Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-10-14 / 2. szám
I. évfolyam. Veszprém, 1906. október 14. 2. szám. Előfizetési árak: Egy évre . . . 12 K. Fél évre . . . 6 „ Negyed évre . 3 „ Amerikába 1 évre 16 * Kiadóhivatal: Veszprém, Virág-u. 98., ahová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. VESZPRÉMI ELLENÚR Szerkesztőség: Veszprém, Virág-u. 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kézratokat nem adunk vissza, névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: HUPKA GYÖRGY. Harc a körorvosi állásért. Veszprém, 1906. október 14. (Hgy.) Az a párját ritkító kulturális fejlődés, az az Európában a maga nemében egyedül álló rohamos művelődési folyamat, mely hazánkat nem is egész ötven év alatt, ázsiainak joggal nevezett állapotából, a föld kerekségének kultur államaival egyenlő színvonalra emelte, sőt mi több, — egyes intézményeiben mintául állította, — a közegészségügy terén is csudás eredményeket teremtett. Főképen áll ez az ország fővárosára, melynek közegészségügyi intézményeinek tanulmányozására, — megcsodálására, nem egy Ízben, távoli országok tudósai, szakemberei hozzánk elzarándokoltak, s itt eltanulni, követni érdemes példát valóban találtak is. S mindennek dacára, hazánk közegészségügyi állapota, legfőkép a vidéken, kedvezőtlen. Még pedig azért, mert a közegészség megóvására, ápolására alkotott törvényeink, s az ezekből fakadó szabályrendeleteink nem hajtatnak végre azon lelkiismeretességgel és megalkuvást nem ismerő szigorral, mely lelkiismeretesség és szigor, a közegészségi ügyek ideális színvonalra való emelésének „conditio sine qua non“-\a. Nem hajtatnak pedig végre, vagy legalább is nem a megkívánható arányokban és feltételekkel, mert az állam- háztartás költségeinek megszabásánál és megállapításánál, a közegészségügynek az egész országra kiterjesztendett, s mindezeket felölelni hivatott intézménye, állandóan a mostoha gyermek sorsára van kárhoztatva. S amint ez igy van az állami költségvetés keretében, ugyanigy látjuk és sajnosán tapasztaljuk a városok költség- vetéseiben is. Nem szükség tovább mennünk, látjuk ezt városunkban is, hol még a törvény és miniszteri rendeletekkel berendezni és felállítani rendelt higienicus intézményekre sem kerül pénz. S itt szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az egészségügy keretébe tartozónak ismerjük az olcsó, s a nép által hozzáférhető fürdőket, tágas iskolatermeket, csatornázást, egészségtelen lakások beszüntetését, közvágóhidat, járványkórházat, a piacokon és üzletekben árult tápszerek minutiozus felügyeletét, vendéglők tisztaságának szigorú ellenőrzését sat. sat. és nemcsak egy bizonyos beteglétszámra, bár tűrhetően berendezett kórházat! De nemcsak az anyagi, pénzbeli eszközöknek elégtelensége miatt nem hajthatók végre az egészségügyi rendeletek, s törvények, hanem azért is, mert az ország lakosságának túlnyomó és kevésbbé intelligens része, még ma is idegenkedik betegség esetén az orvosi beavatkozástól, s az orvosok által rendelt gyógyszerektől, s inkább „házi szerekhez“ s kuruzslók- hoz fordul s ezekre bízza magát. Hogy e tekintetben a nevelés hiánya, s a megfelelő iskolai oktatás fogyatékossága a hibás, ki tagadja? Nincs kifejlődve a köznépben az egészséges, ép testi szervezettel eltölthető élet kellemességének tudata, vágya. Az ezutáni aggódó vágyakozás! S nem ismeri népünk azt a sok aprólékos, s kicsinyesnek látszó, de végeredményében és összességében oly nagy horderejű körülmény részletét, melynek figyelemre méltatásával az egészség fen- tartható, az élet, ez az egyetlen élet, meghosszabbitható. Ép ez^rt nem is követi még a hatóságoknak a közegészség ápolása tekintetében kiadott rendeletéit sem, hanem megkerüli, kijátsza azokat, mintha bizony azok betartásával nem magának használna. Mindeme reflexiókat pedig kiváltotta belőlünk egy adott eset, mely a hétfőn lefolyt megyegyülésen játszódott le, amikor is örvendetesen tapasztaltuk, hogy vármegyénk egyik egészségügyi kerülete, annak tekintélyes számmal bíró lakossága, az országszerte tapasztalható és általunk fentebb hangsúlyozott, az egészségügy iránt tanusitott közönnyel ellentétben, mint egy tábor, emelte fel szavát, hogy a kerület egészségügyének kezelésére az eddig meglevőn kivül, még egy szakközeget, orvost szerezzen magának. Az ajkai körorvosi állás betöltéséről volt szó, melyre pályázat hirdettetett, de pályázó csak egy akadt, dr. Lőbl Gyula ajkai bánya és üveghuta orvos személyében, ki is a f. évi január 9-én megtartott választás alkalmával, más pályázó hiányában, az ő hívei által körorvossá meg is választatott. A körülbelül 12 ezer lakossai bíró kerület túlnyomóan nagyobb része ezen választásban nem nyugodott meg, annyival inkább sem, mert dr. Lőblnek a bányában és üveghutában való elfoglaltsága, a lakosság körében, az orvosi segély- nyújtások lehetőségének tekintetében, aggályt támasztott. Kérelmezték tehát uj pályázat kihirdetését. Az alispán az uj pályázat kiírása mellett döntött, de ezt a határozatot dr. Lőbl megfelebbezte. így került az ügy a hétfői megyegyüles elé, melynek az állandó választmány azt javasolta, hogy dr. Lőbl körorvossá történt megválasztása megerősitessék, s az uj pályázat mellőz- tessék. Ez alkalommal a jogi kérdés, a kerület érdekeinek kérdésével jutott szembe. Nézetünk szerint, — ha a választás szabályszerűen ejtetett meg, — úgy azt megsemmisíteni és újabb pályázatot hirdetni csak azért, mert más pályázó nem jelentkezett, — sem törvényes, sem igazságos nem volna. — Minélfogva teljesen méltányoljuk azoknak az álláspontját, akik hivatkoztak dr. Lobi jogaira, — aki egyébbként is a legnagyobb buzgalommal tesz eleget kötelességeinek. Viszont azonban igazságot kell adnunk azoknak is, akik mindenek felett a járás, illetve kör egészségügyi érdekeit hangoztatják, — melyeknek kielégítésére ők olyan körorvost óhajtanak, aki idejét első sorban és csorbítatlanul a kerület AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES !ZÜ TERMÉSZETES.HASHAJTÓSZER.
