Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-12-23 / 12. szám
VESZPRÉM! ELLENŐR 2 hogyha kénytelen gyermekét a középiskolai tanulmányokra a városba küldeni, akkor egyszerűen tönkre teszi magát s nem bírja ki. Egy csak félig-meddig tisztességes családnál ugyanis egy-egy gyerekért 20—20 irtot kell fizetni havonként ellátásért. Hol van még a tandíj, a könyvek, a több Ízben szükséges útiköltség? Mennyi marad a tanító családjának? Nos kedves kollegáim velünk elbánnak! Különösen a régi tanítókkal. Ha rendezik is a tanítók fizetését, (amit ugyan nem hiszek) nekünk régi tanítóknak ebből éppen semmi hasznunk sem származik, mert az esetleges rendezésnek visszaható ereje nem lesz, a miniszternek a beszédéből legalább az' tűnik ki. Nem Kapnak tehát semmit sem, az állami tanítók, sem a felekezetiek. Az előbbiek azért nem, mert azok már most is 500 frt minimális fizetésre neveztetnek ki. Az utóbbiak pedig azért nem, mert a régebben szolgálók az ötéves korpótlékokkal már amúgy is elérik az 500 frtos minimumot és még 30 évet kellene szolgálniok, hogy a miniszternek említett maximális fizetését elérjék. Ki éri ezt meg ? De még ha valamelyik felekezeti tanítót átveszi is az állam, akkor a felekezetűé! töltött idejét elveszíti a nyugdíj igény beszámításánál. Hol itt az igazság és a méltányosság ? Ha már a felekezeti tanítók fizetését épen oly magasra akarja megállapítani, miért tér el a korpótlék megadásánál ? A felekezeti tanító munkája talán kevesebbet ér? Hisz maga mondja, hogy a felekezeti tanító is állami szolgálatot teljesít, amint, hogy úgy is van. Mért nem tartja meg tehát a paritást az egész vonalon ? Az egész tervezet, hogy milyen őszinte, az kilátszik a miniszter ur következő szavaiból: „Ez a kezdő fizetés, melyet az első 5 éven át a tanító nyerne, amely kezdő fizetés mellett várnia kell, mig a Xl-ik fizetési fokozattal egyenlő helyzetbe jut, nem méltatlanság, hanem ez megfelel egyszerűen annak a gyakornoki időnek, amelyet minden állami tisztviselőnek el kell töltenie, amíg ebbe a fizetési osztályba jut.“ Nagyot mosolyoghatott a miniszter ürömikor e szavakkal annyira fel tudta villanyozni a gyéren jelen volt képviselőházi tagokat, hogy élénken helyeseltek, mert azt csak nem gondolja, hogy a tanítóság elhigyje neki, amikor ennek épen az ellenkezője igaz. Kérdezze meg a miniszter ur azokat az I.-IL és Ili. fizetési fokban álló tisztviselőket, kik gyakornokságon kezdték állami szolgálatukat, hogy hány évig szolgáltak gyakornoki minőségben? Minden közkatona tarsolyában hordja a marschal botot, minden gyakornokból lehet miniszter, kúriai vagy közigazgatási bíró, főfelügyelő stb. Minden pályán van rangemelkedés, csak a tanító marad örökké tanító. Hány tanítóból lett kultuszminiszter vagy akár csak tanfelügyelő? Miért hasonlítja tehát a miniszter ur a tanítókat a gyakornokokhoz, holott ez utóbbiaknál nincs megnatározva a maximális fizetés, hanem mennek feljebb-fel- jebb kiki képessége, vagy jobban mondva összeköttetése, magyarán mondva protektiója szerint. TÁRC A. Vármegyénk életéből. Irta: Krix-Krax. XII. Bizony ott voltak. Épen testi-lelki friss egészségben. — A régi módi mulatás nem merítette úgy ki a testet; nem zsibbasztőtta el úgy az idegeket s nem homályositotta úgy a szellem világosságát, mint a mostani züllés. Akkor murinak mondták. — Ma züllés, ricsaj a neve. — Amilyen külömbség van az elnevezésben, olyan különbség van az akkor és most között a mulatozás módszerében. (Miért ne lehetne ennek is módszere, mint aiiogy Hamlet szerint az őrültségnek van é) Először is akkor a mulató urak kizárólag bort ittak. Tiszta hamisítatlan bort. Nagyon ritkán pezsgőt. Pálinkának hire-hamva sem volt. A Cognacot névről sem ismerték. Ma egy flaska bor után jön a Cocnak és egyébb pancsolt édes szeszek. — Melyek nemcsak azért okoznak nagyobb kárt a szervezetben, mert kis mennyiségben sok szesz van tö- ményitve, hanem azért is, mert á szeszen kívül egy egész sora foglaltatik azokban az ártalmas Az elmondottokkal úgy hiszem, eléggé be van bizonyítva, hogy bizony bennünket most semmibe sem vesznek, s hogy egészen más az, amit 1903-ban részünkre követeltek. — Persze, akkor! Választások előtt. — De most? Nesze semmi fogd meg jól. Egy felekezeti tanító. A pápai törvényszék. Szegény embert még az ág is húzza. Ez a régi igazság akar most — sajnos nem először, — bebizonyodni a mi szegény városunkon. — Pápára törvényszéket akarnak. — Azelőtt is volt ott, az igaz. — De megszüntették. — Megszüntették pedig azért, mert az igazságszolgáltatás érdekei tekintetében feleslesleges volt. — Azóta, annak a teendőit is a veszprémi törvényszék végzi. És pedig úgy tudjuk, úgy látjuk, a nélkül, hogy a bíróság tagjai bele szakadnának; vagy túlerőltetnék magukat; noha az ügyforgalom statistikájának mérlege sem mutat fel pas- sivákat. Ami nem valami csuda dolog, hanem természetes következménye annak, hogy sem magánál a törvényszéknél, sem a hozzátartozó 6 jbiróságnál, az ügyforgalom nem lépi túl az átlagot. Sőt a bfüredi, zirci és enyingi jbiróságok- nál még az átlagot sem éri el. Minélfogva eme hivatalok valóságos üdülő helyekül kínálkoznak, a hol — procol negotiis — az elgyengült bírói munkaerő kiheverheti magát. Ily körülmények között ne mondja nekünk senki, hogy az igazságszolgáltatás érdeke kívánná a veszprémi törvényszék területének megosztását s a pápai törvényszék visszaállítását. — Mert aki ezt mondja, az vagy jobb meggyőződése ellen beszél, vagy egy teljesen tájékozatlan egyén, — vagy egy, a gyakorlati életet egyáltalán nem ismerő szobatudós. Ilyeneknek a kezevonását úgy a törvényalkotás, valamint az administrate terén úgyis sajnosán kell Iépten- nyomon tapasztalnunk. — ilyen hivatkozhatik csak a perrendtartás javaslatára, mint indokra. Mert akinek a törvénykezés terén némi tapasztapasztalatai vannak, az nagyon jól tudja, hogy az eme javaslat által tervezett változtatások, s különösen a szóbeliség folytán lesz szükséges a munkaerők szaporítása. — S ha szükséges lenne is, semmi esetre sem olyan mértékben, hogy még egy külön törvényszéket kelljen fei- áliiíani Pápán. Már csak azért sem, mert a fungáló bírák teendőinek állítólagos szaporodásával s a bírósági tagok szaporításával nem emelkednek parralell az administrativ teendők; ingredientiáknak, melyeknek káros hatását egy jó kialvás által nem lehet paralisálni. Másodszor nem mindég ittak. Hosszú együttlétiik alatt a tréfálkozás, heccelődés, elkövetése vévén el legtöbb időt. S nem az italért itták, hanem jó kedvből, a társaság kedvéért. —- Ha szó esett az ilyen kirúgásról, azokról a huncutságokról tárgyaltak, amelyeket egyik vagy másik elkövetett és soha arról, hogy ki mennyit ivott? Mert az ivás nem volt cél. Csak eszköz a társaság összehívása és összetartása tekintetéből. Tessék ma meghallgatni egy ricsaj történetét a szereplő személyex szájából! Arról lesz első sorban szó, hogy Péter 16, Pál 17 kupica Cognacot, Allascht, Benediktinert s. a. t. fogyasztott el. — Most ez a virtus. De hát nem akarok én bibológiai értekezést tartani. Csak azt akartam érthetővé tenni, hogy éppen nem volt az lehetetlen dolog, hogy a mulató társaság tagjai másnap reggel katzen- jammer nélkül vettek részt a közgyűlésen. Mielőtt azonban ott üdvözölném őket, még el kell mondanom, hogy az éjjeli zene után levonulván a tűztoronyból, a mai Fő-téren bu- csuzkodtak egymástól. — És ki tehet róla, ha az urak szépérzékét sértették a körül levő boltok cégtábláinak aszimetrikus elhelyezése? — Egyik is másik is adott véleményt, hogy melyik s eszerint nem mutatkozik az itt dolgozó hivatalnoki kar oly mértékben való szaporításának szükségessége, mint milyet egy második törvényszék igénybe venne. Ha, — amit nem hiszünk — a munkaerők szaporításának szükségessége egyáltalán mutatkozni fogna, az csak néhány uj tagra redukálódnék, akik nagyon szépen megférnének a nagyköltséggel ép most kibővített veszprémi igazságügyi palotában. Tehát: „de strigis quae non sunt, nulla questio fiat“. — Az igazságszolgáltatás érdekéről tehát, mint a pápai tvszék fetállitásának indokáról, nem lehet beszélni. Tudjuk, hogy ezenkívül vannak már érdekek is, melyek bizonyos mértékig kétségtelenül méltányolandók. — Ezek között első sorban az igazság kereső közönség érdeke, — habár az csak kényelmi szempontokon nyugszik is. A fennforgó esetben csakis ilyenről lehet szó. Merr, hogy az igazság kiszolgáltatása tekintetében most sem szenved s ezután sem szenvedhet az hátrányt, azt ép most mutattuk ki. — Már most az a kérdés, hogy e kényelmi szempontok annyira méltányolandók-e, hogy alapos indokul szolgáltatnak a kívánt ujjitásnak ? Egyáltalán nen. A közlekedési viszonyok olyanok, hogy azok miatt a közönség sérelmet nem szenved, s ahol azok kívánni valót hagynak fenn, mint pélpául a bfüredi jbiróság körében, — azon legközelébb segítve lesz, a Veszprém—Bfüredi vasút kiépítésével. Ám ha nem lenne is, e vidéken a pápai tvszék felállításával csakugyan nem lenne segítve. Persze eltudunk képzelni még kellemesebb állapotot is. Ha például minden községnek helyben volna a bírósága. — Csakhogy az ilyetén túlhajtott kívánalmakért, okos észszel nem lehet, egyébként szükségtelen, s az államra jelentékeny anyagi megterheltetéssel járó, s a törvényszéki székhelynek és lakosainak érzékeny kárt okozó kalandos vállalkozásba belemenni. Pedig azt hisszük, hogy voltaképpen ez a kérdés súlypontja. —, Mert bizonyos, hogy amennyire káros lenne városunkra, ha a törvényszék területét — úgy mondjuk — felnégyelnék cp oly lenne Pápa városára, ha ennek következtében ott törvényszéket állítanának fel. — Elhisszük, sőt tudjuk, hogy az neki nagy érdeke. Azért erőltetik is a dolgot Nem csodálkozunk rajta. Hiszen közismert tény, hogy Pápa meglehetős mostohatestvéri: érzülettel, mindég tudta érvényesíteni, Veszprém rovására, az ő különleges érdekeit; úgy, hogy vármegyénket egyidőben igen találóan Pápa 1906. december 23. tábla, hol állana jobban? — És minthogy minden szóról szebben beszél a tett, azonnal hozzá is fogtak azoknak, a saját Ízlésük szerint való elrendezéséhez. így került aztán a Fekete-cég szabóüzletének táblája a Suly-féle péküzlet fölé. A Súly táblája a Wurda bácsi boltjába s igy tovább a távolabbi utcákra kiterjedöleg. Legtöbb baj volt a mai Rikóty házban elhelyezett Schill-féle füszerkereskedés táblájával, melynek felső szélét egy neveletlen vaskampó makacsul tartotta. — No meg a Fekete elefánt is útba volt, mely még ma is ott díszeleg az ajtó fölött. E miatt nem igen lehetett a táblához férni. — Úgy segítettek tehát a dolgon, hogy egyik a másiknak a vállára állott, onnét az elefánt hátára ült, mint egy paripára, s úgy adta le a táblát a lent várakozóknak. — Persze ennek a főmestere is Cholnoky volt. — Megvallom, az ő geniálitásához képest ez nem egészen volt elég szellemes stikli. — De hát kaviárral sem élhet örökké az ember. — A pezsgő helyett néha a csigeré is jól esik. — S nehogy ebből az ő szellemessége rovására hímet valljanak, melléje állítok egy másik esetet, ami szintén vele és általa történt meg. Jóval később, midőn már ő városi ügyész volt, Veszprém város egy nagy összegű kölcsönt vett fel egy budapesti banknál. — Midőn azonban a kölcsön kiutalására került a dolog, a
