Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-21 / 16. szám

>. . ' 5c : , *gg . ■ : -■ . • • •. '■■■.. / / ,

; lZ.

II. évfolyam. Veszprém, 1907. április 21. 1#>, szám.

TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

Hupka György.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők.

Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek.

Egy sirdomb felett.

esi tönk. Ha pedig nem ezek, hanem látszólag az emberek önhibáján kivül beállott s elviselhetleneknek tartott lelki bajok, úgy mégis mindkét esetben a lelki, az erkölcsi erő fogyatkozásában keresendők az okok.

S valljon a lelkierő hiánya, az erkölcsi tartalom megfogyatkozása, a leges- legtöbb esetben, nem-e az elhanyagolt, hiányos nevelésben keresendő?

Azt lehetne állítani, hogy a föld egyszerű népe közt sokkal ritkábbak az öngyilkossági esetek, mint a tanultabb nép közt pedig ott sincs valami exkvizit, előkelő nevelés! Ám ez nem igy van! Dis- tingválnunk kell a tanultság és a nevelt- ség közt. Az a földturó, falusi nép igenis nyer nevelést. Természetes, egyszerű nevelést; becsületesen s legtöbbnyire vallásosan neveltetik; Nem támaszt túlságos igényeket, belátja, hogy az embernek osztályrésze a munka, fáradozás, szenvedés s ép ezért nem is formál jogokat a világ gyönyöreinek fenékig való kiéhezésére.

Nem állítjuk apodictice, hogy kizárólag a nevelés hiánya és roszasága viszi az embereket a bűnre, az öngyilkosságra is, mert hisz igen jó nevelést nyert egyének közül is kerülnek ki gonosztevők, bűnösök, öngyilkosok stb. s az ember gondolkodó, és szabadakarattal megáldott lény. De, hogy a gyermekkorban,

serdűlő években elkövetett öngyilkosságok okai minden esetben a hibás nevelés következményei, azt állítjuk. Vallásosság, fegyelmezettség, önuralom, kötelességtudás hiánya a gyermekben, mindenkor a hibás nevelés következménye. A szülök semmit, vagy keveset foglalkoznak gyermekeikkel. Sok esetben a mai kereseti viszonyok okozzák ezt. A legtöbb szülő eleget vél tenni gyermekei iránti kötelességének, ha gyermekeit ruházza, táplálja, iskoláztatja. S főkép az iskolára hárít minden felelőséget gyermekei nevelését illetőleg! Pedig tudni kell, hogy az iskola csak oktat, de a szülő nevel!

Ismételjük, hogy a gyermek-öngyilkosságok okai kizárólag a nevelés hiányában keresendők.

Azért az a sirdomb, mely a legutóbbi gyermek-öngyilkos teteme fölé domborul, legyen intőjel minden szülőre nézve, ki gyermekét szereti s irántai kötelességét Isten s emberek előtt hiven teljesíteni óhajtja.

Ne dobjunk követ senkire! Mindnyájan gyarló emberek vagyunk s legtöbbnyire családosak. De legyen az a halom intőjel, legfőkép azokra, kik gyermekeiket a szülői védőszárnyak alól, idegen felügyelet alá kénytelenek bocsájtani.

Egy kis jóakaró szigor, gondosság, fegyelemtartás, panaszhangokat fog csalni

(Hgy.) Ismét egy fiatal ember vált öngyilkossá városunkban. Eldobta magától az életet, a legértékesebb földi, anyagi vagyont, melyet megszerezni semmiféle hatalommal nem lehet, s visszavarázsolni, ha már egyszer elveszett, lehetetlenség.

Ép, fiatal test, szép remények, nemes és férfias tettek, alkotások kecsegtető képe, minden odaveszve s a boldogtalan belemerült a Nirvána végtelen éjébe.

Örökké eldöntetlen marad, hogy az öngyilkosság gyávaság-e, mely nem mer megküzdeni az anyagi és erkölcsi nehézségekkel ; — avagy bátorság, mely hősi elhatározással mond le a meglevő, s még megszerezhető javakról.

Nem is efelett óhajtunk elmélkedni.

Az öngyilkosság a mi erkölcstanunk szerint bűn. Nagy, talán a legnagyobb bűnök egyike, mert jóvá nem tehető, sőt még bünbánattal sem enyhíthető.

S bűn marad akkor is, ha az öngyilkos nem közvetlenül saját hibái folytán jutott borzasztó elhatározásához s lett életének kioltója.

A bűnnek a szülőanyja is bűn s éppen az az átka a bűnnek, a roszcsele- kedetnek, hogy folyton csak újabb és újabb roszat szül. Azt tudjuk, mert látjuk és halljuk, hogy az öngyilkosságok okai legtöbbnyire az emberek önmaguk okozta súlyos testi bajok, anyagi romlás, erkölTÁRCA.

• A szem.

Irta : Pozsonyi Gábor.

Az ember arcát legjobban a ragyogó szempár ékesíti. Az ember érzelmei, indulatai, teste állapota mind leginkább a szem tekintében nyilvánulnak. Rettenthetetlen bátorság néz ki a hős szeméből, epedően néz a szerelmes leányé, boldogság sugárzik a szerető feleség tekintetéből, ártatlanság tükröződik a gyermek szelíden néző szemepárjából, a biró szúró nézésétől retteg a gonosztevő, mindenki kellemetlen érzéssel, bán- tódással fogadja a skeptikus ember gúnyos pillantását.

Az érzelmek és indulatok valóban a lélek tulajdonságai; de külső nyilvánulásaik megalkotásához az arc vonásai s kivált a szem mozgásai hatnak össze. Hogyha pedig bizonyos lelkiállapot állandósul, vagy legalább gyakran nyilvánul az emberen, akkor az arcvonások bizonyos rendeződést szoknak meg, a szem mozgásai bizonyos tekintetre szoknak rá, úgy, hogy az arcból, a szemből bizonyos mértékben következtethetünk az ember természetére.

A kifejezéshez a két szem állása és irányulása, a nyitódás vagy a behunyódás bizo- nyoz foka járul a szem részéről. Eszerint mindenféle szem kifejezhet minden érzést, indulatot és lelki állapotott. A kék szemű ős germánok hősei bizonyára tudtak olyan bátran nézni a barnaszemü rómaiak szeme közé, mint amily bátor tekintetű volt Akhilles barna szemű népe. Szerelmesen epedni nemcsak a kékszemü Gretche nek tudnak, a mi leányaink szeme is tud epedően nézni, ha fekete is. Az anyai boldogság nemcsak kékszemből sugározhat, a barna szemű .menyecske tüzes szeme is áraszthatja a boldogság szelidebb fényét. Szúró tekintet és gúnyos pillantás akár barna, akár kék vagy szürke szemnek lehet sajátsága.

Mégis van valami igazság a közfelfogásban is, mely azt tartja, hogy bizonyos szinü szem bizonyos természettel vág egybe. Az ártatlan kis gyermek szeme többnyire kék; ha később megbámul is, mint kéknefelejts, kéken nyílik e világba. A kék szem fénye szelidebb, ha tehát még szelidlelkü is a tulajdonosa, a léleknek ez a szelídsége csak annál inkább kifejeződik a szemben. Á fekete szem általában ragyogóbb mert a fénye a sötét háttér előtt szembetűnőbb; ha tehát a lélek heves, csak annál élénkebb a szem tüze. Nem csoda, ha többnyire csak tüzes fekete szemről és szelid kék szemről szokás szólani.

E fölfogás kifejlesztésére bizonyára az is hatott, hogy a nyugodtabb, hidegebb természetű északi népek kék szeműek, az élénkebb, hevesebb vérti déliek pedig fekete szeműek. Ezeknek élénksége tehát csak annál ragyogóbbá teszi sötét szemüket, amazok nyugodtsága csak annál inkább meglátszik a szemükben is.

Ha már a közfelfogás megái lapította, hogy a barna szem tüzesebb, a kék szelidebben égő, könnyen tovább fejlődhetett az a nézet, hogy akinek fekete a szeme, annak érzelmei nem lehetnek állandók, tüzük hevesen fellobbanhat, de hamar ki kell aludnia; ellenben a kék szeműek tüze nem lobban föl hevesen, de annál tartósabb, természetük a hűség. Még a színek jelentésében is talán a szemnek tulajdonított hűség tette meg a kék szemet a hűség és állandóság színévé, nem pedig a kék szin jelentése szerint nevezték a kék szemet a hűségesek szemének.

Említettem, hogy a kifejezés megalkotásához a szemnek többféle tulajdonsága és mozgása hat közre; éppen úgy a szem szépsége is több részből áll össze. A két szem egymástól való arányos távolsága, a szemnyilás szabása, tágsága, a pillák hossza és sűrűsége, a szemöldök alakja, a szemgolyó nagysága mind részt követel benne. De, legalább a mai fölfogás r szerint, a szépség legkiválóbb része a szem szine. A fölfogás különböző lehet, kinek a fekete, kinek a kék szem tetszhetik; de ha a neki tetsző szem szépségének megalkotásában talán főbb része van is egyébb tulajdonságoknak, az