Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-12-09 / 10. szám
1906. december 9. hasonlítást tenni a gyilkosságra, szándékos emberölésre és magzatelhajtásra kiszabott bünte- tetések között! Halál, tizenöt és tiz évi fegyház ott, — öt és három évi börtön itt! Nem akarunk annak vitatásába bocsátkozni, hogy a szembe állított bűncselekmények tárgva — az ember és méhmagzat — között indinidvalitás szempontjából van-e olyan különbség, amely a büntetés ekkora variatióját igazolná? Sem abba, hogy az emberölés sőt még a gyilkosság elkövetésének lélektani motívumai néha nem olyan alacsonyak mint a méhmagzat kiirtásáé — hanem szorítkozunk annak a constatálására, hogy emez, — ilyen elterjedt és tömeges jelentkezésében a legnagyobb veszedelmet rejti magában az állam fenntartásának szempontjából, minélfogva a legszigorúbb sőt — habárcsak ideiglenesen — kivételes intézkedést is jogosulté tesz. Ez azonban nem jelenti azt, mintha mi a kérdéses bűncselekményre statáriumot kívánnánk hirdettetni, mint a tömeges rablás, lopás és gyújtogatásra. (Amik pedig bizony kisebb bűnök amannál.) Hanem csak azt, hogy a kérdéssel a büntető törvénykezés terén való ad-hoc módosítások eszközlése utján foglalkozik a törvény- hozás! Teheti, mert mint mondottuk, joga és módja van hozzá. — Hát tegye meg. Bírói karunk bármely tagjának pedig örök és elévülhetlen érdeme leend, ha megfelelő, s elfogadható javaslattal fog az illetékes körök elé lépni. _____ Nem kell a föld! A szocialista lapokban nap-nap után olvashatjuk, s ugyancsak a szocialisták gyűlésein megsiketülésig hallhatjuk, hogy Magyarországnak egyötöd része papi birtok, annyi és annyad része a mágnásoké, ismét egyik nagy része a tízezer holdasoké, — akik között bizonyára bennfoglaltatnak a hatvani Deutschok, Krauszok és Schoszbergerok is, — s hogy csak elenyészően igen csekély része az úgynevezett nép tulajdona. Sőt az istenadta nép pénzért sem bir földet vásárolni, s ingatlant szerezni, amiért is ezen körülmény is egyik főoka az amerikai kivándorlásnak, — s ugyancsak ezen körülmény kényszeríti a szociálistáKat a többi közt arra, hogy a nagy birtokok parcellázását követeljék, s ezen követelést programmjukba felvegyék! Mint sok minden, úgy ezen ügy sem áll a valóságban úgy, miként azt a türelmes papiroson és hangzatos kijelentésekben, népes gyűléseken hirdetik. Csak egy igen közelfekvő példával akarjuk igazolni, mennyire nem földéhes ez a mi népünk. Itt van a szomszéd Várpalotán, illetve Inotán és Kúton a Wolf testvéreknek 5600 holés kihasználásával, anélkül, hogy a mások becsületéhez csak egy szócskával is közelléptek volna, mert az érdek nem egyesek tönkretétele; a célpont az emberek közéleti szereplése s nem magánélete volt. És hogy a közérdek tekintetei még a pártszempontokat is uralták; bizonyítja az, hogy egy ugyanazon időben Veszprémvár negye mezőföldnek nevezett alsó részében megindult mozgalom, milyen elbánásban részesült. A mezőföld birtokosai ugyanis tekintettel arra, hogy e vidék Székesfehérvárral állott még az időben csak vasúti összeköttetésben; — tekintettel arra, hogy talajának és gabonájának minősége a fejérmegyeivel teljesen azonos, a gabona árakban azonban csakis azért, mert nem fejérmegyei terményekről lehett szó, nagy árkülönbözetet kellett szenvedniük, — mozgalmat indítottak, hogy ' mezőföld, — Veszprémme- gyétől elszakittassék és Fehérmegyéhez csatol- tassék. Eme mozgalom egyik tényezője a balpártnak oszlopos tagja volt. — Minthogy azonban e törekvés sikere Veszprémvármegyének nagy kárt okozott volna, mert a pénz és véradó tekintetében leggazdagabb vidékét vesztette volna el, bizon félretett a baloldal minden politikai tekintetet, s. a deákpárttal egyetértve, a legerélyesebb actiót indította meg a mozgalom ellen, hogy a törekvést gyökerében elfojtsa. Tanúskodik erről az az interpelláló, mely a következő közgyűlésen éppen Véghelyi Dezső ajkairól hangzott el s mely a közgyűlésnek immár levéltárban őrzött jegyzőkönyvében maiglan is olvasható. VESZPRÉMI ELLENŐR das birtoka, melyet dr. Baross János, az eddigi tulajdonosok megbízásából kisebb parcellákra felosztva eladásra kínál. Már tavasz óta hirdeti a kis és nagyobb parcelláknak jutányos és előnyös árban való eladását, s mit gondolnak tisztelt olvasóink, töri magát a földéhes, s földhiányában Amerikába vándorolni kénytelen nép a földek után? Esze ágában sincs, s az 5600 holdas birtok még mindig eladatlan. Pedig a megvételnél és birtokbavevésnél teljesítendő feltételek nagyon is előnyösek, mint ez, a következőkből is látható: Az 5600 holdas birtok jóminőségü szántóföldekből, rétből, legelőből szőllőből áll. A szőllő kisebb parcellákra lesz osztva, hogy a szegényebb néposztály is vásárolhasson. A gazdasági épületek szintén eladók. Minden vevő csak maga magáért felelős, tehát egyik vevő a másikért sem a vételnél, sem a fizetésnél nem szavatol. Minden vevő az általa megvett földet mérnökileg kimérve kapja át. valamint minden vevőre külön-külön szerződés alapján, a vett birtokrészlet telekkönyvileg is átiratik. Vevők akkor, mikor az általuk megvett birtokrészletről a függő termés letakarittatctt és elvittetett, az őszi munkálatokat azonnal megkezdhetik. A megállapított vételár több részletben fizetendő. a) A szerződés megkötése alkalmávál a vételár 10 százaléka fizetendő le. b) A birtokbalépés alkalmával a vételár további 30 százaléka fizetendő. c) A fenmaradó 60 százalékot kitevő vételárhátralék erejéig vevők oly tőketörlesztéses kölcsönt kaphatnak, mely kölcsönnél minden 100 frt után 2 írt 90 kr. fizetendő félévenként és ezen összegben úgy a kamat, mint a tőke- törlesztés is benfoglaltatik. Minden előnyök és kedvező alkalom dacára bizony nem igen koptatják venni szándékozók, a várpalotai községháza küszöbét, hol a bővebb felvilágosítást megadják, s hol a parcellázás alatt álló birtok térképe is megtekinthető. Úgy látszik, még sem olyan nagyon földéhes ez a mi népünk, mert nem kell neki a föld, hisz a magáét is eladja, s az árából hajójegyet vált Amerikába! BORSSZEMEK. Egy közelfekvő kisebb vidéki városban történtek meg a következők: Az egyik ottani orvos, nevezzük például K.-nak, túlságos hevességgel szokta felajánlni Viszont elismerést érdemelnek azok a föld- birtokosok, kik: közül egy előkelő főur ma is él, — hogy saját gazdasági érdekeiket alárendelve a vármegye érdekeinek, a mozgalom tovább fejlesztéséről önként lemondottak, — ami pedig reájuk nézve évenkint sok ezer forint, — a vagyon értékben ugyanolyan sok tízezer, sőt százezer forint veszteséget jelentett. Lehet, hogy ma is igy lenne. Ámbár nagyobb dolgokban kisebb energiát és önzetlenséget — kisebb dolgokban az egyéni érdekek nagyobb érvényesülését látjuk. * * * A közgyűlés eme első napjának lefolyása után nem futottak szét a megyebizottsági tagok, mint a megrebbent csirkehad, hanem következő napokra való előkészületekkel töltötték el s a kedélyesség szavával fűszerezték szabadon maradott idejüket. Csoportokként oszoltak széjjel a megér- demlett ebédre, ki a főispánhoz, ki ismerőseihez, ki az étkezdékbe. Egyik csoport tagjai a Látos vendéglőben ütöttek tanyát. Az akkor még nem volt ilyen nagy címmel kérkedő emeletes épület mint ma; omnibus sem jött onnét ki s be a vasútra. Hanem volt egy ódonszerü földszinti épület, vasrácsos ablakokkal és szilárd tölgyfa ajtókkal. Igen jó magyaros konyha és jó borok kínálkoztak azonban a vedégeknek. Itt ebédeltek és borozgattak a baloldal néhány urai. A hosszan elnyúló ebéd után a többiek már mind elszállingóztak, csak Vángel Mihály és Krisztinkovich Aladár kvaterkáztak 3 tudományát, beteg polgártársainak. Igen sok esetben egészen hivatlanul\ A múlt napokban egy ily hívatlan vizitelés alkalmával, belépvén a ház udvarába, találkozik a házőrzővel, mely nem a legbarátságosabb módon mutogatta foga- fehérét s minden áron meg akart ismerkedni a doktor ur lábikrájával. „Fogja meg ezt a kutyát“ kiáltotta K. ur a konyhából kijövő asszonynak. „Fogja meg az ur“ volt a válasz. Botjával hadonázva a kijárathoz ért K. ur * és öblös hangon kiáltotta: „Ez már mégis csak nagy szemtelenség “ Mire az asszony csak annyit válaszolt, hogy fogadatlan prókátornak s hívatlan doktornak egy a fizetése. * * * Ugyanazon kis városban történt meg ez is: K. doktorral találkozik egyik ház udvarán a házi nép kezelő orvosa. A kezelő orvos érkezett utóbb, de nem konzíliumra! K. doktor kellemetlenül lepődött meg a találkozásra s védelmére ezt hebegte: „Már egy hét óta kezelem a beteget“. — „Bocsánat, eddig azt hittem, hogy én vagyok a kezelő orvos“, szólt a háznak utóbb érkezett orvosa s faképnél hagyta az illeléktelenül betolakodottat. * * * Ugyancsak fent érintett városkában s az ott működő K. orvos által rendelt gyógyszerrel történt: Orvosságot készült bevenni a beteg, mialatt házimacskája dorombolva dörgölődzött lábikráihoz. Alighanem megkívánta az orvosságot, — mondta magában a beteg s megfogva a cirmost, belé diktált egy evőkanálnyit. Nem kellett a cirmosnak több. Futott amig futhatott, de mire a pajtához ért, felfordult a jámbor! hogy az orvosságot nem vette be a pá- tiens, azt elképzelheti az olvasó. * * * Sok visszaélés történik előkelő állású emberek nevével midőn szédelgő és svihákok őket meg nem illető nevek és címek bitorlásával, jóhiszemű, főkép tapasztalatlan és hiszékeny embereket rászednek. Láttuk ezt legutóbb is a köperniki csalónak Voigtnak és a Zágrábban vendégszerepeit Strassnovnak eseteinél. De hogy valaki országos csalók és gonosztevők nevének felhasználásával szerezzen magának anyagi hasznot, az már a legmulattatóbb kuriózumok közé tartozik. Pedig ez is megtör- történt a közelmúlt hetekben. — Morin Sándor newyorki, magyar származású pékmesterhez beállított egy fiatal ember, s nagy titokzatossággal előadta, hogy ő Kecskemétny Győző, a mamég az asztalnál. Kitűnő, erős badacsonyi bort ittak. Bírta e két matador. Ámbár már kezdett melegük lenni. Persze az idő is derűs, májusi nap volt, hát ennek tulajdonították és a nagy barátkozás között, csak törülgették izzadó homlokukat. A ionban egyszer csak gyanús kezdett lenni előttük a terjengő meleg, mivel hogy füst szag is volt. Nézik a kályhát, hát biz az jól tüzel már. — Hej! Látos! pincér! Megbolondultak itten ? Mi az ördögnek fütenek most ? Semmi válasz. A kályha azonközben mind jobban ontja a meleget. Ki akarnak menni hát az ajtó kívülről be van zárv^a. Már akkor tudták, hogy valami gazság van a dologban, s meg is ismerték ebben az ő kedves kollegájuknak Cholnoky Lászlónak a kezevonását. Hogy a gutaütéstől megóvják magukat — mindketten kövér emberek voltak, — az ablakokhoz rohantak és felráncigálták a táblákat. Ám alig hogy ez megtörtént, két hatalmas viz- sugár csapott be az akkoriban alakult tűzoltóságnak az udvarban elhelyezett fecskendőiből, mely őket mindenüvé kisérte, ahová csak a szobában menekültek. Végre ki fogyott a viz; az ajtó kinyílott Látos és személyzete mindenből kitagadták magukat és a kedves kollegára hárították a gyanút. A meggőzfüdőzött és megtussolt férfiak keresték is, de az nem volt Veszprém területén található az nap délután. Kiszökött Arácsra. — Csak későn este jött haza.
