Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-20 / 3. szám
2. oldal. (3 szám.) 1907. január 20. sorozható volna; vagyis, hogy a berendezés fogalmában a hajtóerő, mint olyan is bennfoglaltatnék, amint hogy nem foglaltatik, a gramatikai magyarázat szerint még akkor sem következnék a pályázati hirdetmény 5-ik pontjának szövegéből az, hogy a pályázóknak joguk volt a mozgató erő tekintetében, a 2-ik pontban előirt kívánalmaktól eltérni, mert ama 5-ik pontban csak az mondatik, hogy a világítási rendszert, melyről már megmondottuk, hogy az a mozgató erőtől teljesen külön álló dolog — és a berendezés egyéb részleteit választhatja (tüzetes megindokolás mellett) szabadon az ajánlattevő! Már pedig a berendezés részlete alatt semmikép sem érthető a hajtóerő, mely a berendezésnek nem részlete, hanem alapja. Annál inkább sem, midőn az, a 2-ik pontban kétséget kizárólag meg van határozva! Még tovább megyünk! Ha az a képtelen felfogás érvényesül hetne, hogy a mozgatóerő a berendezés részletének volna tekinthető, még akkor sem adna az 5-ik pont a pályázónak szabadságot a mozgatóerő megválasztására, mert nem az összes részletek megválasztását hagyja a pályázóra, hanem a berendezés némely részleteit, melyeket az „egyéb“ szóval jelöl meg. Ezen választható egyéb részletekkel szemben mi lehet az a stabilis valami, amit nem lehet szabadon választani? Ilyennek kell lenni, azért van a szövegben a megkülönböztetés. Nos. az nem lehet más, mint a 2-ik pontban meghatározott gőzerő, mert az egész pályázati hirdetményben más részlet ekként pre- cizirozva és rezerválva nem lett. Vármegyénk életéből. — Irta: Krix-Krax. — XVI. Bfüredre, Csopakra, Arácsra rándult ki a gyülésező publicum is e helyek szőlő- és villatulajdonosaihoz. — Akik az időben nem élvezték, ma már nem is tudhatják, mi az az igazi magyar vendégszeretet ? Szívesen látják a vendéget most is, ha jön. Azonban könnyen tudják nélkülözni is. Régente azonban nem tudták nélkülözni. A magyar ur valósággal beteg volt, ha nem volt vendége, vagy ha ő nem mehetett valahova vendégnek. Azért hívták, fogták, marasztották a vendéget; még a kocsi kerekeit is kiszedték. Azelőtt, ha déli harangszókor pattogott be néhány kocsi vendég az udvarházba, ez a gazdának nem esett terhére. A vendég azt kapta, amit a családnak főztek. Semmi különös parádét nem csaptak. Hiszen a látogatók sem azért jöttek. Elégnek meg elég volt. Mindég az ilyen meglepetésekre való tekintettel főztek. Mert ha egyetlen vidéki látogató jött is, azonnal összelettek hiva a helybeli compossessoratus tagjai is. Tarokk-partiéra, beszélgetésre. A mezőföldön Küngös, Ber- hida. Csajág, Mezősztgyörgy, Szilasbalhás s a Bogárdok voltak a vendéglátó compossessoratusok fészkei; ahol az egyes tagok egymás között is fenntartották a folytonos és kellemes érintkezést. Név és^ születésnap, disznóölés, vadászat, szüret, mind jó alkalom volt rá. S ha ilyen alkalom nem volt, okul szolgált reá a parthie vagy a beszélgetés. A beszélgetés valóságos specialitása volt a magyar középosztálynak. Az egy külön foglalkozás volt. Nem volt az modern értelemben vett társalgás, vagy eszmecsere, vagy megbeszélés. Valami egészen más genre volt az. A célja is maga a beszélgetés volt. Mikor az egyik elment a másikhoz beszélgetni, nem volt annak semmi mondani valója a meglátogatódhoz és viszont. És mégis elbeszélgettek félnapokon át a nélkül, hogy a , beszédből kifogytak vagy unatkoztak volna. Tárgyul a gazdaság, az időjárás, vadászat, községi, megyei és családi dolgok, irodalom és a politika szolgáltak. VESZPRÉMI ELLENŐR És ha még hozzávesszük a 5-ik, vagyis a Siemens-cég ajánlatát pártolók által az ő álláspontjuk mellett idézett és hivatkozott pont után következő pont második bekezdését, ahol szószerint ez mondatik: a gőzkazánok, gőzgépek tiizfelületi rendszere és gyártási helye a műszaki leírásban tüzetesen körülírandó stb., akkor semmi kétség nem foroghat fenn az iránt, hogy a város igenis gözüzemre hirdetett pályázatot s eszeágá- ban sem volt, más hajtóerőre reflektálni! A logikai magyarázat ugyancsak hasonló eredményre vezet. A város ugyanis a kezdet-kezdetén, midőn a világítás ügye szóba jött s később is, midőn az tárgyaltatott és midőn a pályázat kiíratott, köztudomás szerint, gőzerőre tervezte a berendezést, aminek a pályázati hirdetmény 2-ik pontjában külsőleg is kifejezést adott. Ha nem igy tervezte, szándékolta volna, úgy a pályázatot szövegező tényezők, akik bizonyára rendelkeznek a helyes és érthető fogalmazás képességével, nem állították volna fel szabályul a 2-ik pontban a kazánok és gőzgépekre vonatkozó kívánságot, hanem már ott jelezték volna, hogy emellett egyéb mozgatóerőre kombinált ajánlat is tehető. Annyival is inkább, mert a városi szakértő — mérnök ur bizonyára már akkor is ismerte a Diesel-motorokat s azoknak előnyeit; minélfogva feltételezzük, hogy azokról s illetve az azokkal való berendezés lehetőségéről és ajánlatos voltáról ő, akinek, a közbenjöttével kellett a pályázati hirdetménynek okvetlenül megszerkesztetnie, kötelességtudóan figyelmeztette volna a város urait s eme A politika mindenkor, mindenhol és mindenekelőtt! A múltra, a jelenre s a jövőre vanatkozólag. Az ilyen beszélgetések révén edzették meg elődeink a haza iránti törhetetlen ragaszkodásukat, igy erősítették meg egymásban a hitet és bizalmat s itt tartották fenn egymásban a kitartásra való erőt. Tehát nem voltak haszontalan való dolgok. Nem egy nagyobb eszme született meg az ilyetén összejöveteleken s az elnyomatás szomorú korszakában ide menekült a hazafias aggodalom s itt fonottak egybe a lelkek az intransigens ellenállás szövetségében. És ha egyébre nem, arra jók voltak az ilyen összejövetelek, hogy a hasonszőrű emberekben erősítették az össztartozandóság érzetét. És az ártatlan elkedélyeskedés által bizonyos megköny- nyebbülést szereztek a léleknek, amit a ma divatos szórakozások nem igen nyújtanak; s egy oázt képeztek az élet küzdelmében megzaklatott idegek felüditésére. Nem is volt akkor annyi idegbeteg ember! A városokban sem, annál kevésbbé faluhelyen, ahol pedig most már szintén felütötte a fészkét ez a nyavalya, hanem voltak egészséges piros pozsgás férfiak, mint néhai F. D. Mezőszentgyörgyi compossesor ur, akinek állítólag olyan hangja volt, hogy a határban dolgozó béresét a kapujából hazakiáltotta. Akár csak most a telefonon, amiről az időben még nem is álmodtak. Még egyéb technikai mü is nagyon fogyatékosán volt s ami volt arról epodákat írtak a lapok. (Az se sok volt.) Hogy például Angolországban egy gazdag gyáros olyan hálóköntösben ült az estebédjéhez, amelynek anyaga aznap reggel még a birka hátán fehéredett. És az ilyen csodák se izgatták fel a beszélgető urak idegeit; sőt F. D. ur még valami különös dolognak sem értékelte, mert hiszen, amint mondá, őnála is megtörtént az, hogy a kutyája még reggel ugatott s a kanásza már ennek a kutyának a bőréből készült dudán muzsikált este a kukoricafosztóknak. Az idegek mellett persze az izmok is erősebbek voltak, mint a mai embereké. Kitűnt ez a restaurationális és követválasztási hejcihöknél, ahol nem ritkán kellett ezek testi erejéhez folyamodni, a parázs verekedések alkalmával. Éppen F. D. figyelmeztetés következményeként, az ilyetén berendezésre való lehetőségnek a pályázati hirdetmény szövegében is helyet adatott volna! Hogy az 5-ik pont azért igtattatott volna a pályázati hirdetménybe, hogy a 2-ik pontban felállított szabály alól, a mozgatóerőre nézve is kivételt tegyen, az a gramatikai magyarázatnak fennt jelzett eredményétől eltekintve, logikailag sem következtethető; mert hiszen a pályázati hirdetmény meg- szerkesztőinek előbb méltatott Írástudása s a városi mérnök urnák szintén feltételezett szakismerete folytán, mely a félreértések, tévedések és megtévesztések kikerülése végett szokott műszaki dolgokban igénybe vétetni, el sem képzelhető, hogy mind a két pontot bele vette volna a pályázati hirdetménybe. Ellenkezőleg feltehető, hogy az egyiket mint feleslegest kihagyta, vagy legalább is a kettőt ösz- szevonta volna. Az ellenkező eljárás hasonlítana azon szatócséhoz, aki egy levélben 5—6 féle portékát rendelt. Midőn azonban a levelet megírta, felesége őt figyelmeztette, hogy sem az 1. sem a 2. sem a 3—4—5—6-ik tétel alatti árukra szükség nincsen, mert még nem fogytak ki. A szatócs akkor a megirt levél utóiratában ezeket az árukat egyenkint visszarendelte, úgy hogy végre egy sem lett küldendő. De azért a levelet elküldötte! Fenti logikai következtetést megerősíti még az is, hogy — ha már mindéül stiláris és szakértelmi követelmény ellenére az egy pontba foglalható feltétel, két külön pontban tárvolt az, aki két más társával L. Gy. és K. Gy. szilasbalhási nemes urakkal csak óriási erejüknek köszönhették, hogy annál a véres restaurationál, mely a Pesti Hírlap tárcasorozatában is le van Írva, áldozatul nem estek. Midőn egy korcsmaszobában visszavonulva, hárman egy fél falu támadását verték vissza. Amin ugyan csodálkozni nem lehet, ha tekintetbe vesszük, hogy például K. Gy. — a három közül nem a legerősebb — egy más alkalommal kiakarván dobni egy okve- tetlenkedő berúgott atyafit, midőn az mindkét kézzel az ajtószárfába kapaszkodott, akkorát lódított rajta, hogy a szárfa kiszakadt s együtt bukott ki a kitessékelt egyénnel; aki pedig szintén nem lehetett gyönge legény, az ajtószárfába kapaszkodásából ítélve. Mszgyörgyön egyidőben sok tüzeset volt. Nyílt titok volt, hogy gyújtogatnak. Azt is tudták, hogy ki? De bizonyítani nem lehetett. Se éjjele, se nappala nem volt a lakosságnak. Tanácskoztak. Szolgabirót, pandúrt emlegettek. F. D. ur azt mondta: Minek az? Úgy sem sül ki. Hanem elment a gyanúsítotthoz: — Te, vén gazember! Ha még egyszer tűz üt ki a falunkban, én nem megyek oltani, hanem eljövök ide a béreseimmel és beledobatlak a tüzbe. Nem is lett azután tűz. Most minden tekintetben mások a viszonyok. Az élet küzdelmeiben mindenkinek magára van legtöbb gondja. Kell is, hogy legyen. S e mellett vigyázni kell másra s óvakodni kell a másiktól. Amt hajdanában nem volt szükséges. Ez a barátkozásii érintkezési kedvet csökkenti. A sokfelé való gondoskodás meg elveszi az időt. Az emberek érintkezése ma már más indokok alapján, más célból, más formák között s más lélektani motívumok alapján történik. Balatonfürednek vagy egyéb fürdőinknek vendégserege sem az ma, aki volt és ami volt. S nem úgy érintkeznek egymással, mint régebbi időben. Ügy sem, mint abban az időben, amiről jelen sorok megemlékeznek. Pedig már ez is dekadentia volt a régebbihez képest. De azért az még volt valami. Kivált a megyegyülések alkalmával; amikor kirándulások történtek, amiről emlitést tettem. m
