Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-16 / 24. szám
növekszik és később az or^sok, ügyvédek stb. sorsa még keservesebb lesz, mint ma. . . Az -eltévesztett pálya pedig a legnagyobb szerencsétlenség. 2. oldal (24. szám.) most is biztosítják számukra az elsőséget, de csak — a külföld szemében. Mind ez pedig attól függ, hogy a-magyar saját hazájának -mérhetetlen természeti kincseit tudja-e vájjon úgy értékelni, mint az olasz, német, francia, angol, görög török, szerb, román vagy a horváti __________VESZPRÉMI ELLENŐR _________ kát vall ási oldalukról lesajnálnak s nem az, aki ezeket a merényleteket elkövette ?, Az ajjajs^a, midőn egy hírlap egy vagy több, vagy az össz- polgárság indokolatlan zaklatásáért, elnyomásáért egyes hatalmasokat és klikkeket aposztrofál, vagy pedig az, ha egy érdekszövetkezet minden kimondott vagy megirt igaz szót, véleményt, meggyőződést csirájában igyekszik elgázolni s ezen cselekedetében semmi eszköztől nem riad vissza ? Minderre megadja, sőt már meg is adta a választ a V. V. által hivatkozott tisztességes polgárság. Nem is volt oly . nagy szükég mindennek felsorolására, de megtettük, nehogy ezen vagy amaz oldalon félreértessünk. Azok a tisztelt urak, akik V. V.-ben megszólaltak, a Farkas és Bárány meséjéből vették szerepüket. Ami pedig azokat az „erkölcsileg leginkább értékes erőket“ illeti, kiknek vsszavonulásával a V. V. fenyeget csak az a megjegyzésünk, hogy ezen város tisztességes polgárainak egyébb kívánságuk sincsen mint az, bár már rég vitte volna el őket Belzebub hetvenhetedik öreganyja. Oly emberek kik a napra menni nem mernek, akik a kritikát — akár jó, akár rossz — elviselni nem bírják, — ne időzzenek Fórumon, hanem bújjanak el odúikba! A V. V.-nek Pongrácz érdekében leközlött bizonyítékaival pedig méltó helyén, a Borsszemek rovatában foglalkozunk. Végül pedig, hogy mi is a V. V.-hez hasonlóan fejezzük be, úgyis egyforma cimü cikkünket, kijelentjük, hogy mi is megtettük bűnvádi feljelentésünket a V. V. cikkének szerkesztői ellen. 1907. junius 16. BORSSZEMEK. Csak sikkesen. — Tessék pesédálni. — A csattanós cikk. — Denunciálás? — Jákob és Ezsau. — Ki a békerontó. — Kacagjunk. — A V. V. mellettünk bizonyít. — Madame Blaschke. — Tovább kacagjunk. — Amiről a V. V. hallgat s amit mi nem állítottunk. — Mindig 20 éves. — Kevés a szappan. Ha nem díszük is lapunk élén a szerkesztő neve előtt a Drrrl azért mi is „sikkesen“ bírjuk magunkat kifejezni, mert tanulékonyak vagyunk. Tehát mi is úgy kezdjük, mint a V. V.: „Városunk egyik sajtóorganuma\!“ Nos igen! Városunk egyik sajtóorganuma, most az egyszer kivételesen, nagyhangú cimen cikket irt: „Embervadászat és becsületrabl.s“. A cim tehát elég nagyhangú, akárcsak egy vásári mutatványos bódé kikiáltója, aki torka- szakadtából ordítja : Meine Herrrrn tessék pesédálni az amerikai nagy Büffelochs, skorpió és halember; tessék herrrein spaziren, jetzt ist die Fütterungl Belépve a bódéba, ártatlan kecskebakot egy üregben néhány félig döglött skorpiót s igen sok szemetet látsz óh kegyes olvasó ! Látsz embert is, de aki csak annyiban hal, hogy valamikor meghal. Tehát amint említők, a cim elég hangzatos. A tartalom azonban a megszokott lapos, sekély egyveleg, — pongyola stilussal. „Le styl c’ est V hőmmé!“ Részben vád, részben véd- beszéd akarna lenni, de, rosszul sikerült s igy Írójáról minden aggály nélkül el lehet mondani, hogy ha esetleg dr. vagy drrr. is, — de rossz jogász. A vádlottnak nem bir ártani, — véden-^ cének pedig nem használ. Még csak redőrfogal- mazónak sem volna jó, mert fogalmazni nem tud, a „fellépéshez“ pedig nem elég „snájdig“. Mindazonáltal etég csattanós a cikk. S ebben hasonlít az ostorhoz, de mégis különbözik ettől, mert az ostor a végén, a rósz cikk pedig vagy embernek képes felén, vagy a tvszék- nél csattanik! „Hony sóit quimal y pen.se!“ A cikkecske tartalmának minőségével tehát végeztünk is volna, ha még egy szembeötlő jelenségével nem kellene beszámolnunk s ez az, Nyári kivándorlás. A hosszú télből úgyszólván átmenet nélkül estünk bele a kánikulába. A télikabátot könnyű flanel! ruhával váltottuk fel és az utcának csak az árnyékos oldalán járunk. Az Elite-kávéház pedig felszerelte az utcai parkot, ami legbiztosabb jele a nyárnak. Szóval: melegünk van s ez annyit jelent hogy nemsokára ki fogunk vándorolni valamelyik — külföldi fürdőhelyre. Régi magyar hiba, hogy a saját magáét kevesebbre becsüli, mert könnyű szerrel jut hozzá, így vagyunk az iparcikkekkel, igy vagyunk az Íróinkkal, tudósainkkal és természetesen a fürdőinkkel is. Olcsó pénzért külföldre elvesztegetett magyar nyersanyagot méregdrágán vásárolunk vissza, mert akkor már külföldi. ltjaink külföldi iskolákon szereznek diplomát, holott a hazai egyetemek legalább olyan apparátussal osztogatják a tudományt, mint amazok. Arról beszélni sem kell, hogy a magyar könyvpiac és a magyar színházi műsor valósággal internacio- nális találkozó hely, ahoi mindenféle nemzet iróembere megfordul — még a magyaré is. Fürdőinkről azonban ezt már nem lehet elrm ndani. Ezeknek is internacionális jellege van, találkozik benne olasz, német, francia, angol, görög, török, szerb, román, talán még horvát fürdőző is. Magyart azonban Diogenes-lámpával kell keresni. A magyar fürdők közönségét tehát a magyarok fosztják meg a teljes internacionalitástól. Ellenben a külföldi nyaralóhelyek, gyógytelepek, szanatóriumok strandok és egyébb üdülési alkalmatosságok csak úgy hemzsegnek a magyar embertől. így nyár elején nagy kivándolás indul meg ebből a pénztelen országból. Azok, akik a sors különös kegyéből nyaralásra is tudnak költeni, de azok is, akiket a sors különös mostohasága gyógyulást, enyhülést keresni késztet,, felkerekednek és elmennek innen, valahová messze, minél messzebbre, valamelyik fényes de haszontalan luxuspontjára az élelmes külföldnek, amely alaposan kizsebeli őket. Ámde nemcsak ebben a kizsebelésben nyilvánul meg a külföld élelmessége. Dehogy is! Mikor a magyar pénzek már befolytak és nincs több aratni- való, akkor felkerekedik a külföldi s mint jól szituált ember, aki meg is dolgozik érte, fürdőbe indul. Mégpedig — MagyaroszágKa! Mert odakünn tudják, hogy a mi forrásaink vizében nagyobb gyógyerő van, mint az övékében. Azt is tudják hogy az erdélyi Hargita levegője jobb az Alpesekénél, a Balaton hullámverése edzőbb, erősitőbb, fiatalitóbb, mint a wörthi-tóé. És azt is tudják, ezt mindenek fölött tudják, hogy mind ez olcsóbb, mint náluk s ha idejönnek, jól mulatnak, megegészségesednek s még mindig haza viszik egy jó részét annak a pénznek, amit a mi nyári kivándorlóinkból vasalt ki odahaza. Pedig ideje volna már, hogy ezekre a dolgokra mi magunk is figyeljünk kissé. Az ébredő nemzeti öntudat mostanság eredményesen szorítja visszafelé a külföldet minden vonalon s a hazai iparcikkek, műtárgyak, miegyebek, teljesen kielégítenek bennünket. Nélkülözni tudjuk a külföldet ott is, itt is. Nem kell hozzá egyébb, mint néhány jónevü főúri és polgári família, amely nem szégyenli magyar földön, magyar vízért, magyar egészségért elkölteni a nyaralásra szánt pénzét. A példa feltétlenül hatna és fürdőhelyeink felvirágoznának, tehát olcsóbbak, jobbak és kényelmesebbek lennének, mint ma. Ezzel aztán végképen a külföldiek fölé emelkednének, mert kitűnő természetes viszonyaik már Embervadászat és becsületrablás. Két rendbeli lapszámunkban ismertettük a Kelemen Imre városi tanácsos és Pongrácz Jenő rendőrfogalmazó közt Pünkösd második ünnepének éjjelén az „Otthon“ kávéházban megtörtént s városunk krónikájában ezideig egyedül álló botrányos esetet, — azonkívül leghitelesebb helyekről és hivatalos okmányokból beszerzett azon adatokat, melyek amellett tanúskodnak, hogy a néhány hete idegenből idevetődött s rendőrfogalmazóvá megválasztott Pongrácz Jenő, nem az a „legkiválóbb“ egyén, akinek a választást megelőzőleg ki volt kürtölve s nem bir azon kellékekkel, amelyek őt a rendőrfogalmazói állásra predesztinálnák s akinek érdekében a veszprémi pályázókat mellőzni helyes volt. Jeleztük a felháborodott polgárság azon általános felfogását, — amelyhez mi is járulunk, — hogy a történtek s a Pongráczról nyilvánoságra került adatok ismerete után, nevezett a város szolgálatában nem maradhat. Miután pedig egyrészt az ügynek büntetőjogi elbírálása a bíróságnál úgyis folyamatban van, — másrészt a Pongrácról nyilvánosságra jutott s reá nézve kedvezőtlen adatok következtében városunk polgársága körében, széles mederben folyó mozgalom indult meg arra nézve, hogy Pongrácz az általa most már illetéktelenül elfoglalt rendőrfogalmazói állástól elmozdittassék, — elhatároztuk, hogy ezen ügygyei a jövőben csak az események fejleménye során tudósitás- képen foglalkozunk, annyival inkább, mert az ezidőszerint meglehetősen ki volt merítve ! Minthogy azonban „városunk egyik sajtó orgánuma, nem kutatjuk mi okból és célból, de bizonyára nem a saját kezdeményezéséből“ „Embervadászat és becsületrablás“ cimü cikkében, embervadászattal, becsületrablással, a város lakói társadalmi békéjének megzavarásával, a külön- lönbözö vallásfelekezetek közti egyetértés meglazi- tásával, rágalmazással, mások becsületének közprédaként való tekintésével, Pongrácz Jenő elleni hajszával vádol meg bennünket s végül azzal fenyegetőzik, hogy eljárásunk következtében, közéletünk teréről, majd az erkölcsileg (?) leginkább értékes (?) erők vissza fognak vonulni, — kénytelenek vagyunk most már mi, „az igaz megdöbbenés hangján e város minden komolyan gondolkozó és tisztességesen érző emberétől megkérdezni“ : vélt és magánsérelem-e az, midőn egy városi tanácsost, megyebizottsági tagot, ev. ref. egyházgondnokot stb. egy jelentéktelen ok miatt, közönséges gonosztevő módjára, fegyveres emberekkel egy köztisztviselő, megfogni, reá kezet emelni rendel? S az e az embervadászat, midőn az ily drasztikus módon eljáró tisztviselő ellen valaki állást foglal, vagy az, ha egy védtelen, egymagában lévő, tisztességes polgárt, bármily okból is, három karddal, revolverrel felfegyverzett ember, éjszakának idején hatalmába ejteni megkísérel, pláne akkor midőn az egyik már megelőzőleg kinyilatkoztatta, hogy az illető védtelent inzultálja (. . . . rúgja)! Becsületrablás e az midőn a fennforgó esettel kapcsolatban az illető tisztviselőről, aki mint a megszületett ártatlanság volt a polgárságnak bemutatva, s e réven megválasztva, — konstatál tátik, hogy verekedésekért, becsületsértésért, rágalmazásért több Ízben büntetve volt? Az a hírlapiró zavarja meg a lakosság békéjét, és a felekezetek közti egyetértést, aki hírül adja, hogy polgártársait kellő ok nélkül rendőrökkel megfogatják, másokat lemarháznak, ismét máso00000 0000 4 0 0 0 0 0 0:0\$\0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 % ROSENBERG MÓR női férfidivat és selyemáruházába J 0 = megérkeztek a tavaszi újdonságok! "' ■ ■ ^— ......-■= 0 w LaLhhmLkUl0nleg"bSége'Sai-át készítményü sport-ingek, blúzok és alsóruhák. Párisi-modell kalapok, gyönyörű A 0 ^blúz-selymek, napernyők, angol zetirek es divatkeimék. Női, férfi és gyermekcipők. Óriási választék ruhadiszekben. A 0000 00000000 0 0000 0000 0^00 á||| 0000000000000000000000000
