Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-12-16 / 11. szám
1906. december 16. balatonparti vasútra most már elodázhatlan szüksége van megyénknek és városunknak. Miután pedig az építés elé a kormány és az Agrárbank közt fennálló eltérések folytán akadály látszik felmerülni, — választassák egy nagy bizottság, mely f. hó 18-án a főispán vezetése alatt a kormánynál, nevezetesen Kossuth keresk. miniszternél tisztelegjen, s a vasút megépítését kérelmezze oly módon, hogy vagy engedélyezze a kormány az Agrár-bank által megjelölt építkezési költségeket, vagy az állam maga építse a vasutat. Dr. Óvárinak nagy hévvel elmondott javaslatát szemmellátható örömmel és lelkesedéssel fogadta a törvényhatósági bizottság, s 42 tagú bizottságot választott, melyhez azonban minden érdeklődő csatlakozhatik. Megjegyezzük, hogy ezt megelőzőleg dr. Csete Antal is felszólalt. Hallatlannak (?) mondja azon összeget, melyet kilométerenkint megállapítani kíván a Bank. Azt mondja, hogy a „terep- viszonyok egyszerűek11!!! (Csupa hegy-völgy!). Így szól tovább nagy páihosszal: El voltunk hanyagolva a kormány által, mert magyarok vagyunk. A nemzetiségi vidékeket istápolták, pedig nemzetellenesek. Ne vágja egy bank zsebre a nagy hasznot, hanem — itt néhány pillanatra elakadt a szónok, majd igy fejezte be: hanem, tegye meg kötelességét az állam is. — Kár, hogy Esetének ezen, — bizonyára nemes intenciókból fakadt beszédét oly hidegen fogadták, hogy még csak helyeslés sem haiigzott fel. Ja! Valószínűleg a fütetlen terem okozta ezt. Ezután választások következtek. A közigazgatási bizottságba megválasztották dr. Óvári Ferenc, Sült József, Kenessey Pongrác, Bélák István és jókuthy Albertet. Mig gróf Eszterházy Béla, Ihász Lajos és Rainprecht Antal, csak kevés szavazatot kapván, kibuktak. A központi választmányba Chapó Kálmán és Csikvándy Ernő. a kijelölő választmányba dr. Bezerédy Viktor, cir. Óvári Ferenc és Sült József; a vármegyei igazoló választmányba pedig dr. Cseresnyés józséf, Kenessey Móric, Rosenthál Nándor, Néger Ágoston és Takách Ádám egyhangúlag megválasztattak. Miniszteri rendelettel az állami tisztviselőkhöz hasonlóan, az kifizetési fokozat és kor- pótlék, a vármegyei tisztviselőkre és alkalmazottakra is kiterjesztetvén, az illetményeket ehhez képest az állandó választmány javaslata szerint elfogadták s f. év julius 1-től kezdve visszamenőleg kiutalni rendelték. Dr. Véghelyi Kálmán főjegyző ismertette ezután Nyitravár- megye átiratát a m. kir. honvédség jelenlegi el- osztrakositott és a nemzeti jellegtől megfosztott egyenruhája tárgyában. A közgyűlés az állandó választmány javaslata értelmében, a nyitraihoz hasonló módon felír a kormányhoz. Szeged sz. kir. város az ott felállítandó Rákóczi-szobor javara adományozást kér. A közgyűlés nem ad semmit, mert esetleg nálunk is szükség lehet ily célból a pénzre! Ezután a veszprémi ev. ref. gyülekezet leányiskolájának fentariására 400 korona segély szavaztatott meg. lévén képes megnyugtatni, hogy hát fotografi- rozíassa le azt viskót s hordja a képét magával. A szerenád tehát szép volt. A kabátok zsebeiben elhozott Johann-féle fiaskók tüzelték a barna fiukat, no meg az a tudat, hogy ők most az egész várost köszöntik. De volt a programmnak exquisit művészi pontja is. Élt akkor Veszprémben egy Langer nevű muzsikus. — Akkor muzsikusnak hitták; most művész lenne a neve. — Az Isten tudja hány hangszeren játszott? De a legszebben játszott a „Waldhornin“. — Egyike volt azon zeneművészeknek, akik a főispán házában szívesen voltak látva Ő is sokat botorkált éjjel. — A mi vidám társaságunk yalcso! magához szívta. Mikor megtudta, hogy miről van szó, hazaszaladt a hangszeréért s a cigányzene pausái között egy-egy darabot fújt el rajta, a kelő nap sugarai^ által bearanyozott torony kupolája alatt. Bizonyára mondom nem volt kevésbbé szép és megható, mint midőn a bpesti Mátyás templom tornyáról hangzott el a tárogató koncert. A szerenád után re bene gesta vonult le a társaság. — Szétoszlás közben is nyomát hagyva a kezüknek, amiről reájuk ismerhettek. — Majd erről később. Elég az hozzá, hogy 9 órakor már mind ott volt a gyűlésen. Katzer- jammer nélkül. VESZPRÉMI ELLENŐR A vármegye alispánja a Rákóczi-ünnepély részvételi költségeiről 517 koronás számlát'adván be, ezen összeget a közgyűlés megszavazta. A vármegyei ösztöndíjalapból Rusznyák Béla és Simon Ferenc részesítését megszavazták. A husdrágaság megakadályozása céljából, Pozsony sz. kir. város által a kormányhoz intézendő felirathoz a megyegyiilés hasonló értelemben hozzájárul. A lepsényi községi írnok évi fizetésének 500 koronára való felemelését helybenhagyták. Babos György vármegyei kőnyomdász 1200 kor. törzsfizeíéssel és 180 kor. lakbérrel egybekötött könyomdakezelő altiszti állásra ki- nevezetetését kérte. Elfogadtatott és a minisztériumhoz jóváhagyás végett feiterjesztetik. Következett ezután a vármegyei korlátlan italmérők kérvénye, melyben a záróra meghosz- szabitását és a zárórák kitezjesztéseért fizetendő dijjak leszállítását kérték. A vármegyei állandó választmány azt javasolta, hogy a kérelem ne telesittessék. Mert a korcsmák és korlátlan, italmérések felett, a záróra meghosszabbítása esetén, nem lehet kellő rendőri felügyeletet gyakorolni. Nem volna célszerű az uralkodó szocialisztikus viszonyokra való tekintetből sem. Továbbá ne legyen még több alkalmuk a munkásoknak a felzavart társadalmi viszonyokat még jobban felzavarni. Azonkívül az iszákosságot gátolni, nem pedig előmozdítani kell. Nagy helyeslés követte az állandó váltmánynak ezen javaslatát. A záróra meghosszabbításának elutasítását még több szónok követelte, sőt találkoztak olyanok is, kik még a most meglevő zárórát is rövidebbre szerették volna szabni. Ugyan csak a záróra meg- hossza'bitása ellen beszélt Koller alispán is, hangsúlyozván a közérdeket, melynek a magánérdek, tehát a korcsmárosok érdeke is alárendelendő. Cservény Ferenc siófoki vendéglős a záróra meghosszabbítása mellett érvelt, hangsúlyozván, hogy mig a korcsmákban, melyek nyíltak és könnyen ellenőrizhetők, — a zárórát be kell tartani, addig a butellások helyiségében deriire- borura s korlátlanul folyik a dorbézolás s ép azon helyek a melegágyai a mindenféle titkos összejöveteleknek, kártya-kompániáknak s még egészségügyi szempontokból is nagy kifogás alá esnek. — Ugyancsak a záróra meghosz- szabbitását pártolta Kelemen Imre veszprémi kereskedő s Kovács János szt.-gáli birtokos, s miután Cservény Ferenc a zárszó jogával élve, újból felszólalt és ajánlotta a korcsmákról hozott szabályrendelet megváltoztatását, főispán elrendelte a szavazást. — S a korcsmárosok kérelmét óriási többséggel — Körülbelül 60 szavazat 8 ellen elvetették. — Mégis a korcsmárosok nem nyugosznak ebbe, hanem meg- fellbbezték igaz ügyük ellen hozott eme határozatot 5 küldöttségileg fogják kérelmüket a kormánynál előadni. Ezen pont letárgyalása után a megyebizottsági tagok majdnem valamennyien megszöktek a farkasorditóhidegségü teremből s a többi tárgypontokat úgy az nap, mint másnap, csak a tisztviselő kar hallgatta végig azt is a kisteremben. Egy ítélet. A székesfejérvári ujságoK, sőt a fővárosiak is, a következőket közölték az elmúlt hét folyamán y — Érdekes rágalmazás! por. Reinprecht Antal lovagot Hornig báró veszprémi püspök jószágkormányzójat a székesfejérvári járásbíróság rágalmazásért és becsületsértésért két heti fogházra s 600 korona pénzbüntetésre ítélte. Az érdekes rágalmazási pör előzményei a következők: Reinprecht Antal a veszprémi püspökség jószágkórmányzója, korábban hasonló állást foglalt el nagybátyjánál, néhai Steiner Fülöp dr. székesfejérvári püspöknél. Steiner püspök halála után Reinprecht 21,000 korona jószágkórmányzói fizetés és járulékai iránt pö- rölte be a székesfejérvári egyházmegyei alapot, illetőleg a székesegyházat és a magyar királyi kincstárt. A port Reinprecht a székesfejérvári törvényszéknél elveszítette, amiben a döntő szerepe volt Klaucz György dr. pápai kamarásnak a székesfejérvári püspökség igazgatójának esküvel erősített vallomásának. Klaucz vallomása szerint ugyanis csakis az volt a püspöknek rendes alkalmazottja, akinek kinevezési okmánya 3 volt s akinek neve valamely díjtáblázatban föl volt jegyezve. Reinprecht soha sem kapott kinevezési okmányt és nevét díjtáblázatba nem vezették be. Szolgálatait a püspök időnként 100—300 forinttal honorálta. Kiaucz dr. topábbá elmondotta, hogy a milléniumi évben néhai Sclauch Lárinc nagyváradi bíboros-püspök meglátogatta Steiner Fülöp püspököt, aki a jelenlévő Reinprecht Antalt igy mutatta be : az unokaöcsém, a veszprémi püspökség jószág- igazgatója, ki szívességből az én javamra is felügyel. Reinprecht, aki a vallomás alapján a pőrét elveszítette, szeptember hónapjában egy brosúrát bocsájtott ki, melyben Kiaucz György dr. vallomását valótlanságnak állítja és egyben megtámadja Szabady Józef dr. egyházmegyei ügyvédet, aki szerinte, vele szemben méltatlanul járt el és magának 2900 korona perköltséget is megitéitetett. A borsurát megküldte több főpapnak, köztük Várossy Gyula dr. kalocsai érseknek, Prohászka Ottokár dr. fejérvári püspöknek és több főurnak. Ezért Klaucz György dr. és Szabady József dr. rágalmazás és becsületsértés ciméri port indítottak Reinprecht Antal ellen. A tárgyaláson a panaszosok kijelentették, hogy a mennyiben Reinprecht Antal visszavonja állításait és bocsánatot kér, azt kellő elégtételül veszik és a port visszavonják. Reinpecht Szabady dr. ügyvédet nyomban megkövette és igy ez a vád elesett. Klaucz dr.-ral szemben azonban más álláspontra helyezkedett és azt törekedett bizonyítani, hogy az, a mire Kiaucz dr. megesküdött, valótlanság. A felek meghallgatása után Kenessey László királyi aljárásbiró kihirdette az Ítéletet. Reinprecht Antal veszprémi püspökségi jószágkormányzót Klaucz György dr. püspöki iroda-igazgató ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségében bűnösnek mondta ki s ezért 2 heti fogházra és 69 napra átváltoztatható 600 korona pénzbüntetésre Ítélte. Az Ítélet ellen Reinprecht Antal föllebbezett Leközöltük ezt a megdöbbentő Ítéletet nem azért, mintha mások ajával-bajával szeretnénk foglalkozni. Ellenkezőleg, programmunk és hajlamaink szerint attól lehetőleg távol tartjuk magunkat. — Hallgattunk is — noha tudtunk róla — mig az ügy elbírálás alá nem kertit. Sőt hallgatnánk most is, habár rés judicá- tával állunk szemben, ha olyan férfiúról volna szó akinek egyénisége a közélettel és közügyekkel semmi vonatkozásban nincs. Azonban szóvá kel! tennünk a dolgot akkor, mikor az érdekelt egyén a püspökségnél elfoglalt nagy hatáskörrel felruházott bizalmi állásának súlyával, a közéletben egy bizonyos pozíciót nyert el s a közügyek intézésében bizonyos befolyásra tett szert. Mert az ügynek lefolyása, s illetve végeredménye közvetve bár, de a mondott vonatkozásoknál fogva, — mindnyájunkat érint és érdekel, s abból a következményeket nemcsak a legérdekeltebb fél fogja kétségtelenül levonni. Ami, ha az ügy a most hozott 1-ső bírósági Ítélet értelmében nyer végbefejezést, — egyebeken kívül azt mindenestre figja eredményezni, hogy a közélet egyik tevékeny szereplőjét elveszítjük. A dolog kétségtelenül igen kínos hatást kelt. És pedig nagyon indokoltan. Egy egyházi főur főhivatalnoka, s egyszersmind bizalmasa, megvádolja a másik egyházi ur bizalmasát, aki amellett magasrangu egyházi személy is, — olyan büntetendő cselekmény elkövetésével: — a hamis eskü alatt leit hamis tanúskodással, — amely a köznép rétegeiben is csak az Istentől elrugaszkodott vallástalan söpredéknél szokott előfordulni. Megvádolja o'yan eszköznek, — egy célzatosan terjesztett röpirut- nak igénybevételével — amely a szeméremérzet hiányában szenvedő századvégi iránynak az eszköze, s amely szennyez, anélkül hogy orvosolna. Mert az orvoslásnak törvényes és korrekt formája, a hamistanuzás miatti feljelentés lett volna. Viszont a másik egyházi főurnak magas papi méltóságot viselő bizalmasa, rágalmazás miatt keres elégtételt a bíróságnál, a röpirat szerzőjével szemben. Vagyis olyan büntetendő cselekmény miatt, melyre a törvény paragrafusai — elég helytelenül — enyhébb büntetést szabnak mint azokra, melyek testi séielem, vagy anyagi kár okozásával fejeztetnek be, — de annak lelkiismereti, erkölcsi és társadalmi szempontból, alacsonyabb fokon állónak jelentkezik, — kivált olyan terhelt részéről, aki a társadalmi
