Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-16 / 24. szám

hogy láthatólag többen, legalább ketten kontár- kodtak bele, megcselekedésénél. Nagyon jellemző és gyanús, ugyanis a hi­vatkozott cikkecskének azon passzusa, ahol a „város lakói társadalmi békéjének és a külön­böző vallásfelekezetek közti egyetértésnek feldulá- sáról“ van szó! Ugyan kis hamis! Kinél akar benőnket denunciálni? Mit akar ezzel elérni?! Tessék csak megpróbálni! Annyi bizonyos, hogy amolyan sugallmazott szaga van ennek a passzusnak s ha Jákob beszéli is, látjuk Ézsau szőrös mancsait. Tehát közel van Ézsau, mint ahogy a kis Ichneum jelenléte is, mindig a falánk Krokodilus közelségére enged következtetni. Csakhogy az Ichneum a Krokodilus tojásait eszi meg; mit akar azonban Jákob enni ? He gy Ézsau lencsére éhezik, azt tudjuk. Egyszer vagy kétszer főzöttre, az mellékes, de ügyelni kell, nehogy száját megégesse! Bármiként legyen is, a „békerontás“ vádját visszautasítjuk, az ellen nem is védekezünk, mert nem vagyunk olyan ijedős gyerekek. Vidi ego iám ultros ventos! Most pedig térjünk át a dolognak Hómé- rian kacagtató részére, a V. V.-nek Pongrácz Jenő rendörfogalmazó tisztára mosási kísér­letére. Mi azt állítottuk, hogy Pongrácz nem volt soha életében rendörfogalmazó, hanem 80 kraj­cárral alkalmazott napibéres, hozzátesszük még — a kanizsai rendőrség bűnügyi osztályánál jegyzőkönyvvezető! A V. V. beismeri, hogy Pongrácz valóban nem volt r. fogalmazó, csak gyakornok. Mi azt állítottuk, hogy Pongrácznak nincs jogvégzettsége. A V. V. elismeri, hogy nincs! Mi azt állítottuk és semmi egyebet, hogy Pongrácz a katonaságnál sem lehetett az a fe­lette kiváló egyén, aminőnek őt a városi tiszt- ujitásnál jelezték, mert nem lett tiszt, de még csak tiszthelyettes, vagy kadét sem! A V. V. ezt is elismeri, de azt mondja, hogy azért nem lett, mert „amint csaknem min­denki tudja“, nemcsak a tiszti, de a „tisztjelölti“ és kadét kinevezéshez is hatóságilag igazolt va­gyoni képesítés szükséges!! Ugylátszik, hogy a V. V. cikkírója nem tartozik azok közé a csaknem minenkik közé, mert ő ezt nem jól tudja! Valószínűleg ő is a „a lovasitoti hegyi — tengerészeti — tüzérség­hez beosztott szanitüts-csapatnál szolgált, azért ily tájékozatlan, vagy pedig ezen különleges fegyvernemnél állnak fenn ily szabályok? De hisz Pongrácz a 20-ik honvédgyalogezrednél szolgált! A V. V. cikkírója tehát meséljen ilyesmi­ket Madame Blaschkenek, a trieszti terjedelmes bábaasszonynak nem pedig nekünk. Tiszthe­lyettesi és kadéti kinevezéshez csak jó kon- düit kell. Mi azt állítottuk, hogy Pongrácznak botrá­nyos verekedése volt Schvarcz, jelenleg bpesti postatiszttel, amikor ütlegeket kapott, a járás- bíróság pedig Pongráczot 80 koronára meg­büntette! A V. V. ezt is elismeri s igazolja s még a vonatkozó ítélet számát is idézi. Csakhogy — mert csakhogy és ámde mindig van, — akkor 1903-ban, — Pongrácz 20 éves jogász-gyerek volt s ütlegeket nem kapott, csak adott! Mi azt állítottuk, hogy Pongráczot Hajós Ferenc kanizsai rendőrtisztviselő megsértéséért a n.-kanizsai járásbíróság 40 koronára büntette. Erről a V. V. bölcsen hallgat; Qui tacet consen­tire videtur. Mi azt állítottuk, hogy Pongrácz, Hahóton a korcsmában parasztlegényekkel verekedett, amiért őt pacsai főbíró 12 kor. 50 fill, büntette. A V. V. ezt is beismeri, de — ismét a de Pongrácz akkor még csak 20 éves jogász­gyerek volt. Mi azt iituk, hogy a bpesti Vili. kér. rendőr- kapitányság 1905-ben 30 koronára büntette, mert egy házmesterrel verekedett, annak több fogát kiverte! A V. V. ezt is beismeri, de — Pongrácz akkor is (1906.) csak 20 éves jogász-gyerek volt. Mi azt állítottuk, hogy Pongrácznak valami „lovagias“ ügye támadt egy kanizsai állatorvos­sal, de az összeült becsületbiróság Pongráczot párbajképtelennek nyilvánította. A V. V. erről bölcsen hallgat. Közli azon­ban Hajós Ferenc r. tisztviselő nyilatkozatát, J9ft7ú junius 16. VESZPRÉMI ELLENŐR' melyben Hajós kijelenti, hogy ő sem Pongrácz ügyben, sem más. becsületügyben, soha becsü- letbirósági tag nem volt; Nos hát mi ilyesmit nem is állítottunk. S ily formán a V. V. akár 100 millió nyilatkozatot közölhet oly egyének­től, akik a Pongrácz féle becsületügyben nem bíráskodtak. Mi nem állítottuk, de a V. V. beáll ember­vadásznak stb. s ö is „hajszát“ indit Pongrácz ellen, midőn irja, hogy a nagykanizsai járásbí­róságnál Pongráczot 40 koronára büntette meg, mert Szente Ferenc ottani m, kir. állami állat­orvost levélben megsértette! Igaz, hogy Pong­rácz akkor is 20 éves s magát sértve érző em­ber volt! Lám, tehát még egy büntetés? Mi azt is állítottuk, hogy Focht Jákob kanizsai borbély, Pongráczot a Fiume kávéház­ban tetleg bántalmazta. (Mellbe lökdöste.) Ezt a V. V. nem akarja koncedálni, mert Focht Jákob mint már Kanizsán s ismeretlen helyre távozott! Hát ez se rossz védekezés! Mi tudjuk, hogy Focht ezelőtt két héttel Kanizsán volt, hol jól berendezett üzlettel birt, — beszél­tünk vele s tanuk előtt tette meg az általunk megirt kijelentéseket. Mi azt is megírtuk, hogy Piotrovszky Ká­roly rendőrtizedessel Pongrácz a rendörszobában dulakodott, minek következtében, a tizedes egy rendőr segélyével Pongráczot gyengédtelen mó­don a rendőrszobábul eltávolította. (Kidobta) Mi ezt az adatott 5 előkelő kanizsai rendőrtiszttől tudjuk. Sőt az egyik a legelőkelőbb, elénk akarta hívni Piotrovszkyt is s csak azért nem tette, mert mi ezt csupa udvariasságból s tekintettel az illető magas állására és feltétlen gavallér szavahihetőségére, elleneztük. Piotrovszkynak a V. V.-ben leközölt — és sajátságos és szokatlan módon, a dátum és alá­írás közé beszúrt pót-megjegyzéssel ellátott nyi­latkozatával melyben állításunkat „hazug“-nak jelzi — nem foglalkozunk. Nem pedig azért, mert azok az előkelő rendőrtisztviselők, kiktől az adatot kaptuk, fedezni fognak benünket, — s Piotrovszkynak majd érthetően megmagyaráz­zák az ő álláspontját. A nyilatkozat végén Far­kas kanizsai h.-kapitány hivatalosan igazolja Piotrovszky aláírásának valódiságát azzal a megjegyzéssel, hogy oly jelentésnek a hivatalos igtatóban nyoma nincs!! N\indez elég érthető! De még érthetőbb, ha közöljük, hogy az ügy nem is lett igtatva, sem tárgyalva, mert mind­járt az eset után, éjjel háromnegyed 12 órakor elment Pongrácz Deák főkapitány lakására, azt felköltötte, tudatta vele a történteket, másnap pedig azzal védekezett, hogy epileptikus roha­mában követte el tettét, — tehát ő semmiről nem tud! így volt ez a dolog! Ez az igazság ! Ami pedig a helybeli Lövy sörödében tör­tént antiszemita jellegű nyilatkozatát Pongrácz­nak illeti, erre nézve kijelentjük, hogy az eset lefolyásáról bennünket egy oly úri ember érte­sített, akinek, még más három úri embernek az eset lefolyását az incidens alkalmával jelenvolt egyik fültanu, a megyei takarékpénztárban, nagy felháborodással s Pongráczra elég kedvezőtlen jelzők kíséretében, az esetet követő napon el­mondotta. A mi a V. V. azon állítását illeti, hogy mi engedélyt kérünk Pillitz Mór kereskedőtől az eset hírlapi közlésére, kijelentjük, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Mi csak megkér­deztük P. M.-től, igaz-e a dolog, mire ő kije­lentette, hogy az ügy már el van intézve — magánbeszélgetés, s nem hírlapba való. Tiltakozunk még annak feltételezée ellen is, hogy mi közleményeink közölhetésére bárki­től legkevésbbé P. M.-től engedélyt kérni hajlan­dók volnánk, vagy a közlést megtiltani enged­nénk. Ennyire még nem jutottunk. A V. V. nagyhangú címmel ellátott cik­kelye tehát mindenhon nekünk adott igazat. Fel­ségesen kacagtató pedig az, hogy a cikkíró fel­találta az örök ifjúság elikszirjét s még mindig hírlapíró marad. Szerinte ugyanis Pongrácz mindig 20 éves volt, 1902., 1903., 1904., 1905. és 1906-ban! De ilyformán az idén csak 21 éves! Hát egy kiskorú „jogász-gyereket“ szabad redőrfogalmazóvá kinevezni, kezébe kardot, revol­vert adni, különösen mikor oly erőszakos haj­lamai vannak s már 7 vármegye s a főváros népét végig náspángolta, anélkül, hogy ő még egy karcolást is kapott volna? Ugyan menjenek azok az urak, akik azt a cikket megírták, minket megvádoltak, Pongrá­(24. szám.) 3. oldal. ezot pedig tisztára mosni akaták. Válalkozásuk nem sikerült s nem fog sikerülni, ha a helybeli összes szappanosok késziményeit használják is fel. Veszprém, Halpiac. IELLNER GYULA ajánlja fogász* magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére, a legujabo amerikai mód/J szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogak­hoz hasonlóan minden célnak megfelel­nek. Kívánatra egy müfog i éhány óra | alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és afoggyökér eltávolítása nélkül, min­den fájdalom elkerülésével ilfeszte- tik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek Veszprém, Halpiac. Oszlopos tagja városunknak és me­gyénknek, nagy idők tanúja, az 1848|49-iki magyar szabadságharc hős bajnoka tért meg őseihez, kedden délután. Meghalt felső-eőri Cseresnyés Nán­dor, volt 48-as honvédszázados, nyug. kir. járásbiró és földbirtokos, városi és megyei közéletünknek volt érdemdús és munkás tagja. Előkelő családból származott s mint 19 éves fiatalember rajongó lelkesedéssel sietett a haza hivó szavára a magyar szabadság zászlója alá. Vitézsége és te­hetsége folytán rövid idő alatt száza­dossá lépett elő s több csatában részt- yéve küzdötte végig történelmünk nagy Eposzát. Temetése csütörtök délután ment végbe a szabadi-utcai gyászházbol s megjelentek azon városunk összes elő- : kelőségei s nagyszámú résztvevő közön­ség. A helybeli honvédtisztikar Turczer j alezredes állomásparancsnok vezetése alatt adta meg a végtisztességet az elhunyt hős honvéd-bajtársnak. A gyászoló család a következő gyász- jelentést adta ki: Özv. felső-eőri Cseresnyés Nándorné szül. budafalvi Vermes Arpádin, úgy a maga, mint gyermekei: Cseresnyés István kir. mérnök s fe- I lesége Hódy Juliska; Cseresnyés József a veszp­rémi állami gyermekmenhely igazgató-főorvosa s felesége Véghely Sárika s fiuk Józsi; Cseres­nyés László m. kir. honvédhuszár-százados s felesége Takách Flóra s gyermekei Irén, Laci, Pista, Sári és Józsika, valamint az összes ro­konság nevében, fájdalomtól megtört szívvel je­lenti, hogy szeretett férje, illetve a legszeretőbb apa, após, nagyapa és hu rokon felső-eőri Cse­resnyés Nándor Veszprémvármegye törvényható­sági bozottságának tagja, volt 1848—49. hon- védszázados nyug. kir. járásbiró és földbirto­kos életének 79-ik, boldog házasságának 47- ik évében, hosszas szenvedés után folyó évi junius hó il-én meghalt. A megboldogultnak hült te­teme folyó évi junius hó 13-án délután 4 óra­kor fog az alsóvárosi temetőben az ev. ref. egy­ház szertartása szerint örök nyugalomra helyez­tetni. Veszprém 1907. évi junius hó 12-én. Áldás és béke drága porai felett!

Next

/
Thumbnails
Contents