő számunkban. Utcák és terek uj elnevezése. Az utcák és terek uj elnevezése tárgyában kiküldött bizottság a legutóbbi közgyűléshez be­terjesztette javaslatát, melyet némi változtatással a városi közgyűlés el is fogadott. Miután az uj elnevezéseket közönségünk egyes lapok közlései dacára is csak részben ismeri, engedünk a több oldalról elhangzott kívánságnak s az uj elneve­zéseket összességükben ismertetjük, megjegyez­vén, hogy az utcák s terek uj elnevezése rész­ben városunk régi hagyományainak részben ne­vezetes hazafiak emlékének megörökítésére tör­tént. A Balogtó-tér uj neve Vörösmarty-tér lesz. A Mózner-íéle vendéglő előtti tér Barátság-tér, a szegényház előtti tér' Rohonczy-tér. A jeru- zsálemhegyi Kupa-utcának a Lengyel-, Papp- és Keresztes-házak előtti része Kópácsy-tér, a kórház előtti tér Károly-tér. A vámosi-ut men­tén épült házsor, Villasor. A Villasor mögötti uj utca Kinizsi-, e mögött fekvő utca Báthory-utca nevet nyer. A Gyermekmenhely és az előtte levő A csókot költőileg nyilvánított szerelmi nyilatkozatnak is lehetne mondani, mert ez az odalehelés és gyöngén elhangzás mutatja a légies és költői anyagot, melyből a csók szőve van. Most azonban a csókot elméleti idomban is ért­hetővé kell tennünk, miután ezt mostanig csu­pán népies idomban tettük. Érthetően mondva: „a csók a szellemi közlés szerve által létmásá- ban közvetlenül megragadott valódi nyilvánítás.“ Mert hát a közvetlen öntudatot ép a szívélyes vonzalom és bizalom képezi, mely létmásában, azaz második énjében ismer önmagára, ennek nyilvánítása pedig a szellemi közlés szerveivel — az ajkakkal — a csók. Megállapítván a csók fogalmát, hátrama­rad még, hogy azt mozzanataiban taglaljuk. Ezek a következők lennének : 1. Az érzéktuli mozzanat, vagy a csók ma­gában véve, — a közvetlen öntudat hegyezi aja­két, melyen a csők magában véve vagy eszme szerint már rajta van. 2. A csók létmásában, a csóknak észtani tovamozgása, — az ajak arcra, nyakra, kézre, ajakra stb. nyomódik. 3. A szemléleti mozzanat, — az ajak meg­nyílik, a csók alkalmazva van, kész; a közvet­len öntudat, az ajak által létmásában ténykedett és most már csóknak tudja magát. Kívánom önöknek, csókolóző hölgyeim, hogy annyira megértették légyen a csók fogal­mát, hogy arra nézve tisztában legyenek önma­gukkal; ha pedig esetleg ez nem úgy lenne, inkább azt hiszem el, hogy én vagyok megfog­hatatlan, nem pedig a csók. Remélem legalább, hogy fogalmának közelebbi meghatározásához indítottam önöket és ezt annyivál könnyebben elérhetik, ha a csókolózásnál az imént elősorolt mozzanatokat megfigyelik. Tanácslom azonban, jól vigyázzanak arra, hogy ez alkalommal a csókolás egész mozzanata el ne tűnjék! Mert fejtegetésünknél a csókot nem. annyira mint ér­zést, hanem mint állapotot ecseteltük és ez lé­nyeges, mert későbben, ha majd a szerelmi csókra térünk, nem fogunk megfeledkezni a csóknak érzéki eleméről. A csók története. Mosolyognak, hogy a csók történetéről te­szek említést, mert tudjuk, hogy történelmi ada­tok, illetve források nélkül történetet írni nem lehet és a csók sohasem hagy maga után nyo­mokat, vagy ha igen, ezek gyorsan eltűnnek. Igazuk van, mert semmiféle könyv, vagy levél­tár nem segíthet zavarunkon,, mert csókot levél­tárba tenni nem lehet. De hát miként ismerkedünk meg elődeink csókjával? Nos tehát, habár a csókok csak „szájról- szájra“ járnak és azokat megőrizni nem lehet, ez utóbbi írásban mégis megtörténhetik; de kü­lönben is önök jól tudják, mikép szoktak ma­napság a történetírók segíteni; feltevéseket állí­tanak síkra és ezekkel harcolnak egymás ellen; a harcmezőt csakhamar elborítják a füstfelhők, melytől alig látszik ki valami. Alig hisszük, hogy vakmerőségnek lehes­sen álllitani, ha a csók történelmét az emberi történelemmel, t. i. Ádámmal és Évával kezd­jük. Az ó-testamentum nem állítja határozottan, hogy ők csókolóztak volna, de minden jel és egyébb okok arra mutatnak, hogy ez csakugyan megtörtént legyen. Egy ősrégi népdal ugyanis azt mondja: Mihelyt Ádám meglátta Évát, Karöltve legott vele sétált Miért ne adnánk hitelt e közleménynek? Hiszen ha fiatal hölgygyei sétálni óhajtunk, még pedig karöltve, minden bizonynyal csókot is óhajtunk tőle — s ez a következtetés ész­szerű ! Akkor még nem léteztek erényőrök, kik az ilyesmit; illetlennek Ítélték volna, aztán meg Ádám és Éva se tudták még akkor, hogy „mi illik“ és „mi nem illik.“ Azonkívül pedig csakis szórakozásul voltak a világon és végre a para­dicsom oly édeni szépségű volt, a fogékony fia­tal lelkeket annyira csábította a rajongásra, hogy korántsem lehet csodálkozni a miatt, hogy Éva meghallgatta Ádám óhaját és sétálni ment vele. Az is bizonyos; hogy Ádám és Éva, mint minden őskori ember, tegezték egymást s ezzei magukkal hordták a „láttámra“ fizetendő csók-

Next

/
Thumbnails
Contents