Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-12-23 / 12. szám
12. szám. I. évfolyam. Veszprém, 1906. december 23. Előfizetési árak: Egy évre . . . 12 K. Fél évre . . . 6 „ Negyed évre . 3 „ Amerikába 1 évre 16 „ Kiadóhivatal: Veszprém, Virág-u. 98., ahová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. veszni évii Szerkesztőség: Veszprém, Virág-u. 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza, névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: HUPKA GYÖRGY. Karácsony. Ünnep. — A vallási összetartozan- dóság szerént a kereszténységé. Egyébként minden okos emberé, minden jó emberé. — A józan elme, a nemes szív ünneppé avatja mindenkire a napot, melyen a Megváltó született. — A Megváltó, aki az emberi érzések legneme- sebbikét, minden szépnek, jónak, nagynak mozgató rugóját hirdette a világ népeinek: a szeretetet. „Szeressétek egymást!“ — Két rövid szóban az életbölcsesség foglalatja: Hogy az ember, aki egymaga, izoláltan egy tehetetlen atomja a mindenségnek, mely gyengeségében a korai elpusztulásnak martaléka, a szeretet kapcsa által összefűzve embertársai millióival uralhassa a körülötte élő világot. — Az egyesült parányi erők hatványozott mértékével teremtsen, alkosson, építsen a beláthatatlan jövő évszázadok végtelenségéig. Az önzés, harag, irigység, gyülöl- ség, boszuvágy mind romboló erő. Pusztít s nyomában nem kél uj élet. A kárörömnek rövid életű virága mérges. Megöli a forrást, amelyből fakadt. — S az egymást dúló szenvedélyek méltó gyümölcse: a nirvana, a semmi! Sőt annál is rosszabb: a késő megbánás gyógyíthatatlan keserűsége. Hozsánna tehát annak, aki hirdette, tanította a szeretetet! Bölcs szavával és életének magasztos példájával. — Hozsánna annak, aki az emberiség jóvoltáért megkinoztatott, szégyenteljes halált szenvedett. hogy megváltsa az emberiséget a részes szenvedélyek bűnétől. — Mert ez a megváltás valódi értelme, ami nagy marad, példátlan marad, örök marad a hit misticismusának és a bölcsészet mít- hosának keretében egyaránt. — Áldozatul esett hősének fenséges alakja örök időkigbefogja áldó melegével ragyogni a hivő kebelét és a bölcsek elméjét; mint istene annak, s mint emberi példányképe emennek. Azért hozsánna neki! A tanítók fizetésének rendezése. Nesze semmi, fogd meg jól! Zengjetek örömdalt, megérkezett a Messiás, ki a nyomortól meg fog váltani benneteket, 1907. évi julius 1-én megkapjátok az alamizsnát. Addig koplaljatok! És azután? . . . Nos azután is koplalni fogtok, mert 500—550 és 600 forinttal tisztességesen csak koplalni lehet, de megélni nem. Dehát azért Allah növessze meg szakálla árnyékát annak a férfiúnak, ki mégélhetés helyett alamizsnát kínál nektek. Persze ezelőtt másként volt. 1903-ban egy törvényjavaslatot terjesztettek a képviselőház elé, mely szerint a népiskoláknál tisztességes lakáson és legalább egy negyed holdnyi kerten kívül, a rendes tanitó fizetése évi 600 frt.-nál kevesebb nem lehet. E javaslat aláírói között szerepeltek Po- lónyi Géza (ma igazságügy miniszter), Tóth János (ma közoktatásügyi államtitkár), Justh Gyula (ma képv. házi elnök) stb. és május 3. e javaslat mellett 93 képviselő szavazott, azaz az egész 48-as függetlenség párt; vagyis szavazott 600 frt.-os minimum mellett. Ma már csak 500 frt.-os minimumot Ígérnek. Miért? . . . Talán ma a megélhetés sokkal olcsóbb ? Dehogy. Akkor nem kellett beváltani amit Ígértek. Kisebbség voltak. — Haza beszéltek. — Ma be is kellene váltani. Ám, ha beváltanák is, ez is kevesebb lenne, mint ami az előző kormány fejének 1905. október 28-án a budai választóknak egy küldöttsége előtt elmondott beszédében kilátásba volt helyezve. „Gondunk lesz a tanítók anyagi helyzetének javítására. Az állami tanítók fizetése, az állami tisztviselők keretében, a községi és felekezeti tanitók anyagi helyzetének javítása pedig a népoktatási törvény revíziójában fog megoldást nyerni. Abból indulunk ki e szándékunknál, hogy a kikre rábízzuk a jövendő nemzedék lelki képzését, azokat gondmentes élet és társadalmi függetlenségük biztosításával abba a helyzetbe kell hoznunk, hogy nagy kulturális és nemzeti feladatukat egész tetterejük és becsvágyuk latba vetésével oldhassák meg.“ A jelenlegi kultuszminiszter ugyan szintén elismeri, hogy a minden téren eszközölt fizetések rendezési áramlatban mi nem részesültünk figyelemben. Hogy panaszunk jogos. Hogy igényeink teljesitendők. Mert nem csupán mechanikus munkát kell végeznünk, amihez bizonyos lelkiegyensulyt és megelégedést kell számunkra biztosítani; azonban — mondja tovább -- az is kétségen kiviil áll, hogy ezen ki nem elégített jogos igények kielégítésére irányuló mozgalmakba belevegyültek mesterséges, sötét célok által sugaltizgatásnak elemei, melyek eredetükben nem a tanítói fizetés rendezésére és a tanitók sorsának javítására gondolhatnak, mert ha erre gondoltak és ha féligmeddig hozzáértő emberek lettek volna, nem lovagolhatták volna be a tanítóságnak egy részét oly igények támasztásába, melyek teljesíthetetlenek és jogos alappal nem bírnak Nem akarom felsorolni, hogy mennyi ellenmondás van e rövid kivonatban és a múltban nyert nyílt és becsületes biztosításhoz képest mennyi kertelés. — Csak azt kérdem a miniszter úrtól, kik azok az izgatok, melyek azok a sötét célok, de különösen melyek azok a jogos alappal nem biró igények? Eszembe jutott egy zsidó közmondás: Er schreit: ich schrei. Er schrei! Schreit er: ich schrei. Ki volt a legnagyobb lázitó? Ki lázitoíta fel a tanitóságot? Olvassa el miniszter ur gr. Apponyinak 1904—905-iki beszédeit majd megtalálja <;tt. De megtudja a miniszter ur azt is, hogy nem jogtalan igény az, ha valaki az ő tisztességes munkája után meg akar élni. Mit.kívánnak a tanitók? Mást nem, csak azt, hogy oly megélhetésük legyen, mint egy kiszolgált katonának, akinek csak akkora qua- lificatiója van, hogy Írni, olvasni tud; gyakran még négy elemi osztályt sem végzett, katonáék- tól igazolványt kapván, kinevezett Írnok lett és kap 700 frt. kezdő fizetést. Evvel szemben a tanitó, kinek érettségivel egyenértékű oklevele van, most kap 3—400 frt. fizetést és a miniszter urnák atyai gondoskodása folytán ezután is csak 600—550 de a legtöbbnek csak 500 frt. fizetést. Mert ugyanis a tanítóknak csak nagyon csekély százaléka van azon szerencsés helyzetben, hogy a lakbér fizetésnek I. és II. osztályába sorozott, városokban működjék. A legnagyobb százalék falusi tanitó, ki ezután is 500 forinttal fog nyomorogni. Áz pedig, hogy a miniszter ur három fizetési kategóriát különbözteti meg, nem egyéb, mint porhintés a tanítóság szemébe. A miniszter ur nem merte nyíltan kimondani az 500 forintos minimumot, hát három fizetési osztályba sorolt bennünket, de a tanítóságnak 95 százaléka ezután is csak 500 forintod fog kapni. A III. fizetési osztályba sorolásnak egy csepp erkölcsi alapja és gyakorlati értéke nincs, mert nem áll az, hogy a falusi tanító könnyebben él. Ellenkezőleg: A falusi tanitó csakis fizetésére van utalva. Tudását nem értékesítheti leckeadással, mint városi kollegái. Sem lakását kosz- tos fogadással, amiért nem kárpótolja az, hogy a magas kormány szives tanácsa szerint lepkét fogdoshat. (Ez a mellékjövedelem szerzés azonban abszurdum és semmikép sem fér össze az oktatás érdekeivel, mikor a tanitó, kinek összes szellemi erejét az iskolának kellene szentelni, kénytelen azt elforgácsolni s tesíben-lélekben kifáradva ülni a katedrára). Viszont a falusi tanítónak hátránya az, AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU :TES HASHAJT0SZER:
