Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-05 / 18. szám
2. oldal (18. szám.)__________________________________VESZPRÉMI ELLENŐR . _______________1907. május 5. & &JÍ 0 0 0 ß 0 0 0 & 0 0 & 0 & 0 0 0 0 0 0 0 & SÍ 0II0 & & & & & 0 0 & & & & & & & &é £ & <* £ 0'0 0 00 í ROSENBERG MÓR női férfidivat és selyemáruházába j 0 ^——•••-••- • . :..-=== megérkeztek a tavaszi újdonságok! w••.. ---•■■■ 0 ^ Az áruház különlegességei: Saját készitményü sport-ingek, blúzok és alsóruhák. Párisi-modell kalapok, gyönyörű ^ 0 blúz-selymek, napernyők, angol zefirek és divatkelmék. Női, férfi és gyermekcipők. Óriási választék ruhadiszekben. J 0 '0 0 0 & 0 0 0 0 0 0 0 0 & 0 0 0 0 0 0 00 0-0 0 &\íí\0 00 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Az amerikai kivándorlás ellen, A Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület felirt a kormányhoz, az amerikai kivándorlás meggátlása, illetve lehető csökkentése tárgyában. A felette érdekes felterjesztést szószerinti szövegében itt közöljük, kérve olvasóinkat, hogy esetleges, e tárgybani megjegyzéseiket velünk közölni szíveskedjenek. Nagyméltóságu Belügyminiszter ur! Mindenki fölismeri a veszedelmet, mely ezer év óta fennálló magyar hazánkat fenyegeti. Ezrével hagyja itt nemzetünk földmivelő munkás népe az országot; siet a tengeren túl keresni boldogulását! A magasabb munkabér és nagyobb jólét ígéretével csábítják népünket a kivándorlásra s a tudatlan nép megfogadja a felbérelt csábítók szavát, csapatosan vándorol az egyes kikötőkbe, honnét a magánügynökségek nagy tömegben szállítják az emberanyagot Amerika lélekölő és testsorvasztó bányáiba és gyáraiba, emberfeletti munkát végezni. Hogy a kivándorlók közül hány százezerén 'esznek szerencsétlenek kint az idegenben, arról nincs statisztika. Ellenben az a kevés szerencsés, aki boldogul, az pénzt küld haza, példájával csalogatja az itthonmaradottakat. Igaz ugyan, hogy Magyarország nem fizethet annyi munkabért, mint a vagyonos Amerika, de ez utóbbi tiz évben tetemesen emelkedtek a mezőgazdasági munkabérek s mindennek dacára a kivándorlás nemcsak hogy csökkent volna, hanem napról-napra nagyobb arányokat ölt. Nem a megélhetés lehetetlensége tehát az indító oka a kivándorlásnak, hanem a magasabb munkabér utáni vágy ! Társadalmi betegség van hazánkban; gyógyirt nyújtani mindenkinek hazafias kötelessége, javítani a munkások anyagi helyzetén csak úgy lehet, ha megtarthatjuk a népet a hazának, mert mezőgazdaságunk üzemét csakis úgy tehetjük extenzivvé, ha a szükséges kézi munkaerővel rendelkezünk. Az extenziv gazdálkodási rendszer fokozni fogja a birtokos jövedelmét s a jövedelem növekedésének arányával nagyobbodni fognak a munkabérek is s igy biztosítva lesz a munkás és családjának existenciája saját hazájában. Ha ellenben a kivándorlás továbbra is ily mértékben terjed, az első sorban maga után vonja hazánk elnéptelenedését. Ha napról-napra gyérül országunk népessége, hiányozni fog a szükséges munkaerő, mi maga után vonja különösen a középbirtokos osztály pusztulását. Fontos a kivándorlás megnehezítése hazánkban katonai szempontból is, mert meggyen- giti haderőnket. Hisz a katonakötelesek is kivándorolnak s igy ezer és ezer ember hagyja itt azt a zászlót, mely alatt fel kellene esküdnie hazája védelmére. Ezen nagymérvű kivándorlást csakis törvényhozási utón lehetne korlátozni. A társadalom ezen betegségét első sorban a kormánynak kell orvosolnia. Miután a mostani nemes gondol kozásu és hazafias kormányunkban meg van a legjobb szándék. Ha most nem tudunk célt érni, úgy a reményről is lemondhatunk, hogy hazánkban a jólét és megelégedés valaha bekövetkezzék. Egyesületünk f. évi április hó 11-én tartott rendes évi közgyűlésén egyhangúlag elhatározta, hogy e bajok orvoslása céljából a nagy- méltóságú Belügyminiszter ur utján felkéri a magas összkormányt, miszerint sürgősen dolgoztassa ki a kivándorlásról szóló törvény revízióját s azt mielőbb terjessze a magyar országgyűlés képviselőházához. A kivándorlási törvény revíziója alkalmával kegyeskedjék a m. kir. kormány különösen figyelemmel lenni arra, hogy az Amerikába szóló uttevelek kiadhatása meg legyen nehezítve. Az útlevél kiadásának szabályozására az alábbiakban vagyunk bátrak javaslatunk a m. kormány elé terjeszteni: 1. Amerikába szóló útlevél 32 éven aluli férfinak és 24 éven aluli nőnek kiadható ne legyen. 2. Szerződésileg lekötött munkás és elszegődött cseléd, mig kötelezettsége fennáll s annak teljesítését, illetve letöltését igazolni nem tudja, külföldre szóló útlevelet ne kaphasson. 3. Az útlevél-váltás alkalmával a visszautazás költségei is letétbe helyezendők, melyről egy átvételi elismervény adassék. 4. Amerikában a hajóról való kiszállás alkalmával a konzulátus vegye át az utileveleket és a visszautazási letétről az átvételi elismervényt csak ezután adjon egy az amerikai államok partjaira való kiszállásra feljogosító igazolványt. Diplomáciai utón felszólitandó a külföld, — különösen Németország — hogy útlevél nélkül senkit ki ne bocsásson. Nagyméltóságu Belügyminiszter ur! A törvényhozás van hivatva első sorban, hogy szeretett hazánkat a nagyfokú kivándorlás által bekövetkező veszélytől megmentse. Ha a szükséges kormányintézkedések megtétetnek, mi is kivesz- szük részünk a munkából s szem előtt tartjuk azt a jelszót, melyet a „Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület“ zászlajára kiirt s uinely célért küzdeni fog: „Megtartani a gazdát a magyar földnek s megmenteni a magyar földet a gazdának, segíteni a kisembert nehéz küzdelmében s előmozdítani a munkásnép jólétét!“ A magas kormányba helyezett teljes bizalommal terjesszük be kérvényünket Nagyméltóságodhoz s kérjük annak kegyes pártfogását, melyek után maradtunk Veszprém, 1907. ápril 15. hazafias tisztelettel: Kajdacsy Hunkár Dénes ügyv. titkár. főispán, elnök. TANÜGY. Veszprém vármegye népoktatási állapota. A kir. tanfelügyelő Bozsok, Enying, Pápa, i Veszprém, Zircz községekben teljesített iskola- látogatásokról beszámolván március havi jelentését következőkben folytatja: Voltam tehát 5 helyen, 9 iskolában és 39 tanfolyamon, azonkívül a pápai izr. polg. fiuisk. husvéttáji magán-vizsgálatain; helyszíni tárgyalást ez alkalommal 4 helyen tartottam. Egyébként részt vettem Veszprémben a gyermek liga alakuló gyűlésén és részem volt a dr. Óváry Ferenc tagtársunknak a veszprémvármegyei általános tanitó-egyesület díszoklevelét átnyújtó bizottság megtiszteltető vezetésében is. szórakozást szerezni „bakonyi képeimmel“ azoknak, kik e gyönyörű vidéket csak hírből, vagy még úgyse ismerik. Gizella-kápolna. Veszprémármegyének déli sarkában egy ősrégi kis mezőváros terül. Fekvése — Kunfalvi geográfiája szerint — 338 láb magasságú a tenger színe felett. De hát nem folytatom ilyen száraz stílusban ; hiszen én nem földrajzot, hanem mondákat, képeket akarok Írni. Az alkony bíborában, vagy a hajnal fényében, midőn Veszprém felől közeledik kocsink a kis városka felé, mielőtt a hegy lábánál fekvő uradalmi városrészbe bekanyarodnék: a góth- épitészetnek egy miniatur példánya, szent István királyunk neje: Gizella királyné által épitetett kápolna tűnik szemünkbe. S midőn csúcsíves boltozatait, ablakait vizsgáljuk, nem kis meglepetéssel látjuk redőnytelen, nyitott ablaku, harangnélküli tornyát. Jó nagyanyám, ki az ezen vidéken forgalomban levő minden mondát, történetet tudott: elbeszélte nekem, hogy miért nincs abban a toronyban harang . . . A keresztes-háborúk idejében Nagy-Vá- zsony ősi várának ura egyetlen fiát szintén elvűidé II. Endre királylyal Palesztinába s esküt tőn a Gizella-kápolnában, hogy ha fia diadalmasan tér vissza az ütközetből, megengedi neki, hogy a szép jobbágyleányt, kiért az már régen lángolt, feleségül vehesse. Midőn a fiú eltávozott, az atya elrabolta a leányt és ő tűzte keblére fia virágát, de az ott, a kopár talajon elperzselve, leégetve csakhamar elhervadott s a Gizella-kápolna csengetytije szomorú csilingelőssel siratta el a korán letört, szebb jövőt érdemlő rózsaszálat. Sírján a Bakony temetőiben ma is bőven termő, szivalaku rezgő füvek ütötték fel fejecskéjüket és vonagló zokogást jelképező mozdulattal azóta örökké rezegnek. A harang pedig megnémult, sohasem szólt többé! Megérkezett a várur fia és jutalmát követelte. Ekkor az atya elvezette fiát a templom (kápolna) melletti sirhoz, hogy megmutassa neki a hantot, mely boldogságát fődé. Azonban alig értek a kápolna falához, midőn egy rettenetes szélroham kidobta a toronyból az örökre elnémult harangot, agyonsujtva vele az ara-rabló gonosz apát. Azóta bármennyiszer tettek is harangot a kápolna tornyára, nem tűri meg falai között: mindig kidobja a titkos erő. A keresztes dalia pedig egy csomó szivalaku füvet tépve kedvese sirjáról, visszament a szentföldre és ott a török elleni harcokban végezte be szomorú életét. Nagy-Vázsony a Kinizsi-toronynyal. Elhaladva ezen kis, ősi szentegyház előtt, melynek csöndes sírboltjában alussza többek között örök álmát hős Kinizsi Pál hadsegéde és kedves barátja, Miszlenovits László is, — kocsink tovább gördül és szemünk gyönyörteljes elragadtatással nézi a tőlünk jobbkéz felől eső, az utcasor mögött elterülő 60—70 holdnyi ős Zichy-parkot középen három csinos barokk- stilban épült kastélyával, mely 1854. óta a bécsi hires Todesco bankár-család tulajdonát képezi a nagyvázsonyi összes uradalmi birtokkal együtt, i hozzászámítva a Gizella-kápolnát is. Tovább haladva, balról egy szökőkuttal ékeskedő, kis tündérkert takar el szemeink elöl egy festői szépségű urilakot, melyben most az uradalmi jószágkormányzó székel ... és azután — az ördög konyhája, az emberiség lealacso- nyitásának, állattá változtatásának műhelye, a spiritusz- és pálinkagyár hivalkodik égnek meredő kéményével. Már-már kezdenénk a politikai hangulatból kizökkeni, ha a felső város alatt kanyargó patak hidján kétségbeesett kinézésű Nepoinuki szent-János szobra, melyet talán az áhitatos Magyar Jolántha helyeztetett az édes atyja által építtetett patakmalom fölé, — kezével a város felé nem mutatna . . . Követjük a mutatott irányt, feltekintünk a hegyre és egy kedves, hegyi kis város képe fényképeződik szemeink elé három templomával és a romokba heverő Kinizsi-vár ötemeletes börtön-tornyával, melynek viharedzett, komor falai majdnem megdöbbentően keltik lelkűnkben azt a kételyszerü kérdést, hogy talán a gonoszság, a bűn megtorló tanu- jele maradandóbb e világon, mint a jóságé és költészeté? — Hová lett Kinizsiné szobája, melynek ablakából leste a harcokból fáradtan hazatérő jó férjét? Hova a kápolna, melynek oltára előtt leborulva imádkozott naponként a hires magyar hős szelíd őrangyala a magyar sereg diadaláért? — Eltűnt, elromlott mind! Köveiből — óh, fájdalmas bizonyság! — az uradalom gőbölyistálló-keritést építtetett! S a börtöntorony kínzó eszközeivel, siralomházával áll!... és pedig milyen szilárdan áll!
