Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-16 / 24. szám
hogy láthatólag többen, legalább ketten kontár- kodtak bele, megcselekedésénél. Nagyon jellemző és gyanús, ugyanis a hivatkozott cikkecskének azon passzusa, ahol a „város lakói társadalmi békéjének és a különböző vallásfelekezetek közti egyetértésnek feldulá- sáról“ van szó! Ugyan kis hamis! Kinél akar benőnket denunciálni? Mit akar ezzel elérni?! Tessék csak megpróbálni! Annyi bizonyos, hogy amolyan sugallmazott szaga van ennek a passzusnak s ha Jákob beszéli is, látjuk Ézsau szőrös mancsait. Tehát közel van Ézsau, mint ahogy a kis Ichneum jelenléte is, mindig a falánk Krokodilus közelségére enged következtetni. Csakhogy az Ichneum a Krokodilus tojásait eszi meg; mit akar azonban Jákob enni ? He gy Ézsau lencsére éhezik, azt tudjuk. Egyszer vagy kétszer főzöttre, az mellékes, de ügyelni kell, nehogy száját megégesse! Bármiként legyen is, a „békerontás“ vádját visszautasítjuk, az ellen nem is védekezünk, mert nem vagyunk olyan ijedős gyerekek. Vidi ego iám ultros ventos! Most pedig térjünk át a dolognak Hómé- rian kacagtató részére, a V. V.-nek Pongrácz Jenő rendörfogalmazó tisztára mosási kísérletére. Mi azt állítottuk, hogy Pongrácz nem volt soha életében rendörfogalmazó, hanem 80 krajcárral alkalmazott napibéres, hozzátesszük még — a kanizsai rendőrség bűnügyi osztályánál jegyzőkönyvvezető! A V. V. beismeri, hogy Pongrácz valóban nem volt r. fogalmazó, csak gyakornok. Mi azt állítottuk, hogy Pongrácznak nincs jogvégzettsége. A V. V. elismeri, hogy nincs! Mi azt állítottuk és semmi egyebet, hogy Pongrácz a katonaságnál sem lehetett az a felette kiváló egyén, aminőnek őt a városi tiszt- ujitásnál jelezték, mert nem lett tiszt, de még csak tiszthelyettes, vagy kadét sem! A V. V. ezt is elismeri, de azt mondja, hogy azért nem lett, mert „amint csaknem mindenki tudja“, nemcsak a tiszti, de a „tisztjelölti“ és kadét kinevezéshez is hatóságilag igazolt vagyoni képesítés szükséges!! Ugylátszik, hogy a V. V. cikkírója nem tartozik azok közé a csaknem minenkik közé, mert ő ezt nem jól tudja! Valószínűleg ő is a „a lovasitoti hegyi — tengerészeti — tüzérséghez beosztott szanitüts-csapatnál szolgált, azért ily tájékozatlan, vagy pedig ezen különleges fegyvernemnél állnak fenn ily szabályok? De hisz Pongrácz a 20-ik honvédgyalogezrednél szolgált! A V. V. cikkírója tehát meséljen ilyesmiket Madame Blaschkenek, a trieszti terjedelmes bábaasszonynak nem pedig nekünk. Tiszthelyettesi és kadéti kinevezéshez csak jó kon- düit kell. Mi azt állítottuk, hogy Pongrácznak botrányos verekedése volt Schvarcz, jelenleg bpesti postatiszttel, amikor ütlegeket kapott, a járás- bíróság pedig Pongráczot 80 koronára megbüntette! A V. V. ezt is elismeri s igazolja s még a vonatkozó ítélet számát is idézi. Csakhogy — mert csakhogy és ámde mindig van, — akkor 1903-ban, — Pongrácz 20 éves jogász-gyerek volt s ütlegeket nem kapott, csak adott! Mi azt állítottuk, hogy Pongráczot Hajós Ferenc kanizsai rendőrtisztviselő megsértéséért a n.-kanizsai járásbíróság 40 koronára büntette. Erről a V. V. bölcsen hallgat; Qui tacet consentire videtur. Mi azt állítottuk, hogy Pongrácz, Hahóton a korcsmában parasztlegényekkel verekedett, amiért őt pacsai főbíró 12 kor. 50 fill, büntette. A V. V. ezt is beismeri, de — ismét a de Pongrácz akkor még csak 20 éves jogászgyerek volt. Mi azt iituk, hogy a bpesti Vili. kér. rendőr- kapitányság 1905-ben 30 koronára büntette, mert egy házmesterrel verekedett, annak több fogát kiverte! A V. V. ezt is beismeri, de — Pongrácz akkor is (1906.) csak 20 éves jogász-gyerek volt. Mi azt állítottuk, hogy Pongrácznak valami „lovagias“ ügye támadt egy kanizsai állatorvossal, de az összeült becsületbiróság Pongráczot párbajképtelennek nyilvánította. A V. V. erről bölcsen hallgat. Közli azonban Hajós Ferenc r. tisztviselő nyilatkozatát, J9ft7ú junius 16. VESZPRÉMI ELLENŐR' melyben Hajós kijelenti, hogy ő sem Pongrácz ügyben, sem más. becsületügyben, soha becsü- letbirósági tag nem volt; Nos hát mi ilyesmit nem is állítottunk. S ily formán a V. V. akár 100 millió nyilatkozatot közölhet oly egyénektől, akik a Pongrácz féle becsületügyben nem bíráskodtak. Mi nem állítottuk, de a V. V. beáll embervadásznak stb. s ö is „hajszát“ indit Pongrácz ellen, midőn irja, hogy a nagykanizsai járásbíróságnál Pongráczot 40 koronára büntette meg, mert Szente Ferenc ottani m, kir. állami állatorvost levélben megsértette! Igaz, hogy Pongrácz akkor is 20 éves s magát sértve érző ember volt! Lám, tehát még egy büntetés? Mi azt is állítottuk, hogy Focht Jákob kanizsai borbély, Pongráczot a Fiume kávéházban tetleg bántalmazta. (Mellbe lökdöste.) Ezt a V. V. nem akarja koncedálni, mert Focht Jákob mint már Kanizsán s ismeretlen helyre távozott! Hát ez se rossz védekezés! Mi tudjuk, hogy Focht ezelőtt két héttel Kanizsán volt, hol jól berendezett üzlettel birt, — beszéltünk vele s tanuk előtt tette meg az általunk megirt kijelentéseket. Mi azt is megírtuk, hogy Piotrovszky Károly rendőrtizedessel Pongrácz a rendörszobában dulakodott, minek következtében, a tizedes egy rendőr segélyével Pongráczot gyengédtelen módon a rendőrszobábul eltávolította. (Kidobta) Mi ezt az adatott 5 előkelő kanizsai rendőrtiszttől tudjuk. Sőt az egyik a legelőkelőbb, elénk akarta hívni Piotrovszkyt is s csak azért nem tette, mert mi ezt csupa udvariasságból s tekintettel az illető magas állására és feltétlen gavallér szavahihetőségére, elleneztük. Piotrovszkynak a V. V.-ben leközölt — és sajátságos és szokatlan módon, a dátum és aláírás közé beszúrt pót-megjegyzéssel ellátott nyilatkozatával melyben állításunkat „hazug“-nak jelzi — nem foglalkozunk. Nem pedig azért, mert azok az előkelő rendőrtisztviselők, kiktől az adatot kaptuk, fedezni fognak benünket, — s Piotrovszkynak majd érthetően megmagyarázzák az ő álláspontját. A nyilatkozat végén Farkas kanizsai h.-kapitány hivatalosan igazolja Piotrovszky aláírásának valódiságát azzal a megjegyzéssel, hogy oly jelentésnek a hivatalos igtatóban nyoma nincs!! N\indez elég érthető! De még érthetőbb, ha közöljük, hogy az ügy nem is lett igtatva, sem tárgyalva, mert mindjárt az eset után, éjjel háromnegyed 12 órakor elment Pongrácz Deák főkapitány lakására, azt felköltötte, tudatta vele a történteket, másnap pedig azzal védekezett, hogy epileptikus rohamában követte el tettét, — tehát ő semmiről nem tud! így volt ez a dolog! Ez az igazság ! Ami pedig a helybeli Lövy sörödében történt antiszemita jellegű nyilatkozatát Pongrácznak illeti, erre nézve kijelentjük, hogy az eset lefolyásáról bennünket egy oly úri ember értesített, akinek, még más három úri embernek az eset lefolyását az incidens alkalmával jelenvolt egyik fültanu, a megyei takarékpénztárban, nagy felháborodással s Pongráczra elég kedvezőtlen jelzők kíséretében, az esetet követő napon elmondotta. A mi a V. V. azon állítását illeti, hogy mi engedélyt kérünk Pillitz Mór kereskedőtől az eset hírlapi közlésére, kijelentjük, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Mi csak megkérdeztük P. M.-től, igaz-e a dolog, mire ő kijelentette, hogy az ügy már el van intézve — magánbeszélgetés, s nem hírlapba való. Tiltakozunk még annak feltételezée ellen is, hogy mi közleményeink közölhetésére bárkitől legkevésbbé P. M.-től engedélyt kérni hajlandók volnánk, vagy a közlést megtiltani engednénk. Ennyire még nem jutottunk. A V. V. nagyhangú címmel ellátott cikkelye tehát mindenhon nekünk adott igazat. Felségesen kacagtató pedig az, hogy a cikkíró feltalálta az örök ifjúság elikszirjét s még mindig hírlapíró marad. Szerinte ugyanis Pongrácz mindig 20 éves volt, 1902., 1903., 1904., 1905. és 1906-ban! De ilyformán az idén csak 21 éves! Hát egy kiskorú „jogász-gyereket“ szabad redőrfogalmazóvá kinevezni, kezébe kardot, revolvert adni, különösen mikor oly erőszakos hajlamai vannak s már 7 vármegye s a főváros népét végig náspángolta, anélkül, hogy ő még egy karcolást is kapott volna? Ugyan menjenek azok az urak, akik azt a cikket megírták, minket megvádoltak, Pongrá(24. szám.) 3. oldal. ezot pedig tisztára mosni akaták. Válalkozásuk nem sikerült s nem fog sikerülni, ha a helybeli összes szappanosok késziményeit használják is fel. Veszprém, Halpiac. IELLNER GYULA ajánlja fogász* magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére, a legujabo amerikai mód/J szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy müfog i éhány óra | alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és afoggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével ilfeszte- tik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek Veszprém, Halpiac. Oszlopos tagja városunknak és megyénknek, nagy idők tanúja, az 1848|49-iki magyar szabadságharc hős bajnoka tért meg őseihez, kedden délután. Meghalt felső-eőri Cseresnyés Nándor, volt 48-as honvédszázados, nyug. kir. járásbiró és földbirtokos, városi és megyei közéletünknek volt érdemdús és munkás tagja. Előkelő családból származott s mint 19 éves fiatalember rajongó lelkesedéssel sietett a haza hivó szavára a magyar szabadság zászlója alá. Vitézsége és tehetsége folytán rövid idő alatt századossá lépett elő s több csatában részt- yéve küzdötte végig történelmünk nagy Eposzát. Temetése csütörtök délután ment végbe a szabadi-utcai gyászházbol s megjelentek azon városunk összes elő- : kelőségei s nagyszámú résztvevő közönség. A helybeli honvédtisztikar Turczer j alezredes állomásparancsnok vezetése alatt adta meg a végtisztességet az elhunyt hős honvéd-bajtársnak. A gyászoló család a következő gyász- jelentést adta ki: Özv. felső-eőri Cseresnyés Nándorné szül. budafalvi Vermes Arpádin, úgy a maga, mint gyermekei: Cseresnyés István kir. mérnök s fe- I lesége Hódy Juliska; Cseresnyés József a veszprémi állami gyermekmenhely igazgató-főorvosa s felesége Véghely Sárika s fiuk Józsi; Cseresnyés László m. kir. honvédhuszár-százados s felesége Takách Flóra s gyermekei Irén, Laci, Pista, Sári és Józsika, valamint az összes rokonság nevében, fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy szeretett férje, illetve a legszeretőbb apa, após, nagyapa és hu rokon felső-eőri Cseresnyés Nándor Veszprémvármegye törvényhatósági bozottságának tagja, volt 1848—49. hon- védszázados nyug. kir. járásbiró és földbirtokos életének 79-ik, boldog házasságának 47- ik évében, hosszas szenvedés után folyó évi junius hó il-én meghalt. A megboldogultnak hült teteme folyó évi junius hó 13-án délután 4 órakor fog az alsóvárosi temetőben az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni. Veszprém 1907. évi junius hó 12-én. Áldás és béke drága porai felett!
