Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1906-11-11 / 6. szám

I. évfolyam

Veszprém, 1908. november 11.,

6. szám.

Előfizetési árak:

Egy évre . . . 12 K. Fél évre . . . 6 „ Negyed évre . 3 „

Amerikába 1 év*re 16 „

Kiadóhivatal:

Veszprém, Virág-u. 98., ahová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők.

Szerkesztőség’:

Veszprém, Virág-u. 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratokat nem adunk vissza, névtelen levelek figyelembe nem vétetnek.

TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: HUPKA GYÖRGY.

Nem táncolunk.

„Felhívás a táncra“ cim alatt szólal meg dr. Illés Dezső a V. V. múlt heti számában és követeli, hogy leplezze le magát a lapunk kétheti számában megjelent azon cikkecskének Írója, aki a V. V. megelőző számának (S. K.) jegyű cikkére válaszolt.

A címet ugyan nem kifogásoljuk, ámbár az egy keringő címének (Aufforderung zum Tanz) a fordítása.

Azt azonban különösnek találjuk,

hogy (S. K ), aki a kérdést felvetette, aki a követ bele dobta a kútba, eltűnik, mint a kántor és helyette illés Dezső dr. követeli tőlünk, hogy a kérdést oldjuk meg, a követ száz okos ember erejével huzzuk ki. Ez voltaképpen nem is a keringőre, hanem a quadrille-ra emlékeztet, mert ott fordul elő a helycsere és nőcsere.

De hát nem tesszük meg neki ezt

a szívességet, hogy a hírlapirodalom terén teljesen szokatlan tetemre hivás-nak engedjünk. — Nem azért, mert félünk.

Dehogy! Senkitől sem íéiünk, hanem

először is azért, mert a hirlapirás terén nem lehet azt az elvet érvényesíteni, hogy „ Man spielt mit Jeder man, aber man schlägt sich nur mit Seinesgleichen“ — Itt az eszmék és argumentumok harca folyik! Tessék eszmével szembeni eszmét; argumentummal &aemben argumentumot állítani — ha tudnak — akárkitől erednek azok. — Mert az teljesen mindegy akár a Csimborasszó tetején, akár — mondjuk — a Buhimvölgy ölén születik meg egy eszmének a fénysugara. Másodszor azért nem, mert midőn mi (S. K.) cikkére ref- lectáltunk, szóba álltunk vele anélkül, hogy tudakoztuk volna vájjon ki ő és merre van hazája? Ur-e? Paraszt-e? Szociálista-e? Pedig az (S. K.) „manupro- priaa „saját keze“ is lehet. — Szóba állottunk mert feltételeztük, hogy a V. V. dolgozótársai között nincs olyan, aki nem lenne „okos müveit és becsületes ember“ amilyet dr. Illés Dezső kivan s a kihez a „bűn, önérdek és üzleiszennyének illata tapadna. “ Jomm) kívánhatjuk tehát, hogy

ezt dr. Illés Dezső is feltételezze lapunk dolgozótársairól.

Tehát nem engedjük magunkat pres- sionálni s a „Kedves X. uramhoz“ intézett azon imperativ felhívásra, hogy „ki a farbával“ azt válaszoljuk, amit a Varust

személyesítő színész válaszolt kollégája azon szavaira: „Varus! Add vissza a légióimat“ ; — hogy „ha igy kiabálsz juszt sem adom.“

Hogy azután e miatt nem tud dr. Illés Dezső velünk vitatkozni, amint nem tudta e miatt az incriminált cikkecskében — szerinte hemzsegő közhelyeket felsorolni, azt sajnáljuk ugyan; de ez a körülmény legfeljebb -egy anekdota felelevenítésére késztet bennünket, arról a vasúti utasról, aki észrevette, hogy a másiknak a ruhája tüzet fogott egy szivar szikrájától.

— Hogy hívják önt uram? kérdi.

— Mi köze hozzá?

Hallgatás. — Az égés terjed.

— Kérem! hogy hívják önt? kérdi

újra.

— Ne tolakodjék! hangzik a goromba felelet.

Az égés már a kabátra átterjed.

— Nagyon kérem, mondja meg, hogy hivják önt? hangzik ismét aggodalmasan.

— Nohát: Péternek hívnak, válaszolt a türelmét vesztett másik.

— Nos? Péter ur ég a ruhája, mondja a jóakaratu vis-a-vis.

— Az ördögbe, mért nem mondta ezt előbb?

— Hogy mondhattam volna, mikor nem tudtam a nevét? fejezi be emez.

Azonban dr. Illés Dezső megnyugtatására kijelentjük, hogy a kutatott cikkíró okos, művelt és becsületes ember; és nem tacskó s habár nem apostol s arra a kérdésre: Mester hol lakói ? nem válaszolhat olyan önérzettel, mint valamikor dr. Purgly Sándor válaszolt néhai Ottó főherceg hasonló kérdésére: „ Veszprémben, a megyeházban a második emeleten“, de azért a bűn, önérdek és üzlet szennyének illata

ép oly kevéssé tapad hozzája, mint akár dr. Illés Dezsőhöz; s bizonyára elfogadhatja őt legalább is vele egyenrangúnak.

Ennyit rólunk, elmulandókról, mint Kárpáthy János mondja. A mihez azt tesz- szük, hogy kérjük cikkírónk javára írni, miszerint az ő incriminált cikkében a,,disznó, üisznóság, barom, marhaság, pimasz, pimasz kodás, gazember stb. kifejezések nem ío; daliak elő“.

Egyébként úgy tűnik fel előttünk, a dolog, hogy a V. V. egyéb théma hiányában, polémiát kíván provokálni, hogy legyen a lapnak tartalma.

Mi a polémiától nem rettenünk vissza, A jelen esetben azonban ezt a szolgálatot sem tehetjük meg neki.

Mi azt irtuk, hogy az (S. K.) által felvetett kérdésről szívesen tárgyalunk. A tárgyalás fogalmában rejlik, hogy a tárgyaló felek eszmét cseréljenek vitatkozzanak, nem pedig examinedjemuk, amint azt dr. Illés Dezső teszi, vagy tenni akarja szorítkozván csupán egy halom kérdésnek a felvetésére, noha a priori maga is elismeri, hogy azokra egy cikk kereteben válaszolni lehetetlen. A zsidó mondás pedig azt tartja: Kol hamaksim — am haara erim. Tessék lefordít ni. Azonfö- lül az examinálásra jogcím kell. Ez dr. Illés Dezsőnek velünk szemben nincsen.

Tehát nem táncolunk. Kénytelenek vagyunk kosarat adni. Annál is inkább, mert a dr. ur kérdéseiben, —melyek között arra, hogy n é t vonz inkább a rossz példa mint a jó, ő maga is alig tudna megfelelni, — a fősulyt arra fekteti, ami a szoros értelemben vett munkáskérdésnek csak, síafíage-e volna még akkor is, ha az incriminált reflexiónkban olyas valamit mondottunk volna; tudnillik, hogy az urak erkölcse — különösen — hanyatlott. Erre az (S. K.) ur által felveted kérdés keretében és még azért sem kell bizonyítékokat szolgáltatnunk, mert mi ilyet egyáltalán nem mondottunk. Sőt úgy tudjuk, hogy az igazi uraké nem hanyatlott. A mi pedig az erkölcsök ; 1 ° Iá nos,

ÄI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES I2Ü TERMÉSZETES HASHAJTÓSZERb