Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-12-23 / 12. szám
1906. december 23. . ___________ -_____VESZPRÉMI ELLENŐR______________________________________ ____^ BO RSSZEMEK. vármegyének nevezték. — Nos hát, ilyen partialis és ilyen qualitásu érdekért, sem a kormánynak, sem egyébb tényezőknek nem szabad bele menni áldozattal, költséggel és városunk megkárosításával, egy minden tekintetben szükségtelen, sőt képtelen intézkedésbe. Vannak törvényszékek, melyekhez képest úgy a terület nagysága, valamint a mellettük működő járásbíróságok s az ezeknél működő bírák sokasága tekintetében, a veszprémi törvényszék igen kis pont. Azoknál indokolt lehet a decentralisatió. Van mit megosztani, s van miért megosztani. — itt nincs. És ha mégis megtennék ez olyan botor dolog volna, mintha egy már ketté hasított hajszálat mégegyszer ketté hasítanának. De tovább megyünk, állítjuk, hogy e miatt még az esetben sem volna szabad városunknak nyilvánvaló súlyos bajt okozni, ha Pápa város érdekén kívül, némi egyébb érdek kielégítéséről lehetne is szó, aminthogy pedig nem lehet. Szerzett jogaink is vannak reá. Ha egyébb nem, — emi speciális helyzetimből folyó szegénységünk, amit magas intézkedések által nyomorúsággá változtatni, s egy amúgy is nagy terheltség alatt lévő város elpusztulásához segédkezet nyújtani sem nem igazságos, sem nem okos, sem nem megengedett dolog. — Semmiféle beteges theóriák megvalósításáért és képzelt előnyök ködképeiért, melyek alól voltaképpen Pápa város önzésének lólába kandikál ki. Ez ellen kiizdénünk kell --vállvetett erővel. — Megyének, városnak, sajtónak, mindenkinek egyaránt. Mi ott leszünk ! A városi közgyűlésen már felhangzott a vészkiáltás! Ne legyen a pusztában elhangzó szó ! A városházáról. Közgyűlés f. hó 17-én. A hétfői közgyűlés elé, a szokottnál nagyobb volt az érdeklődés úgy a városi képviselők, mint a nagy közönség körében, mert ismeretes volt, hogy dr. Benkö Károly egy interpellációt nyújtott be, melyben kérdést intéz a városi hatósághoz, miként történt az, hogy Rainprecht Antal püspöki jószágkormányzóról egy oly erkölcsi bizonyítvány állíttatott ki, mely a valóságnak nem felel meg. — Az interpellációt múlt lapszámunkban ismertettük, azért azt most nem ismételjük. Akk ezen interpellációtól holmi érdekességet vártak, csalatkoztak, mert azt dr. Benkö időközben visszavonta, s így nem tárgyaltatott. A közgyűlésnek különben több fontos és pénzpiacon igen rossz conjuncturák mutatkoztak. Nagy volt a pénzhiány, minélfogva a bank mindenféle ürügy alatt huzta-vonta a folyósítást. A pénz viszont már nagyon kellett volna a városnak. Kovács Imre volt polgármesterünk és CtnUnoky ügyész már több ízben jártak Bpesten. A bank jogtanácsosa azonban hol egy végzést, hol egy bizonyítványt kívánt még beszereztetni. Cholnoky végre megunta a dolgot s összeszedvén minden dokumentumot amit a jogtanácsos csak kért, fölutazott ismét Bpestre a polgármesterrel. — Mielőtt azonban a bank jogügyi osztályába ment, kivett az iratcsomag- hól egy aktát, melynek ugyan nem volt valami nagy jelentősége s betette a kabátja másik zsebébe. Nos! Kartárs ur! Elhoztam most az ösz- szes aktákat amiket ön kívánt. Remélem most már kifogják utalni a kölcsönünket, szólt a jogtanácsoshoz. — Mindenesetre, ha a papírok rendben vannak válaszolt az udvariasan, átvevén az akta csomagot. Lapozza-lapozza őket, mialatt arról gondolkodott, hogy miféle ürügygyei rázhassa le újra a bank nyakáról a veszprémieket? !mc! Észre veszi azon irat hiányát, amelyet Cholnoky félre tett. Bravó! Van ismét ürügy! Ezen tárgyról az határoztatok, hogy a főutca és főtér már most Rákóczi utcának és térnek neveztetik el, a többi bujdosó nevéről pedig több alkalmas és méltó utca fog elneveztetni, ha az e célból kiküldött bizottság erre vonatkozó javaslatát megtette. — Az érdem e tekintetben dr. Benkö Károlyé, ki az ide vonatkozó indítványt beadta. A közgyűlés napirendjének egyik leghatásosabb része mégis dr. Óvári Ferenc orsz. gyűlési képviselő felszólalása volt, a Pápán felállítandó óhajtott törvényszék ügyében. Dr. Óvári a következőket mondotta: T. Közgyűlés! A hírlapokból bizonyára méltőztatott értesülni azon mozgalomról, melyet a pápaiak indítottak a pápai kir. törvényszék visszaállítása iránt. Ezen ügyben ép a mai napon jelent meg egy nagy küldöttség Budapesten az igazságügyi miniszternél! Talán arról is méltóztattak már hallani, hogy a balatonfürediek, egy tekintélyes számú küldöttsége, a múlt héten járt az igazságügyi miniszternél s kérte, hogy a balatonfüredi járásbíróság telekkönyvi hatósággal ruházhassák fel. Fájdalom, ez utóbbi ügyben az Igazságügyi minisztertől biztatást is nyertek, — s tekintve, hogy irányadó elvül kimondatott a törvényhozás színe előtt, hogy lehetőleg minden járásbíróság telekkönyvi hatósággal felruházandó, — ez utóbbi kérelem teljesítését megakadályozni bajosan lehet. Nem szándékozom hosszasan fejtegetni, minő nagy csapást mérne városunkra a pápai kir. törvényszék visszaállítása, — de az kétségtelen tény, hogy a devecseri és pápai járások törvényszéki elkapcsolása, kimondhatlan nagy veszteséget képezne városunkra nézve. Minthogy az Igazságügyi miniszter épen ez év folyamán fejezte be városunkban egy modern és minden igényeknek megfelelő igazságügyi palota épitését, — az államra sem közömbös, egy felesleges újabb tehernek magára vállalása. Mindezeknél fogva szükségesnek tartanám, hogy a város közgyűlése ezen ügygyei komolyan és mielőbb foglalkozzék ! — Hívjon össze e célból rendkívüli közgyűlést és annak napirendjére tűzze ki ezen ügynek tárgyalását. A hatóság készítse elő addig az ügyet, a mai közgyűlés pedig határozza el, hogy ezen terv ellen áilásí foglal; memorandumot dolgoztat ki s illő módon a kormány tudomására juttatja. Kérem indítványom tárgyalását s annak egyik vagy másik elfogadását. A közgyűlés dr. Rosenthál Sándor és Szeg- lethy polgármester hozzászólása után elhatározta, hogy e célból mielőbb rendkívüli közgyűlés hivassák össze s annak napirendjére az ügy ki- tüzessék. — Utasittatott a Polgármester és a tiszti ügyész, hogy azon ideig memorandumot dolgozzanak ki. Amint látható, ezen ügy egyideig minden egyébb ügyet háttérbe fog szorítani s valóban a legéberebb gondoskodás tárgyát kell hogy képezze. — Bocsonánat kedves Karíárs ur! Én már szívesen teljesítettem volna az önök kívánságát. De hát mindég hézagosán hozzák meg a szükséges okmányokat. Most is. Tetszik látni? így pedig a legjobb akarattal sem tehetek semmit; ezt önnek is be kell látnia! — Ejnyc-cjnye! Mondja Cholnoky. Hát megint hiányzik valami? Igen. — Az? Oh kérem hiszen az egy jelentéktelen valami, ami különben már ismeretes t. kartárs ur előtt. — Ugyan kérem! E miatt ne tartsa vissza a folyósítást. — Hja! Kérem! feleli a jogtanácsos: Én nem térhetek el a szabályoktól. Tessék azt az iratot pótlólag csatolni. — No már ez borzasztó, szörnyüködik Cholnoky. Ilyen csekélységért megtagadni a folyósítást. — Nem én vagyok az oka mondja a jogtanácsos. — Hát ha az az irat meglesz akkor fo- lyósittatja a pénzt? — Igen. — Szavára mondja? — Szavamra. — No- hát akkor itt van az az írás, szólt Cholnoky, kivéve zsebéből a teltetett iratot. — Hát most tessék folyósíthatni. ; Meg is kapták a pénzt. í A nagy haszon. — Kiderült a titok, — Szemétből fejlődött gavallér. — A farizeus. — Udvary barátai. — Lengyelek. — Ki az a Márvány. — Rainprecht esetei. Dr. Csete Antal városi ügyész ur a megyei közgyűlésen tiltakozott, hogy a balaton- parti vasút építésénél „ne vágja az Agrár bank zsebre a nagy hasznok1. — Ahán! A nagy haszon? Ezt irigyH? Ez fáj neki? És nem az, ha a terv esetleg dugába dűl? De hát lett-e volna haszon? illetékes szakférfiak úgy mondják, hogy nem lett volna. — Mert az abnormis munkásviszonyokra nem voltak figyelemmel a köttségvetésben. — Sőt lett volna sok százezer korona kár. — A saját kárára, mások jóvoltáért magán ember dolgozhatik. csupa emberbaráti érzületből. Mint ahogy ezt — hisszük — dr. Csete bizonyára megteszi a clienseivel. — De a bankot alapszabályok kötik. Haszon nélkül is kész lett volna azonban vállalkozni. De nyilvános kárával nem teheti még ha zwikipuszit ígért is neki Csete ur legutóbbi levelében. Vagy nem azt Ígért ? Hanem kért valamit ? — Hogy azonban a vasutügy a megvalósulás stádiumába jutott, abban van a banknak is érdeme. Annyi mindenesetre, mint — Csete urnák. — Áldozott reá! S vájjon Csete ur? — Nos dr. ur! Ön keresztény! Teháti smeri a parancsolatot: Ne Ítélj, hogy ne Ítéltessél! 'fi Bizonyára akadtak emberek, kik tudni szerették volna, hogy a városunkban, dr. Fischer Miklós és dr. Sándorfi Kázmér szerkesztésében megjelenő, de a még nem doktor Horváth Béla tulajdonát képező, s ő által po'itikai lappá avatott „Veszprémvármegye“ c'míi lap, voliaképen minő politikai elvek alapján áll? A lap irályáról ugyanis ez iránt nem lehetett eddig megbizonyosodni, sem a lap homlok-oldalára kinyomatott „Független Politikai Lap“ jelzőről. Mégis tekintettel a lap régi hagyományára, s az uj laptulajdonosnak némileg ismert hajlamaira, sejteni és hinni lehetett, hogy a lap nem azon tábor érdekében harcol, melyben ma az ország túlnyomó része megszállott, hanem inkább az uj rendszer által elnyomottak, lesújtott soraiban nyöszörög. Hogy ez igy van, bizonyítja a V. V. múlt vasárnapi száma, melyben nagy betűkkel hirdeti a lapíuiajdonos, hogy Budapesten az egyetlen független ellenzéki nagy napilap „Az Újság“! Az „Az Újság“ cimti lap pedig valóban ellenzéki, még pedig igen erős irányban, s a jelenlegi kormány tagjait, s az azt támogató pártot naponta kivégzi. — Hogy jogos alapon, vagy nem, az mellékes. A fő az, hogy a „Vszprém- vármegye“ akkor, midőn „Az Újságot“ kínálja és ajánlja, tanúságot tesz arról, hogy az „Az Újság“ irányával*rokonszenvez. Quod erat demonstrandum! * A szemét, hulladék, trágya, — bocsánat a kifejezésért, — megtermékenyíti a földet, s nyomán dús növényzet fakad. így rendelte a bölcs teremtés, mely enyészetet nem ismer, csak anyagcserét. Tudta ezt jó! Kubik Béla a kitűnő hazafi, gáncs és félelem nélküli lovag, s hasznára iá fordította, midőn a múlt napokban a Nemzeti Kaszinóba Budapesten, felvételét kérte. A felvételhez két úriember ajánlata szükséges. Miután azonban Kubik Béla két ily jóakaró úriembert nem talált a saját társaságában, beállított ahhoz a báró Fejérváryhoz, kit azelőtt szemét pártinak nevezett, s illedelmesen megkérte, ajánlja őt a Kaszinóba való felvételre. S Fejérváry megtette neki a szívességet, s Ku- bikot fel is vették a Kaszinóba. így sarjadzott a szemétből a gavallér. Hogy az anyagcsere törvénye szerint mikor lesz a gavallérból ismét más valami, azt nem lehet megjövendölni, de hogy lesz, az bizonyos, mert hisz minden múlandó. * * Akárcsak a példabeszéd beli farizeus, úgy dicsekedik a V. V cimti helybeli lap. Szemforgatva mondja, hogy ő még törvényszéki rovatban sem közöl oly dolgokat, melyek egyéni becsületet érintenek. Azonban melegében megírja a napihirek közt, hogy Udvary Ferenc a megszökött zirci képviselő csaló, sikkasztó, nag\ erdekes pontja volt, igy a varos utcáinak Rákóczi és bujdosó társai nevéről való elnevezése.
