Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-12-02 / 9. szám
1906. december 2. minden kétséget kizárólag felfedezte és jelenlétüket konstatálta. Megállapították a tudósok, hogy minden betegséget a bacillus, a baktérium idéz elő, s több-kevesebb sikerrel azoknak ellenszerét is sikerült felfedezni. — Még az erkölcsi betegségek okát is a bacillusokban vélik feltalálhatni. Sőt legújabban annyira mentek, hogy a szerelem okául is a bacillust emlegetik! Természetes tehát, hogy ezen alapon elindulva, az ember lelkiéletének minden jó vagy rossz megnyilatkozását a bacillusok munkájának szabad, sőt kell tulajdonítani. Legújabban felfedezték a Hálátlanság ba- cillusát is, még pedig városunkban. Ez két héttel ezelőtt történt, midőn Erzsébet napján városunkban, a szentemlékü, s megdicsőült Erzsébet királynő szobra koszorú és virág nélkül maradt, s elmaradtak azok a hangzatos hivatalos szónoklatok is, melyek a hála, elismerés stb. szavaktól szoktak áradozni. Talán jobb is, hogy igy történt, mert az a megdicsőült lény, kinek emlékét az a kemény és hideg bronz-szobor volna az utókorban feligézendő, — fennt a magas szférákban úgy is tudja, hogy az úgynevezett hála és elismerés nem az emberek érdeme, hanem a bacillusé; valamint azt is tudja, hogy emlékének meg nem ünneplése által megnyilatkozott hálátlanság, szintén a bacillusok és baktériumok bűne, s nem az embereké! — így van ez, hacsak a bacillus teória nem sántikál. Most még csak az van hátra, hogy a hálátlanság bacillusa elleni óvszert felfedezzék! Ez az óvszer alighanem az emberek ideális, s erkölcsös nevelésében található fel? * * * * Körülbelül féléve lehet, hogy egy helybeli bőrkereskedő ellen az okmányhamisitásnak súlyos vádja hangzott el város és megyeszerte.Tény, hogy az illető ellen bünvizsgálat tétetett folyamatba, s tény az is, hogy az illető által beadott kifogások elutasittatván, a sajnálatra méltó bőrkereskedő a napokban véglegesen vád alá helyeztetett, s most mar csak az ügynek főtárgyalása, s a vádlottnak felmentése, avagy elitéltetése következik. Azok, kik az ügyet részletesen ismerik, azt mondják, hogy az illető bőrkereskedő ellen, nagyon gyenge bizonyítékok szerepelnek, s igy felmentése több mint bizonyos! Nem tudjuk! Csak annyit tudunk, hogy légióra megy azoknak a csizmadia és cipész iparosoknak száma, — kiknek bőrén a vád alá helyezett bőrkereskedő, üzleti tevékenységét lebonyolította. Ép erre való tekintetből nem is nevezhető az ügy magánügynek, s eminens közügyet képez, hogy sok száz iparosnak érdeke, esetleges túlkapások ellenében megvédessék. A tárgyalás iránt nagy az érdeklődés városunkban, s biztosra vehető, hogv a tárgyalás alkalmával városunk csizmadia és cipész ipa* * * Következett a gyűlés főpontja! — Arról volt szó, hogy az alispán távollétében a főjegyző valami kiküldetéssel bízta meg a tiszti ügyészt. Ez a megbízatásnak nem tett eleget, azon indokolással, hogy ő a tiszti ügyészi funkciókon kivül, más teendőkre nem alkalmazható. — A főjegyző ebben renitentiát látott. A kérdés nagyon kiélesedett kettőjük között s mindketten a közgyűlés elbírálása alá kívánták bocsátani az ügyet. Mint mondottam, mindkét félnek volt pártja; a vezetőség szerette volna complánálni a dolgot, — az ellenzék ellenben szerette volna ha szakadás következett volna be. Midőn a kérdés sorra került, mindkét fél megtette a nyilatkozatát; meglehetős idegesen és szenvedélyesen és mindketten elhagyták a gyiiléstermet. — Mindketten kabinet-kérdést csináltak a dologból. A főispán szólott és igyekezett az ellentéteket kiegyenlíteni. — Sok jóakarattal, kapa- citálással s némileg tekintélyének latba vetésével is.. Felszólalásának azonban éppen nem lett az tZ eredménye, mint az 1867-ben elmondott instállátiós beszédének, amidőn gróf Zichy Manó a beszéd közben hozzá sietett ezen szavakkal: „engedje meg Méltóságod, hogy az egész gyűlés nevében megöleljem.“ — Ellenkezőleg. — Persze VESZPRÉMI ELLENŐR rosai testületileg jelennek meg a törvényszék tárgyaló termében. * * * A közelmúltban egy helybeli kereskedő ajánlatot adott be a városhoz, hogy ha a Kossuth Lajos utcában levő háza előtti járdából a város bizonyos összegért, egy területrészt átenged, úgy ő azon a helyen egy díszes palotát építtet! Ezen ügyben pro és contra sokat korteskedtek egyes urak, a képviselők közt, mig végre a városi közgyűlés döntése elé került az ügy. A közgyűlésen kézről-kézre adtak egy szépen kidolgozott, illetve megrajzolt és színesre kifestett palota mintát, mely kariatidjaival, erkélyeivel és boltíves ablakaival, igen kellemesen hatotta szemlélőre. Az ajánlaltevő kereskedő által építendő palota képe volt ez. Hosszabb vita után, a képviselőtestület többsége megszavazta a palota építéséhez szükséges telket, csak azt kötvén ki, hogy az illető kereskedő az építést két éven belül eszközölje. Ezen közgyűlési határozat után nem tellet el fél év, — s a palota — leégett, vagy befagyott, — szóval délibábként szétfoszlott. Az illető kereskedő ugyanis időközben a házasélet enyhe partjain kikötött, s bevonván vitorláit, a városhcz beadott jelentésében, lemondott a neki megszavazott telekről. Az ezen lemondást tárgyaló közgyűlésen feltűnően agyonhallgatták ezen ügyet, csak titokban suttogták városszerte, hogy az illető kereskedőnek esze-ágában sem volt soha, a palota építés, s az egész dolog egy ügyes manőver volt, mely arra szolgálandott, hogy az illetőnek megkönnyítse Hymen rózsaberkeibe való eljutást. Azt a szép palota skizzét pedig egy helybeli kereskedelmi iskolai tanuló képzelet után, megfelelő dijjazásért rajzolta. — A képviselő- testületet tehát alaposan düpirozták. Nem baj! Köperniken és Zágrábban ennél cifrább dolgok estek meg! * * * Biz az régi igazság, hogy senki sem próféta a saját hazájában. így aztán egy művész sem az, a szülőföldjén. Lám mennyi művész és művésznő van városunkban, s a hálátlan publikum nem akarja őket elismerni; s hacsak ők maguk nem csináltatnának maguknak néha napján egy kis reklámot, a macska sem tudna róluk. Mihelyt azonban az illetők kiteszik lábacskáikat ezen hétszer púpos városból, rögtön meggyőződik városunk lakossága arról, hogy Veszprém mégis csak a művészek szülőföldje, illetve hazája. — Hát ez mindenesetre kellemes meggyőződés s ép azért, hogy mindenkinek egy kellemes pillanatot szerezzünk, sietünk egyik helybeli laptársunk a V. V. nyomán közreadni azt, mit az Gyergyó-Szt.-Miklóson megjelenő „Csikvármegye“ megirt, s mely tudósítást bizonyára városunkkal rokonszenvező egyén küldött meg a V. V.-nek. egészen más érzelmek vezették az ellenzék fér- fiait most, mint akkor Zichy Manó grófot. — Aki különben is egy tipikus alak volt. Egyszer — gondolom 1869-ben — képviselő-jelölt volt. Programmbeszédet tartott. — Kissé nehezen ment neki, mert amilyen jó magyar ember volt, ép oly gyengén beszélt magyarul. — Persze ő a század elejéről való ember volt, amidőn a magyar még nem volt tár- salgálgási nyelv. De azért csak mondta a beszédet. Az udvari papja mellette állott s ha egy-egy szónál elakadt kisegítette. — Többek között felhívta a választó közönséget, hogy csakis a meggyőződése szerint szavazzon. Ő nem akarja őket sem csábítani, sem befolyásolni, mert nem akar az eszközökben nem válogató ... itt elakadt. Az udvari pap oda súg neki „Sagen’s es Deutsch“. „Aber es ist nicht Deutsch“, válaszol a gróf. — S megkísérli a beszéd folytatását. — Égy körmondai után ismét oda jut, hogy nem akarja, miszerint ő az az — izé. „Sagen’s es Französisch“ súgja az udvari pap kétségbeesetten. „Aber es ist auch nicht Französisch“ válaszol mérgesen a gróf. Már egészen fel volt izgatva. Újra bele kezdett. Denique nem tudta kimondani s befejezte a beszédet. — Korteske- dés-t akart mondani. 3 Megvagyon ott ifva a következő: — Helyi művésznő sikere. A Gyergyó- szentmiklóson megjelenő „Csikvármegye“ cimü lapban gyönyörű kritikát olvasunk Havas Rózsi- káról, városunk művésznőjéről, Havas Jakab törvényhatósági állatorvos leányáról. November 15-én szerepelt ott egy concerten, melyen óriási hatást keltett. Azt irja róla nevezett laptársunk, hogy aki a magyar zene számára annyira rabjává tud tenni, egy hangszert, aki a kurucos zamatnak ily keresetlenséggel tud interpretája lenni, aki a bűbájos hangjával versenyre hivja fel virtuóz játékát s e szellemű csatából mindig a hallgató kerül ki győztesen: az király lehet a maga birodalmában. Mindenesetre igen szép és esetleg hasznos kritika ez! Kár, hogy egy kissé homályos, zavaros, olyan hogy is mondják ? Laikus; egy kissé bombasztikus, de azért nagygyon jó! Különben mi ed előre tudtuk és már tavaly meg- jósultuk, midőn a most ünnepelt művésznőt a kereskedelmi iskola estélyén hallván, — megmondottuk, hogy ha még néhány évig avatott és hivatott mester mellett folytatja tanulmányait, — idővel lehet kilátása az érvényesülésre! S lám mily hamar beteljesedett? HÍREK. — Kinevezések. A belügyminiszter báró Fiáth Miklóst miniszteri segédfogalmazóvá nevezte ki s titkári minőségben a főispán mellé rendelte szolgálattételre. — Bezerédy Andort, kit főispánunk a múlt mapokban nevezett ki közig, gyakornokká — a belügyminiszter segédfogalmazóvá nevezte ki s a belügyminisztériumban osztotta be. — Az Andrássy szobor leleplezése ma délelőtt 11 órakor fog végbe menni. A leleplezési ünnepélyre Hunkár Dénes főispán Bpestre utazott. Vármegyénket Koller Sándor alispán fogja képviselni. — Fényes esküvők. Két fényes esküvőről számolunk be olvasóinknak, melyek a múlt hét folyamán mentek végbe városunkban. Mindkét esküvőt a benne résztvettek egyénisége s az esküvők külsőségében kifejtett fény és pompa teszi nevezetessé és megemliíésre méltóvá. Városunkban ily esküvőkre alig-alig emlékeznek. Vasárnap vármegyénk főjegyzője, dr. Véghelyi Kálmán tartotta esküvőjét Fritse Katinka urleánynyal. Tizenöt úri fogat vitte a násznépet az anyakönyi hivatalhoz. A menyasszony kocsija fehér őszi rózsákkal és krizantémmel volt pazarul díszítve. A nászmenetben voltak a mátkapáron kivül, r mint násznagyok a menyasszony részéről, dr Óváry Ferenc orsz. gyűlési képviselő fényes diszmagyarban; a vőlegény részérói Hunkár Dénes főispán ki mint a vőlegény is, szintén pomHanem azért megválasztották Deákpárti programmal, Három év múlva azután, a választás előtt ismét felkereste egy deputátió. — Valamelyik biró uram szép szóval előadta, hogy hát a nép megint csak a Méltóságos gróf mellett fogna és meg is választanák, ha szíveskedne a Méltóságos ur most már a baloldalhoz állni, mert hát a közönség ezt kívánná. Máskülönben másnak adják ki a szavukat. A gróf csak hallgatta szép csendesen. Mikor aztán biró uram végzett, megszólalt az ő sajátos magyarságával: „Bizalmát adtátok? Megválasztottátok ? — Most visszavonjátok? — Takarodjátok !“ Mondom, a főispán beszédének más hatása volt a baloldalra mint annak idején gróf Zichy Manóra. — A baloldal ugyanis kapott az alkalmon, hogy beleköthetett valamibe. Egymásután keltek fel a szónokuk, hogy tiltakozzanak az ellen, hogy a főispán praejudicáljon a közgyűlés határozatának s értekezéseket tartottak a megye aútonom jogairól, a megyebizottság határozatának szabadságáról s. a. t. — Erre aztán a főispán heves vére is forrásba jött és hamarosan visszavágott a „tisztelt ténsurak“-nak. Kikérte magának, hogy neki a megyei élet attribútumairól leckéket adjanak, mert mint mondá „ő a megye emlőjén nevelkedett, a megyei élet terén töltötte el egész életét, s jobban szereti azt, mint a „tisztelt ténsurak“ akármelyiké“. —
