Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-10-14 / 2. szám
2 VESZPRÉMI ELLENŐR 1906. október 14. 12 ezer lakossának szentelheti. — Az állandó választmány javaslatát leszavazták; dr. Lobi fellebbezését elvetették. De dr. Lobi álláspontjának pártolói, ezen határozat elleni fellebbezést jelenteitek be. Nem tudjnk, mi lesz ezen feiebbezés sorsa ? Azt azonban tudjuk, hogy „Salus reipublicae, suprema lex esto!“ — A köznek érdeke mindenek felett! — Amelyet pedig, — hogy ama területre és lélekszámra nagy kesületben egy ember ki nem szolgálhat, — azt bizonyítani is felesleges, legyen bér az illető a legelső rendű capacitás, mert nem a tehetségről, hanem a fizikai időről van szó! — Példára hivatkozunk. íme itt van városunk, hol az a 13 ezer lakos sűrűén csoportosítva lakik, s városi orvosunk bár kocsin látogatja betegeit, s kora reggeltől késő estig munkában van, alig bírja elvégezni teendőit, pedig, mellette 9—10 gyakorló orvos működik. A kérdés súlypontja tehát a közér- \ dek, melyen — ha a fennforgó concrét 1 kérdés bármiként dől is el, — olykép véljük, hogy segíthetne a vármegye, ha a kérdéses körorvosi kerületet két részre osztaná! Ez semmi nehézségbe nem ütközik, s dr. Lobi is megmarad s a lakosság érdeke is kellő istápolást nyer. Mindenesetre kedvező jelenség, hogy megyénkben a nép felfogása az egészségügy ápolásával szemben oly irányban van már kifejlődve, hogy belátja miszerint betegségeiben orvosi segélyre van szüksége, s ennek érdekében jogos követeléssel fel is bír lépni. — Örvös tudorokban pedig nincs hiány hazánkban, hisz legújabb időkben még Amerikába is kivándorolnak, s így pályázóban sem leend hiány. A Megyeházából. Törvényhatósági bizottsági rendes közgyűlés október 8-án. Kedves és verőfényes napja volt múlt hétfőn városunknak és megyénknek. Nagy számban jelentek meg a megyeház dísztermében a törvényhatósági bizottsági tagok, köztük közéletünk sok kiváló szereplője, hogy hosszú és szomorú idő után, ismét részt vegyenek egy oly megyegyülésen, melyen a megye hazafias lakossága óhajának megfelelő, alkotmányos és törvényes főispán elnököl! S elnökölt az a főispán, Hunkár Dénes, ki nemcsak alkotmányos és törvényes utón legfő gignitáriusa a vármegyének, — hanem mint ember, , mint férfin, mint hazafi, mint megyénk szülötte, a megye egyik ősi nemes családjának méltó sarja, — vér a mienkből, akinek agyának minden sejtje, idegzetének minden szála, szivének minden dobbanása egy a mienkkel s egy célért él, működik és meghal ha kell; — a hazáért, ennek alkotmányáért, szabadságáért! A közboldogulásért ! Szeretetteljesen és örömmel várták ! jövetelét, s igazi ragaszkodással, s meg- j eiégedéssel fogadták midőn megérkezett. | S Hunkár Dénes a főispán, a mél- tóságos ur, az ő végtelen egyszerűségében, igénytelenségben, állandó barátságos mosollyal ajkán és szemében, egyszerű polgári ruhában lépdelt az emelvényre, s foglalta el azt a helyet, mely oly igazán régen „betöltetlen“ s elárvult volt. S Hunkár Dénes főispán már első elnöklése alkalmával is bölcs higgadtsággal, feszélyteien, s mégis tiszteletet eredményező úri modorra! vezette a hosszú tárgysorozattal bíró megyegyülést, mely mindvégig méltóságos nyugalommal, a törvényhatósági tagok kölcsönös előzékenysége mellett folyt le. Az uj éra, mintha minden szenvedélyt kioltott volna az emberek bensejé- bői, s csak egyet, a legnemesebbet hagyta volna meg a szivekben, az egymás iránti szeretetteljes tiszteletet. Bár az a verőfényes hangulat, mely Hunkár Dénes főispán nyomán a megyeháza hatalmas termét betöltötte, állandó lakója maradna, mindnyájunk érdekében. Kilenc óra 30 perckor vonult be Hunkár Dénes főispán és kísérete, az összes megyei tisztviselők, a megyeház dísztermébe, melyet a megjelent, körülbelül 130 bizottsági tag már elfoglalva tartott. A főispán polgári ruhába,, Ferenc József-kabátba volt öltözve. Belépésekor a teremben levőket barátságosan üdvözölte, ő pedig minden oldalról szives és lelkes ovációkban részesült. Elfoglalván a főispáni széket, erős, férfias hangon, katonás rövidséggel üdvözölte a megjelenteket, örömét fejezvén ki, hogy a megyebizottsági tagok oly szép számmal jelentek meg; annál is inkább tartja ezt szerencséjének, mert először elnököl. A gyűlést megnyitja. Zajos éljenzés volt a válasz a főispán megnyitó szavaira. Megemlítjük, hogy a gyűlésen városunk megyebizottsági tagjai, alig egy-két kivétellel, mind megjelentek. Megjelentek dr. Óvári, Bakó, Kaufmann, Nagy Emil országgyűlési képviselők; Bezerédy Viktor címzetes államtitkár; Szabó Imre volt orsz. képviselő, s megyénk számos kiválósága. így ott voltak a következők: A Kenesseyek, hegyeshalmi Fischerek, Bibók, Wertheimok, Lonkaiék, Bauer Antal, Kemény Pál, Mészöly ny. jbiró, dr. Mihályfi, Hénnél, Schrikker földbirtokosok, számos ügyvéd, orvos, a nagy számban képviselt Klérus; a megyei jegyzői kar számos tagja, a megyei járások előkelő polgárai sat, szóval nagyon előkelő közönség. A karzatot több előkelő hölgy foglalta el, Koller alispánnévai élükön; igy dr. Cseresnyésné, dr. Kolossváryné, Jura- szekné, Mikovinyiné síb. úrasszonyok, kik élénk érdeklődéssel kisérték a tárgyalást. '• • ; - • - A gyűlés megnyitása után a főispán köszönetét mond az alispánnak és a jegyzői karnak, úgy az összes tisztviselőknek a hosszú interregnum alatt kifejtett hasznos működésükért. — (Zajos éljenzés.) Ezután dr. Véghelyi Kálmán főjegyző felolvasta az alispáni jelentést, melyből azonban a hirlapirók asztalának kedvezőtlen elhelyezése és az amúgy is rósz akusztika miatt, csak igen keveset jegyezT Á R C A. Vármegyénk életéből. Irta: Krix-Krax. II. A megyegyülésnél tartottam előző közleményemben. — Igazán nem az én hibámból kerültek abba olyan ortográfiái hibák, mint például az, hogy a „vármegye orografiai viszonyai“, helyett, — a vármegye or/ograíiai viszonyai lettek kinyomatva. Továbbá, hogy „kékbeiiek“ helyett: „kéz- beliek“-et szedtek ki a nyomdában. — Ami pedig nagy külömbség. — „Kékbeiiek“ alatt értetvén — dunántúli szólásmód szerint — a kék posztó ruhában, — kék mándliban járó polgártársaink; „kézbeli“ (kezebeli) alatt pedig a fokost értjük, ami ugyan szintén szerepelt néha a restauratiókon. De hát nem töltöm az időt a sajtóhibák felsorolásával, hanem térek a dologra. Hogy a megyegyűléseknek hű képét ad- ha:s m, először is az egymással szemben álló polit.kai pártokról s azok vezérférfiairől kell szói a1 íom. A pártok álláspontjának élesebb körvonalait az 1359-iki képviselő választások rajzolták meg. — Ekkor tömörüljek a pártok két külön taoorba a szerint,-amint az 1857-iki kiegyezést helyeselték, elfogadták, vagy nem. Az 1865-iki választásnál ilyen közjogi differentiák nem érvényesültek. Akkor még, — a kiegyezés előtt — melynek olyan gyors tempóban való létrehozására, csakis az 1866-iki porosz-osztrák háború sorsa adta meg a döntő lökést, — a pártok az 1861-iki rövidéletü országgyűlés „Felirati“ és „Határozati“ pártjainak álláspontja szerint alakultak ki, ami voltaképpen az opportunizmus kérdése volt. Az 1869-ikí választásoknál azonban már határozott programmban fejezték ki a két különböző közjogi alapelvhez ragaszkodó pártok az álláspontjukat és aszerint vettek részt az erős és heves küzdelemben úgy országszerint, valamint a mi vármegyénkben is. Itt kétségtelenül, legizgatottabb volt a veszprémi kerület választása, ahol a Deák-párt győzelmét csakis 1, — szóval egy szavazattöbbséggel lehetett elérni. A Deák-pártnak, tehát a kormánynak jelöltje Késmárky József Il-sod alispán volt, akit kis termete miatt, barátai „Pepsá“-nak „Pepsa bácsi“-nak hívtak. „Piciny ember, de úri ember“ volt, amint egyik ismerőse jellemezte. Eszes, tanult, művelt férfiú; a vármegye régi szolgája; a közigazgatás alapos ismerője, a főispánnak ifjúkori jöbarátja. Kedves, jó ember, aki később, — a bíróságok rendezésekor a veszprémi törvényszék elnökévé neveztetett ki, mely állásából szomorú körülmények között vált meg, s szomorú véget ért. Jeles vadász s kis termete dacára igen erős ember volt. Vele történt meg az, hogy egy exmissiója alkalmával, Mező-Szt.-György községben végig nézte Kemény Péternek és Kálmán Jánosnak — a falu legerősebb két emberének, azt az erőproductióját, hogy egy kapanyél vastagságú fiatal nyers akácfa dorongot a két végén megfogva, gúzsnak csavartak. „Ha nekik megy, nekem is megy“ mondotta Pepsa bácsi. — „Fogja meg Péter“. — Kemény Péter ambitiója is felébredt, hogy ez. a kisded ur, vele akar versenyezni i Megmarkolta a fát, neki fohászkodott és egy nagyot csavarintott rajta. — Pepsa bácsi is jó erősen fogta! De nem lévén olyan kérges tenyere mint a paraszti embereknek, bizony kipödrödött tenyeréből a bőr! Azután is sokat emlegette a. M.-Szt.-Györgyiek erejét, akik „a kapanyelet guznak csavarják“. Tehát ő volt a Deák-párt, vagyis a „jobboldal“ jelöltje. A „baloldal,, jelöltje Nagy Károly rostási nagybirtokos volt. Később Kenessey Pongrácz vármegyénk egyik előkelő virilistájának és Kenessey Miklós nyugalmazott enyingi főszolgabírónak apósa. Gazdag ember. Eredeti magyar ur. Olyan Kárpáthy János-féle nábob tele extravagáns szeszélyekkel és excentnkussá- gokkal, melyek között nem utolsó volt az, hogy minden áron egy gőzpropellert akart magának csináltatni a Balatonra csak azért, hogy azzal gróf Nádasdy Yachtjá- elkerülhesse, s akkor a .hajóval- egyet fiittyenthessen / — No' meg az is, aogy mikor vendégeket várt, előzőleg néhány napig az ágyban maradt, hogy előre kipihenje a későbbi vendégség fáradalmait.
