Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-10-28 / 4. szám
dezösködnek egymás csalárdjáról. — Az egyik elmondja, hogy az idősebb fia már megházasodott; gyereke is van; segít a gazdaságban munkálkodni. „Hát a másik?“ kérdi az ismerős. „Aki azt a sok oskolát kijárta“. „Az, az áristomban van“ — feleli emez. „Ugyan! Hát aztán miért?“ „ügy tett mint a többi nagyurak; csi- kasztott“. Fiat applicaíió. Mit lát az a munkás folytonosan a — nálánál nagyobb uraktól ? (akik alatt nem hercegeket, grófokat és bárókat értünk.) — Az örökös gyűlölködést egymásközött, ha nem is botokkal és bicskákkal végrehajtva, de néha fájdalmasabb sebeket ütve a vagyoni, családi álláson és becsületen, mint a bot és kés! — És miért? — Legtöbbnyire olyan nézeteltérés, s olyan magánkérdések miatt, melyek azon urakra nézve nem olyan életbe vágók, mint a munkás álláspontja, mely existentiájával van szoros összefüggésben. — De nemcsak látja, hanem bele is vonatik eme gyűlölködésbe. — Felbujtják az inieligens tisztességes elemekre, s megtanítják, hogy ne respektáljon, ne tiszteljen semmit és senkit. Ez igy van. — Hiába való dolog lenne ezt tagadni. És aminthogy megvagyon Írva, hogy „a hove majoré díscit arare minor“, — higyje meg tisztelt laptársunk, hogy elméleti oktatások csak annyit fognának használni, mint a szegedi szentelt viz. A közerkölcsök hanyatlása a végtagokon is úgy megérzik, mint a főtörzsön ; sőt hatványozott mértékben ; hiányozván a kellő értelmiség és műveltség mérséklő hatása. Az a kis hógömb, amit egy meggondo- j latlan kéz elgurit, nem tehet róia, ha a völgyig pusztító lavinává női ! Tehát nem kenetteljes oktatásokat kell adni a munkásosztálynak, hanem jó példával kell előljárni. A példa vonz és százszor többet ér, mint a legszebben elprelegált lecke. És gondoskodni kell arról, hogy a munkásosztály művelődjék. Nem látszólag, nem külsőleg, ami a valódi műveltségnek csak torzképe ; hanem igazán. — És pedig olyan megengedett intézkedésekkel, melyeknek sancíiója van; melyek a kényszer hatalmával bírnak olyképp, hogy a tudatlan munkást lehetetlenné teszik. — Ebből proletár lesz; talán petrolőr, nihilista, tudom is én; de nem lesz veszedelmes, ha szemben áll vele az önmagái és önmaga jól felfogott érdekeit felismerő, öntudatos és művelt munkások falanxa. Nagy dolog ez ! Sok dolog. Egy cikkecske keretében le nem tárgyalható. A másik kérdés, a munkás és munkaadó közötti viszony. — A tőke és munka évszáza1900. október 28, ____________ ___ alk almas hely volt a restarautiók megejtésére. — Kivált a régi, nagy restauratiók megejtésére, amidőn a voksoló nemesség ezerszámra vonult fel. — Azért is az időben az ilyen sokadaimak a főispáni laknál szoktak megtörténi. — Ott esett meg a minap említett Ányos Istvánnal, hogy midőn'jelöltként ki akart szónokolni, a főispáni lak ablakán (követ-jelölt vagy alispánjelölt volt-e ? arra nem emlékszem) egy szent- gáli nemes elkiáltotta magát „nem kell ez a csúnya . . .“ — Mivelhogy boldogult Ányos István arca a himlő által nagyon meg volt rongálva ; ami bajuszának és szakállának növésére is káros befolyással volt. Ám abban az időben a miről eme szerény sorok megemlékeznek, ilyen nagy restauratick- ról és sokadalmakról már szó sem volt. — Már akkor a viriíis és választott megyebizottsági tagok száma csak 400 és néhány lett. Ezek meg megfértek az épületben is. — Persze, hogy a mostaniban még jobban megférnének, ha eljönnének. A gyülésterem maga, — melyhez az egyik oldalon az ivhajlásos ablakokkal ellátott folyosón, másik oldalon az egyik hivatalos helyiségen át lehetett jutni, egy elég nagy de igen egyszerű fehérre meszelt bolthajtásos helyiség volt. Két nagy, kívül fiilő zöld kályha tagadta meg állandóan és következetesen annak melegítését; mig a mindkét oldalon elhelyezett, egymással szemben levő ablakok annál jobb szellőztető készülékeknek bizonyultak. -- Minek’ folytán téli gyűlések alkalmával legtöbben „Bunda “-ban (akkor még itt-ott ilyet is viseltek) vagy VESZPRÉMI ELLENŐR dós küzdelmének meg nem oldott kérdése. — Kenyérkérdés. — Az e körül forgó küzdelemben a munkásnak csak negativ módok kínálkoznak, melyek a szrájkban megnyilvánuló resistentiában végződnek. Az az épületmunkás, aki — laptársunk szerint — egy negyed óráig gyújt pipára, — szintény csak ezt cselekszi kicsinyben. Ám ez természetes. — A gyengének egyedüli fegyvere ez, — az erőssel szemben. — Tudatában is van ennek. S ezt a tudatot semmiféle preleciióval nem lehet kiölni belőle. De nem is szükséges. A modern állam tényezői közül, a munkás-osztály többé ki hem zárható. Csak törekednünk, hogy az olyan qualitásu legyen, arra kell mikép hasznosan beilleszkedhessék a többiekközé. — E célból pedig bármiféle beavatkozás nem a tekintetben van indikálva, hogy a munka és tőke, vagy ami ugyanaz, — a munkás és munkaadó közötti viszony status quóia fenntartassék, hanem, hogy a jövő államának egyik elmaradhatatlan tényezője, a munkásosztály, anyagi, erkölcsi és érzelmi tekintetben arra a színvonalra emeltessék, ahol a haladás és művelődés csirái már önmaguktól működnek ; ahol az értelem mérséklő befolyása, a szenvedélyeket korlátozni tudja; ahol a rombolás hajlamait az alkotás vágya váltja fel, s ahol a többi osztályok tisztelete már azon felismerésből ered, hogy azok közreműködése, a munkás osztály fennállásának is biztosítékát képezi. Ehhez azonban időt, módot és eszközt kell adni a munkásnak, aminek az érdekében az ellentábornak bizony, itt-ott engednie kell. De hát ez meg is lesz. Mert meg kell lennie. Csak az a kérdés, hogy több, vagy kevesebb hökkenés közbenjöttével-e ? Chi vivrá, verra! Egyébként szívesen tárgyalunk tovább is e kérdésről. A városházáról. Városi közgyűlés október 22-én. Vannak kérdések városunk életében, melyeknek puszta megérintésére is, megbolygatott méhkasként zúdul fel a város képviselőtestülete. — ilyen a piacrendezés kérdése is, melyet pedig már másfél évtized óta napirendre tűzött a megoldásnak égető szüksége. Belátja és érzi ezt mindenki, mégis a képviselőtestület az, amely ezen kérdés célirányos megoldását megnehezíti, hogy ne mondjuk, — lehetetlenné teszi. Pedig a veszprémi piacon uralkodó tűrhetetlen, életveszélyes túlzsúfoltságot, a piaci szabályrendelet egyszerű alkalmazásával is meglehetne részben szüntetni; a Bazár és Wardatéli kabátban telepedtek le a zöídasztalhoz. — A feje azonban meg lába, mindenkinek fázott. Az említett két kályha mentül kevesebbet melegített, annál jobban füstölt. Minek következtében a falak fehér színe sárga és szürke színekkel volt tarkázva. Ez adta meg azt az ötletet Véghelyi Dezsőnek, az ellenzék vezérszónokának, hogy midőn egy ügynek tárgyalását ártatlan obstroeíió- val akarták elodázni, sürgős iníerpellatiót jelentett be a napirend előtt tárgyalandót. — Amidőn aztán egy hosszú beszéddel, az ülést majdnem végig kihúzta, azt kérdezte Vermes Illés alispántól ; „van-e tudomása arról, hogy a terem kályhái füstölnek ? hogy ennek következtében a falak szennyesek? Szándékozik-e a kályhákat megjavittatni ? A termet kimeszeltetni ? És mikor? A hosszában elhelyezett, asztal zöld posztóval volt beterítve. — Fekete fa téntatartókkal és jól metszett ludtolalckal felszerelve. Karzat nem voL. Csak a folyosó felöli vége volt eirekesztve a teremnek egy fakorláttal, szemben az elnöki székkel. — Csak szék volt. Emelvény nem volt. Nem is igen jártak akkor hölgyek a gyűlésekre. Ha csak installatio nem volt. — Akkor még a feminizmus öntudatlan álmát aludta s a hölgyek érdekesebb és lelkiismeretesebb foglalkozásnak és kötelességnek tekintették azt, hogy a gyűlésre jött vendégeik ellátásáról gondoskodjanak, semhogy a gyűlés teremben töltsék el az időt. Egy-egy megbízott azonban mindég volt házak eltávolításával pedig egészben tűrhető állapotokat teremteni. A piaci szabályrendelet értelmében ugyanis a kirakodó vásárosok, az élelmicikk piacról el- távolitandók. Tehát a fazekasok és cipészek. — Ezáltal igen nagy területtel bővülne az élelmi- cikk piac, s a főtéri kereskedők nemhogy veszítenének, sut nyernének, mert a csekély számú, de mégis nagy területet elfoglaló fazekasok és cipészek helyén, az cielmicikkcket árusítók nagy tömege nyerhetne elhelyezést, annéJkül, hogy kisméretű kosaraikkal mást, mint a járda szélét elfoglalnák, A kocsiút pedig teljesen szabadon maradván, a várba,-bíróságokhoz, takarékpénztárhoz, nagytőzsdéhez stb. igyekvő gyalogosok és kocsik, akadálytalanul mozoghatnának, az élelmicikk-árusok megoszlása folytán pedig a baromfipiacon és a Bauer-mészárszék előtti élet- veszélyes tolongás is redukálódnék. S ezt nem akarják megérteni azok, akik pedig a piacon uralkodó botrányos állapotok megszüntetését követelik. Valóban csodálatos ez a nagymérvű rövidlátás, krévinklerség, — s még inkább a hatóság könnyelműsége, mellyel a törvény és ügyészséggel szemben, az esetleges erkölcsi és vagyoni felelősséget vállalja. Ellenzik a Bazár és Wurda-házak lebontását is, hacsak a lebontás által több szabadba- látást, s állítólagos értékemelkedést nyert házak tulajdonosai saját zsebükből, a nagy közönség kényelmét meg nem teremtik. Hát ehhez is sok szó fér. Az említett házak lebontása által csak 2—3 Petőfi-utcai viskó nyer értékben, de ezeknek értéke akkor sem rúg összesen sem azon összegre, melyet némely városatya s az érdekelt háztulajdonosokból kivasalni óhajtana. A Rosenberg-féle ház — megengedjük — nyerne értékében, de csak akkor, ha tulajdonosa 15—20 ezer frt befektetéssel, egész házát átépittetné. Különben nem, sőt veszít, mert házának udvarát kénytelen lesz kőfallal elhatároltatok Mindezekből valószínűnek látszik, hogy az értékemelkedésben részes házak tulajdonosai, nem igen fogják magukat törni, hogy a bőkezű adakozók nevére érdemeket szerezzenek, mert ennél még előnyösebb lett volna, ama két házat megvenniük és saját veszélyükre leromboiíaíniok. Legalább ez esetben kevesebbet fizettek volna 1 Az a kifogás, hogy ama két ház lerombolása, a várost tekintélyes bérjövödelemtől fosztja meg, minek következtében a pótadót ismét emelni kell, — a pjacrendezés kérdésénél el nem iogadhat,,. — Mert azt a két házat a város kizárólag a piac kibővithetése céljából vette meg, s igy azon házaknak bérjövedelmét mint a város dUanpóan szániithatandó jövedelmét, a költségvetésben sem lett volna szabad szerepeltetni, még kevésbbé volt szabad bizonyos állandósítod kiadási tételek állandó fedezetére kijelölni. Pedig úgy történt s emlékezünk _____________________________________3 ott m egtudandó, hogy mikor végződik a gyűlés? S hogy e szerént mikor jött el az ideje hogy a kirántandó csirkét vagy fánkot a forró zsírba vessék, a lepényt, rétest s egyébb jókat a sütőbe, az idők szóhasználata szerint a „rerni“-be tegyék. Ezek azután lóhalálába futottak haza, jelenteni a küszöbön áiló, vagy már megtörtént feloszlást. Különösen br. Fiáth Ferencnek a leibhu- szárja, aki magán szolgája is volt, s megyei uniformisa annyiban különbözött a többiekétől, hogy a zsinórok fehér részei ezüs fonásból állottak, — mondjuk: ez a huszár, a „Mudri“ volt e tekintetben a legbeavatottabb s e szerint irányadó egyéniség. Ami azonban nem irható az ő felismerő tehetségének és tájékozottságának javára, mert voltaképpen nem ő igazodott az urasága intézkedése szerint, hanem megfordítva. A déli órák elmúltával ugyanis a Mudri megszokott jelenni a gyűlés terem elrekesztett halyén, várva, hogy a kegyelmes ur őt észre vegye. — Midőn ez megtörtént a Mudri bólintott egyet a fejével fölülről lefelé mozgatván azt, s mint aki kötelességét jól végezte, azonnal távozott. Eknor a főispán, ha nem volt valami érdekes, berekesztette az ülést és haza ei észlelté a megyebizottsági tagokat. Ha azonban valami atakk vagy valami parázs polémia volt folyamatban, akkor a Mud- rinak várnia kellett, mig a kegyelmes ur intett neki.
