Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-12-02 / 9. szám
VESZPRÉMI ELLENŐR telepnek fejlődésével is a legszorosabb kapcsolatban van. Erre a természet kedvezéséből kies és hazai fürdőink között egyik legszebb és legkellemesebb üdülőhely éppen bel- értékénéí fogva volt az igazán odaadó és sem fáradságot sem áldozatot nem kímélő intézőség által aránylag rövid idő alatt olykép fellendíthető, hogy most már nagy hírnevű egyébb telepekkel méltán konkurálhat. Az a valóban teljes elismerést érdemlő ügybuzgalom és gondosság azonban, amelylyel az intéző körök vezetősége e fürdőt gondozta, fejlesztette a múltban és maiglan is, — nem fogja az eddig csudaszámba menő eredményeket szaporíthatni, — ha az ellenséges indulat és áramlatok, annak az eszköznek a létrejöttét lehetetlenné teszik, vagy legalább megnehezítik, — amely a forgalom emelésének egyik leglényegesebb L'n/ezője. Lehet hogy ez az eszköz a geográfiái orografia és topográfiái viszonyok folytán és az üzleti érdekek által diktált módozatok szeiint a megvalósításnak, talán nem lesz olyan excelsior, olyan non plus ultra, a minél jobban ne lehetne elképzelni, de mindenesetre lesz valami. Több mint a semmi, melylyel szemben a jóakarat is tehetetlenül áll, mert a semmiből nem lesz semmi, még sokszorozva sem. Evvel a valaminek a létrejöttét tehátrosszakaratu tendentiával vagy mondjuk: hipokondikussensitivással megnehezíteni nem szabad. S aki ezt teszi, rossz szolgálatait tesz a veszprémi, az almádi és környékbeli szőlő és villa tulajdonosoknak; az üdülést kereső országos közönségnek; Mevezett helyek forgalmi érdekeinek egyszóval mindennek es mindenkinek, ami és aki eme kies helyekkel valami módon vonatkozásban van. Ellenben jól, nem cselekszik semminek és senkinek. Még önmagának sem. Mert félő, hogy olyan szóval gyakorolják majd felette a kritikát, amely — a magyar tudományos akadémia szerint — mint az ár-, ér-ben végződő szavak általában, — nem magyar eredetű. Mindezt ajánljuk az érdekek közönség es a fürdő intézőség figyelmébe — tekintetben is van mondani valónk! Az író hivatása szórakoztatni, oktatni; a társadalom cs erkölcsi problémák megoldásához szükséges — megértést szépirodalmi művek révén is elősegíteni, — egy szóval odatörekedni, hogy az o'vasó közönség lásson és pedig helyesen lásson. Csakhogy ez a cél épenséggel nem lesz elérhető, ha az író olyan szemüveget rak fel az olvasónak, mint a sanda embernek szokás. Egy tömör anyagból való félgömb, melyír a közepén csak egy kicsinyke nyílás van. — A szem kénytelen azt követni s azon nézni. — Igen ám, de in ezen kis nyíláson át, csak egy szennyes zugot, csak egy deiiriumos alakot lehet látni, úgy az elet egyébb megnyilvánulásai ismeretlenek maradnak a szemlélő előtt. — Helytelenül fog látni s Ítélkezni. Ez pedig cél nem lehet. — Ép oly kevéssé az, hogy a szélsőségek raffinált összeállításának rémei által izgassák a közönség idegeit s hogy a saját el petyhüdt idegeikre izga- tólag ható termelés káros következményeit, át- suggerálják reá. Mindent összevéve, arra Kell kilyukadnunk, hogy a tárcairodalom beteges állapotán segíteni kell. A lehetőség meg van hozzá. Egy kis önmegtagadással, mely részben az anyagi, részben a hírnévre vonatkozó érdeken rését ütve, a klikkszellem megtörésével mások egészséges lélek- zetvétclérc is módot nyújt s hogy a nagyon ki és felhasznált levegőt egy kis élennyel felfrisitse. azzal, hogy „aki sokat markol keveset fog“ s hogy Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok“. nyílt levél tek. SZEGLETHY GYÖRGY úrhoz, Veszprém város érdemdús polgármesteréhez. Városunk világításának hosszú ideig vajúdott kérdése iránt, kétségtelen joggal érdeklődik a város közönsége. Azoknak az orgánumoknak pedig, melyeknek hivatása a nyomtatott beiü utján tájékoztatni a közönséget, — kétségtelenül kötelességük az alapos tájékoztatást e felől meg is adni. Ezeknek tudatában volt bátor e lap szerkesztője, a Tek. Polgármester urnái tisztelegni a végből, — hogy a világítás kérdésében és különösen az ez érdemben beérkezett pályázatok felül a legilletékesebb és legbiztosabb forrásból kapjon felvilágositást olvasói részére. Tekintetes Polgármester ur ez alkalommal azt mondotta, hogy a beérkezett pályázatok anyaga oly terjedelmes; a különböző s elbírálás alapját képező „variánsok11, oly sok oldalnak, hogy hosszabb ideig tartó tanulmányozást igényelnek a városi mérnök ur részéről, — mielőtt azokról habár csak tájékoztató nyilatkozatot is lehetne tenni. Szerkesztőnk e kijelentés elfogadhatóságát és valószínűségét elismerve, -- sőt enélkül is, — belenyugodott Tekintetes Polgármester ur elhatározásában . . . Megkockáztatta azonban azon kijentést, hogy miután a város területén működő sajtó orgánumai önmagukért is, de meg azért is egyenlő elbánást érdemelnek, mert mindegyiknek az olvasó közönsége, jóban-rossz- ban, egyenlően osztályosa a város életének, — ennélfogva nem volna helyes és igazságos, ha a sajtó egyik vagy másik orgánuma e tekintetben habár csak időbeli kedvezményben lenne is részesítve. A tünetek ugyan arra engednek következtetni, hogy a vtotosi mérnök ui egyik helyi lapot fogja favorizálni az informálás elsőbbsége tekintetében, mert köztudomású dolog, hogy ő abba a lapba nevének kezdőbetűi alatt, s enélkül, — dolgozik, ami ugyan kevesebb dolog, mint az, hogy a városi árvaszéki ülnöknek a neve egy másik imponált lap homlokán diszeleg. Tek. Polgármester ur azonban azzal nyugtatta meg szerkesztőnket, hogy ez ki van zárva, mert a kérdés addig míg az a közönség elé való terjesztésre meg nem éreti, voltaképpen hivatalos titkot képez, melyet elárulni nem szabad. Ha azonbn elérkezik az idő, midőn a dolog köztudomásra hozható lesz akkor természetesen mindegyik helyi lap egyenlő elbánásban fog részesülni s egy időben fog informáltatni. Vármegyénk életéből. Irta: Krix-Krax. IX. Tehát Krisztinkovich Aladár interpellált az árvaszék ügyében. — Az árvaszék elnöke akkor Kőrössy Lajos volt. Tehetséges, nagy szorgalmú ember. Az elnökök Szentes, Tötössy és Cnerny. Kedves és kedélyes öreg urak. — A két első már a 70 éven túl, — akiknél a jóakarattal nem állott arányban a munkaképesség. — Minélfogva az elnök legnagyobb igyekezete mellett sem tudott olyan eredményt produkálni, amilyent szeretett volna. — A hivataloskodás módja is sok kívánni valót hagyott fönn. — Hivatalos órák betartásáról szó sem volt. Egyszóval amolyan patriarchalisan ment a dolog. Krisztinkovich Aladár interpellátiójában előadta, hogy az árvaszék milyen fontos és áldásos intézmény. — A legnagyobb elismeréssel adózott a hivatali kar bölcs belátásának és lelkiismeretességének, akik jól és szépen dolgoznak, habár lassan. — Nem is ez az ő nehézménye — mondá — mert hiszen csak elintéződnek az árvák ügyei, ha ma nem, hát holnap. — Hanem gyakran van a vidéki embernek, különösen ügyvédnek egy és más ügyben utánna nézni valója; beszélni valója a referenssel, hogy legalább némi megnyugvást szerezhessen a jövőre nézve, — ebből a tekintetből intézi azt a kérelmet a tktes alispán úrhoz, hogy az árva1906. december ?. Szerkesztőnk, Tek. Polgármester urnák eme nyilatkozata után teljes megnyugvással távozott. Azonban csak hamar kellemetlen csalódás érte! * A „Veszprémvármegye“ cimü lap legutóbbi számának a hasábjain ugyanis egy közlemény- jelent meg, mely a viliamvilágitásra beérkezett pályázatokkal a legrészletesebben foglalkozik. Ezen körülmény méltán ad okot a megdöbbenésre. — Nemcsak azért, mert ebből az látszik, hogy egyes városi hivatalnok urak, a hozzájuk közel álló lapot favorizálják a többi lapok olvasóinak hátrányára, hanem különösen, azért, mert Tek. Polgármester ur kijelentését dezavuálja s az abba vetett bizalmat és hitet a jövőre megingatja. Mi oly nagy tisztelettel viseltetünk váro- rosunk első tisztviselője iránt, hogy a legnagyobb sajnálattal látjuk, mikor az ő szavának tekintélye és hitele, bizonyára tudtán kívül elkövetett indiseretió, s tőle távol álló protektió illetéktelen gyakorlása által, — csorbítva lesz. Minélfogva indíttatva érezzük magunkat a kérdést a nyilvánosság előtt hozni tudomására, hogy a közvélemény kiérdemelt támogatása mellett, annál erélyesebben szerezhesse meg magának az elégtételt s tehesse meg a szükséges intézkedéseket, hogy a városi tisztviselők hir- lapirási szenvedélyének nemcsak kívánatos, de egyenesen megkövetelt korlátozásával, egyfelől elejét vehesse a hasonló visszaéléseknek, — más felől megóvhassa a tisztviselői állás tekintélyét és reputátióját, a melybe a város közönségének bizalma bizonyára azért emelte az egyik és másik urat s azért dotálja, hogy párttekiníetek és személyválogatás nélkül, lelkiismeretesen végezzék a szakismereteiknek megfelelő kötelességeiket; nem pedig azért, hogy privát passióból s a p.Ttáskodás révén, kétes értékű és még kétesebb színvonalon álló babérok után kalandozzanak, a hirlapirásnak reájuk nézve terra incognitát képező mezején. Bátorkodunk remélni, hogy eme tisztelet- teljes levelünk igazságát méltányolva, kegyes lesz Tek. Polgármester ur megfelelően intézkedni. Mindenesetre várakozó álláspontot foglalunk el s a szükséghez képest lógjuk további magatartásunkat irányítani. BORSSZEMEK. A hálátlanság bacülusai. — Szenzációs tárgyalás küszöbén. — Egy palota története. — Nemo próféta in patria. Századunk a bacillusok és baktériumok százada. Mert a jelen századé a dicsőség, hogy ezeket a mikroskopikus csodákat, — melyek különben a világ kezdete óta meg voltak, — szék helyiségébe — mely akkor ott székelt, ahol most a pénzügyigazgatóság van — egy megye- katonát legyen szives kirendelni, aki állandóan ott tartózkodván, legalább lesz kivel szót váltani. mert az ülnök urakat soha sem tudta ott találni, noha reggel és délelőtt, délután tett kísérletet. Az interpellate nagy derültséget keltett. Az árvaszéki elnök egy kissé meg is neheztelt. Replikájában hangsúlyozván, hogy adjanak neki nagyobb munkaerőt, majd. akkor jobb eredményeket produkál. Igaza is volt! Különben az öreg kuruc — (ezt a címet Krisztinkovich előbb kapta, mint Tlialy Kálmán) kifogyhatatlan volt az ilyen felszólalásokból. — Egy más alkalommal meg azért interpellálta meg az álispánt, hogy vegyen tudomást arról, miszerint a járási szolgabiró egy kutya-pörben (ö annak nevezte; valami mezei rendőr kihágásról volt szó) már másfél év óta nem intézkedett. Tehát utasítsa azt sürgősen és szigorúan kö.elessége teljesítésére. Az alispán persze azt válaszolta, hogy majd megvizsgálja a dolgot, s bekivánja az összes iratokat. Krisztinkovich köszönettel tudomásul vette az alaispán válaszát, azonban azon kérést terjesztette elő, hogy az aktákat pedig ne kívánja be. Mert a szolgabiróságnál elfeküdtek ugyan az akták, de az alispáni hivatalban szőrin-szálán el is fognak veszni. %
