Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-11-04 / 5. szám
490ö. november 4. VESZPRÉMI ELLENŐR 3 Hogy mily nagy a teher, a városi költségvetésből igen hamar megállapítható, s bárki meggyőződhetik arról, hogy a pótadó nagy járulékát veszik ezen feladatok igénybe. Különösen áll ez a közbiztonsági szolgálatra. — A közbiztonsági, rendészeti szolgálat ellátása nem szorosan helyi feladat. Országos törvényeink, az 1881. III. 1382. X. világosan előírják, hogy a biztonsági szolgálat a r. t. városokban, állami intézmény által látandó el. — S mig a kis- és nagy községek részére a rendes állami hozzájárulás — adó — fejében ezen szolgálatok teljesittetnek, addig az r. ti városok minden ellenérték nélkül, maguk kénytelenek nagy költségbe kerülő rendőrséget fenntartani, s az idő haladásának azt fejleszteni. Pedig a helyi közigazgatás ellátása a szorosan vett városi érdek, — ez pedig nem kívánna ily nagy áldozatokba kerülő szervezetet. De megkívánja az állami érdek, —a biztonsági, s ezzel kapcsolatos nyomozó szolgálat, mely különösen az uj büntető perrendtartás életbe lépése óta, — a községi rendészetet erősebben veszi igénybe. Már most, ha a városi polgárok a rendes állami hozzájárulás mellett ilyen költséges rendkívüli hozzá árulásra köíeleztettek, jogos és méltányos, hogy a hozzájárulási összegnek megfő! lően állami ellenszolgáltatásban részesüljenek. Ezen irányok vezettek oda, hogy újabban mind erősebb az áramlat, hogy az állam a rendészetet vegye állami kezelésbe. Fejlessze akként, amely irány az állami és helyi feladatok ellátására legalkalmasabb, s mig egyrészt ,az intézményt javítja, másrészt a városok terhét kisebbítse. Az éként felszabaduló vagyoni erő igen hasznos és üdvös helyi érdekek előmozdítására volna felhasználható, — mely végeredményében ugyancsak államcél. Tudjuk, hogy városunk háztartásában az egyem u!y alig-alig tartható fenn, csak folytonos pótadó emeléssel, s hogy a pótadónak emelése a legközelebbi jövőben, ismét szükségessé fog '.válni. — Ez valóban vigasztalan állapot, mert a városi jövödelmek szaporulatára más oldalról nincsen kilátás. Ellenben van kilátás arra, hogy a rendőrséget rövid időn belül ismét szaporítani fogják, habár csak 1—2 emberrel is, s valószínűleg az irodai személyzetet is. — Tehát ismét meg keilend nyitni polgárságunknak amúgy is súlyosan igénybe vett erszényeit. — De hát ,ez ad infinitnm még sem mehet. Gondoskodni kell még pedig sürgősen és erélyesen, hogy városunk terheit az állam segítse viselni, még pedig első sorban a rendőrség fenntartásának és fejlesztésének költségeinél, — mert erre az államot élő törvény kötelezi. Mindenfelé az országban megmozdultak a városok, hogy nagy költséggel járó rendőrségeink államosítását a kormánynál szorgalmazzák, kieszközöljék. Szekszárd város rendőrkapitánya körlevélben hívja fel a rendezett tanácsú városokat, hogy egyesült erővel kérjék a kormánytól a rendőrség államosítását, hogy a polgárság ,az eddig viselt igazságtalan terhektől szabaduljon. Véleményünk szerint felette üdvös és szükséges ez a mozgalom és törekvés s városunk képviselőtestülete jó munkát végezne, ha mielőbb ily irányban határozna, a saját s az általa képviselt polgárság érdekében. A közbiztonsági szolgálatnak csendőrség általi ellátására nincs szükség, az mellőzhető, mert ha a város által eddig fenntartott rendőrség, a közrend és közbiztonság védelmére mindeddig elegendőnek nem bizonyult is — sőt az idő haladásával mindinkább gyengévé válik, — de szervezés utján fejleszthető a rendőrség oda, hogy működése kifogás alá ne essék. Határozza tehát el a városi képviselőtestület, hogy felír és kéri a belügyminisztert, miszerint városunk rendőrségét — az 1881. évi III. t.-cikk 1. §-ában rendelt csendőrség kivezénylése helyett —"állami kezeléshe vegye át s azt egyidejűleg olykép szervezze, hogy a rendőrség kitűzött feladatának minden fennakadás nélkül megfelelni képes legyen. A belügyi kormányzat bizonyára engedni fog a városok ilyetén s egységes kívánalmának, s mig egyrészt ezáltal színvonalon álló rendőrség fog a város rendelkezésére áliani, másrészt megszabadul a polgárság azoktól a súlyos terhektől, melyeket — mondjuk ki, — .elég igazságtalanul eddig viselni kényszerült. Azokra az ezrekre, melyeket a rendőrség államosítása által a városok megtakarítanának, más kulturális céloknál is nagy szükség volna. Szüksége van azokra Veszprémnek is. Fontos szülőknek és pályát választóknak. Pályázat, A m. kár. posta, táyirda és távbeszélőnél betöltendő 91 gyakornoki jelöld állásra ezennel pályázat hirdettetik. Ezen állásokra az 1883. évi í-ső törvénycikk 14. §-a értelmében azok az ifjak pályázhatnak, akik középiskolát, vagy ezzel egyenrangú más tanintézetet érettségi vizsgával, sikeresen elvégeztek, 18-ik életévüket betöltötték és magyar állampolgárok. Ezen feltételeken kivül pályázók községi erkölcsi bizonyitványnyal feddhetlen előéletüket, közhatósági orvosi bizonyitványnyal pedig ép, egészséges, a posta, távirda és távbeszélő szolgálatra testileg is alkalmas voltukat igazolni tartoznak. Továbbá azok, kik a középiskolát az 1905—1906-ik tanévet megelőzőleg végzték, tartoznak hiteles módon azt is kimutatni, hogy azóta hol voltak alkalmazva, illetve mivel foglalkoztak. A pályázat alá bocátott állásokat a kerületi posta és távirda igazgatóságok fogják betölteni ; és pedig a budapesti postaigazgatóság .20-at, a zágrábi 15-öt .a többi igazgatóság pedig egyenként 8-at. A sajátkezüleg irt és születési, .orvosi, erkölcsi és iskolai bizonyítványokkal felszerelt folyamodványokat, a már közszolgálatban állók elöljáró hatóságuk, a közszolgálatban nem állók pedig az illetékes főszolgabíró vagy polgár- mester utján folyó évi dec. 1-ig ahhoz képest, hol a pályázók alkalmaztatást óhajtanak nyerni;: a budapesti, kassai, kolozsvári, nagyváradi, pécsi, pozsonyi, soproni, temesvári vagy zágrábi postaigazgatósághoz nyújtsák be. A pályázók közül kiválasztottak, az illető posta és távirdaigazgatóság felhívására, az igazgatóság vezetőjénél személyesen jelentkezni tartoznak, aki azután felvételük iránt végleg határoz. A felfogadott pí. gyakornokjelöltek fogadalmat tesznek, 2 (két) korona napidijban részesülnek és a következő feltételek mellett lépnek szolgálatba: 1. Állásukat az illető postaigazgatóság felszólítását követő nyolc napon belül elfoglalni tartoznak. 2. Kötelesek a postaigazgatóság által kijelölendő hivatalnál, melynek fegyelmi hatósága alá tartoznak, a posta, távirda és íávbeszeiu- kezeiést gyakorlatilag elsajátítani és ott rendes szolgálatot teljesíteni. 3. 1907. évi szeptember hó 1-re saját költségükön Budapestre, illetve Zágrábba fognak áthelyeztetni a posta és távirda tisztképző tanfolyam hallgatására. 4. A posta és távirda tisztképző tanfolyam tartama alatt, mint annak rendes hallgatói, a tanfolyami szabályzatnak, minden tekintetben aiáveiik magukat és a megállapított behatási dijat fizetni kötelesek. 5. Napidijaik élvezetében a tanfolyam 10 hóra ter.eeö tartania alatt is megmaradnak, de ennek fejében a tanfolyam székhelyén levő postaigazgatóság rendelkezése szerint, a délelőtti óráu- ban gyakorlati szolgálatot tenni tartoznak. 6. Akik ezen feltételeknek eleget nem tesznek, vagy akiknek magaviseleté, avagy megbízhatósága kifogás alá esik, valamint azok is, a kik a posta, távirda és távbeszélő szolgálatra más okok miatt alkalmatlanoknak találtatnak, a szolgálat alól minden további igény nélkül egyszerűen felmentetnek. 7. Viszont azok, kik gyakorlati alkalmaztatásuk alatt teljesen beválnak, a posta tisztI képző tanfolyam szabályszerű elvégzése és a i posta tiszti alapvizsga sikeres letétele után posta ' és távirdagyakornokká neveztetnek ki az 1893. mely csak keserű igazságok megírására van Begyakorolva, — annak a fénynek, ragyogásnak és szinpompának nem tudtam hü képét adni, melynek központjai ők voltak. — És visz- szatérek a férfiak dolgára. ❖ Tehát elérkezett a megyegyülés napja. (Hála Isten, hogy már elérkezett) A sok közül csak az egyiknek a lefolyását írom le. Hiszen nem irok történetet. Annak a tenorjából tájékozhatja magát az olvasó; a többiek minősége felöl, ha egyáltalán érdeklődik e sorok iránt. Aljegyző választás volt; egy tiszteletbeli aljegyzőt is neveztek ki, akinek a főispán megmondotta, hogy „attilát és kardot kérek“ az esküieíételjiez. •— De ezek nem voltak fontos és érdekes dolgok. — Fontos és érdekes volt azonban az, hogy a tisztikar kebelében bizonyos összeütközés történt. Két főtisztviselő állott egymással szemben. A főjegyző és főügyész. Majd elmondom azt is, hogy miért ? Mind a két félnek nagy pártja volt, mely a saját emberének adott igazat. Eszerint a jobboldalban meghasonlás volt, mely esetleg szakadásra is vezethetett. b baloldalnak persze ez nagyon Ínyére volt. Megkonferenciáíták, hogy minő álláspontot foglaljanak el ? Kinek a pártját fogják ? A hangulat nagyon puskaporos volt. — Ott mondotta V. D. a baloldal egyik megyei vezérfér- fiának, a másnap kinevezendő tiszteletbeli aljegyző atyjának „No édes bátyám, megmondd ! ám a fiadnak, hogy a Rozsos klikknek oda ne adja magát, mert akkor kitekerjük a nyakát!“ A határozat hosszas vita után az lett, hogy ha a jobboldal kebelében belháboru dühöng, azt hagyni kell elmérgesedni. Se pro, se contra nem kell beavatkozni. — Ha csak nem oly módon, hogy a netán elsimulni kezdő kedélyhuilámok egy-egy közbeszólás által újra felkorbácsoltassanak. Szóval — mint Cholnoky László mondá, — a baloldal feladata nem lesz egyébb, mint. nézni a küzdelmet, — s ha elcsüggednének a felek, — ismét ingerelni őket: kusz 1 kusz i Taktikánál: nem volt rossz, amint az .eredmény is mutatja. A conferentia után, a következő napra való küzdelemre erőt gyűjtendő, — persze kedélyesen eivacsoráztak az urak. Ki itt, — ki ott. Az a vidéki baloldali ur, — nevezzük X.-nek, — akinek a fia másnap tiszteletbeli aljegyzővé volt kinevezendő, — nagyon szolid ember volt! Bort csak muszájból ivott. Akkor is csak egy gyüszüre valót, tiz annyi vízzel vegyítve. — jobb is volt! Mert heves temperamentuma, — s ha raegharagitották, agressiv természete sok kellemetlenségre adhatott volna okot, — ha a bor stimuláló hatása is hozzájárul. Ez tehát korán visszavonult Korona szállóbeli lakására, ahol neje is várta. — Annálke- vésbbé vonult vissza az ő komája, s vál. kerületének pártelnöke, Kriszti nkovic'ri Aladár enyingi ügyvéd. — Ez persze lent maradt az étteremben, ahol ő volt a szóvivő, az ő utánozhatla- nu.1 jóízű mondásaival. X. ur már készült lefeküdni, midőn a No. 2-nek ajtaja előtt megrendült a „Veszprémi dalárda“ éneke, a „Zengj még egy dalt édes lantom“ kezdetű áriával. — A vendégek kíváncsian dugták ki fejeiket a szobák ajtain. Maga X. ur is, midőn egy hatalmas „Éljen“ fogadta. — Kiderült, hogy neki szólott a szerenád, amiért az 1872-iki közbeeső választásnál Dunst Ferenc megválasztatása körül a veszprémi kerületben némi érdemeket szerzett. — No meg a megyei ellenzéken tanúsított szereplése miatt is. — De hát ez X. urra vonatkozólag csak engem érdekel. Hozzám állott közéj. Hanem a választás története érdekelhet mást is, — Hát majd azt is elmondom. Most azonban a dalárdához kell visszatérnem, mely ezalatt egymásután adta elő Ernádból a „Zsiványkart“; A „Die Kapelle“ cimii dalt Kreutzertő'l; „Aki indul a csatába“ sat. A göndör fürtü óriás alakú fiatal karmester Ma- tauchek László vezetése alatt, aki egyik kezében a cilinderével, a másikban fehér keztyüivel dirigált. Az volt aztán a dalárda! 32 vagy 33, szakértői tudással összeválogatott hang. — Szorgalommal, fáradsággal begyakorolva úgy, hogy a precisitás és az előadás finomsága tekintetében bárhol megáldhatta a helyét. Ami a karmesterre nézve annál nagyobb érdem volt, mert a dalárda tagjai majdnem kivétel nélkül, a zenében analfabéta iparosok voltak. A bassista
